Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-16 / 226. szám

1983. augusztus 16., kedd Dunámul! napifi 3 Pontos, fegyelmezett munka A bányabiztonság elképzelhetetlen fegyelem nélkül Rickert Antal, a Kerületi Bá­nyaműszaki Felügyelőség veze­tője mindössze hat hete volt hivatalában, amikor a június 14-i Béta-bányai sújtólégrob­banás bekövetkezett. A me­cseki bányák biztonságáért, ha nem is elsősorban felelős, de azok ellenőrzéséért feltétlenül számon kérhető a bányaható. ság. Az új vezető részt vett az Ipari Minisztérium, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszerve­zete és az Országos Bánya­műszaki Felügyelőség képvise­lőiből álló vizsgáló bizottság munkájában. A Miniszterta­nács augusztus 4-f ülésén a sorozatos magyarországi bá­nyaszerencsétlenség vizsgálati anyagait is tárgyalta, többek között a nyolc halálos áldoza­tot és ugyanennyi súlyos sé­rülést okozó bétái sújtólégrob­banás okát is. — Mint a Minisztertanács üléséről kiadott közlemény­ből kitűnik, súlyos fegyelme­zetlenség, végzetes gondat­lanság volt a szerencsétlen­ség okozója. Miként sikerült a sújtólégrobbanás okát megtalálni? — Negyvenkét tanút hall­gattunk ki, volt, akit többször is, az ellentmondások azonban nem tisztázódtak. Mind erő­sebb lett meggyőződésünk, hogy a baleset okára csak a kórházi sérülteknél derülhet fény. Természetesen állapotuk maximális türelmet, belátást követelt, de az bizonyos volt, hogy akik végig ott voltak a helyszínen, tudják valójában mi is történt. Egy úgynevezett om- lasztásos fejtésben elakadt a kifolyó szén, az útban levő kö­vet arra illetéktelen személy, előzetes metánmérés nélkül, szabálytalanul kirobbantotta. A környezetben levő metán­mérő műszerek nem mutattak sújtóléget, talán ezért is vál­lalkoztak ilyen felelőtlen, meg­gondolatlan tettre. Sajnos, az üregben, ahol a szénfolyam el­akadt, robbanóképes sújtólég gyűlt össze, amely a szabály­talan robbantás hatására be­robbant és amelynek hatását a vágatban levő szénpor is erősítette. — Elterjedt, Kapolyi Lász­ló államtitkár legutóbbi tv- interjújában is hangot ka­pott a feltételezés, misze­rint a metánmérő műszere­ket időnként sűritettlevegős tömlőkkel „meglélegeztetik", igy az a valóságosnál ki­sebb értéket mutat és nem kell a munkát beszüntetni. Előfordulhatott ez Béta-bá­nyán is? Az ön tapasztalata szerint a Mecsekben alkal­mazzák ezt a módszert? — Ebben az esetben ennek még a lehetősége is kizárt. Annyi műszer volt a közelben, hogy valamennyit egyszerre aligha lehetett volna ilyen el­járással hamis értékek regiszt­rálására kényszeríteni. Mint mondottam (ismert, hogy a metán a levegőnél könnyebb, így a magasan levő térségek­ben gyűlik össze), a vágat fe­lett volt egy üreg, ahol nem telepített, hanem kézi műszer­rel lehetett, illetve kellett vol­na a metán mennyiségét mér­ni. Tudomásom szerint ezt a módszert nem alkalmazzák a Mecsekben. — A júniusi sorozatos sú­lyos bányaszerencsétlenségek összefüggtek-e a nagy me­leggel, az emberek fáradt­ságával, a szakértelem hiá­nyával, esetleg más össze­függést kellett keresni? — Az időponti egybeesések a szerencsétlen véletlenek kö­vetkezményei. Nem volt külön­legesen nagy munkatempó, Béta-bányán például egészen jól ment a termelés, a műsza­ki vezetők a természetesnél job­ban nem sürgették az embe­reket. Kizárólag a felelőtlen tettek véletlen és végzetes ösz- szeesésében kell a szerencsét­lenségsorozat okait keresni. — Beszéljünk néhány mondatot arról, hogy a pé­csi bányahatóság új veze­tője milyen előzmények után került mostani beosztásába. Sajnálatos, hogy bemutatá­sát ilyen tragikus körülmé­nyek teszik kinevezése után azonnal időszerűvé. Milyen képességek szükségesek, hogy ilyen sorsdöntő vizsgá­latokban azonnal kiismerje magát? — Számomra nem volt új ez a munka, hiszen hét éve itt dolgozom a pécsi bányaható­ságnál. Pécsi vagyok, apám munkás volt. Az egyetemet Sopronban végeztem, 1952-ben kerültem Komlóra, ahol körlet­vezetői, bányamesteri, majd aknavezetői beosztásokban dolgoztam. Három év után az akkori Bánya- és Energiaügyi Minisztérium területi főmérnöki munkakörét láttam el. 1956- ban visszahelyeztek, az észa­ki bányáknál voltam felelős műszaki vezető főmérnök, majd rövid ideig a komlói trösztben dolgoztam, 1963-tól a két bá­nyavállalat egyesülésétől 1976- ig a biztonságtechnikai osztály vezetője voltam. Tulajdonkép­pen hasonló feladat volt az is. A mecseki szénmedencében dolgozó embereket, a körülmé­nyeket jól ismerem, az itt dol­gozók sem tekintenek idegen­nek. Beszélgetés Rickert Antallal, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség új vezetőjével — Milyenek a biztonsági körülmények az önök fel­ügyelete alá tartozó bánya- vállalatoknál? Próbáljunk erről a mostani tragikus ese­ményektől elszakadva be­szélni. — Nagyon nehéz lesz, hi­szen a Mecsekben dolgozó több mint húszezer bányász, közvetlen családtagjaik, a köz­vélemény most bizonyára csak az eseményekkel összefüggés­ben képes minden értékelést elfogadni. Mi persze objektívek kell hogy legyünk, de min­den bizonnyal az eddigieknél szigorúbban kell a bányabiz­tonsággal kapcsolatos dolgok­ról beszélnünk. Talán legcél­szerűbb a bányaveszélyek sze­rinti csoportosításban elemez­ni a helyzetet. A legnagyobb javulás ép­pen a legnagyobb bányave­szély, a gázkitörés elleni vé­dekezésben van. Az erőteljes védekezési eljárások, a provo­kációs robbantások széles körű alkalmazásának köszönhetően csökkent a váratlan, ellenőri­zetlen és emberéletet követelő gázkitörések száma, pedig a mélység növekedésével a gáz­kitörés veszélye is megnövek­szik. Sújtólégrobbanás csak a bányatüzek felszámolása köz­ben volt (a mostanit nem szá­mítva) az utóbbi években. A bányák fő vágataiban elhe­lyezett műszereken keresztül a diszpécserek állandóan lát­ják a bányalevegő összetételét, a sújtólég kialakulását és in­tézkedni tudnak. A villamos szállítóberendezések metánmé­rő műszerekkel vannak ösz- szekötve, reteszelve, robbanó­képes sújtólég esetén azonnal kikapcsolnak. A munkahelye­ken folyamatosan mérő műsze­rek vannak, amelyek hang- és fényjelzéssel riasztanak veszé­lyes metánkoncentráció esetén. Persze, nagy hiba lenne azt hinni, hogy akár a gázkitörés veszély, akár a sújtólég robba­nás elleni védekezésben nin­csenek" további feladatok. A Mecsekben, sajnos, a tűz­veszély is nap mint nap jelen van. Egyrészt nagy a szén gyulladási hajlama, másrészt a mélységgel együtt nő a kő­zethőmérséklet, a tűzveszély is. A bányatüzek száma csökkent. Sajnos, csak a száma, mert a mostani tüzek hatásukban sok­kal nagyobbak, egész bánya­mezőkre terjednek ki. Úgy ér­zem, összességében stagnálás van most a bányatüzek elleni védekezési eljárások kutatásá­ban. A kőzetomlás sajnos már valamennyi mecseki bányavál­lalatnál meglévő bányaveszély, az új biztosító rendszerek egész sorát vezették ugyan be, de lényeges javulás nincs a kőzetomlásból és kőzethullás­ból származó balesetek szá­mában. Ugyanígy a porveszély elhárításában is a korábbi évek hatalmas erőfeszítései után ki­alakult némileg kedvezőbb helyzet tovább nem javult az utóbbi időben. II — Anyagi okai vannak? Az is. De a kutatások­nak is jobban kellene a mun­kahelyi problémákkal foglal­koznia, nagyon szép eredmé­nyek után mintha megtorpanás lenne a bányatüzek elleni el­hárításban, vagy a porártalom elleni védekezésben. — Gondolom a bányaha­tóság munkájában is külö­nös figyelmet forditanak majd azokra a bányaveszé­lyekre, amelyek az ember életét, testi épségét, egész­ségét különösen veszélyezte­tik, miként ezt korábban is tették. — A műszaki, az üzemi ter­vek engedélyezésénél, csakúgy mint a komplex és egyedi ellenőrzéseknél szigorúak, az eddiginél is szigorúbbak le­szünk. — Beszélgetésünk kezde­tén ön a felelősségről, a fe­gyelemről beszélt. Úgy ét- zem_ most ezek még na­gyobb íratással lehetnének a bányabiztonság javulására. — igy igaz! Elsősorban a középkáderek munkájában kell jelentős változásnak lennie. Nem lehet megoldás, hogy azért nem követelnek fegyel­met, mert akkor elmennek az emberek. Nem vak fegyelem­re, de tudatos fegyelemre van szükség. Az is tarthatatlan, hogy a bányákban kiszabadult köztörvényes bűnözőkből bizto­sítják több esetben az után­pótlást. Őket nem lehet olyan fegyelemre szorítani, amely nélkülözhetetlen a föld alatti munkában. A bányában szak­tudásra, erőre, fegyelmezett­ségre és nem utolsósorban különleges erkölcsi tartásra is szükség van. S persze ember­ségre, egymás iránti felelős­ségérzésre ... Lombosi Jenő Szlovákiai építők a Pécsi Hőerőműben A megrendelést bizonyítani kell A Pécsi Hőerőmű 10-es és 9-es blokkjának újjáalakításán jelenleg több mint 70 szlová­kiai szakmunkás dolgozik. Ma­gyarul majdnem mindnyájan beszélnek, ami nagy előny, hisz így még könnyebben együttmű­ködhetnek a hazai alvállalko­zókkal. Otthonuk: Érsekújvár, Galánta, Komárom, Léva, Pár­kány, Pusztakert, Nagycsalló, Topolcsány stb. Majdnem egész Szlovákiát beutazzuk, mire vé­get ér a felsorolás. Aztán mintha világkörüli útra indulnánk, amikor gyáruk, a hat és fél ezer munkást foglal­koztató tolmácsi kazángyár tör­ténetét vázolják fel. Az l-es Brnoi Gépgyár fióküzemeként indultak 35—40 éve. Azóta a Skoda Tröszt az anyavállalat. Segítségével az erőművi kazá­nok gyártásában, beszerelésé­ben világhírnévre tettek szert. Szereltek, illetve szerelnek Ar­gentínában, Brazíliában, Egyip­tomban, Jugoszláviában, Kíná­ban, Kubában, Romániában, Törökországban, de a legtöbb­ször magyarországi megbízáso­kat vállalnak. Jó hozzánk eljön­ni, mert közel maradhatnak a családhoz, beutazhatják szabad időben az országot, kitűnő az ellátás. Pécs helyett az Abu Dhabi emírségbe mehettek vol­na. Persze, nem volt egyszerű Pécsre eljutni. Kétéves mérle­gelés után az Erőmű-beruházó Vállalat több pályázó közül vá. lasztotta ki a tolmácsiakat, aki­ket a Skodaexport Külkereske­delmi Vállalat közvetített. Pá­lyázott a Magyar Hajó- és Darugyár, és egy lengyel cég is. A szlovákok olcsó és gyor­san kivitelezhető csomagtervet ajánlottak fel, vagyis terveznek, bontanak, kiviteleznek, hozzák a berendezéseket, felelnek a több tucat alvállalkozóért, a részhatáridők betartásáért. Fel­kérésükben közrejátszott az is, hogy kiváló eredményeket értek el a Tiszai és a Duna menti Erőmű, valamint a Paksi Atom­erőmű létesítésében. A kora reggeli munka köz­ben, a 10-es kazán bontásán találkoztam, velük először. A munkaközösség, amely később, a munka dandárjában több mint háromszáz fősre duzzad, már most precizitással, lelkiis­merettel felel a több mint egy­milliárdos beruházás sorsáért. Kitűnően szervezték meg a hat bontócsoportot, naprakészen is­merik a feladatokat, a részha­táridőket. Varanay György, 42 éves la­katos is teljesítményben bont naponta 12 órában: — Először vagyok Magyaror­szágon, mint munkás. Otthon mindig a kiválóak közé tartoz­tam, de itt még többet akarok bizonyítani. Kemény a munka- fegyelem, szigorú a számonké­rés. Szinte elvész a toronymagas kazán aljában egy másik társa, a pusztakerti Harmat Pál, 38 éves szerelő, csoportvezető. Fe­je felett a méretek lenyűgöző- ek. Legfelül, vagy1 negyven mé-; tér magasságban, ahol télen- nyáron legkevesebb ötven fok hőmérséklet uralkodik, a 14 mé­ter hosszú, csaknem 60 tonnás kazándob „trónol". Most, hogy o csővezetékeket levágták a dobról, a megmaradó csonkok, kai együtt egy merev acélher­nyóra emlékeztet. A blokk össz­súlya ennek majdnem az öt­venszerese, mindössze 600—650 négyzetméteres földfelületre ne­hezedik. Nem véletlen, hogy ismét sor került a talaj, és sta­tikai vizsgálatokra. A csövek, a vezetékek, mint a kígyó, úgy tekeregnek jó pár száz méter hosszan. Másutt szabályosan el­rendezve, finom eséssel eresz­kednek alá. Kérdésemre eltűnődik: — Mit is szeretnék? Azt, hogy a tíznapos munka után a négynapos pihenőre néha a család lejöhessen. Eltartásukra futná a napi személyes költsé­gemből. Megismertem már Harkányt, Orfűt, ahová a csa­ládomat elvinném. Pécset kez­dem második otthonomnak te­kinteni. Szép célkitűzés otthonossá tenni az ittlétet, és megfelelő kapcsolótokat kialakítani az al­vállalkozókkal. Ezért épül egy új 180 fős szálló is, amely jövő év elejére készül el. Tudják, hogy ez is kötelez a kifogásta­lan munkára, aminek a telje­sítése nem is oly könnyű. Mert sokféle veszélyt rejt magában, hogv eqv működő kazán mel­lett építik fel az újat, amely­nek az élettartama körülbelül 25 évre szol majd. A két fel­újítandó kazánt egyszerre nem szabad kikapcsolni, hisz egyen­ként 50 megawattal üzemeljek és a hőerőmű teljesítményének csaknem a felét jelentik. Ki­esésüket megéreznék az áram- és a melegvíz-fogyasztók. Ami­kor végeznek a 10-essel, amit üzembe is állítanak, a 9-es kö­vetkezik. Tehát ismét működő létesítmény mellett maradnak többszörös balesetveszélynek, jelentős por- és zajártalomnak kitéve. Ezért már ezekben a hetekben a legrövidebb és leg­biztonságosabb közlekedési, szállítási útvonalakat alakítják ki. Ilyen jellegű megbízást elő­ször fogadtak el a tolmócsiak, amelynek a bonyolultságát, sú. lyát nagyon is érzik. A tempó feszes, magasak a teljesítmény­követelmények; aki nem bizo­nyít, hazakerülhet. Bizonyítani kell, hogy 1986 után, a felújítás befejeztével, ismét őket bízzák meg a többi blokk rekonstrukciójával. Csuti J. Szlovákiai szeretők munka közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom