Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-24 / 233. szám

Dunántúlt napló 1983. augusztus 24., szerda | árom éve számoltam be e lap hasábjain arról, hogy „150 éves Villányban a magyar nyelvoktatás” (DN 1981. ápr. 16.), s a bevezetőben vázoltam a reformkor küzdelmeit a ma­gyar nyelv terjesztéséért. E harc folyt tovább is — a Társalkodó c. lap 1833-as II. év­folyamának első féléve másik baranyai vonatkozású cikket is tar­talmaz: az akkor még Somogyhoz tartozó Szigetvárnak a magyar nyelv érdekében tett spontán, „társadalmi” intézkedéseiről esik szó benne. Horváth Eleknek a Társalkodó I. évfolyamának (1832) 97. szá­mában megjelent cikkére (Dunántúli utazás) a II. évfolyam 10. számában B. M... .s reagált (Visszhang Erdélyből), melyre a szerző Új szó az erdélyi visszhangra (Társalkodó II: 201—202, 205—206) cím alatt válaszolt. E cikk utolsó két bekezdését kön löm, melyek a Szigetvárról szóló híradást is tartalmazzák, vala­mint a cikk második részének címlapképét: TARSALK.©©«. Pest, junius 2í)tlikúii 8 Z K N V E D 6. .VOnj-mi-K, oh oxttnj remi in»«» Hullámozó keblemben . S*(Intend bájdalod' madárka. Ott a’ kién ligetben! — Nincs már t6bbá, ki felfogná Mellem’ bún fóliázta». Cask a’ rizahang keltóiteti Szóm' oeliáx panaszait! Fáid köti hányszor bolyongtál« Síitát árnyu »táp liget, Hányszor tartá sajkám' láncton Vastag bOkköd kis aaiget! Hajh! de siker nfiklll jártam — Ott Is — Itt Is semmi kéj ; Nyalj tehát el, nyelj rokon-fűid, *8 tornyosulj rám barna áj ! Gondolám : majd szárnyra kapja A’ lombok kdzt nyOgdeló l-enge stellet bál keservem', De osak engem kedrel £! Engem — ki már tarassombaa Várom kora »esttemet — Bármit adjon nákem e' »Olgy, Meg nem adja csöndemet. Ali! de meg sem oily kegyetlen Mint mondám — a' rágetet; Enyhét ád ű mág is aáha , Harcsak kínos áretot; Enyhét — hogy ha könyet ejt»« Ama' gyászol Ilit alatt Rmlákexem hft Linán.ra, Nyugvóra — in hant alatt! Ui SZÓ AZ ERDÉLY! V1SZMANCRA. (Vágó.) I lonnnn nr miliői nők illy nemtől ladgnl lnllrál- lató nknrfályolc minta' nevoléa* liilrá* «Iveiből i* — A’ mit e.öcsemőt és gyermekkorunkban baszívunk , megörökíti , terméazottá válik ’« el nem hagy- haljuk- — Idegen nyelven dadogtatjuk kezdetben gyermekinket 'a hacsak nyilványoa iskolákban nieg nem mogyoródnak, idegrnakke' váltóinak. — Hibáztok atért li-ia oh atyák! kik az uralkodott ’a maig-ia nagyobbodón divatozó szokás szerint nevelvén gyermekiteket, nyilványoa inlézetekbe nem killditek : most hogy ezen teltrlekni-k inaa káros kövétkezésit ne említsem, lejkta magyar — legalább nyelvére nézve — igen ritkán válik illyen- ből. — Mennyi buzgó, tártonlhatlao hazafi, nngy elméjű fudría férfi rnn, kik olt, hol ezen Isten* áldásit a* közjó' sikeres előmozdítására kel­lene hennáin iok, kénytelenek nagy Uhe'ecginfcs! elhallgatni, mert magyarul szólni nem tudnak. Ha olly anyák, kik nmgyar vérből erednek ’• nyelvükön vagy nem beszélnek, vagy nem a- karnak , hátráltatják a’ magyarodat’ «lőusnsta- lét, méltó dorgálást érdemidnek: — valóban nem kavatbó vétkesek azok , kik honi azéjiink között ollyanra, kit házasi frigyölra'méltatná­nak, nem akadván, messze vagy legalább Ide­gen nyelvű, természetű *s erényű szüzet voeelnek Hymen* oltárához. — Hogy neveljen egy angol, (táti, olasz vagy akármi tőlünk egéazan külön, böaő tulajdtfniágu anya magyar daliáa férfiét, magyar lalkea anyát, magyar nyelv nélkül? Az attikai törvények azerint egy honi polgár’ leányát idegennek nőül venni tilla'ák. valamint ellenben az athensei polgániak.ia idegen leányt felesé­gűi venni azebed nem volt. — Halljátok, mit régen elöltem monda ez emberi nemiet' történe­teinek Írója (I. k. VI. zzak.) ,,A' mint rala- mellyik nemzet nsgyoLb tökélsteaaégre viszi anya-nyelvét, a* tudományokban ’* etek’ segítsé­gével a’jó arkölcaökben-ia gyarapodik ; ellenben pedig mennél tökéletlenebb és cavartabb nyelve, annál tudallnnabb « rendetlenebb maga.is a* nem­zet. A’ nemzetnek anya-nyelvét rendbe szedni nem nkarni annyit teez , mint azt kívánni, hogy a' nemzőt’ almája hnmnlyhnn. at/va vadságban, törvénye zavarban maradjon.“ — Azonban na asaünk kétségbe kodvea testvér hazámfia! kisded magból óriás nagyságú fák te­nyésznek; — egy parányi szókra nngy tűzet éleszt­het. Több illyen észrevételünk tahin lelket ger- jeizt azon hazafiakban-is , kikben a’ magyarodé»’ szikrája moitanában csak' lappang 's lesz talán idő. Méltatlan sértője volnék nemzetemnek, ha ezen elő­adottakat úgy kívánnám értet­ni, mintha a’ hazának legtöbb részeiben általányosan nem foglalna főbb helyet anyanyel­vűnk; — ez által csak abeli óhajtásomat kívánom nyilatkoz­tatni, hogy vajha már egyszer egyedüli dicsőségnek tartanók, sőt büszkeségnek 's valódi ne- veltségnek a' társalkodási kö­rökben is-is csupán magyarul beszélni; — óhajtanám, hogy azon kegyesek, kik ma holnap egy lelkes magyarral házassági szövetségre lépendvén, anyák lesznek, gyermekeik' ajakira, midőn karjaikról reájok mo- solygva az érzékeny anyai sze- retetet gerjesztik, magyar sza­vakat fűznének 's az idegen nyelvek’ alapos tanulását ser­dülő korukra, midőn a' hazait már tökéletesen beszélik, hagy­nák; — óhajtanám: hogy a’ magyar szüzek nem azt állíta­nák neveltségi érdemnek, hogy bármi rosszul idegen nyelven beszélnek, hanem azt, hogy a' magyar ékesen hangzik rózsa ajkaikon; — óhajtanám: hogy a' magyar hölgyek csak akkor boldogítanák férjeiket szerel­mük' áldásival, midőn velők honi nyelven beszélnek 's vi­szont; (Ml — Ma ez az ide­gen nyelvek tanulására lehetne jó — talán egyetlen igazán eredményes - kényszerítő esz­köz! — Mándoki) — óhajtanám: hogy minden Nagyaink követ­nék Eszterházy és Batthyáni h(erce)gek’ szép példáját olly rendelésikben, melly szerint uradalmaikban tisztnek fel nem vétetik senki, ki magyarul nem tud; 's a’ gazdasági irományok, számadások, jelentések ne né­met nyelven folytattatnának; — óhajtanám végre: hogy minden helységink 's városink Pest’ di­cső példáját követnék. Megengedjen azért ama’ tisztelt hazafi, ki a’ Jelenkor és Társalkodó’ szerkesztető hiva­talát engem czáfolólag Esz­tergám' magyarodásának hír­adásával örvendezteté. Való­ban szivemből örvendek én is, ha ottvoltam óta megváltozott ezen város’ akkori helyzete; 's csak azért-is kívánok még egy­szer kebelébe visszatérni: hogy az utczák' nevezetét, boltjaik 's míveseik’ czimeit már nem idegen, hanem magyar nyelven fogom ovashatni, a' piaczi zsi- bongást héti vásárok’ alkalmá­val, és az éjjeli őr’ kióltásit magyarul hallhatom; — a'mu­latóhelyeken megjelenő szépe­ket ifjú barátjaikkal magyarul enyelegni tapasztalhatom, sem többé ott egy magát ma­gyarító lelkes hazafi ellen gunyversekre nem akadok; — vagy ilyeseket hírlapjainkban világosabban olvashatok. — Kö­szönöm addig-is szivem’ ezen megnyugtatását a’ szerény tu­dósítónak ’s lelkemből hódolva vevén czáfolását, baráti ’s ha­zafiul szeretettel közlöm rész­vevő örömemet. Nem-is oda ezélzott tapasztalási észrevéte­lem, hogy e’ derék várost, vagy jószivü lakosit, kiknek körükben kellemes néhány napot tölték, gúnyolni vagy sérteni kivántam volna, mert minden honost test­véremnek ismérve ölelek; csak arra óhajtóm serkenteni és kér­ni őket: hogy a’ n(eme)>s me­gye' lelkes buzgólkodását köz­polgáraik’ szivére-is kötvén kettős lépéssel haladjanak Pest' dicső példáját követni, mint követé n(eme)s Somogy vármegyében Nagysziget, amaz emlékezetes mezőváros és vár, mellyet Zrínyi' dicső halála tőn híressé. Ezt, noha általában véve bosnyák, rácz zsidó lakja 's többnyire német mívesekből áll, a' magyarodás' szent tüze mindnyájok' mellében lánggá gyulván boltjaik 's mesterség- jök' czimjeit általányosan meg- magyaritották 's magok-is ve­tekedve beszélik a' nemzeti nyelvel. - illy többes példák vigasztalhatnak bennünket, hogy az erdélyi kellemes visz- hangra kevés idő múlva ör­vendetes rivadást tehetünk mi- is Zrínyi 's hős bajnoktársi’ vé­rével ózott berkeinkből. Akkor - akkor füstöltetheted oltáro­dat te-is egész elragadtatással Erdély’ havasin tisztelt testvér hazámfia a' Magyarok’ jóltevő Istenének; akkor kiáltok fel éri- is ahoz örömtül olvadva: „vé­gezz uram, mint tetszik felet­tem! — érzékenyül hódolok szent végzetednek; — mert megértem egyetlen óhajtáso­mat: hogy a' Magyart egy nyelv, egy szív, egy haza for­rasztja össze!" Horváth Elek A szerzőről, a ,,magyarodás" megszállott hívéről és hirdető­jéről keveset tudunk. Neve SZINNYEI József — Ma­gyar írók élete és munkái IV (1896): 1250<—1252. columnák) — szerint Horváth József Elek ... szül(etett). 1784 körül. ...1829-ben a kaposvári kir. gymnasium igazgatója lett. ...A m(agyar>. tudom(ányos). Akadémia a nyelv ügyében buzgón fáradozót 1833. nov. 15. vette fel levelező tagjai sorá­ba. Meghalt 1835. jan. 20. Mándoki László Egy ritka pécsi újságról Az Új Dunántúl 1945-ös különkiadása Mozgósító szalagcím A röplapszerű újság, apiely Csermely János öreg győri ba­rátom ajándékaként fekszik előttem, rossz papírra nyomott, megsárgult, „rozsdaíoltos", és fejléce már megjelenése ide­jében is alig volt olvasható. Az első mondat azonban vastag­betűs, jól olvasható, felkiáltó­jeles és mozgósító volt: Halál a német megszállókra! Ettől is tűnik röplapnak a kisméretű újság (20,5x14 cm), amelyről most szólunk, és amelynek pél­dányai Gárdonyi Tamás pécsi vizsgálódásai szerint is ritkák, sőt Pécsett a levéltárban sin­csenek meg. A pécsi helytör­ténet kutatóinak adalékot je­lenthet, de az olvasók számára is érdekes lehet ennek az új­ság-röplapnak rövid bemuta­tása. Az „Új Dunántúl a Magyar Függetlenségi Front Lapja" kü­lönkiadásáról van szó, amely 1945. március 30-án, pénteken jelent meg Pécsett. Az is figye­lemre méltó, hogy a lap a II. évfolyam 13. száma és az impresszumban a következők olvashatók: Szerkesztő bizottság: DR. BOROS ISTVÁN Magyar Kommunista Párt POZSGAY GYULA Szociáldemokrata Párt PERR VIKTOR Független Kisgazdapárt Felelős szerkesztő: CSUKA ZOLTÁN Kiadja: Új Dunántúl Könyvnyomda és Könyvkiadó Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, Perczel utca 2. Most már a rovatok, ame­lyeknek akkori szerkesztői poli­tikai érettségről, hozzáértésről is tanúbizonyságot tettek. Az első oldal háromhasábos. Kétharmad része arról tudósít, hogy a Vörös Hadsereg új tá­madása megindult Nyugat- Magyarország teljes felszaba­dítására. Jellemző az akkori katonai helyzetre, ezért szó szerint idézzük a már alig ol­vasható sorokat: „Sztálin marsall március 24- én Tolbuhin marsallhoz, a 3- ukrajnai arcvonal csapatainak parancsnokához intézett napi­parancsban jelentette be, hogy a 3. ukrajnai arcvonal csapa­Halál a rémet megszálló lira'. n ntnrAs’át. ’»•» »'» n iiiiM ÉL n flfiGYJLR ri?GaSTLEHSéQI FRONT LflPfA A Vörös Hadserog új támadása At élet Pécsort gigára jJtíES PICI ■ ■“iíISvS1■trv-V­tai Budapesttől délnyugatra visszaverve a németek 11. tank­hadosztályának rohamait, utóbb ellentámadásba mentek át, é? több mint 100 kilométe­res arcvonalon 70 kilométert nyomultak előre. A 3. ukrajnai arcvonal csapatai támadásuk során elfoglalták Székesfehér­várt, Mórt, Zircet, Veszprémet, Enyinget, valamint több mint 330 más helységet. Sztálin marsall március 26-án Tolbuhin marsallhoz intézett napiparancsban jelentette be, hogy a 3. ukrajnai arcvonal csapatai elfoglalták Pópa és Devecser helységeket, nagy közlekedési csomópontokat, amelyek az osztrák határ felé vezető utakat fedezték.” A második oldalra áthúzódó harmadik hasáb dr. Esztergár Lajos polgármester beszámoló­ját közli >„Az élet Pécsett" cím­mel. Ízelítőként: „Az egyetemen zavartalanul folynak az előadások. Rector Holub József, Jogi kar dékánja változatlanul Óriás Nándor, az orvosi dékánj teendőt Entz Béla látja el. A Belklinika ve­zetője Ángyán János, a Gyer­mekklinikáé Bános Alajos és Agárdi László sebészfőorvos, a Bőrklinikát Melczer József, a Sebészeti Klinikát Somogyi Gyula, a Szülészeti Klinikát pedig Páll Gábor professzorok vezetik. Az egyházi hatóságok élén Virág Ferenc megyéspüspök működik. A plébániákon zavar­talanul folyik a munka, a plé­bánosok körében változás nem volt. Úgyszintén a káptalan is teljes egészében megvan. A szerzetesrendek is a régi ke­retek között működnek. A Cisz­tercitáknál Kühn Szaniszló, a Jezsuitáknál P. Hemm, az Iz­galmasoknál Kiss Lucidus, a Ferenceseknél Csiszár Teodor, a Pálosoknál Galambos főtisz- telendők a vezetők. A kereskedők folytatják mun­kájukat. ,Pohli, Köves, Klobu- csár, Hamerli (a vasas és a kesztyűs) változatlanul dolgoz­nak. A bőrgyárban nagy ütem­ben folyik a munka, az igazga­tóság a helyén maradt. A Zsolnay Gyár is megkezdte mű­ködését. A DGT termelését a régi igazgató, Szabolcs Rezső irányítja. Az iparosok közül a Várfal-kiszabadítás, építési szakvélemény a napirenden A pécsi városkép védelme a múltban Pécs városa a múltban mindig nagy gondot fordított a városkép megőr­zésére, védelmére. A 19. sz. derekán olyan városszépítészeti bizottmány működött, amelynek minden esetben beleszólása volt az építési engedé­lyek kiadásába, szakvéleményével őr­ködött a középkori városkép megőr­zése fölött! Később a városi tanács erre ille­tékes osztálya adta ki az engedélye­ket, de a város vezetői érezték, hogy a két világháború közti időben nagy- ro terebélyesedett város gombamód­ra szaporodó utcái, házai fölött mind nehezebb az ellenőrzést gyakorolni. Dr. Esztergár Lajos polgármesteré volt az érdem, akinek elnöklete alatt 1940. május 21-én összeülő törvény- hatósági bizottsági közgyűlés olygn határozatot hozott, hogy az építési szakbizottság mellé egy olyan bi­zottságot is meg kell alakítani, amelynek feladata a városkép védel­me. Elnökként a polgármestert vagy megbízottját választották meg, míg tagként a Magyar Mérnök és Építész Egylet, a Magyar Mérnökök és Épí­tészek Nemzeti Szövetsége helyi fiókja, ill. osztálya, valamint a £écsi Képzőművészek és Műbarátok Egye­sülete 2—2 képviselője szerepelt, míg a város vezetője egy tagot jelölt a bizottságba. Feladataként a Magaslati út men­tén minden új építkezésre, a váro­sias jellegű területen épített minden egyemeletes vagy annál magasabb ház homlokzatára, a belvárosban tör­ténő minden homlokzatjavításra szak- vélemény adását szabta meg a vá­ros. Ez a bizottság az építési szak­bizottság mellé rendelt tanácsadó­szervként szerepelt. Létrehozás alapjaként a városi épí­tési szabályrendelet 51. §-át nevez­ték meg. A város vezetésének másik előre­mutató gondolata a régi vár- és vá­rosfal kiszabadítása volt. Már 3938- ban megkezdték a Klimó (a mai Landler) utcai házak kisajátítási el­járását, s még a háború idején is folyt a további területekért a meg­állapodás. Többek közt aj akkori pé­csi püspökkel, Virág Ferenccel is tárgyaltak, sót a Zsolnay-örökösökkel egyezséget is kötöttek. Szakértőként a kor nagytekintélyű szakemberét, dr. Szőnyi Ottót kérték föl. Érdemes ezzel kapcsolatban az er­re vonatkozó 1938-as közgyűlési ha­tározatból idézni: ,,A teljesen kidol­gozott városrendezési terv legszebb gondolata a belvárost övező, még a törökök idejéből fennmaradt várfalak kiszabadítása, mert ezzel válik lehe­tővé a város büszkeségének, a Szé­kesegyháznak megfelelő környezetbe beállítása és a régi emlékekben amúgy sem gazdag városunk számá­ra egy igen fontos műemléknek'meg- mentése. .. I tt kell megjegyezni azt is, hogy Nendtvich Andor építész ez­zel kapcsolatos tervei, vázlatai el is készültek, melyek tartalmazták a Székesegyház és az Egyetemi Könyv­tár kiszabadítását, a Borbakán bol­tozati összekötését az Esze Tamás utcával. A háborús események nem­csak ezeket a nemes célokat akadá­lyozták meg, hanem a Székesegyház mögötti becses régészeti emlékek föl­tárását is a mai kor emberére hagy­ták. Éppen ezért kötelességünk, hocjy a mostani hasonló próbálkozásoknál emlékezzünk meg elődeink törekvései­ről, eredményeiről is, ne múljanak el azok nyomtalanul, mert az utókor kö­telessége ez, ha mi is igényt tartunk utódainktól erre! Vargha Dezső levéltáros Vadessiobadsúg 15.000 tonna gabonát, 3000 tonn a picii húst át 2000 tonna cukiot kap cgyháim.g jóhon Oudapott a Szovjet Unió tál s sSTä ______ i !5? i irr—, ~r~~ ^ epriéi üSsíeg ssgel «s =•*&£ közismert Hoffmann—Molvay hentes, Bizse, Arnold lakatosok dolgoznak. A Pécsi Nemzeti Színházat Székely György igazgató vezeti a régi gárdávak Műsorra ke­rült eddig többek között Lu­xemburg grófja, Fekete Péter, Egy boldog pesti nyár, Lengyel vér, Hódítás, Halálból az élet­be, Érettségi, Csárdás, Civilizá­tor, Éjjeli menedékhely stb. Három alkalommal tartottunk hangversenyt. Fellépett Takács Jenő zongoraművész, Sirió Pio- vesán és Molnár Klára hege­dűművész." Az Új Dunántúl további ol­dalain (2—4) arról tudósít; hogy nyugaton megindult a szövetségesek végső támadása a hitlerista Németország meg­döntésére, beszámol a pécsi katolikusok felajánlási ünnep­ségéről, az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány addigi mű­ködéséről. Közli a Kormány fel­hívását a még német megszál­lás alatt ól-ló megyék lakossá­gához. A Székesegyházban tar­tott szertartások rendjéről is tájékozódhatott az olvasó. Talán nem lesz érdemtelen írni arról is, hogy a lap milyen részletességgel ír a pécsi egy­házmegyében lévő vallássza­badságról. Idézzük dr. Hanuy Ferenc apostoli protonotárius, püspöki általános helynök 1945. március 27.-i nyilatkozatát. Ezt írja: „Az évek óta tartó propa­ganda hatása alatt a pécsi papság és a vallásos hívek is bizonyos félelemmel és szoron­gással várták a Vörös Hadse- req bevonulását. A propaganda azonban nem bizonyult való­nak, mert a Vörös Hadsereg tisztjei és katonái kezdettől fog­va mindenütt udvarias előzé­kenységet tanúsítanak az egy­házi személyek iránt, a templo­mokot és szerzetesházakat tisz­teletben tartják. Az istentiszte­letek a templomokban a meg­szokott rendben folynak, az is­kolákban a régi magyar jog­szabályok szerint folyik a rend­szeres vallásoktatás. A hívek minden zavaró körülmény nél­kül végzik templomi ájtatossá- gaikat, különösen vasár, és ün­nepnapokon. A hitélet az utób­bi hónapokban örvendetesen javul és mindenki megnyugvás­sal veszi tudomásul, hogy o Vö­rös Hadsereg a vallásszabad­ságot a legcsekélyebb mérték­ben sem korlátozza.” A lap hasábjain üdvözletüket küldték hozzátartozóiknak a Nyuaat-Mcgyarországról szár­mazó magyar hadifoglyok. Ez a lap valóban az új or- száa, az új Dunántúl helyzetét, jövőjét igyekezett körvonalazni, bemutatni. Fővárosunk akkor talán még nem is tudta — tudhatta —, hogy egy pécsi lap arról is be­számol, hoqy 15 000 tonna ga­bonát, 3000 tohna húst és 2000 tonna cukrot kap Budapest a Szovjetuniótól. Nevek, események, a törté­nelem alakulása tárul elénk. És ha már a történelem alakulá­sáról is szót ejtettünk, ennek az újságnak leírása is, története is arra int, hogy a helytörténet- írásnak nagy szerepe van egye- . temes történetírásunkban. Olyan részleteket tár fel, ame­lyek nélkül az egyetemes nem lehet teljes. Dr. Hiller István 150 éves híradás Szigetvár magyarodásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom