Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-13 / 223. szám

meiiiizbtkuzi luiHunzin A főváros látképe a tenger felöl Málta Két kontinens között Hogy Málta miniállam, azt jószerivel mindenki tudja. Mére. teiről fogalmat alkotni, köze­lebbről is megismerni azonban csak akkor lehet, ha az ember bebarangolja ezt a Budapest felénél alig nagyobb, mindössze 316 négyzetkilométeres medi­terrán szigetországot. A lovagrend elődei Málta: híd Európa és Afrika között. Aki egyszer is járt a szi­geten, s szót váltott a vallettai politikusuk bármelyikével, ezt a mondatot gyakran hallhatta. Csakugyan: a sziget hatezer éves történetére, kultúrájának alakulására, civilizációjának fej­lődésére meghatározóan hatott a két kontinens közti elhelyez­kedés. Málta a Földközi-tengr kéklő víztükrét hasítva Szicíliá­ból éppúgy könnyűszerrel el­érhető, mint Líbia partjaitól. Háromszázhúsz ezer lakója máig is a malti nyelvet beszéli, híven illusztrálva a sziget ősi történelmét, az itt megfordult arabok, normannok és spanyol hajósok, francia és brit hódítók századait. A nyelv — eredetét illetően — valószínűleg pun dialektusból származik, sok-sok arab jövevényszóval, de hatott rá az olasz és az angol nyelv is. A Máltai Lovagrend 268 esz­tendőn át uralta a szigetet. A XVI, században települtek át Rhodoszról, s ők kezdték meg a híres erődítményrendszer ki­építését. Ennek a homok, és mészkőből létesült szigeterőd­nek különösen a második világ­háborúban nőtt meg a jelen­tősége: huszonhatezer fasiszta légitámadással dacolt ekkor a szövetségesek egyik legnagyobb támaszpontjaként. Az utolsó brit katonák alig néhány éve, 1979-ben távoztak a szigetről. A vallettai kormány szilárdan el nem kötelezett po. litikát folytat, s Dom Mintoff miniszterelnök a hetvenes évek közepétől sürgette a brit tá­maszpontok kiürítését, bár Lon­don évi 14 millió fontot fizetett, a bázisok használatáért, s en­nek a jelentős összegnek az el­maradása bizony sok gondot okozott a szigetországnak. Ar­ról nem is szólva, hogy az év­ről évre gyarapodó munkanél­küliséget is kedvezőtlenül be­folyásolta a támaszpontok be­zárása. Mintoff munkáspárti vezeté­se persze napjainkban is tuda. tóban van a sziget geo- és ka­tonapolitikai helyzetének Min­toff minisztereinek egy beszé­dében így fogalmazott: „Eddig, évszázadokon át, a háborúból tartotta fenn magát Málta. Most szeretnénk megélni abból, hogy szigeteinken nincsenek tá­maszpontok." S a Mintoff-kor- móny valóban a Földközi-ten­ger demilitarizálásában, a tel­jes leszerelésben látja az eny­hülés tényleges megvalósulá­sát. A madridi makacsság Éppen az Európa és Afrika közt; összekötőkapocs szerep­ből, Málta politikájának e gyakran vitatott sarkallatos pontjából kiindulva magyaráz­ható a szigetország képviselői­nek magatartása a madridi konferencián. Valletta ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy az eu­rópai biztonság és együttműkö­dés helyzetét áttekintő tanács- J kozás záródokumentumában a 35 résztvevő ország kötelezze el magát az európai biztonság Sétálóutca Valletta belvárosában és a Földközi-tengeri kérdések összekapcsolása mellett, s hagy­ja jóvá a mediterrán térség biztonságáról tartandó külön konferenciára vonatkozó javas­latát. Ezt a fellépést jó néhány küldöttség 'felesleges késedel­met okozó, túlzott makacsság­nak minősítette. Más megfigyelők viszont, em­lékeztetnek arra, hogy Mintoff kormánya annak idején a hel­sinki alapokmány aláírása előtt is hasonló kifogásokat támasz­tott. Különvéleményben termé­szetesen egy Máltához hasonló mini-államnak is joga van, még egy Madridhoz hasonló jelentő­ségű nemzetközi konferencián is. Ám a spanyol fővárosban folyó, s a kompromisszumos zá­ródokumentum-tervezetig hosz- szú évek kimerítő diplomáciai kötélhúzásával eljutó értekezlet fontossága' sokkal nagyobb, semhogy egyetlen ilyen vita­pont megakadályozza sikeres befejezését. Ezért mutatnak rá az optimistább szakértők, hogy a máltai fenntartások Helsinki­ben átmenetinek bizonyultak. Gyapay Dénes Elviselhetetlen az abszolút semmittevés ötven kanadai egyetemi hallgató a legutóbbi szünidő­ben naponta 20 dojlárt keres­hetett abszolút semmittevés­sel. Az „abszolút" semmittevés volt a feltétel, és közülük csak egy tudott ilyen módon 120 dollárt megkeresni. Bexton és Hebb pszichológusok, a kana­dai McGill Egyetem professzo­rai kísérleteket végeztek, ku­tatva az unalom következmé­nyeit és a monoton munka kö­vetkeztében elkövetett hibák lehetőségét. A kísérleteket az egyetem épületében hajtották végre, amelynek néhány kisebb helyi­ségét egy fajta börtönné ala­kították át. Az egyetemi hall­gatóknak kesztyűt kellett húz­niuk, karjukat kartoncsövekbe dugták. Mindegyikük sötét szemüveget kapott. így kellett „magánzárkában", egy tábori agyon feküdniük. A kezüket az étkezések idejére kiszabadít­hatták, a szemüveget azonban nem volt szabad lever iük. A „cellák" ajtaján megfigyelő- ablakok voltak. Az első 18 óra valamennyiük számára körülbelül egyformán telt el. A diákok 8 órát alud­tak, azután a legutóbbi félév tudományos munkáira gondol­tak, vagy énekeltek. Azután kezdődtek a nehéz­ségek. A diákok többségének már 22 óra után hallucinációi voltak. Utólag elmondták, hogy ezek három dimenziójú filmre hasonlítottak. Egyikük ébren aimodva órákig utazott mező­kön keresztül, ahol juhok legel­tek, és erdőkön át, ahol szarva­sokat és őzeket látott. Egy má­sik fiatal egy gyárbon hűtő­szekrények gyártását kisérte fi­gyelemmel (a legutóbbi szün­időben egy ilyen gyárban dol­gozott). Húszon körülöttük mozgó kis sárga emberkéket láttak. -Többségük teljesen megfeledkezett arról, hogy tu­lajdonképpen aligha láthatnak valamit, hiszen sötét szemüve­get viselnek. Huszonhat óra után kiáltot­tak az elsők segítségért. A legkitartóbb 135 órán keresz­tül bírta ki a semmittevést. Azután a professzorok ma­gukon végezték el a kísérletet. Bexton három napig bírta ki a tétlenséget. 25 óra után szí­nes köröket látott, és számol­ni kezdte őket. Később vissza­emlékezett ugyan arra, hogy közben evett valamit, de nem tudta, hogy mit. Hebb úgy lát­ta, egész élete lejátszódik előt­te. Másfél nop után súlyos fé- lelmi állapota miatt ki kellett szabadítani elzártságából. A kísérlet bebizonyította, hogy szellemileg élénk embe­rek csak 18—34 órát tudnak te­vékenység nélkül eltölteni. Utána az emberek tempera­mentuma és szellemi élénksége szerint depresszió, kimerültség és a tétlenség elleni fizikai el­lenállás következik be. Az ab­szolút semmittevés eddig meg­állapított leghosszabb ideje 135 óra, az átlag azonban 65 óra. Ügy tűnik, az agy egyik fele o teljes testi nyugalom idején folyamatosan ösztönző gondo­latokat küld oz agy m'ásik fe­lebe, az unalom áthidalására. Ha a reális gondolatkészlet ki­merül, kitalált, álmodott, vagy mesterségesen kombinált el­képzelések lépnek a gondola­tok helyébe. Nem találtak még magyará­zatot arra, hogy miért láttak a Afrika legnagyobb gondja Afrika súlyos élelmezési gondokkal küszködik, s nem elképzelhetetlen, hogy a kö­vetkező években már éhség­lázadásokra is sor kerülhet a kontinensen. Egyre nő a szakadék a gyorsan szaporo­dó népesség és a csökkenő mezőgazdasági termelés kö­zött. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szerveze­tének (FAO) júniusi ülésére készült jelentés Afrika gond­jait ilyen válságosnak ítéli meg. A katasztrofális helyzet okai között természeti és gazdasági eredetűek egy­aránt találhatók. A tartós szárazság, az ál­latállományt tizedelő járvá­nyok, valamint a hatalmas szavannatüzek káros hatása­it a helytelen fejlesztési po­litika, az érintett afrikai or­szágok hagyományos export­cikkeinek árcsökkenése, a népesség évi 3—4 százalé­kos növekedése, a nemzetkö­zi segélyek csökkenése csak fokozza. Az egykor még önellátó kontinens a hatvanas évek elején az élelmiszerszükséglet 2 százalékát importálta, a hetvenes években az import­szükséglet már elérte a 10 százalékot, s becslések sze­rint 1985-re ez az arány meg­közelíti a 20 százalékot. Ez­zel párhuzamosan csökken az élelmiszerfogyasztás, 1981- ben 8 százalékkal volt ki­sebb, mint egy évtizeddel ko­rábban. A gazdasági okok között első helyen említendő a helytelen fejlesztési politika. Ennek következményeként Afrika nemcsak a fejlett, de a fejlődő világtól is elmaradt a modernizálás területén (Európában 130 kg, Ázsában 24 kg, Afrikában 8 kg mű­trágyát szórnak ki 1 ha föld- re évenként). A világgazda­sági helyzet romlásának ha­tására pl. még 1963-ban 5t szizál árából lehetett 1 trak­tort vásárolni. 1980-ban ugyanezen gépért már 28 t szizál árát kellett lefizetni. Ugyancsak a gazdasági helyzet romlásának következ­ménye a kölcsönök és a se­gélyek megcsappanása is. A FAO-jelentés nem ad az egész kontinensre vonatkozó átfogó tervet a mezőgazda­ság fejlesztésére. Az egyes országok feladata az, hogy megtalálják a helyes arányo­kat az élelmiszertermelés fo­kozása, a hagyományos ex­portcikkek termelésének nö­velése, s a behozatal össze­tételének kialakításában. Sajnos már nem sci-fi Tanulmány a „poloskák” új nemzedékéről Mikrofonok, amelyek alig na­gyobbak, mint a köröm egy kis darabkája, és tévékamerák pu­pilla nagyságú „szemmel”, amellyel a legrejtettebb sar­kokba is be tudnak kémlelni —, a virágzó „poloskaipar”- nak ezeket a „reménytkeltő” újításait az ENSZ az emberi jogok elleni lehetséges táma­dásként bélyegezte meg. Az ENSZ propaganda-irodá­jának a közelmúltban kiadott brosúrája az újabb tudományos kutatások előnyei mellett felso­rolja azokat a veszélyeket is, amelyeket a tudományos ered­ményekkel való visszaélés és az eredmények helytelen cé­lokra történő felhasználása je­lent. A brosúra így a biológia, az orvostudomány és a bioké­mia területén elért haladás felsorolása mellett rámutat azokra az aggasztó hatásokra, amelyeket a kutatások eredmé­nyei a mesterséges megtermé­kenyítés, a géntechnológia és a magatartást megváltoztató kábítószerek területén gyako­roltak. Egy másik ilyen terület az adatfeldolgozás rohamos fej­lődése, amely veszélyes mérték­kísérleti alanyok „kis, sárga embereket". A két professzor azt gondolja (erre a feltétele­zésre azonban még nincs bizo­nyíték), hogy a repülő csésze­aljakra vonatkozó állandó je­lentések, és nem utolsósorban az erről a témáról szóló filmek és könyvek valamilyen módon tükröződnek a tudatalattiban, ezért láttak a diákok ébren álmodva kis sárga emberek­hez hasonló lényeket. A két kutató a kísérlet ala­pos elemzése után még egy vizsgálatot akar végezni, hogy megállapítsa, milyen gyakran kell egy irodai alkalmazottat vagy egy munkást monoton munka esetén más munkára áthelyezni, vagy milyen gyak­ran kell tevékenységüket meg­szakítani, hogy szellemileg fris­sek maradjanak, és ne köves­senek el egy fajta szellemi unalom következtében (ezt ed­dig gyakran helytelenül ‘„testi fáradságnak" nevezték) köny- nyen károkra, vagy balesetekre vezető hibákat. (Az Arbeiter Zeitungból) ben növeli a személyi adatok­ra vonatkozó titoktartási köte­lezettség megsértésének koc­kázatát. Az „Emberi jogok, valamint a tudományos és a technikai fejlődés" című brosúra a 70-es években végzett ENSZ-tanul- mányokon, a tagországok infor­mációin és szakértői jelentése­ken alapul. A lehallgatás szek­torának fejlődéséről szóló fe­jezet James-Bond-kézikönyvre emlékeztet. Beszélgetések rög­zítése céljára — a telefonbe­szélgetésekről nincs is szó, mert ezeknek a rögzítése már nem tartozik a technikai újítások fe­jezetébe — ma a speciális mik­rofonok egész sora szolgál. Ilyen például az 5 gramm sú­lyú, mágnesesen tapadó mik­rofon, amelyet könnyen lehet a kabát hajtókája alá rejteni, vagy akár az áldozat ruhájára akasztani. Már régen szertefoszlott oz a remény, hogy legalább a parkban, vagy a szabadban beszélgethet az ember, ha az a gyanúja, hogy a helyiségek „el vannak poloskásítva". Van­nak irányított mikrofonok, ame­lyek néhány száz méter távol­ságból érzékelik a hangot. Ezekkel a szabadból, a nyitott ablakon keresztül, szobákba is be lehet hallgatózni. Fejlett modellek ezt még csukott abla­kon keresztül is lehetővé teszik. Nyugtalanító eredményeket ért el az iparág az épületek külső falára erősíthető „polos­kákkal", amelyek minden ne­hézség nélkül hallgatóznak a falakon keresztül. Ha a falak különösen vastagok, segít a „spike-mike". A szerkezet tüs­kéje, amely nem nagyobb egy körömnél, felveszi a hangrez­géseket és azokat kényelmesen elvezeti a mikrofonhoz. A mik­rohullámú antennák hatótávol­ságát egyébként jelentős mér­tékben növelték. Nem forgató­könyvírók tanulmánya a mikro­fon-lövedék, amelyet egy spe­ciális fegyverből rendeltetési helyére, például egy ablakrp vagy ablakdeszkára lehet kilő­ni. (A Volkstimme-ből) HÉTVÉGE 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom