Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-17 / 257. szám
Szombati interjú dr. Dénes Lajossal, a MÉM miniszterhelyettesével Összefogással mérsékelhetők az aszálykárok a nyár utolsó napjaira megjött ugyan a várva-várt eső, a tavasz vége óta hiányzó csapadékot azonban már nem tudta pótolni. Ráadásul ezekben a térségekben, ahol a legnagyobb volt az aszály kártétele, a természet most is szűkkeblűén osztotta kegyeit. Hogyan ítélik meg az aszály utáni helyzetet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban? Milyen központi intézkedésekkel próbálják mérsékelni az aszály hatását, s mit ajánlanak ennek érdekében a mezőgazdasági üzemeknek? Ezekre a kérdésekre kértünk választ dr. Dénes Lajos miniszterhelyettestől. — Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy az aszály a kalászos gabonaféléknél nem okozott nagy terméskiesést. Ehhez persze rögtön hozzá kell tenni, hogy voltak károk, azok nagysága megyénként, üzemenként, fajtánként és táblánként is jelentős mértékben eltért. összességében azonban a kalászos gabona- termést jó közepesnek minősíthetjük. S bár a tervezett kalászos gabona mennyiséget nem értük el, nem várható olyan rossz kukoricatermés, amely megoldhatatlanná tenné a hazai termésből történő gabonaellátást. Mindezt alapul véve az állatállományunkat veszélyeztető takarmányhiánnyal összességében nem számolunk. Ehhez persze abszolút takarékos felhasználásra van szükség és arra, hogy a mellékter- mékek takarmányozási célú hasznosítása minden eddiginél nagyobb súlyt kapjon. A Gabona Tröszt vállalatai gondoskodnak a központosított takarmánykészletek arányos, szükséglet szerinti átcsoportosításáról. A jobb termésű megyék gabonaforgalmi vállalatai állami felvásárlási áron szállítanak gabonát az aszály sújtotta megyék vállalataihoz. Az állat- állomány takarmányellátása ily módon, a nagyüzemek saját termésével kiegészítve mindenhol biztosított lesz. Vagyis takarmányhiány miatt várhatóan sem a nagyüzemben, sem a háztájiban nem kell csökkenteni az állatlétszámot. Bizonyos fokú megszorítások természetesen lesznek. így például minden nagyüzem csak any- nyi kukoricát vásárolhat, ameny- nyi az állatállomány alapján indokolt. Ha pedig a gazdaság saját keverőüzemmel rendelkezik, akkor az ellátási körzet állatlétszámának és az alkalmazott receptúra kukoricahányadának megfelelő meny- nyiségű kukoricára tarthat igényt. A gabonaforgalmi vállalatok boltjaiban gondoskodnak a háztáji gazdaságok takarmányellátásáról is. Azzal a különbséggel, hogy a kis boltok nem árulnak majd szemes kukoricát. Hangsúlyozom azonban, hogy a kistermelők is vásárolhatnak kukoricát, de nem szemesként, hanem darálva. Ezzel a viszonteladók árfelhajtó működését szeretnénk megakadályozni. — Nem lenyeget-e az a veszély, hogy egyes, aszály nem sújtotta, jó termést elérő tsz-ek netán túl sokat kérnek a takarmányért? Számithatunk-e arra, hogy most is összetartanak, s ezúttal is segíteni, támogatni fogják egymást? — Jogos a kérdés. Való igaz, hogy erkölcsi felfogásból, magatartásból is vizsgáznak a szocialista nagyüzemek. Vagyis abból, hogy az esetlegesen előforduló átmeneti és helyi jellegű hiányokból nem akar. nak tőkét kovácsolni, és egymás kárára anyagi előnyökhöz jutni. Bízunk cbban, hogy nagyüzemeink jól bevált együttműködési formáikra és szövetkezeti mozgalmunk erejére támaszkodva segítik egymást. Annál is inkább szükség van erre, mert az állami szervek igyekeznek ugyan az aszály okozta károkat csökkenteni, azok egész terhét azonban átvállalni nem tudják . . . Alapelv, hogy az aszály miatt kialakult kedvezőtlen pénzügyi helyzet nem veszélyeztetheti sem a folyamatos üzemvitelt, sem pedig a jövő évi termés megalapozását. E fontos követelmény teljesítése érdekében c pénzügyi kormányzat egy sor olyan intézkedést hozott, amelyek jelentős mértékben enyhi. tik az aszálykárt szenvedett üzemek pénzügyi gondjait. Azok az üzemek például, amelyek az előző három év átlagához képest kalászos gabonából, kukoricából és egyes kapásnövényekből az aszály miatt 25 százalékkal kevesebb termést tudtak betakarítani, földadó-kedvezményben részesülhetnek. Sőt a különösen súlyos esetekben, amelyekre természetesen ugyancsak kitér a jogszabály, teljes egészében mentesülhetnek a földadó fizetése alól. Jelentős kedvezmény az is, hogy az aszálykárt szenvedett üzemek kérhetik hitelvisszafizetési kötelezettségeik átütemezését. Azoknál a gazdaságoknál pedig, amelyek az aszály miatt az év végén veszteségesek lesznek, az illetékes szervek gyorsított módon, szanálás nélkül rendezik a pénzügyi hiányt. — összegezve, milyennek ítéli az aszály sújtotta tsz-ek hangulatát? — Ami a hangulatot illeti, az üzemekben járva azt tapasztaltam, hogy az aszálykárok enyhítésére hozott központi in. tézkedések ismertté válása után enyhült a kezdetben észlelhető bizonytalanság. A károk felmérése során sok helyütt az is bebizonyosodott, hogy többen borúlátóbban ítélték meg saját helyzetüket, mint amilyen az valójában. — Mit tart most a leglonto. sabb teendőnek, mire ügyeljenek leginkább? — Napjaink legfontosabb teendői nyilván az őszi munkák. Ennek kapcsán és egyébként is azt ajánljuk a károsult téeszeknek, hogy —1 amennyiben a tervbevett kukoricatermést mór nem tudják betakarítani —, tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy forintértékben érjék el, de legalább közelítsék meg eredeti tervüket. Jól átgondolt, következetes takarékosságra szeretnénk kérni minden téeszt, tehát nemcsak az aszálykárosultakat. Hangsúlyozom, hogy értelmes takarékosságról van szó, nem pedig arról, hogy ne rendeljék meg a szükséges műtrágyamennyiséget. összegezve a teendőket, már most, az őszi munkákat fel kell használni a termelőalapok megőrzésére, a gazdaságok helyzetének stabilizálására, a jövő évi jó termés megalapozására. Botos Károly Üzemegészségügy a Pécsi Bőrgyárban Új eljárással több sör Új eljárást dolgozott ki a sörtermelés fokozására a Kőbányai Sörgyár. A szabadalmaztatott módszer lényege: az italgyártás technológiájában különleges eljárással a hagyományosnál koncentráltabb sör készül, amelyet később hígíthatnak, a megfelelő arányban. Ezáltal a gyártókapacitás — lényegében az üzem bővítése nélkül — növelhető. A nagyüzemi kísérletek az új technológiával kedvező eredményt hoztak, s oz első új gyártóvonalat most szerelik fel. A próbaüzem még az idén megkezdődik. A különleges technológiával a kőbányai világos mennyiségét kívánják növelni. Ez a gyár legkeresettebb sörfajtája, s az igényekkel — különösen nyáron — o meglévő gyártósorokon gyakran nem képes az üzem lépést tartani, s így nemegyszer előfordul sörhiány. Az új módszerrel azonban 15—20 százalékkal több italt állíthatnak elő, ez évente megközelítően 400 ezer litert jelent, eny- nyivel nagyobb mennyiség kerülhet a fogyasztókhoz. Szó van arról, hogy a sörei látás „fehér foltjainak" felszámolására is hasznosítják a tö- ménysör-gyártástechnológiát. Csongrád és Békés megyében — nem lévén a közelben sörgyár — gyakran akadozik az ellátás, ezért az elképzelés szerint a borsodi, a pécsi és a kőbányai gyárak e területen közös palackozó csarnokot építenének. Az üzemekben megtermelt, koncentrált sört itt hígítanák, palackoznák, ezzel javulhatna a környék sörellátása. Megyénk üzemegészségügye országos hírnek örvend. Úgy látszik, a munkáltatók idejében — mások előtt startolva — ismerték fel: sok előny származhat abból, ha az orvos háznál van. A Pécsi Bőrgyár több mint 2000 főt foglalkoztató, patinás vállalatunk is hasonlóan gondolkodva immáron több mint egy évtizede megszervezte üzemegészségügyét. Az elmúlt napokban a gyári párt-végrehajtóbizottság foglalkozott a témával, immáron nem először, s számbavették, hogy a két évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzésekből mi is vált valóra. Az első és legfontosabb cél egy új üzemorvosi központ kialakítása volt, ugyanis korábban eléggé mostoha körülmények között fogadhatták az orvosok a gyári betegeket. A rendelő elkészült, fejlesztésére igen sokat költöttek a bőrgyáriak. Ezzel elérték, hogy ma a gyógyító-megelőző munkát két orvos és négy üzemi nővér látja el, lehetővé vált a két orvos egyidejű rendelése, a kulturált betegellátás. Új műszerek és berendezések segítik a két orvos munkáját. Ez év márciusától megkezdődtek a gyárkapukon belül a fizikoterápiás kezelések és az EKG. vizsgálatok. Az előbbi kezelések beindítását az tette szükségessé, mert a legtöbb időt mozgásszervi panaszokkal töltöttek a gyáriak táppénzen. Két év óta az orvosok felelősségteljes munkájának eredményeképpen 9,3-ról 7,5-re csökkent a táppénzes százalék. Az üzemegészségügynek is nagy része van abban, hogy a bőrgyári rehabilitáció jó úton halad. A munkaképességükben csökkent dolgozók más munkakörben való foglalkoztatása mellett, azok számára, akiknek igen nehéz volt köny- nyű munkakört találni — e I munkakörök száma is véges! —, az idei esztendő végén gyárkapukon belül. egy új üzemrészt adnak át. Ez a díszműbőr üzem, mely segítségével két gondon sikerül úrrá lenni: egyrészt a már említett foglalkoztatási kérdést oldják meg, másrészt a hulladékbőrök feldolgozása, hasznosítása is megoldódik. Az üzemrész 40 embert foglalkoztat majd. A munkahelyi balesetek meg. előzése érdekében megszervezték a munkavédelmi őrök hálózatát — köztük több KISZ- aktivista is dolgozik —, akik önként vállalt megbízatásukat lelkiismeretesen hajtják végre. A Pécsi Bőrgyárban is — mint szinte mindenütt — a balesetek túlnyomó többsége figyelmetlenségből, nemtörődömség, bői, könnyelműségből, a munkavédelmi szabályok figyelmen kívül hagyásából erednek. Éppen ezért a munkavédelmi őröket a biztonságtechnikai vizsgáztatásba is bevonják, gondolva arra, hogy a közvetlen munkatársi viszony segítségével, ráhatással, talán jobban rögződnek a munkavédelmi ismeretek. S ha mégis valami történne, a balesetveszélye- sebb üzemek szomszédságába — két helyen is — elsősegély- nyújtó állomást állítottak. Végezetül a munkahelyi ártalmakról néhány szót. Egyes üzemekben a zaj, más üzemekben pedig a vegyszerek okozhatnak foglalkozási ártalmakat, s jelenleg e két körben 235 dolgozót gondoznak az üzemorvosok. E szám relatíve csők. kenő, hiszen az egészségügy jelzéseit az illetékes műszakiak megszívlelik, s az ártalmak megelőzése, megszüntetése állandó napirenden lévő téma. Kozma F. Pécsi szüret A hegy szeptember vége felé már szüretre készül. A szőlőben nincs tennivaló. A gazda csak néz- deli, szeretgeti, dédelgeti a beérett termést. Közben rendbehozza a présházat, kilúgozza, megkénezi a hordókat, abroncsokat erősít, rájuk; előkészíti a préseket, kádakat, puttonyokat. Lassú, szemlélődő, játékos munka ez és zajtalan. Csak néha mordul fel a pincéből ” kigördített hordó, hogy majd hamarosan felcsengjen a szüreti aal, csorduljon a mézes must a kádba és szülessék a bölcsek bora . . . már csak egy intés hiányzik és megmozdul a hegyoldal, a nép kirajzik rá, kés villan, elmetszi a kocsányi és puttonyba hull a vöröslő levéllel takart aszús- ráncos gerezd . . . Régi szüVeti szokásaink a közösségi életnek legkiemelkedőbb ünnepei voltak. Ilyenkor az egész évi munka sikerén, a betakarodáson érzett öröm is mámoros kifejezésre jutott. A Szüretnek az alakos- kodó játékokban és áldomásokban megnyilatkozó kultikus jelentősége még nemrégen is teljesebben élt. Valamikor a szüret időszakára az egész magyar közélet megállott: a vitézek hazasiettek, a törvénykezés szünetelt, a diákok vakációt kaptak. Egy-egy neves borvidékünkre szüret idejére még külföldről is érkeztek vendégek. Általános szokás volt a lövöldözés, mozsarak durrog- tatása, zeneszó. Mindennek eredetileg mágikus célzata volt: a bőséges szüret biztosítása a leselkedő gonoszoktól. A múlt század negyvenes éveiben nagyhírű baranyai történészünk, Haas Mihály így nyilatkozik a pécsi szüretről: „Ritka város bír oly bájoló környékkel, mint Pécs. A szüretnek napjai Pécsett a legnagyobb örömnek napjai. A város akkorban csaknem üresnek látszik, a heti vásárok el vannak árasztva az élelemnek mindén nemeivel, mint máskor csak húsvét és karácsony előtt. Hívott és hívatlan vendég örömmel fogadtatik a csinos pinceházaknál.” Adolf Crünhold német utazó, Wanderungen durch Ungarn und Slavonien c. munkájában (1844) elmondja, hogy egy barátja társaságában pécsi ismerősök meghívására a pécsi szüret megtekintésére utazott Baranyába, „Magyarország eldorádójába". Amikor itt járt, javában folyt a szüret: „ .. . mivel ottidőzésem éppen a szüret idejére esett, nagy volt az elevenség és tevékenység. Az egyébként is vidám városnak most rendkívül barátságos volt a jellege, mert a szüretet népünnepnek tekintik, s mint ilyent tartják meg. A vármegye különböző vidékeiről való különféle ruhájú szüretelő nők sajátságos látványt nyújtanak. Itt a völgyben szép barna magyar nők ajkáról a magyarok búskomor dalai hangzanak; ott a hegyről eleven szerb asz- szonyok vidám éneklése hallatszik, akikkel a szomszédos szőlőhegyen kedves német leányok látszanak versenyezni. A napi munka bevégzése után az estet lakmározással, zenével és tánccal töltik, s a levegőt a késő éjszakáig szakadatlan örömujjongás tölti be, melyet ezer meg ezer rakéta tesz még hangosabbá.” „Félig munka, félig ünnep volt és marad is mindig a szüret", írja Baksay Sándor Magyar népszokások c. művében. Munka, mert „Nagy Uramnak" is, holott a gömbölyű keze már rég nem érintette az eke szarvát, „Nemzetes Uramnak” is, aki csak béreseivel munkálkodik és „Nagyságos Uramnak" is, akinek nevében gazdatiszt parancsol, fel van gyűrve két karján az ingujj, „doctor medicináé- és juris Uraknak", sőt még a „Főtisztelen- dőknek” csókhoz szokott kezei is megmarkolják a cseberhordó rudat és űzik a szüreti sportot, ünnep, mert a szedők háta mögött nem ispánkodik senki; annyit végeznek, ameny- nyit akarnak; holnap is nap lesz! Délben ebéd, de nem négy fal között, hanem a hajlék előtti zöld gyepen, a nagy diófa alatt; nem is ezüstre terítve, bádogkanál, vasnyelű kések járják itt. Sánta lábú asztal körül hordókon végignyújtott deszkaszálakra telepszik a hívott vagy magától jött, de egyformán szívesen látott vendég. Birkahúsos kása, szüreti káposzta, pörkölthús; minden kitelik a bárány korától fogva e célra hizlalt ürüből és néhány egészben belefőzött édes piros paprikából. A cigány jár hojlékról hajlékra; ahová délben érkezik, ottragad. Naphosszat pattognak ezek az apró pokolgépek, ijesztgetve a fehércselédet. Alkonyat után kigyulladnak a rakéták, a csőszök vaspuskái dörögnek, hegy és erdő veri vissza a dörgést és a dalt. Gyermekké lesz minden ember. M inthogy a szüret ideje egybeesik a tenyészet haldoklásával, és minthogy a szüret a külső gazdasági munkák végét is jelentette, ezért a szüret a nyártól való elbúcsúzkodás, amolyan áldomósféle volt, amiben a magyar ember minden atyafiát, jó emberét részesíteni akarta, amikor meghívta szőlőjének szedéséhez, szüreti ebédjéhez vagy ünnepélyéhez. Országszerte hangos, színes volt ez az elbúcsúzkodás, ez az áldomás, mely az első pisztolylövéstől, hujjákolástól a szőlőkoszorú, szüreti bot vagy szüreti fa hazaviteléig és felajánlásáig egykor a szőlőhegyeken folyt le. Csak az első világháború és a nyomában kialakult gazdasági válságok termelési kényszere némította el a szőlőhegyeket, ahonnan azután a szüreti ünnepélyeket utcai karneválszerű felvonulások, körmenetek, őszi táncmulatságok alakjában a városok, falvak mulatni vágyó fiatalsága mentette át korunkra. (Kivonat a szerző, ,,A pécsi szőlőművesség történeti néprajza" c. disszertációjából.) Dr. Kovács András HÉTVÉGE 3.
