Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-26 / 235. szám
6 Dunántúli napló 1983. augusztus 26., péntek Közgazdasági élet K özéletünk jelentős eseménye volt az ország- gyűlés legutóbbi ülésszaka, amelynek napirendjén az 1980-ban elfogadott kormány- program megvalósulásának helyzete szerepelt. A Miniszter- tanács elnökének erről szóló beszámolójában a gazdasági kérdések kiemelt helyet kaptak, és a valóságot tükröző elemzés megfelelő választ adott azokra a sokszor bonyolultnak minősíthető kérdésekre, amelyek közvéleményünket nap mint nap foglalkoztatják. Nehezebb feltételek között Az emberek érdeklődése és aggodalma érthető, hiszen ma jóval nehezebb külső és belső feltételek mellett élünk és dolgozunk, mint amivel a VI. öt- terv indulásakor számoltunk. Különösen a kedvezőtlenül alakuló külgazdasági körülmények jelentenek súlyos gondot: kivitelünk és behozatalunk árarányai romlottak a tőkés piacon, csökkent a vételkészség számos termékünk iránt. Nehézségeket okoz a tőkés országok protekcionista külkereskedelmi politikája, de bonyolultabbá váltak a szocialista országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok körülményei is. A nemzetközi pénzügyi helyzet romlása és más okok folytán sokkal keményebb feltételek mellett juthatunk csak külföldi hitelekhez, mint korábban. Ezek a megrázkódtatások nemcsak minket, hanem sok más országot is hasonló nehéz helyzetbe hoztak. (Itt jegyzem meg, hogy hiba lenne, ha csak a külgazdasági feltételek rosz- szabbodásában látnánk problémánk egyetlen okát és elfeledkeznénk saját munkánk fogyatékosságairól.) Mindezek mellett a fő kérdés az, hogy miként tudott belső gazdaságunk a külső megrázkódtatásokra reagálni? A Minisztertanács elnökének az országgyűlésen elhangzott beszámolója jóformán egy évtizedre visszatekintve foglalkozott ezekkel a problémákkal. Ma már láthatjuk, hogy az 1973-as világpiaci árrobbanást követő helyzethez való reális alkalmazkodásunk nagy késéssel indult meg. Voltaképpen 1977— 78-ig a gazdaság expanzív fejlesztése érvényesült, amelyet a beruházás és a fogyasztás lehetőségeinket meghaladó növekedése jellemzett. Ezekben az években politikai vívmánynak minősítettük azt, hogy a megrázkódtatások terheitől megkíméltük mind a vállalatokat, mind a költségvetésből finanszírozott intézményeket, és természetesen az egyéni háztartásokat is azzal, hogy a terheket átvállalta az államháztartás. Erélyes rend- szabályozások Ez a gyakorlat azzal a hátránnyal járt, hogy a vállalatokra, a szövetkezetekre nem nehezedett valós gazdasági kényszer. Nem érzékelhették kellően őzt, hogy a megváltozott' helyzethez alkalmazkodni kell. Következményként nem vált számukra létkérdéssé, hogy olyan terméket állítsanak elő — olcsón és korszerű minőségben —, amelyet a világpiac igényel. (Mentségként csak azt lehet [elhozni, hogy a piac helyzetéről, igényéről kapott információik meglehetősen szegényesek, és nem segítik kellően az e vonatkozásban szükséges tájékozódást.) A gondok közé sorolhatnánk azt is, hogy drágán termelünk, és az anyaggal, az energiával, a beruházásokkal, a munkával való' takarékosság a már említett kényszerítő körülmények hiányéban nem nagyon jellemzője c Mzdálkodásunknak. Jelentős ' riulat következett be az 197? év után. A párt Közpo: . zottsága a helyzet felism- és elemzése után haGazdaságirányítás, hogyan tovább? Központi beavatkozás helyett valós gazdasági kényszert tározatot hozott, amelynek középpontjában népgazdaságunk külső és belső egyensúlyának megszilárdítása szerepelt. Ezt követően erélyes és restriktiv rendszabályozásra került sor, amely mindenekelőtt a beruházások visszaszorítására irányult, de emellett elkerülhetetlenné vált a lakossági fogyasztás ütemének lassítása, az életszínvonal stagnálása, sőt egyes rétegek számára a csökkenése is. Az intézkedések révén sikerült a veszélyes folyamatokat megállítani, de azok a tendenciák, rossz beidegződések, amelyek a megelőző időszakot jellemezték, még nem szűntek meg teljesen. A központi intézkedések során az utóbbi három évben lényegesen változtak a gazdaságirányítás feltételei, a tervezés gyakorlata, többször módosultak a gazdasági szabályozók, átalakulóban van a szervezeti rendszer. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy a kormánynak több esetben gyorsan, kemény kézzel kellett beavatkoznia a gazdaság menetébe, vállalva a népszerűtlen feladatokat is. Negatív hatások Tudjuk, hogy ennek a gyakorlatnak negatív kísérőjelenségei is voltak, azonban érdemes azon is elgondolkozni, hogy mi lett volna, ha ezeket az intézkedéseket elmulasztjuk? Meggyőződésem, hogy ha a központi gazdaságpolitika nem tartaná vissza a belső fel- használás növekedését, akkor ez magától nem lassulna le. A gazdasági szervek, intézmények, vállalatok érdekeltsége valójában még most is ebbe az irányba hat, hogy igyekezzenek új beruházási erőforrásokhoz jutni, importtermékeket, anyagot szerezni, készleteket halmozni és új munkaerőt alkalmazni. A vállalati közösség érdekeit nézve ez a magatartás érthető, hiszen a gazdasági mechanizmus még mindig nem készteti a gazdálkodó szerveket az expanzív törekvések önkéntes korlátozására, a takarékosságra, a körülményekhez való alkalmazkodásra. Ebben a helyzetben indokoltnak tűnik a központi szervek közvetlen beavatkozása a gazdasági élet mindennapos eseményeibe. (Importkorlátozás, a beruházások visszatartása, vásárlóerő kiáramlás mérséklése stb.) Ez az adminisztratív vezetési stílus — a kormány szándéka szerint is — átmenetinek tekinthető, és a kivételes nehézségek elhárítására irányul. Mégha vitatkozunk is a beavatkozás mértékén, el kell ismerni, hogy ez a gyakorlat az utóbbi két évben eredményekre vezetett -— mindenekelőtt a külső és belső egyensúly erősítésére —, amit külkereskedelmünk aktívuma és az állami költségvetés hiányának mérséklődése is igazol. Ugyanekkor nem állíthatjuk, hogy tartós problémáink is megoldódtak; jó néhányat (pl. a termelés hatékonysága, az exportképesség, az intenzív gazdálkodós stb.) a következő években is magunkkal viszünk. Az elért eredmények mellett a központi beavatkozás gyakorlatának negatív hatása főként abban mutatkozik meg, hogy szándéka ellenére is háttérbe szorította a gazdálkodó szervek önállóságát, döntési, választási lehetőségét. Miután „minden felülről jön”; támogatás és elvonás, engedélyezés és tiltás, dicséret és elmarasztalás, hitel, bérpreferencia, importengedély stb. egyaránt, a vállalatok tekintetüket nem a Az adminisztratív vezetési stílus átmenetinek tekinthető Nagyobb önállóságot kell adni a vállalatoknak piac, a vevő felé fordítják, hanem „felfelé”, és problémáikat nem mindig a körülményekhez való alkalmazkodás, az önerő felhasználása, hanem inkább a központi segítség útján kívánják megoldani. Feloldása napirenden Ami a jövőt illeti, ennek a helyzetnek várható a feloldása. A felelős politikai, állami vezetők megnyilvánulásaiból tudjuk, hogy az adminisztratív jellegű irányítási gyakorlat átmenetinek tekinthető, és a szocialista tervgazdálkodás keretében egy olyan irányítási rendszer kifejlesztésére törekszünk, amely az önálló vállalati, szövetkezeti gazdálkodás részére a mainál kedvezőbb környezetet és feltételeket biztosít. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél nagyobb hatáskört kell adni a vállalatok, a vállalati kollektívák és testületek számára a stratégiai döntések meghozatalában, ez pedig megkívánja, hogy vállalataink belső vezetési, szervezési, irányítási és érdekeltségi rendszere mindenütt korszerűsödjék. De szükség van arra is, hogy minden vállalatnak meglegyen a maga hosszú távú fejlődésére kiható stratégiája, és a napi munka ezzel összhangban, ennek jegyében folyjék. Avégett, hogy a vállalati kollektíva valóban vállalkozói módon döntsön, indokolt megváltoztatni a szabályozórendszer főbb elemeit: az árrendszert, a vállalati jövedelem- és bérszabályozást, a hitelezés rendszerét, ugyanekkor pedig fokozatosan feloldani a szabályozás mai, úgynevezett „visszafogó” elemeit. Az volna az ideális helyzet, ha a gazdasági szabályozásnak olyan módszereit tudnánk kidolgozni, amelyekkel a központi célok anélkül érhetők el, hogy a vállalatok, szövetkezetek döntési lehetőségeit túlzottan korlátoznánk, illetve a feltételeket gyakran változtatnánk. De ugyanekkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a helyi, vállalati stabilitás érdekeit nem lehet a népgazdasági hatékonyság követelményei elé helyezni. Nem lenne szerencsés dolog olyan vállalati egyensúlyt kialakítani, amely ellentétben áll a népgazdaság hosszú távú céljaival. Az a fejlődési szakasz, ahol most tartunk, minden vonatkozásában bonyolultabb és igényesebb, mint korábban volt, és társadalmi, gazdasági vonatkozásban egyaránt folyamatos megújulást kíván. Mindezek folytán kormányzatunk a társadalom felé nyitott, előrelátó és cselekvő gazdaságirányításnak a szilárd elkötelezettje. A tervezett korszerűsítések alappillére, hogy lényegesen növekedjék a gazdasági élet szereplőinek önállósága és cselekvőképessége, a szocialista demokrácia fórumainak szerepe. i ■* ■ A KSH Baranya megyei Igazgatósága jelenti: Baranya megyében az elmúlt 7 év során 20 915 lakás épült, ennek 57 százaléka Pécsett. Az összes lakásépítésből 8662 állami építkezés volt, aminek 87 százaléka a pécsi lakásállományt gyarapította. Az 1981 óta kisebb számú építéseken belül a magánerős kivitelezések száma megnőtt. 1982-ben a 2873 lakásépítés 66 százaléka magánerőből történt, 34 százaléka állami volt a megyében. A Pécsett épült 1600 lakásnak fele készült magánerőből. Az egész társadalom ügye Mint az országgyűlés legutóbbi ülésszakának beszámolójából és az ezt követő sokoldalú vitából ismertté vált, az 1968- ban bevezetett gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének munkálatai a tudomány és a gyakorlat képviselőinek széles körű bevonásával folynak és befejezésükhöz közelednek. A megvalósítás sikere nem csők a gazdasági szakembereken, nem csak a termelésben résztvevőkön múlik. Ma ez már az egész társadalom ügye, hiszen mindnyájunk közös és egyben egyéni érdeke, hogy szocialista fejlődésünk vonala ismét felfelé ívelő legyen. Dr. Nagy József Védjegykonferencia Nemzetközi védjegy-konferenciát tart november 9—10-- én Budapesten a Magyar Kereskedelmi Kamara. A rendezvény központi témája: a védjegyek tájékoztató funkciója a marketingtevékenységben. Erről hazai és külföldi szakemberek tartanak- előadásokat. A konferenciára szeptember 30-ig lehet jelentkezni az MKK védjegybizottságánál (1389 Buda. pest, Postafiók 106.). A konferencia első napján kihirdetik az első magyar védjegyszemle eredményét. Az idén júniusban meghirdetett szemlén az 1980—1982 között lajstromozott szó és ábrás védjegyekkel vehetnek részt a pályázók. Beküldési határidő szép. tember 15. A pályázaton az alkotók részére 6—4—3 ezer forintos díjakat tűztek ki, ezen kívül díjazzák a védjegyfelelö- söket is. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN PÉCS * SZÜLETTEK: Fehér Márton, Firling Attila, Megyeri Viktória, Tibenszky László, Skrobák Éva, Háy Zoltán, Jokl Péter, Kovács Zsolt, Korbély Zoltán, Bíró Margit, Dunai Veronika, Szabó Hedvig, Ács Balázs, Zsi- Iiesi Balázs, Meixner Áron, Kása Gábor, Nagy Gergely, Orbán Zsombor, Kovács Rita, Kedves Zoltán, Priol Csilla, Lakatos Attila, Gólyák Zsolt, Porpáczy Ernő, Alvári Gábor, Makay Eszter, Szajkó Barbara, Sipos Roland, Sánta Róbert, Horváth Lilla, Németh Norbert, Varga Rita, Varga Renáta, Müller Ákos, Loschán Csaba, Forgács Szilvia, Köns/ztler Rita, Dórnak Judit, Kurucz Bálint, Kelemen Anita, Faragó Barbara, Patassy Anita, Papp Anikó, Perjési Katalin, Riszt Gábor, Rajnai Róbert, Mészáros Ildikó, Nagy Mónika, Kol- tai Tibor, Stanek Péter, Szalma Melinda, Kecskés András, Marton Ágnes, Szabópál Zsuzsanna, Szalaki Csilla, Vörös Tamás, Orf Viktória, Buni István, Merling Andrea, Magyar Mátyás, Somlai Norbert, Kiss Krisztián, Eisenmann András, Varga Anita, Kadia Mariann, Árvái Krisztina, Gothárd Péter, Takács Adrien, Mészáros Adrien, Rózsi Georgina, Végvári Gergő, Kelemen Tibor, Szalmá- sy Emília, Gál Benedek, Majkó Elek, Kovács Angelika, Szekeres Csaba, Sárossy Anita, Kokovai Inez, Schmidt Csaba, Schmidt Gábor, Ferenc Gabriella. Schaff Ivett, Szép Levente, Barabás Csaba, Lukács Dóra. Ge- lesz Nikolett, Horváth Petra, Tihanyi Marianna. Lowescher Andrea, In- hoff Orsolya, Maróti László, Wavra Károly. Molnár Gábor, Koszorús János, Tóth Attila, Békés Zoltán, Dómján Zsuzsanna. Léhman Adrien, Bu- zánszkv Arabella. Áaosfon C*ebe Miklós, Vámosi Ilona, Király Nóra, Föidesdi Szandra, Lengyel János, Ernst Gábor, Balog Péter, Göbl Richard, Krasovec Enikő, Muhari Eszter, Dombi Bernadett, Ternecz Gábor, Kasza Orsolya, Borsos Anikó, Gergics Krisztián, Szilágyi Lilla, Mangold Regina, Kocsis Zoltán, Molnár Tibor, Pál Melinda, Horváth Krisztina, Vagyon Réka, Pánczél Levente. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Bertusz József és Rácz Judit, Khin István és Deák Mária, Ábrahám-Ködmen Attila és Katies Ágnes, Szilágyi Jenő és Boros Gabriella, Rádi Imre és Mész- ner Erzsébet, Rettich Ferenc és Kőszegi Beatrix, Sárosi István és Tormási Erika, Szekeres József Márton és Sipőcz Margit Edit, Szabó Tamás József és Körmendy Anna, Bertus Pál és Kopp Nóra, Király Zoltán és Németh Györgyi, Will Zoltán és Hoffmann Elvira, Konrád László és Scheich Éva, Domokos József éi Németh Anikó, Kelemen Béla és Szilágyi Éva, Farkas József és Hévízi Ildikó, Mészáros László és Andics Éva, László Károly és Sipos Marianna, Légrádi István és Berla Magdolna, Kosa János és Németh Katalin, Kárpáti Tibor és Lajtai Mariann Éva, Keresnyei János és Marcz Tünde, Hortobágyi Tamás és Szabó Mónika, Gyerák Dániel és Dóra Zsuzsanna, Schnell Mihály és Ternai Eszter, Rudolf József és Litter Mária, Dénes Tamás és Lakatos Erzsébet, Sipos István és Radics Ágnes, Fusch Róbert és Máté Zsuzsanna, Kora Olivér és Horváth Mária, Bánhegyi Sándor és Andik Györgyi, Rész Nándor és Antal Ibolya, dr. Németh Gyula és Toronyi Tímea Ágnes, Kör- möcz Csaba és Bognár Judit, Mán- fai Zoltán és Szabados' Ibolya, Vér Ottó József és Bodonyi Györgyi, Békés Zoltán és Bánusz Dorottya, Der- vár János és Kiss Éva Rózsa, Papp László ér* Samu Katalin, Kómán Miklós Gyula és Kieseb Mária, Rózsa István és Németh Mária, Vajnai Péter és Kertész Ildikó, Schmidt Imre László és Németh Mária, Hamvas János és Harsányi Beáta, Engel Miklós és Tóth Klára, Katies András és Somogyvári Ildikó, Lantos Gyula és Nagy Beatrix Anikó, Bánfai Zoltán Károly és Andrucsák Julianna, Csanádi József és Győrfi Irén. MEGHALTAK: Köhler Karolin, Troj- nár Imre, Stambach Ádámné Sziifka Katalin, Nagy Józdefné Szoksz Anna, Babos Lajosné Hönnig Margit, Ma- gyári József, Bodonyi János, Czeh Rudolf, Soós Péterné Bencze Mária, Lantai Ferenc, Wolf József, Győri Gáborné Loósz Mónika, Magori József, Tálján Jánosné Nagy Mária, Vámosi Ferencné Nyéki Mária, Hanger Jakabné Csizmadia Rozália, Ta- bahó Károlyné Klein Etelka, Kozma Istvánné Tárnics Mária, Kómán József, Wirth Lászlóné Horváth Gabriella, Kovács Imre, Zsóri Jánosné Paulies Mária, Eklics Julianna, Pál- hidi Flóriánná Notheis Etel, Patari- ezo Máté, Stein Ödönné Farkas Gizella, Márton János, Kaltenbach Ferenc, Uzsoki Viktor, Kircz Gyula, Bachmayer Jánosié Lindák Amália, Herceg Jánosné Győr Zsuzsanna, dr. Valkai László, Siller Károly, Petz Ede, Kádár Dénes, Simon Andrásné Gyarmati Margit, Frankfurter Miklós, Teleki János, Szabó Kálmán, Belá- nyi Dezsöné Falusy Irén, Pernekker Jakab, Szabó Sándor, Fortély Istvánné Czeininger Irén. A lakásépítések számának alakulása Baranya megyében 11976-1982)
