Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-13 / 223. szám

Akik megfordították a gazdálkodás menetét Cser László „Csodálkoznak, hogy a Cser néha üvölt, s időn­ként feljelentenek ... Szóval, ha van valami, akkor én egy dolgot gyűlölök: a kényelmes, nemtörődöm embereket, azokat, akik a munka elől menekülnek ... S nem tudok tapintatos lenni.” Egy teljes délelőtt beszélgettem Cser Lászlóval, a Pécsi Állami Gazdaság igazgatójával, s az előbb idé­zettek, a riport mottója is lehet. Hat éve még Bikaion dolgo. zott, s amikor megkeresték, nem feltétlenül örömmel fogad­ta a lehetőséget, hogy valahol első számú vezető lehet. A pé­csi gazdaság mélyponton volt. — Akkor? Megigazítja szemüvegét: — Felvillanyzott valami... Kipróbálhatom magam, mire vagyok képes . . . Meg valahogy, ki tudja, honnan van ez, sze­retem a bonyolult feladatokat. Zámbó István, Bikái ... Rend­kívül jó iskola volt. Korábbi fe­letteséről szeretettel és tiszte­lettel mondja: „Sokoldalú, vál­lalkozó szellemű ember, bátran kockáztat, s mindene a gazda­ság.” — Ez Cser Lászlónál is így van? Gondolkodás nélkül igent mond. A közömbösséget, az ellen­állást legyőzve, kicserélve ma­ga körül a vezető gárdát, egy év alatt kihúzta a gazdaság szekerét a kátyúból. Húszmil­liós nyereséggel zártok ott, ahol nyereségről korábban ál­modni sem mertek. S a követ­kező évek során szívós munká­val, fogyni nem akaró energiá­val — néha katonai szigorral, fegyelemmel — megszépítette a gazdaságot. Vagy talán így helyesebb a kifejezés: kiglan­colta. — Kezdtük a majorokkal. Szemétben, bokáig a trágyá­ban állva nem lehet dolgozni. Folytattuk az emberekkel. Az igénytelenségben élőket meg kellett belülről is mozgatni. Kérdezem én: milyen ágazat­vezető az, aki szakadt gatyá­ban, másnaposon, borotvátla- nul megy be a munkahelyére? poszttal. Dtven tonnányit Vitt el, éppen a napokban. A Szigetvári Konzervgyárral egy jó gomba-saláta recepten gondolkoznak. A gyümölcstermesztés keve­sebb örömet hoz. Most 500 hektáros, de évről é><re koptat­ják. Értékesítési gondokkal küz- ködnek. Az alma nem kell sen­kinek, a meggy sem nyeresé­ges, s kivágják a körtefákat is. Az értékesítési gondokon úgy próbálnak segíteni, hogy bein­dították a „szedd és vidd" moz­galmat; megnyitották a kapu­kat a lakosság előtt. Ez nép­szerű, de nem igen lehet belő­le «jegelni. — Szorít az eredményesség. A megélhetés, a további lépé­sek kulcsa a nyereség. Nincs tovább: mondtam az ágazatok, kerületek vezetőinek is, sehogy- sem vagyunk képesek hasznot előteremteni, attól búcsút ve­szünk ... így a terv: marad a gyü­mölcsből a barack — 300 hek­táron, új jól termő fajtákkal. Kimegyünk a gazdaság park­jába. Ahogy Cser László mond­ja, Pécs előszobája ez —, s nem titkolt büszkeséggel ecse­teli a kastély helyreállítási munkálatait, a régj cselédla­kások leradírozását, az új lakó­házak építését... Aki üszög- pusztát ismerte korábban is — és sokan emlékezhetünk rá —, tisztelettel emelhet kalapot a a változások előtt. öt éve üszögpuszta a város szégyen­foltja volt. Ma büszkén tárjuk ki kapuit bárki előtt... — Féltem mindig ettől, volt is sok álmatlan éjszakám. Eb­ben az ínséges időben új köz­pontot építeni? Belevágni egy szanálásra ítélt kastély felújí­tásába? Beruházni, ebbe a gaztemetőbe? Azt hiszem, ért­hetően ezek voltak a legnehe­zebb vezetői döntéseim. — Ma ez adja az új ágazat gerincét? — Az idegenforgalmi ágazat­ról van szó, s tudom, ritka a szakmában az ilyen. De a lo­vascentrum mellé szálloda, ét­terem is kell. S az sem utolsó, ha évente 1—2 milliós devizabevételhez juttatja az országot. Nem sok ugyan, de tradíciók nélkül ne­héz beindítani egy ilyen, rek­lámot, harsogást igénylő üzle­tet. Cser László 50 éves, energiá­tól duzzadó ember — bele is fehéredett a haja —, de si- kert-sikerre halmozott. Mondják, iszonyatosan fél a kudarctól, a bukást, nem tudja elviselni. Ezért fordulhatott elő aztán, hogy pár napos igazgató ko­rában, aimikor rádöbbent iga­zán,, hogy mit vállalt, vissza­ment Bikáira, és azt mondta 2ámbó Istvánnak: szeretne visz- szamenni. Jóízűt nevet a dolgon: — Erre azt válaszolta: Zámbó a maga megfontolt, csendes modorában: „Lacikám... egy bikali ember nem hátrálhat meg.” S erre akkor nagy szük­ségem volt. — ön tényleg bikali? — Huszonkét évig az vol­tam. Különben, dombóvári va­gyok. Amikor megkérdezem, hogy milyen vezetőnek tartja önma­gát, előbb kitér a válasz elől. „Nekem ne definiálja senki sem a vezetői típusokat, s ne rakjon se ide, se oda. Az em­ber időről időre változik, vál­toztatja környezete, kora ta­pasztalata meg még sok min­den.” Aztán azt mondja: — Na jó. Keménykezű va­gyok, fegyelmet tartok magam körül. De igazán jószívű is tu­dok lenni, s az igényes embert őszintén szeretem. Aztán, aki­nek vannaík ötletei, gondolatai. Pláne, ha valóra is tudja vál­tani ... Kozma Ferenc Proksza László felvételei Tataroztak, építettek, új dol­gokba kezdtek. Aki nem bírta, fogta a kalapját és elment. (A váltás idején majdnem kétszá­zan!) Aztán, ahogy a 9000 hek­táros gazdaság kezdte „hozni magát”, emelkedtek a fizetések — hat év alatt 30 000-ről 50 000 fplé —, ki-'ki rádöbbent: ma­gáért dolgozik. A főleg állattenyésztésre ala­pozott gazdaság évente 25 000 hízót ad, 3000 körüli a szarvas­marha-állomány — 600 jó teje­lő Holstein-Fríz van köztük —, s nemrégiben telepítették be ismét a baromfitelepet 37 000 tojóval. (Ez utóbbi ma kemény kockázatvállalás). És végül: van 50 sportlovuk is. A lovas­iskolával a PAG igen népszerű lett a fiatalok körében). A nö­vénytermesztés 6000 hektáron folyik, s alapvetően takarmányt termelnek. Kukoricát, búzát, szóját, napraforgót. Mindehhez tegyük hozzá, hogy sok éve si­keres fajtakísérleteket végez­nek kukoricával, búzával, ár­pával ...1 — A gomba? Négy-öt évvel ezelőtt, amikor a gombába belékezdtek, Pécs hetente 30 kiló (!) gombához jutott, most pedig már van olyan hét, hogy 30 mázsát ad egyedül a gazdaság. Az idén 170 tonnányit termelnek, s a Champion mellé a laskagom­ba is odakerül... — Most azon gondolkozom, hogy megcsináljuk a teljes ver­tikumot, s jövőre feldolgozót is építünk. Időmként olyan nagy a ter­més, hogy nem tudja a piac fogadni! S nemcsak a gazda­ság termel”, befogadták a hob­bi-termelőket is. — Hobbi? — kérdez vissza. — Var. egy cikk-témám . .. Szóval, egy termelő beterítette a régi aboligeti alagutat kom­«*>**:*£ ; Pécs előszobája. Uszögpuszta ma. II Baranya megyei Baromfi­feldolgozó és -forgalmazó Közös Vállalat felvételre keres # hűtőházi rakodónak 18 évet betöltött férfidolgozókat. Kereseti lehetőség: 5000-6000 Ft. Középfokú végzettséggel rendelkező hűtőházi csoportvezetőt. JELENTKEZÉS A VÁLLALAT MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL, Jó kereseti lehetőséggel {elveszünk 9 asztalos szakmunkásokat, 9 faipari betanított mun­kásokat, 9 gyakorlott villanyszerelőt, 9 géplakatost, valamint 9 segédmunkásokat. PÉCSI BÚTORGYÁR, PÉCS, SOMOGYI B. U. 6. A nyolcvanadik évforduló (2) Program a harchoz A munkásosztály pártja számára a programnak kü­lönleges jelentősége volt: meghatározta a párt lénye­gét, politikai stratégiáját és taktikáját. Alapul azt a prog­ramtervezetet vették, amelyet G. V. Plehanov és V. I. Le­nin írt és az Iszkra szerkesz­tősége terjesztett a kongresz- szus elé. A tervezet a forra­dalmi marxizmus kiemelkedő okmánya volt. Tudományo­san általánosította az orosz- országi és az egyetemes fel­szabadító mozgalom tapasz­talatát, világosan és ponto­san meghatározta a párt legközelebbi feladatait és to­vábbi arcának távlatait. A minimális program előirányoz­ta a cári önkényuralom meg­döntését, a polgári-demokra­tikus forradalom végrehajtá­sát, a demokratikus köztár­saság létrehozását és a nyolcórás munkanap beveze­tését, az összes nemzetek tel­jes egyenjogúságának és önrendelkezési jogának el­érését, a jobbágyrendszer maradványainak felszámolá­sát a falun. Vita minden sióért E feladatok megoldását a párt a szocializmusért vívott harc múlhatatlan szakaszá­nak, a szocialista forrada­lom győzelmét és a munkás- osztály politikai hatalmának kivívását előirányzó maximá­lis program megvalósítására történő áttérés előfeltételé­nek tekintette. A program megvitatását a kongresszus 9. ülése kezd­te meg. A vitában részt vett a delegátusok többsége Minden pontot külön vitat­tak meg és fogadtak el. Le­ninnek és elvbarátainak visz. sza kellett verniük az oppor­tunista elemek makacs táma­dását. Minden megfogalma­zásról, minden egyes szóról viták folytak. Csupán az egyik „ökonomista” 21 mó­dosítást nyújtott be és nyíl­tan kijelentette, hogy vala­mennyi módosítás célja ma­gának e dokumentum fórra dalmi szellemének megvál­toztatása. A program meghatározta a pártnak mint a munkásosz­tály politikai vezetőjének sze­repét, kitűzte a szocialista forradalom végrehajtásának és a proletárdiktatúra meg­teremtésének feladatát. A program értelmében a pro- letáriátus diktatúrája az ál­lamhatalom formája, ame­lyet a munkásosztály valósít meg szövetségben a dolgo­zók sokmilliós rétegeivel, el­sősorban a parasztsággal, a szocializmus megteremtése és megszilárdítása céljából. A program kimondta: „A termelési és forgalmi eszkö­zök magántulajdonát társa­dalmi tulajdonná téve és a társadalom valamennyi tagja jólétének és mindenoldalú fejlődésének érdekében a társadalmi-termelési folya­mat tervszerű megszervezését bevezetve, a proletáriátus szociális forradalma meg­szünteti a társadalom osztá­lyokra való tagolódását, és ezáltal az egész elnyomott emberiséget felszabadítja, mivel véget vet annak, hogy a társadalom egyik része bármilyen módon kizsákmá­nyolja a másikat". így tehát előtérbe kerültek a dolgozók hatalmának az ember érde­keit szolgáló alkotó céljai. Az S2KP kezdettől fogva ab­ból indult ki, hogy a szoci­alizmus útjain mélyreható változások csakis akkor le­hetségesek, ha az egész dol­gozó népet sikerül bevonni az új társadalom építéséért vívott önfeláldozó harcba. Ebből kiindulva a kong­resszus kidolgozta a marxis­ta pártnak a parasztság és az elnyomott nemzetiségek irányába követendő taktikai elveit. A program a jobbágy­rendszer maradványai meg­szüntetésének követelésén kívül feladatul tűzte ki „A falusi osztályharc szabad ki­bontakoztatásának” felada­tát is. A parasztság forra­dalmi .lehetőségei tagadásá­nak tarthatatlanságát kimu­tatva Lenin elérte a prole­tariátus és a sokmilliós pa­raszti tömegek közti szövet­ség eszméinek rögzítését a programban. Ezt a szövetsé­get olyan hatalmas társa­dalmi erőnek tekintette, amely biztosítani tudja a si­kert a cári önkényuralom, a nagybirtokosok és a kapita­listák ellen, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. A nemzetiségek összefogásáért A kongresszus nagy figyel­met szentelt a nemzeti kér­désnek. A program külön pontot szerkesztett a nemze­tek önrendelkezési jogának, amelyen Lenin a különválás és az önálló állam alapításá­nak jogát értette. Előterjesz­tették továbbá a területi autonómia követelését a sa­játos életkörülményekkel és a lakosság sajátos összetételé­vel rendelkező helységek szá­mára. A programban a nemzeti problémákat a proletár in­ternacionalizmus álláspontjá­ból, a munkásosztály egysé­ge és összeforrotsága szelle­mében vetették fel és oldot­ták meg. Ez különösen szem­betűnően megnyilvánult ab­ban a vitában, amely arról bontakozott ki, hogy milyen elvek alapján épüljön fel a proletár párt az olyan sok­nemzetiségű országban, mint Oroszország. Az opportunis­ták azt javasolták, hogy a párt ne az osztályelv, hanem a nemzetiségi elv alapján épül­jön fel, hogy ne összeforrott proletár pártként, hanem kü­lönálló nemzeti szervezetek szövetségeként épüljön fel. Lenin hívei elutasították ezt • a megközelítési módot. Biz­tosították, hogy a párt olyan egységes centralizált szerve­zetként alakuljon meg és te­vékenykedjék, amely nyelvi és nemzetiségi különbség nél­kül Oroszország egész mun­kásosztályára támaszkodik. Az Iszkra által képviselt programot a delegátusok túl­nyomó többsége elfogadta. A program rögzítette a for­radalmi marxista irányvona­lat az oroszországi munkás- mozgalomban, fontos ténye­zője lett a munkásosztály és a parasztság, Oroszország összes elnyomott nemzetisé­gei összefogásának a cáriz­mus és a kapitalizmus elleni harcban. Következik: III. BOLSEVIKOK ÉS MENSEVIKEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom