Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-09 / 188. szám
Szombati interjú O lvasóinknak részletesen beszámoltunk Köpeczi Béla művelődési miniszter áprilisi pécsi látogatásának eseményeiről, egyebek között az újjáalakított Csontváry Múzeum felavatásáról, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának kollégiumában mondott beszédéről. Pécsi látogatása alkalmából tett fel kérdéseket Köpeczi Bélának, a Dunántúli Napló munkatársa, Havasi János. Az interjú szövegét az alábbiakban fl magyar felsőoktatás fejlesztésének feladatai A vasút közöljük. O Mint miniszternek és mint akadémikusnak, egyetemi tanárnak, mi a véleménye Köpeczi elvtársnak a pécsi egyetemi-főiskolai kísérletről, az egyes tanárképzés koncepciójáról? Miért Pécsre esett a választás? Milyen garanciákat lát arra nézve, hogy ez a kísérlet eredményes lesz? A pécsi egységes tanárképzési kísérlet alapvetően azon feladat megoldására született, hogy az előttünk álló esztendők demográfiai helyzetének megfelelően növekvő általános, illetve középiskolai oktató-igényeket kielégíthessük. Az a körülmény, hogy rövidesen az általános iskola felső tagozatában lesz nagyszámú oktatóra szükségünk, majd ezt kö- vetőleg a középiskolai oktatásban jelentkezik — rövid határidőn belül — hasonló igény, arra késztetett, hogy a két iskolatípus oktatói számára hazánkban egységes képzési rendszer koncepcióján gondolkozzunk. Ezen túlmenőleg nemzetközi tapasztalatok is figyelmeztettek arra, hogy egy „egységes” tanárképzési forma legalább kísérlet-jelleggel Magyarországon is kipróbálandó a képzés tartalmi és módszertani megújításának érdekében. Az előkészítés során felvetődött, hogy meglévő intézményeink összevonásával, átalakításával, avagy inkább fejlesztés formájában valósítsuk meg tervünket. A meglévő és működő képzési formáink és intézményeink reális társadalmi. szakmai igényeket elégítenek ki, vagyis átalakításuk nehezebb, összetettebb feladatokat, hosszabb előkészítést igényelne. Az a két város, melyben az egységes képzési rendszerhez szükséges intézmények már most rendelkezésünkre állanak (Budapest és Szeged) más struktúrájú oktatási rendben működő felsőoktatási egységekkel rendelkeznek. Itt tehát teljes reformra lenne szükség ahhoz, hogy az új forma kialakulhasson. Ráadásul a Budapestre telepítés fokozná a pedagógus-értelmiségi képzésben amúgy is meglévő centralizáltságot. Mindezek alapján úgy ítéltük meg, hogy a legmegfelelőbb megoldás egy működő főiskola továbbfejlesztése. E helyzetben Baranya megye és Pécs város vezetőségének, a pécsi főiskola, illetve az egyetemi karok szakembereinek kezdeményezésére alakult ki az a terv, hogy a meglévő oktatási keretek tervszerű továbbfejlesztésével Pécsett alakítsuk meg az új képzési kísérlet formáit, az itteni tapasztalatok birtokában pedig határozzunk az egységes tanárképzési rendszer helyi és országos bevezetésének lehetőségeiről. E koncepció jegyében a Miniszter- tanács 1935/81. (XII. 5.) sz. határozata a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem feladatává tette — a négyéves, kétszakos általános iskolai tanárképzés folytatása mellett — néhány társadalomtudományi szakpáron, kísérleti jelleggel az ötéves, egységes tanárképzési rend kialakítását. Reméljük, hogy rövidesen a természettudományokban is kialakulnak a feltételek a megfelelő oktatási egységek létrehozására. Az 1983. szeptemberében induló kísérleti képzés feltételei biztositottnák látszanak. Kidolgozott képzési tervek, megfelelő oktatói gárda és többé-kevésbé alkalmas szervezeti- gazdasági keretek állnak rendelkezésre. Ha a kísérlet sikerül, a Janus Pannonius Eqyetem ismét a magyar tanárképzés egyik bázisa lehet. O Hol tart a minisztérium annak a ten/nek a kidolgozásában, amelyet a Politikai Bizottság 1981-es felsőoktatási határozata alapján ez év decemberéig kell elkészíteni? Megtudhatnánk-e részleteket az egyetemi képzés reformjára tervezett intézkedésekről? A magyar felsőoktatás fejlesztésének feladatairól az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1981 februárjában és a Minisztertanács ugyanez év áprilisában hozott határozatában rendelkezett. A felsőoktatás rövidtávú fejlesztési feladatait (pl. felvételi rendszer korszerűsítése, intézmények közötti együttműködés elősegítése, diákszociális ellátás javítása, stb.) a Művelődési Minisztérium a határozatoknak megfelelően hajtotta, illetve hajtja végre. A határozatokban elrendelt, a felsőoktatás távlati fejlesztésével kapcsolatos tervezési munkálatok az államtitkár elnökletével létrehozott Felsőoktatási Bizottság keretében folytak. E bizottság szakértők bevonásával nyolc munkacsoportot hozott létre a fejlesztési program egyes fejezeteinek elkészítésére. A munkacsoportok a következő témákkal foglalkoznak: 1. A felsőoktatás társadalmi funkciói. 2. Szakemberszükséglet, mun. kerő-szükséglet, beiskolázás. 3. A felsőoktatás szintjei és egymásra épülésük. 4. A felsőfokú képzés tartalmi korszerűsítése. 5. Az oktatók helyzete. A személyi feltételek. 6. A felsőoktatás anyagi ellátottsága. 7. A felsőoktatási intézmények nemzetközi kapcsolatai. 8. A tudományos kutatás és minősítés rendszere, az egyetemi-főiskolai kutató- hálózat fejlesztése. A tervmunkálatok eredményeként elkészülő fejlesztési tervkoncepció egyes témaköreinek tézisei már most megismerhetők: 1983 áprilisától megjelennek a Felsőoktatási Szemlében. A nyáron elkészül a fejlesztési program, amelyet vitára bocsátunk a felsőoktatási intézményekben. Az őszszel rendkívüli országos ifjúsági parlamenten vitatják meg a hallgatók képviselői. Véleményezik a javaslatot a szakmai és társadalmi szervek is. 1983. december 31-re terjesztjük — a viták tapasztalatainak figyelembevételével — a Minisztertanács elé. 0 Milyennek látja miniszter elvtárs a vidék szellemi életének fejlődési lehetőségeit? (Könyvkiadók, tudományos intézetek, művészeti élet, televizióstúdiók, stb.) Itt szeretnénk, ha kitérne a Csontváry Múzeumra is. A hatvanas évek közepétől — a gazdasági rendszer és a szocialista demokrácia fejlődésével együtt — tanúi és részesei vagyunk a vidék, főleg a megyeszékhellyek újjáéledő szellemi, kulturális életének. Ez nemcsak abban mutatkozik, hogy új színházakat, tv-stúdió- kat, könyvtárakat, múzeumokat, felsőoktatási intézményeket létesítettek és építenek vidéken, hanem abban is, hogy ezek tevékenysége egyre gyakrabban. s egyre több területen sugárzik át a megye, sőt az ország határain, s gazdagítja a nagyobb közösségeket is. Lényegesnek tartom, hogy ezek a műhelyek egyszerre elégítsenek ki helyi és országos igényeket. Mit sem ér az a teljesítmény — bármilyen kiváló tegyen is —, amely nem járul hozzá az adott város vagy régió kulturális-művészi életének gazdagításához, az ottani közönség neveléséhez, szórakozásához. Továbbra is serkenteni szeretnénk a vidéki kulturális intézmények kísérletező kedvét, s úgy vélem, hogy ehhez a gazdasági szabályozók újszerű alkalmazása is tehetőséget ad. Az utóbbi másfél évtizedben végbement fejlődés ellenéire a hazai tudományos kutatólétszám egyötöde, a kutatási-fejlesztési ráfordítások egytizede sem jut a vidéki kutatóhelvekre. E tekintetben gyökeres változás nem várható. Arra azonban Iá. tok lehetőséget, hogy kiérlelt és a helyi adottságokra, igényekre épülő, reális fejlesztési koncepciókra — a rossz gazdasági helyzet ellenére — köz. ponti támogatást is kapjanak vidéki városaink, egyetemeink. A tudományos 'kutató-fejlesz, tő munka fejlődési tehetőségeit abban llátom, hogy felmérve a helyi adottságokat és a feltételeket, az intézményék megfelelő tudományos profilt alakítsanak ki és olyan kutatásokat végezzenek, amelyek belekapcso. lódnak az országos, illetve a regionális kutatási feladatok megoldásába. Megemlítem még, hogy nagy lehetőségéket Illátok a vidéki tudományos infrastruktúra és a szolgáltatások korszerűsítésében, mely a regionális számító- központok létesítésével és egyre szélesebb körű felihasználásával megkezdődött. Legalább ilyen fontos az intézményék közötti együttműködés kialakítása a felsőoktatási intézmények és a könyvtárak, múzeumok, levéltá. rak között, mind a kutatás, mind a szakmai-tudományos utánpótlás nevelése területén. A Dunántúli Tudományos Intézet nemrég elhunyt igazgató, ja, Bihari Ottó kedves barátom, a Jelenkor 1981 februári számában írt arról, hogy miként lehetne 'Pécsett a helyi lehetőségeket jobban kihasználni a tudományos kutatás fejlesztése érdekében, kezdve a regionális könyvtári katalógus kialakításától a kutatásra valóban alkalmas és kész személyek „kataszterének” összeállításáig. Javaslatait kiegészíthetnénk a helyi társadalom, a termelő szervezetek, üzemek, valamint a felsőoktatási kutatóhelyek kölcsönös érdekeltségén alapuló együttműködés ösztönzésével. Ami a Csontváry Múzeumot illeti, úgy vélem, hogy a vihart nem elsősorban az elhangzott nyilatkozatok kavarták, hanem o pécsi múzeumlátogató közönség nem kellő tájékozottsága. A Művelődési Minisztérium jogelődje, a Kulturális Minisztérium 1978. december 22-én kötött szerződést a Gerlóczy Gedeon tulajdonában lévő 39 Csontváry-mű megvásárlásáról, amelyek ennek 'következtében állami tulajdonba kerültek, s velük kapcsolatban a tulajdonosi jogokat a Művelődési Minisztérium gyakorolja. A szerződésben a minisztérium elfogadta az eladók kikötéseit, miszerint „tiszteletben tartva Csontváry Kosztka Tivadar végakaratát — amelynek megvalósítására az örökhagyó Gerlóczy Gedeon egész életében tc-rekedett —, a Kulturális Minisztérium a jelen szerződéssel állami tulajdonba kerülő hagyaték felhasználásával Budapesten hozzon létre Csont- váry-múzeumot.” Az állam által megvásárolt művek iközüI 24 került a szerződés szerint a pécsi Janus Pannonius Múzeumba, illetve annak Csontváry Múzeumába letétként, 14 tételesen felsorolt mű pedig Gerlóczy Gedeonná lakásán maradt. — azzal a kötelezettséggel, hogy időszaki fásításokra kölcsönadja. így láthatók azök most Pécsett. A szerződés értelmében a budapesti Csontváry Emlékmúzeum létrehozásáig, illetve „ameny- nyiben a Csontváry Emlékmúzeum a haszonélvező (ti. Gerlóczy Gedeonné) életében nem jön létre, e műveket halála után az Emlékmúzeum létrehozásáig a pécsi Janus Pannonius Múzeum Csontváry Emlékmúzeumának őrzésébe adja.” Nos, az érvényes szerződés értelmében, amely a Művelődési Minisztériumot éppúgy köti, mint bárkj mást, a Csont- váiry-művek sorsa az elmondottaknak megfelelően rendeződött, s ezt a szerződés megszületése óta a Csontváry-ha- gyüték gondozásában jeleskedő pécsi vezetők éppúgy ismerték, mint a budapesti illetékesek. E gy tehervonat gördül át az állomáson, vasbeton- gerendákat szállít. Várunk. A hangosbemondó az imént közölte, hogy a tapolcai vonat negyven percet késik. Ezen a zivatar utáni estén mégsem bosszankodik senki a pécsi főpályaudvaron várakozók közül. Pedig aligha gondolnak ar. ra, hogy a vasutasnap előestjén ünneprontás a' harag, talán sokkal inkább a rádió délutáni hírei miatt aggódnak, hatalmas vihar sepert végig a Bala. ton-parton, több helyen megrongálta a vasutat is. Közben pontosam megérkezik a budapesti személy, a vonatról leszállók egyetlen pillanat alatt megfeledkeznék a vasútról, sietnek a buszhoz, vagy a taxiállomáshoz. Hirtelen Békés ibácsi jut eszembe, a'fci sajnos már évekkel ezelőtt elment arra a bizonyos HeghosszabB utazásra. Azon a hideg, ködös februári, vasárnap délután már évek óta nyugdíjban volt, de mint oly sokszor kijött az állomásra. Előtte azonban leírta, hogy minek kell itt történnie. Nálunk a milliméter és a századmásodperc pontossága szabja meg életünket — mondta akkor —, és itt mindennek úgy kell történnie, ahogy elmondtam. A hídról néztük az új cseh motorvonatról leszálló utasokat, a tucatnyi vágányt. S valóban, a 6423-as a menetrendnek megfelelően 17 óira 20. kor megérkezett, az érkező utasok közül többen a Zselic felé futottak, majd az 1901-es 17 óra 35 perckor kigördült az állomásról. Az öreg vasutas követte szemlével a szerelvényt, majd szinte magának mondta: a Megyeri útnál most lezárják a sorompót és a pályaőr zászlajával már ott áll az őrház előtt. Pályaőrök, váltókezelők, a több tucatnyi állomáson szolgálatot teljesítő vasutasok százai figyelik mostantól az 1901- est. A Pécsi Vasútigazgatóság te. rületén 150 szakmában 14 000 ember teljesít szolgálatot. Naponta több mint hatszáz vonatot indítanak útjára, évente 19 millió utast, és 17,5 millió tonna árut szállítanak. Ezen a területen van a csaknem 140 esztendős magyar vasút vonalainak húsz százaléka, és itt történik az összes hazai szállítás több mint egyhótoda. Tizenkét nemzetközi szerelvény halod át az igazgatóság területén, nap mint nap. A vasutasnap, immár a 33-ik, jó alkalmat ad némi visszatekintésre. Negyedszázada például a dízelmozdonyok aránya még a két százalékot sem érte el, most pedig, amikor a hét végén a Hétfői Dunántúli Napló nosztalgiavonatai indulnak, százak jönnek ki az állomásra gyermékeikkel, hogy megmutathassák a 424-es gőzmozdonyokat. Kicserélődött csaknem az egész kocsipark, átalakították az állomásokat, a pályát sokszorta nagyobb teherbíró 'képességre és forgalomra tették alkalmassá. Átépí. tették például a Kaposvár—Fo. nyód, a Nagykanizsa—SzékesPénteken országszerte megkezdődtek a 33. vasutasnap ünnepségei. A központi rendezvényt Budapesten, a Vigadóban tartották; ott volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A vasutasokat Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója köszöntötte. ünnepi beszédében szólt arról, hogy ebben az évben a vasút hat igazgatóságánál a korábbinál korszerűbb szervezetet alakítottak ki, ám az eddiginél eredményesebb tévé', 'kenységbez szükség van a 'külső és belső változásokat egyaránt követő rugalmas kereskedelempolitikára is. A hatékonyabb gazdálkodás igénye megköveteli a vasút további technikai fejlesztését: továbbra is a legfontosabb feladat a pályahálózat, a csomópontok, a rendező-pályaudvarok rekonstrukciójának folytatása, a villamosítási program megváló. fehérvár, a Budapest—Pécs kö. zötti vasúti pályákat, hogy csak néhányat említsünk az idetartozó 1600 kilométeres vasúthálózatból. Folyik a budapest— pécsi vasútvonal vili amos ítósa. Ezenkívül például csak ebben az esztendőben mintegy fél mill, liárd forint értékű beruházások folynak a Pécsi Igazgatóság te. rületén: korszerűsítik a Gyékényes—Szentlőrinc—Pécs, a Szentlőrinc—'Sellye vonalat, megépül a pécsi konténer-pályaudvar, a pécsbányai javítóbázis ... A kibernetika, az automatika egyre 'nagyobb teret nyert, a Balötan-parton pél. dóul teljesen automatikus vó- natbiztosító berendezések mű. ködnek. Mint ahogy Békés bácsi képzeletében végigkísérte a szeme elől eltűnő vonatokat, a Balaton-parton Iképernyőn vala. mennyi vonat mozgását a valóságban is figyelemmel tudják kísérni. Már most is futnak tehervonatok száz és száz kilométereket 2000 lóerős mozdonyokkal, és az egész vonaton csak egyetlen ember van. A technika tömegesen váltja ki az embereket ... S ez az, amiért a vasutasnap, a magyar vasutasok ünnepén érdemes az eszközökről, azok fejlődéséről, is szót ejteni. Igaz, önmagában a 11 milliárd forint értékű eszközök sem tehetnek érdéktelenek, az ünnep mégis a vasutasoké. Azoké, akik ezt az óriási technikát üzemben tartják, irányítják, javítják ... Lesznek majd állomások a Pécsi Igazgatóság területén, ahol egyetlen forgalmi szolgálatot tevő látja eí| a munkát, s az is lehetséges, hogy a pálya egy másik szakaszán fagyos váltókkal, tek'e- rős sorompókkal küszködnek. Egészen más felkészültségű vasutasokra fesz szükség, az említett százötven szakma talán számban nem változik lényegesen, viszont minden bizonnyal tucatnyi új szakma ke. rül a címlistára Ehhez átképzésre, képzésre, új 'ismeretek megszerzésének egész sorára lesz, illetve van is már szükség. A z egykori 24 óra szolgálat, 24 óra szabad helyett bevezették az egységes 182 órás munkarendet. Sajnos ennél sokkal többet kell dolgozniuk mindennyiunk érdekében. A vasutasok fizetése ma sem tartozik a kiemelt szakmák közé. A szociális juttatások (1982-ben 21 millió forintot fizettek ki az igazgatóság területén), az évi 20 'milliós lóikós- támogatás csak jelzi a társadalom megbecsülését, a különös elismerést azonban még csak erkölcsi síkon kapják meg. Csendes éjszakákon még a hegyoldalon is haWani a vonat, kerekek zakatolását, a rendezőpályaudvaron a hangosbemondó utasításait. A vasutas-hivatás sosem volt könnyű életút. Az egyszerű ember életében egyetlen utazás is eseményt, esetleg megrázkódtatást, örö. met vagy éppen áldozatot jelent. Ők mindig utaznak ... Lombosi Jenő sítása. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a fejlesztéseknek határt szabnak a népgazdaság anyagi lehetőségei. A hiányzó eszközöket az eddiginél megfontoltabb gazdálkodással, a belső tartalékok feltárásával, korszerű munka, és üzemszerve, zéssel, továbbá a munkaerő ésszerű foglalkoztatásával kell pótolni. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Havasi Ferenc köszöntötte a vasút dolgozóit, elismeréssel szólt a vasutasok nehéz munkájáról és eredményeikről. Az ünnepségen Puflai Árpád közlekedési miniszter 41 dolgozónak adta át a Kiváló vasutas, 61-nek a 'Kiváló munkáért kitüntetést. HÉTVÉGE 3. Vasutasnapi ü n népségek országszerte művelődési miniszterrel Köpeczi Béla
