Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-28 / 237. szám

1983. augusztus 28., vasárnap Dunántúlt napló 3 15000 vagon vetőmag Bolyból Befejezéséhez közeledik a búzavetőmag feldolgozása a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vetőmagfeldolgozó üzemében. Az eddigi vizsgálatok szerint az idei vetőmag minősége jó, a kombinát 15 000 vagon fémzá­rolt magot forgalmaz belső el­látásra. A szállítások megkez­dődtek, és ha a vasúti vagon­ellátás zavartalan lesz, időben megkapják a gazdaságok az őszi vetésekhez szükséges bú­zavetőmagot. Ismét fenyeget az amerikai fehér szövőlepke? Az elmúlt években nagyon sok kertvárosi lakó panaszko­dott: lerágták a fákat, növé­nyeket a hernyók, sőt még az erkélyekre is felmásztak. Hogy lehetne megakadályozni kárte­vésüket? Takács Bélától, a Ba­ranya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás karan­tén-főfelügyelőjétől kértünk vá­laszt.- Hol és hogyan él a kár­tevő?- Kedvező életfeltételek ott nyílnak számára, ahol a hő­mérséklet magas, és a napsü­téses órák száma nagy, de ugyanakkor a csapadék is ele­gendő. A kertekben és a faso­rokban jól érzi magát. A lep­ke a levelek aljára rakja a vi­lágoszöld színű, 200—300 pete­csomót. A kikelt hernyók né­hány levelet hámozgatva, laza szövedékkel vonják be, és szö­vik egymáshoz. Miután a her­nyófészkekből elfogyasztották a táplálékot, megindulnak a fa belseje felé, az útjukba kerülő leveleket pedig karéjosra rág­ják. A fa teljes lekopasztása utón újabb fákat keresnek, de összeszövik az útjukba kerülő lágyszárú növényeket is. A kifejlett hernyó elsősorban a gyümölcsfákat támadja meg — eper, dió, szilva, alma, kör­te, cseresznye, meggy —, de kedveli a juhart, a füzet, pla­tánt és a bodzát is. Ez idáig mintegy 250-féle tápnövényen figyelték meg a kártételét. A pusztítás a termés mennyiségé­re és minőségére is hatást gya­korol. A károsított fiatal fa pedig annyira legyengül, hogy egy erősebb téli fagy után el­pusztul. Baranyában évente kétszer kell számítani a kártételére. Júniusban, és augusztus—szep­tember hónapban. Ez pedig különösen erős figyelmet igé­nyel, mivel megyénk jelentős mértékben kiveszi részét a nö­vényi eredetű termékek export­jából, és jelentős a szaporító­anyag-termelésünk is. Az ame­rikai fehér szövőlepke pedig bármely fejlődési alakjával megfertőzheti a növényeket és növényi termékeket, — Mit lehet védekezésre használni?- Legcélszerűbb, és leggaz­daságosabb, ha a kis hernyó­fészkeket rövid hajtással levág­juk a fáról, és a helyszínen összegyűjtve azonnal elégetjük. Az érésben lévő gyümölcs vegy­szeres kezelését csak nagy kö­rültekintéssel lehet elvégezni. A következő növényvédő szerek alkalmasak erre: Ditrifon 50 WP 0,2%-os, Sevin 85 WP 0,2%-os, Fiiból E 0,2%-os, Unitron 40 EC 0,2%-os, és Chinetrin 25 EC 0,05%-os tö­ménységben. A kötelező védekezés a há­zikertek, hobbikertek, zártker­tek tulajdonosaira is vonatko­zik. Ellenkező esetben szabály­sértési eljárás indítható elle­nük, mely 3000 forintig terjedő pénzbüntetést von maga után. A. E. Számítástechnikai konferencia Bemutató az Ifjúsági Házban A pécsi Ifjúsági Házban már kora nyártól zümmögnek, csi­lingelnek, zajonganak a külön­böző elektronikus játékok, köz­tük a legnépszerűbbek: a szí­nes tv-képernyőn játszható űr­háború, s az emeleteket mász­káló szakács. A készülékek mé­lyén körömnyi ,,chip"-ek vezér­lik az űrhajók, a figurák moz­gását, no meg a pénzbedobó nyílást, ami szaporán nyeldesi a fém tízeseket. Ám a pénteken megkezdő­dött országos számítástechnikai konferenciához kapcsolódva oly bemutató nyílt az Ifjúsági Ház emeleti termében, ahol sokkalta többféle játékot játsz­hatnak az érdeklődők, ráadá­sul ingyen, s extra szolgáltatá­sul még ismereteiket is bővít­hetik a számítástechnikáról a jövő hét keddjéig. Hiszen a mi­ni és makró számítógépek nem­csak ötletes játékokat kínálnak, de kisebb vállalatok, szövetke­zetek adminisztrációs munkáit is elvégzik, a személyi számító­gépek pedig — amelyek a fej­lett országokban már a műkö­désben lévő számítógépek har­minc százalékát teszik ki —, megfelelő programokkal szóra­koztatják, munkájában segítik egy család tagjait. Az Ifjúsági Házban bemuta­tott gépek többsége játékprog­ramot tartalmaz most, ám van, amelyik eredeti feladatába is bepillantást enged. Az LSI Al­kalmazástechnikai Tanácsadó Szolgálat egyik Mickey 80/E tí­pusú gépén például a pécsi Egyesített Egészségügyi Intéz­mények egészségügyi adatrög. zítő rendszerét tanulmányozhat­juk, egy __>k gépen pedig a b udapesti 4-es számú Autójavító Vállalatnál már egy éve üzeme­lő számítógépes számlázórend­szert. ami nemcsak gyorsan ké­szít pontos és áttekinthető szám­lát, hanem napra készen nyil­vántartja és könyveli az autója, vító szükséges adatait is, kezdve a vállalati eredménytől az egyes brigádok teljesítményéig. Termé­szetesen más vállalatok, szövet­kezetek eltérő igényeit is ki le­het elégíteni másfajta progra­mokkal. Ezért is érdemes felkeresni az IH-t, nemcsak a játszani kí­vánó gyerekeknek, de gazdasá­gi, vállalati szakembereknek is: ötleteket, tanácsokat, informá­ciókat kaphatnak saját számí­tógépes adatfeldolgozó rend­szerük megteremtéséhez. A számítástechnikai konfe­rencia eközben folytatta mun­káját a Pollack Mihály Műsza­ki Főiskolán: szakemberek tar­tottak előadásokat elméleti és gyakorlati témakörökben. Hétköznapjaink Mulatság A panelházakkal körbezárt „udvar" tisztességes hangerő­re fokozza az egyik lakás ab­lakából kizúduló Sandokan- dalt, mely annál a családnál semmit sem kopott népszerű­ségéből az elmúlt hónapok­ban. A lemezjátszó (magne­tofon) bömböl, többet egy elektronikai szakember sem tudna kihozni belőle. A zenei élvezetet kissé zavarja, hogy üvegcsörömpölés, ordibólás társul időnként a pergő rit­mushoz,. s hogy a vezérmotí­vumot egy erőteljes tenor kí­séri a konyhaasztalt csapkod­va. Az erkélyekre kitóduló szomszédok fejcsóválva néznék egymásra, a „honnan jöttek ezek" kérdést már két évvel ezelőtt megtárgyalták, csupán abban reménykednek, hogy az e heti muri nem tart haj­nalig. Kora este van, előbb- utóbb csak kifáradnak . . Hatodszorra mór nem is kerül fel a Sandokan-lemez (szalag, kazetta?), úgy lát­szik megunták vagy a vendé­gek köszönnek el. Percekig csend honol, ezt kihasználva a szomszédok ajtót, ablakot nyitva szellőztetnek. A mula- tozók az erőgyűjtés után a muri népies változatához fog­nak, anyám, anyám, édes­anyám, csak az a kéré­sem.,., az a szép az a szép . . . Közeleg az éjfél, a sötétség leple alatt néhányon átkiáltanak, hogy jó lenne halkabban, mert mégis . . . Egyszer élünk, sose halunk meg, jön a válasz a függöny mögül, majd a tenor elbödül, hogy aki ne adj Isten már el­aludt, az is kipattanjon az ágyból. A társaság egyik nő tagja odaszól a tenornak, hogy azért ne ordítson, a vá­lasz: „miért, anyukám, ott­hon vagyunk!" S folytatódik a nótózás, dugók pattannak ki az üvegekből, s a tánc is elkezdődik. Hát tényleg — csak egy­szer élünk . . . Játszótéren A két rövidnadrágos kis­srác, lehetnek úgy tízévesek, buzgón kúszik fel a mászóká­ra. A vak is láthatja, hogy versenyről van szó, aki előbb felér, az a győztes, a leg­ügyesebb. Az elöl lévő szem­üvegesnek karnyújtásnyi az előnye, mögötte igyekszik a kis szőke is, de kikapcsolódik a szandálja, s jobb lábával a két vascső közé csúszik. A vetélkedés ezzel el is dőlt, a szemüveges kajánul pillant vissza, majd odakiált, b . . .meg, ma már ötödször megvertelek. A kis szőke nem sokat töpreng a válaszon, az apód f . . .t, hát nem látod, hogy kikötődött ez a rohadt szandálom. A győztes röhög, az alul lévő, még mindig a két vascső között a lábát ta­pogatja, miközben tisztessé­gesen káromkodik. A közelben egy idős férfi felkel a pádról, s odasétál a gyerekekhez. Hol tanultátok ezt, kérdezi, mire a srácok lesütött szemmel hallgatnak. A férfi felbátorodik, úgy érzi, hogy a fiúk, mint szivacs a vizet, úgy szívják magukba a jó szót, ezért hosszas fejte­getésbe kezd, hogy ilyen fia­talon nem szabadna így be­szélni, meg hogy akik így ká­romkodnak, azokból lesznek a banditák... A fiúk hall­gatnak, a szőke közben ki­húzza lábát a csövek ‘ kö­zül. „Ne beszéljetek így töb­bet", búcsúzik a férfi, s visz- szaindul a pádhoz. A két gyerek is leugrik a mászókáról, s elindulnak a homokozó felé. Mielőtt oda­érnének, a győztes megjegy­zi, csak azt nem értem, hogy ennek az öreg f. . .nak mi kö­ze hozzánk. S közben az idős férfi az újságba temetkezve már a napi híreket olvasta . . . Roszprim Nándor Naplójegyzet Szárszóról Kezemben tartom a régi jegyzetlapokat 1943-ból, és a fényképalbumot a szárszói „Magyar Élet-táborról”. A hall­gatóság soraiban Veres Péter, Darvas József, Erdei Ferenc, Szabó Pál, Jócsik Lajos, Sinka István, Bözödi György, Szabédi László és a többiek ülnek. Raj­tuk kívül felszólaltak még a tá­bortűznél: Féja Géza, Gombos Gyula, Juhász Géza, Nagy Ist­ván, Somogyi István és még sokan mások. Hatszázan gyűl­tek össze értelmiségiek, taní­tók, tanárok, papok, újságírók, közgazdászok, Győrffy-kollé- gisták, parasztfiatalok, és ke­vesebb számmal a szocialista, kommunista munkásfiatalok. A népi írók felsorakoztak erre a seregszemlén 40 évvel ez­előtt a „Magyar Élet könyv­barátainak" meghívójára —, amelynek én is tagja voltam — Balatonszárszón egy hétre, 1943. augusztus 23—29-én, hogy együttesen megvitassák a nemzet súlyos dolgait. Milyen általános helyzetben történt ez a szinte demonstrá­ciónak számító konferencia? 1942 tavaszától 1944 tavaszáig terjedő két évben a Kállay- kormány igazgatta az ország ügyeit hazánkban. 1943 január­jában a szovjet haderő Voro- nyezs térségében áttörte a 2. magyar hadsereg vonalait és megkezdte az előnyomulást. Februárban a sztálingrádi csa­ta véget ért. Paulus német tá­bornok megadta magát csapa­taival. Júniusban formálisan feloszlott a KMP és megala­kult a Békepárt. A konferencia idejének kellős közepén érke­zett a hír. hogy Olaszország­ban megdőlt a fasiszta rend­szer. Ebben az izgalmas lég­körben tanácskozott a népi íróknak és a Horthy-Magyar- ország munkás-paraszt-értelmi- ségi ifjúsáqának konferenciá­ja, hogy a heves viták kereszt­tüzében letegye végül is a vok- sot a függetlenség, a demok­rácia és a béke mellett. Szeretnék egy-egy gondola­tot felvillantani az előadások­ból. Kodolányi János a hazug propaganda ellen szólalt fel bátran így: „Feltalálták a rá­diót ... Rádió bömböli, riká­csolja a kimondott elröppenő szót..., a világ minden nyel­vén recsegnek, ropognak a szavak, szavak, szavak . . . Iszo­nyú bábeli zűrzavar kavarog az éterben és mind a maga igazát erőszakolja rád... A szavak inflációjának idejét él­jük ... mérhetetlen tömegű szót zúditanak rád, hogy így vagy úgy gondolkozz, vagy erezz... Mi nem hazudhatunk magunknak, azt sem engedhet­jük meg, hogy nekünk hazud­janak ... Ha nem követeljük az örökkévalóságot, elveszítjük a máf is.” — Erdei Ferenc előadása nagy vihart kavart. Tőle lehetett hallani először hangosan kimondva ezt a szót: „történelmi materializmus”, amely a szocializmus társada­lomtudománya, olyan nagy­szabású szociológiai irány, amely történelmi szemléletű, amely mindent a fejlődés ösz- szefüggésében magyaráz. Ugyancsak újdonságnak ha­tott az a látnoki jóslat, ame­lyet szintén Erdei mondott egy másik előadásában a magyar földkérdésről szólva. „Szüksé­ges és elkerülhetetlen a társa­dalmi fejlődés útja. Ebben az átalakulásban elsősorban a munkásság, másodsorban a parasztság képviseli a társa­dalmi erőt, e, két osztály keresi az értelmiséggel való szövet­kezést. Az értelmiség szerepe mindenesetre azonban csak a munkás és paraszt dolgozó­rétegek sorsával összekapcsol­va alakulhat ki. Tehát a mai külön úri középosztály helyébe a nép értelmisége lép. (....) A parasztság sorsának javu­lása a mezőgazdasági terme­lés technikai lejlettségétől függ, és a termelési kultúra szintjét nagyüzemi jellege ha­tározza meg, ez viszont társa­dalmi követelményként jelent­kezik." — Németh László a közismert „harmadik oldalt” magyarázta meg, óvatosságra és visszahúzódásra intve a je­lenlévőket. Elutasította a mun­kások és parasztok társadalom­változtató szerepét a jövőre nézve. „A delta, mely felé a nemzet tart: az értelmiség. Azt mondotta, hogy előbb várjuk meg, hogyan alakul a hatal­mas nemzetközi mérkőzés, a háború kimenetele, és csak az­után cselekedjünk a magyar­ság javára. — Nagy István ha­tározottan kimondta, hogy „nincs és nem lehet harmadik oldal, ezért csak két oldal, il­letve két út van, amely között a magyar népnek választania kell. Ez a két oldal a haladás és a haladásellenes erőkben felsorakozva vívja szörnyű har­cát a világon." — Kardos László, a Győrffy-kollégium igazgatója azt fejtegette, hogy mivé lett az Ady Endréért lel­kesedő ifjúság a két világhá­ború között. Megállapította, hogy olyanná lett, amivé for­málták, „hogy megfeleljen egy nemzeti, polgári társadalom igényeinek". így történhetett meg az a furcsa helyzet, hogy ezek a fiatalok egy nyomdá­szok által szervezett sztrájk alkalmával a munkások ellen tüntettek. — Darvas József az írók felelősségéről szólt. Az iga­zi értelmiséginek oda kell áll­nia a magyarság többségét je­lentő dolgozók mellé." A har­madik oldal hívei ..magyar életformáról” beszélnek, de ezt hogy lehet megvalósítani a legmagyarabb parasztság és munkásság felszabadítása nél­kül?" — tette föl a kérdést Darvas József meggyőző mó­don. — Dobi István a mező- gazdasági munkások nyomorú­ságos életét és elmaradottsá­gát idézte a hallgatók elé. — Urfy Sándor asztalossegéd hoz­zászólásából az alábbi gondo­lat kínálkozik kiemelésre: „A dolgozók közös összefogásá­val, a személyi kérdések félre- tevésével, egy demokratikus, szabad Magyarországért kell közösen harcolnunk ..." '— Az előadások közül még megemlítem Jócsik Lajos fejte­getését a közép Duna-meden- ce közgazdaságáról, ő arról szólt, hogy a medence népei Mátyás király halála óta min­dig szerencsétlen függőség­ben voltak. Valószínű az a kö­vetkeztetés — mondotta Jócsik —hogy „egy egészen új rendszerre lesz szükséq, hogy a medence népei boldogabb jövőjüket meqtalálják". Végül hadd idézzek Veres Péter hozzászólásaiból néhány „aranymondást", mert ő az egyhetes konferencián többször is felszólalt a maga sajátos, bölcs gondolkodásmódjában, és helyreiqazította a kibicsak­lott mondatokat. íme néhány gondolat Veres Pétertől: — „A magyar értelmiségiek szokjanak le arról, hogy a nemzet nevében csak ők be­szélhetnek. A jövőre nézve ez már többé nem érvényes." — „Sohase feledkezzünk meg az ország löldnélküli mil­lióiról. Semmilyen reform nem lehetséges e hatalmas réteg­nek a nyomorúságból való föl­emelése nélkül." — „Az állam és az ország a népért van, és csak a népben élhet tovább . . ■" Úgy emlékszem Szárszóra, hogy légköre forró volt, mint egy vízzel telt katlan, amely alá száraz fával tüzet gyújtot­tak. A nézetek sokszor össze­csaptak ... A konferencia vég­ső tanulsága mégis az volt, hogy Németh László „halál­hangulatát" félre kell tenni, a nemzetnek élnie kell. s ezért az élet. a megmaradás irá­nyába kell menni. Az összejö­vetel jelentőségét négy évtized után abban látom, hogy kije­lölte az út irányát, mely sze­rint csak két út van: a haladás útja, és haladásellenes út. Ve­res Péter szavaival zárom em­lékezésemet az évforduló al­kalmával: „A nép ellenségei sohase legyünk. Még akkor sem, ha megköveznek bennün­ket. Aki a népet szolgálni akarja, nincs más útja, mint vele menni, és vele lenni min­den bajában." Úgy vélem, ez Szárszó tanulsága negyven év múltán és minden időben. Dr. Szántó Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom