Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-07 / 186. szám

1983. július 7., csütörtök Dunántúli napló 5 Horgászverseny és gulyásfőzés HDN-vonat Mohácsra Kedvezményes étkezés a haíászcsárdában Kikötött hőlégballon fogadja szombat kora reggel a pécsi főpályaudvarra érkezőket, az MHSZ pécsi repülőklubja hő­légballon szakosztályának jó­voltából, köszöntve a 6 óra 25 perckor Mohácsra induló má­sodik HDN-vonatot. A lapban megjelent HDN- jSzelvény felmutatásával a pécsi vasútállomáson, az eddigi gya­korlatnak megfelelően, elővé­telben is megválthatok a me­nettérti jegyek. A 33 százalékos és a diákigazolvánnyal ren­delkezőik nagyobb kedvezményt kapnak. A programról: A gőzös vontatta szerelvé­nyen Németh Tibor előadómű­vész szórakoztatja a kiránduló­Lelke: szervezettség, gépészet Aratnak a dombói határban Szerdán reggel fél kilenc táj­ban, Vásárosdombó határában, a szenlőrinc—dombóvári vasút­vonaltól keletre gyülekeznek a sásdi Búzakalász Tsz aratógépei. Bizon-Gigantok, E—516-osok várakoznak egy csomóban, kö­rülöttük műhelykocsik, billenős és pótkocsis gabonaszállító jár­művek. A nyugalom azonban csak látszólagos. Mire Hársfalvi Imre elnökhelyettes fürge Nivá­ján a közeibe érünk, egy 516- os már megindul a dűlőúton, hogy a szomszédos táblán ne­kilásson a mai adagnak. A sze­relők, kombájnvezetők sietnek a karbantartást befejezni, hogy indulhassanak. A szövetkezet ezerhektáros búza-vetésterületének mintegy feléről vágták le ai termést ed­dig; a most előttük álló 280 hektáros táblának előbb a la­pos részeit veszik célba. A domboldalra később is ráérnek fölmenni —a legfontosabb most az, hogy a régen vízjárta, azóta szakszerűen meliorált területek­ről fedél alá kerüljön a mag. Eddigi eredményeik biztatóak. Rab László kombájnos-szere- lőnek már másfél hete hosszú műszakja van, reqgel hatra jön és este kilencig nem megy ha­za. — Tegnap különösen ne­héz napom volt — mondja. — Itt, a szomszéd táblán arattam. Ezen az öt hektáron nem sike­rült a veayszerezés, egy napig kellett küszködni vele. A mun­ka ebben a melegben nem könnyű, de szeretem csinálni: ebben nőttem fel, 14 éves ko­romban már ott voltam a DT- lánctalpasok mellett. Ladányi József, a szerelő­kocsi mindene'-e, a négytagú szerelőbrigád vezetője, a zárt műhelypados járműbe rakja eszközeit. Mire befejezi, vala­mennyi kombájn úton van a szomszéd tábla felé. Nekik né­gyüknek — mint Hársfalvi Imre megjegyzi — nagy részük van abban, hogy gyors, zökkenő- mentes az aratás. Előre kita­pasztalták a Gigantok, E—516- osok gyenge pontjait, tartalék­alkatrészeket hoznak ki, a ki­sebb hibákat helyben, a táblá­kon javítják, kicserélik ami meg­hibásodott, ha kell hegeszte- nek is. Felülnek a gégékre is ha kell, hogy a kombájnps is pihenjen. Idejekorán megkezd­ték a búzaaratást — még Pé- ter-Pál előtt —, mégis sietni kell rminden igyekezetük ellené­re elég nagy a különböző fajták össze-, azaz egyszerre érése, s a könnyebben száradó, köny- nyebben pergő fajták vágását kell előrevenni. A szomszéd táblán időközben kialakult a kombájnok „had­rendje”. 30—40 méteres térkö­zökkel, átlósan haladnak egy­más mögött, a porfelhőket las­san billenti oldalukra az alig rezzenő szél. Időnként, mikor a tárolójuk megtelik, melléjük áll egy-egy szállítókocsi és „átveszi” a magot. Ennek útján, mely a kom- bájnszérűre vezet, előbb Littkei Melindával, majd Böröcz Sán­dorral találkozunk; az előbbi: diáklány ő viszi a friss vizet a a táblára a kombájnosoknak, az utóbbi: tanító Sásdon, a gabonás kocsikat látja el szál­lítólevelekkel. — Szünet van —, mondja —, munka nélkül nem lehet élni, meg jól jön egy kis kereset is. A kombájnszérűn megszem­léljük a sásdiak híres, Sirokkó— 200-as szárítóját — állítják: a jászkiséri után az övék a má­sodik az országban —, majd a dombháton Varga határába ka­paszkodunk. Az itt kazlazá 52 éves László Elemér a régi ara­tásra így emlékezik: — Levágtuk o búzát, kévébe kötöttük, osztagba hordtuk. Itt, a föld végében vagy tíz helyre horduk össze, a cséplőgép csak akkor állt ide. Akkor a szöm is benne volt — ma már csak o szalma, mert a szöm, az már jó hellen van ... Akkor, a hatvanas évek ele­jén 3(3—40-en arattak hete­kig, csak a vargoi határban. Ma az egész sásdi határban nem tart tovább .az aratás há­rom hétnél; hormincketten csi­nálják, beleértve a kazlazókat, szárítókat is. S az aratás mel­lett még nyolcféle nagy mun­ka folyik a szövetkezetben, csaknem hatvan ember közre­működésével. Varga J. Almási és Garas a Minaret-udvarban Két jói hangzó művésznév, Al­mási Éváé és Garas Dezsőé fémjelezte a kedd esti Minaret­kat. A MOHOSZ megyei inté­zőbizottsága, illetve annak mo­hácsi egyesülete délelőtt fél tíztől — keszegre, pontyra, sül­lőre i— három órán át tartó horgászversenyt rendez a vo­nattal Mohácsra érkező horgá­szok számára. Délelőtt tíz óra­Elutazott megyénkből a Kolumbiai KP főtitkára Cilberto Vieira, a Kolumbiai Kommunista Párt főtitkára és felesége baranyai látogatásá­nak második napján, tegnap Mohácsra utazott Mezei Jó­zsefnek, a megyei pártbizott­ság munkatársának a kísére­tében. Az MSZMP Mohács vá­rosi Bizottságán Borsos János első titkár fogadta a vendége­ket, majd rövid tájékoztató után a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezetbe kalau­zolta őket. Itt Harmatos Jó­zsef elnök és Hámori György pártvezetőségi titkár adott tá­jékoztatót a szövetkezet éle­téről. Gilberto Vieira elsősor­ban a termelőszövetkezeti ta­gok életkörülményei iránt ér­deklődött. A mohácsi látogatásba ter­mészetesen belefért egy kis városnézés: a főtitkárnak és feleségének elnyerte tetszését a mohácsi Lenin-szobor is. A vendégek megtekintették az ud­vari határátkelőhelyet, majd ebéd utón visszautaztak Bu­dapestre. Világtalálkozón szerepel a MÉV fúvószenekara A Mecseki Ércbányászati Vál­lalat koncert fúvószenekara ma a késő délutáni órákban in­dul el a Ferihegyi repülőtérről skandináv koncertturnéjára. Az ország legjobb ilyen típusú együttesei közé tartozó, ne­gyedszázados múltra visszate­kintő, a legmagasabb minősí­tési fokozatot ismételten el­nyert, háromszoros nívódíjas pécsi zenekart érte ugyanis az a megtiszteltetés, hogy a Szim­fonikus Zenekarok Világszövet­sége rendezésében július 11- 18. között a norvégiai Skien városban lebonyolításra kerülő Fúvószenekarok I. Világtalálko­zóján Magyarországot képvisel­je. kor Fülöp Gyula pécsi bű­vész ad műsort a szigeti „Mat­róz” csárda teraszán. Aki a saját bográcsában főtt gulyás­sal kíván részt venni a csárda mellett rendezendő főzőver­senyben, délután két óráig ké­szítse el az étket, mert akkor értékeli azt Tóth Zsigmond, a „Matróz" csárda vezetője. A HDN-vonattjal érkezőket a Volán helyi járatai szállítják a komphoz, amelyen féláron kelhetnek át a Révhajózási Vál­lalat jóvoltából. A Halászati Szövetkezet Halászcsárdájában Gyümölcsvásár Bikaion Kajszi tíz forintért Négyszáz tonnát exportál a Hungarofruct Javában folyik a kajszi szü- retje a Bikali Állami Gazda­ság 130 hektáros gyümölcsö­sében. A folyamatosan érő há­rom főfajtából a Hungaro- fructon keresztül 'közel 400 tonnát exportálnak, és mint­egy 1000 tonnányit szállítanak hazai feldolgozásra a szegedi, illetve a kecskeméti konzerv­gyárba. Lakossági fogyasztásra ked­vezményes gyümölcsvásárt ren­deztek. A szezon végéig dél­után 3-tól este 9 óráig kilo­grammonként 10 forintért vá­sárolható az ízletes gyümölcs étkezésre, illetve befőzésre a központi gyümölcsválogató­ban. A képen: futószalag mellett válogatják az exportra kerülő barackot. Erb János felvétele csak ezen a napon a HDN- szelvény felmutatásával ked­vezményesen étkezhetnek a Mohácsra kirándulók. A szerel­vény 17 óra 10 perckor indul vissza. (Schindl József fotómontázsa) S. Gy. Ismét lovasverseny Üszög­pusztán Július 9-én és 10-én rendezi a területi lovasszövetség a te­rületi lovasverseny II. forduló­ját, melynek házigazdája a Pécsi Állami Gazdaság. A verseny résztvevői: Bólyi Mezőgazdasági Kombinát ME- DOSZ csapata, Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola verseny­zői, mennyei mgtsz csapata, és a házigazda Pécsi Állami Gaz­daság MEDOSZ lovas szak­osztálya. A verseny programja július 9-én, szombaton 14 órától: Kezdőlovak díjugratása 100- 110 cm-en. Csapatverseny I. forduló 120—140 cm-en. Ifjú­sági díjugratás 110-120 cm-en. „ Kettes fogat akadályhajtás, I. forduló. Július 10-én, vasárnap dél­előtt 10 órától: Nyeretlen lo­vak díjugratása 110—130 cm- en. Pónibemutató. Délután 13 órától: Csapat- verseny, II. forduló 120—140 cm-en. Voltige bemutató. Va­dászugratás 110-120 cm-en. Ogetőverseny 1600 méteren. Egyéni díjugratás 130-150 cm- en. Kettes fogat akadályhaj- tós, II. forduló. Iparművészeti árubemutató és vásár most is lehetőséget kínál az érdeklődőknek, étel­ről, italról a rendező szerv gondoskodik. A kastélyfogadó ez alkalommal a látogatók szá­mára üszögpusztai ételkülön­legességet kínál a nagyközön­ségnek. A kijutás megkönnyítése ér­dekében vasárnap a Hal téri parkolóból a gazdaság autó­busza - Lovasnap üszögpuszta jelöléssel — 9.15-kor és 12.15- kor szállítja az érdeklődőket. A délutáni visszaszállítás - a távolsági járatok mellett — a programtól függően alakul. Túltengő századelő udvari programot és egy har­madik, még jobban hangzó: Karinthy Frigyesé. Az ő humo­reszkjeiből, jeleneteiből állt ösz- sze a műsor, ezt tarkították a zongorakísérettel előadott kora­beli kupiék. A húsz-huszonkét fokos nyárestéiben, a Hotel Mi­naret csodálatos, zárt udvarán felállított asztalok mellett'kelle­mes estét töltött el a közönség, amely a jegyéket, darabját 60 forintért előre felvásárolta. Vol­tok, nem kevesen, akik kívül ma­radtok, és nem jutottak be az estre. Való igaz, hogy a meg­emelt jegyárak és a megemelt gázsik (fejenként 3000 forint) ellenére és amellett, hogy a Pé­csi Nyári Színház kínál sokféle esti programot egy teljes hóna­pon át, a közönség keresi a Minaret-udvar estjeit, kivált, ha azok vonzó, népszerű nevekkel hirdetnek programot. Népszerű itt a gasztromozi, valamint a Baranya megyei Művelődési Központ által szervezett pódium­estek. Az Almási Éva—Garas Dezső- esten ki tudja hányadszor már az utóbbi évékben, ismét a szá­zadelő kabaréjában érezhettük magunkat. Ez a kor, a sokat csepült, boldog békeidők kora napjainkban kitűnő üzletnek bi­zonyul. Kikapós szépasszonyok és megcsalt férjek esetei köszön­nék ránk a televízióból is majd minden hétvégén, a krimit vál­togatva. Ugyanez a pódiumok­ról, a színészi magánvállalkozá­sokból. A témát, a hangulatot a közönség még mindig veszi, a csont még nincs teljesen le­rágva. Be kell vallanom, nekem már régen megfeküdte a gyom­romat ez a mindent elöntő szá­zadelő — nem Ady Endréé, ha­nem az orfeumi tinglitánglié —, melynek túltengő divatja egy­formán sodor magával értéket és bóvlit, Karinthyt és csiklandós orfeumi kupiét. Idegenkedésem­nek öka nem más, mint hogy sok mai nővel és férfival együtt nem tudom magam beleélni a hatvan-nyolcvan évvel ezelőtti szerelmi háromszögek, polgári liezonak, házibarátok és unat­kozó fővárosi szépasszonyok vi­lágába, akiknek az a legfőbb gondjuk, kivel csalják meg sza­bad idejükben az elfoglalt 'bankigazgató urukat. Mivel az utóbbi években ez a téma dől ránk mindenünnen, szórakoztat­ni akarnak bennünket, még Ka- rinthynak sem tudtam igazán örülni. Sajnos az ő életművének is csak a hígabb, napi robotban előállított darabjait viszi hátán ez a divat. Az igazi Karinthyt a Mennyei riportot egy, napok­ban sugárzott rádióműsor, Lati- novits Zoltán kilenc évvel ez­előtti előadása tárta méltó mó­don elénk, a közönség elé. Míg a két népszerű, a pécsi közön­ség által melegen üdvözölt művész a maga színvonalán ugyan, de nem hózott többet a már ismert divatjelenségnél ezen a kánikulai délutánon és estén, Harkányban és Pécsett. Gállos Orsolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom