Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-26 / 205. szám

1983. július 26., kedd Dunántúli napló 5 Fodrásztanműhely épül a Diana téren Gróf Ferenc és segitője a Diana téren létesülő fodrásztanműhely vízvezeték-szerelésén dolgozik. A Pécsi Galéria terveiből Miközben a kisplasztikái biennálé vonz országos ér­deklődést a Pécsi Galériá­ba, nagyjából már áttekint­hető, mit kínál látogatóinak a következő hónapokban a Széchenyi téri kiállítóterem. Folytatva nemzetközi meg­hívásos kiállításainak sorát, minta Rajz — Drawing, a Vo­nal—Line esetében, a Pécsi Galéria következő, augusz­tus 19-én nyíló kiállítása A táj — The Landscape címet viseli. Ennek a klasszikus té­mának nem hagyományos eszközökkel való mai megfo­galmazását szeretné bemu­tatni a kiállítás, melyre már Pécsre érkezett 50 művész több mint száz alkotása ha­zánkból, európai országok­ból és a tengerentúlról. Rajz, fotó, térberendezés, grafika, olajfestmény eszkö­zeivel készült alkotásokat lát­hatunk majd itt a tájkép té­májára. Két további érdekes vál­lalkozás színhelye lesz még idén a Pécsi Galéria. Októ­berben a Művészeti Alap rendez kiállítást olyan ran­gos hazai művészektől, mint például Barcsay Jenő és Bar- tha László. A kiállított mű­vek meg is vásárolhatók. A Művészeti Alap arra a kér­désre szeretne választ talál­ni, mennyire van tere ha­zánkban a nívós — és te­gyük hozzá, pénzigényes — műkereskedelemnek. Izgalmas sorozat kezdetét jelenti a Baranya-design ki­állítása az év végén. A me­gyében lévő vállalatok for­matervezett munkáit kíván­ják ezen bemutatni, ezen túl kétévenként, a Budapesten székelő Ipari Formatervezési Tájékoztatási Központ válo­gatása szerint. A kiállítás így idővel nemcsak állapotot, de várható fejlődést is be­mutathat. Korszerűsödő szolgáltató- ipari egységek Pécsett :|ÍiÍ||ÍÍÍÍ*Í^ A Szolgáltatóipari Vállalat pécsi üzletei megszépülnek. Az elmúlt héten adták át a Kos­suth utcai fodrászüzletet és a Kolozsvár utcait is, felújítva a a vendégeknek. Jelenleg ha­sonlóan korszerűsítik a Diana téri fodrászüzletet: a belső részt átalakítják, úgy, hogy itt kap helyet az első baranyai fod­rásztanműhely. így tizenöt el­ső- és másodéves férfi- és női fodrász tanulhatja a szakmai fogásokat. Nemcsak a saját, hanem a Fodrászipari Szövet­kezet tanulói is itt fognak majd gyakorolni. Ugyancsak itt ké­szülhetnek fel a szakma kivá­lói a különböző versenyekre is. Az üzlet augusztus 8-án nyit ki, míg a tanműhelyt au­gusztus 20-ára készítik el. Az átalakításra és a berendezésre több mint egymillió forintot for­dítanak. Az elkövetkező napokban ke­rülnek végleges helyükre a Me- csek-nyugati szolgáltatóház­ban a fodrászat, a kozmetika és az órásrészleq berendezései. Augusztus végén fogadják az Hétfőn Budapesten, a Kerté­szeti Egyetemen ünnepélyesen megnyitották a XII. európai fa­luszociológiai kongresszust. Az ötnapos tanácskozás házigaz­dája a Magyar Tudományos Akadémia, s a szervezésben nagy szerepet vállalt a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa. Harmincegy országból 300 szakember vett részt a megnyi­tó plenáris ülésen, így a jelen­legi, szocialista országban első első vendégeket. Szeptember végén a Kossuth utcai pedikűr­szalon modernizálására kerül sor. A Szeptember 6-a téren levő üzlet felújítását a fűtési szezon kezdése előtt fejezik be — az olajkályhák helyett a pin­cei kazánból fűthető radiátoro­kat helyeznek el a fodrászat­ban. Évről évre bővítik szolgálta­tási skálájukat: most, az elmúlt héten a Sarohin tábornok útja 32. számú házban egy üveges felvevőhelyet nyitottak. Itt kulcsmásolást is végeznek. Hírt adtunk arról is, hogy március­tól átvették a Tempótól a bú­torok garanciális javítását. Üj próbálkozásként vállalják a bú­torok kárpitozását is. Az elkövetkező, hónapokban ismét bővítik a lakossági szol­gáltatásukat: az Endresz György utcai központi telepükön levő fénymásoló-sokszorosító részle­gükhöz vásároltak egy Pileris típusú nagyító-kicsinyítőgépet. Amint a szükséges anyagok megérkeznek hozzá, úgy bein­dul ez a szolgáltatás is. Á. E. alkalommal rendezett faluszo­ciológiai kongresszus minden korábbi hasonló eseménynél nagyobb szabású. A tanács­kozáson elsősorban a faluban végbemenő folyamatok társa­dalmi következményeit igyekez­nek elemezni a szociológia módszereivel, s összehasonlít­ják az eltérő fejlesztési straté­giákat. A kongresszus foglalko­zik a parasztsággal összefüggő elméleti kérdésekkel, a falusi társadalmi rétegek helyzetének, szerepének jobb megismerésé­vel is. Kora réggé/ a piacon Kevesebb a felhozatal, de van választék Az igazi, nagy nyüzsgéssel te­li piacnap sose a hétfő — ért­hető, hiszen a hétvégeken min­denki nagyobb vásárló-kőrútra indul, mint más napokon. Régi, közismert szokás ez, az árusok tudják talán a legjobban, s így ők is ezekhez a vásárlói szoká­sokhoz igazodnak. Ez az igazodás pedig any- nyit tesz, hogy hétfőnként az árusok több mint fele el se megy a vásárcsarnokba; így volt ez tegnap kora reggel is. Aki pedig hétfőn is hoz be zöld­séget, gyümölcsöt, az szemmel láthatólag kevesebbet, hiszen tudja, nem lesz nagy kereslet. Függetlenül attól, hogy csen­des nap a hétfő, a vásárcsar­noknál hajnali öt órakor kez­dődik ilyenkor is a jövés-menés; egymás után állnak a parko­lóba az autók, árusok rakják ki a frissen szedett termést, s vi­szik be a csarnokba. Ilyenkor könnyű helyet találni, szerdán, pénteken és szombaton azon­ban „meg kell küzdeni" egy- egy szabad standért. Ki-ki, ahogy ideje engedi, vagy ahogy' megszokta, vagy élőző Faluszociológiai kongresszus A napraforgó sikere Nemzetközi konferencia A napraforgó egyik legjob­ban jövedelmező növény a me. zőgazdasági nagyüzemekben. Ezt hangsúlyozták hétfőn Szek- szárdon megkezdődött napra­forgó-termesztési tudományos nemzetközi konferencián. A Ba­bits Mihály megyei Művelődési Központban dr. Soós Gábor nyugalmazott államtitkár, a Magyar Agrártudományi Egye­sület elnökének elnökletével kezdődött plenáris ülésen Csá­szár József, a Tolna megyei Tanács elnöke üdvözölte a megnyitón részt vevő három­száznál több mezőgazdasági, élelmiszer-olajipari szakem­bert, tudományos kutatót, köz­tük 25 külföldi vendéget: bol­gár, brit, csehszlovák, francia, holland, jugoszláv, lengyel, ro. mán, szovjet szakértőket. Ezután Szakái László, a Ve­tőmagtermeltető Vállalat terü­leti központjának igazgatója, a MAE Tolna megyei titkára a fontos elfoglaltsága miatt tá­vollevő dr. Magyar Gábor MÉM-miniszterhelyettes tájé­koztatóját olvasta fel a napra, forgó-termesztés élelmiszer­gazdaságbeli hazai eredmé­nyeiről és jelentőségéről. A vi­lág napraforgó-termesztésének fejlődéséről, piaci keresletéről M. B. Poetiray, a FAO ipari­növények osztályának vezetője Is előadást tartott angol nyel­ven. A szünet után a napraforgó, termesztés hazai eredményeiről és távlatairól dr. Kurnik Ernő akadémikus, a termesztés ma­gyarországi fejlődéséről Per- czel Mihály, a KSZE Növény- termelési Rendszer igazgatóhe­lyettese tartott előadást. A napraforgó termeltetése, fel­dolgozása, s vertikus integrá­lásának helyzete és perspektí­vái címmel a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat' képviselője tájékoztatta a je­lenlevőket. Dr. Soós Gábor öt napraforgó-termesztő jeles szakembernek, kutatónak: Ba­kos Zsuzsának, Halász Gyulá­nak, Miseta Vendelnek, Mol­nár Jánosnak és Sárközi Fe­rencnek a MAE-elnökség aranykoszorús jelvényét adta át. A tanácskozást szakmai kiállítás, filmek vetítése és szakember-találkozó is színesí­tette. Kedden két szekcióülé­sen a napraforgó termesztésé­nek és nemesítésének, valamint növényvédelmének fontos ten­nivalóit tárgyalják meg, szer­dán pedig szakmai bemutatók­ra kerül sor. A plenáris ülésen elmondot­ták, hogy a világ napraforgó- termelése, a növekedő igények miatt erőteljesen fejlődött az elmúlt évtizedben. Hazánkban ezzel egyidejűleg a terület- és a terméshozam-növelést is sike­rül megvalósítani. Hazánk ter­mésátlag-növekedési üteme meghaladja a világ fejlődési ütemét, felzárkóztunk a világ élvonalához. 1977-ben a tize­délután vagy az árusítást köz­vetlenül megelőző hajnali órák­ban szedi le a zöldséget. Akiik ma reggel a vásárcsar­nok felé vették útjukat, azok közül ezúttal legtöbben nem a zöldfélék kedvéért mentek, hanem a lángosért: hosszú sor várakozott a lángossütőnél, míg a zöldségkereskedők többnyire egymással beszélgettek, nem­igen akadt dolguk. Annak el­lenére, hogy a vásárcsarnok fé­lig üres volt, mindenfajta árut kínáltak. Zöldpaprika, paradi­csom, padlizsán, patisszon, kar­fiol, dinnye, zöldbab, tojás, őszibarack, sőt már a szőlő is megjelent, s minden volt, ami ebben az évszakban megterem. Az árak változóak, de egy bi­dik, 1981-ben pedig a Szovjet­unió, USA, Argentína, Kína, Románia mögött a hatodik helyre zárkóztunk fel. A hatva­nas évek elején a nagy olaj- tartalmú szovjet fajták elterje­dése fordulatot hozott hazánk napraforgó-termesztésben, az olajhozam megkétszereződött az előző időszakhoz képest. Megjelent az első nagy olaj- tartalmú napraforgófajta: a GK—70-es is. A fajtaváltozás harmadik szakasza az elmúlt öt évben kezdődött és jelenleg is tart, s a hibridizáció alapvető változást hoz napraforgó-ter­mesztésünkben. Rámutattak ar­ra, hogy napraforgó-termésünk gondja a tenyészidő folyamán és a betakarítást megelőzően fellépő, esetenként járvány- szerűen pusztító gombák okoz. ta betegségek elleni eredmé­nyes védekezés megszervezése. Ennek megvitatása lesz a kon­ferencia egyik fő célja. zonyos skálán belül mozognak. A zöldpaprika ára például 16 forinttól 24-ig terjedt, a leg­drágább, úgy láttam, a bo­gyiszlói volt. Paradicsom egy helyen volt 12-ért is, de álta­lában megegyezett a paprika árváltozataival. A görögdinnye 10 forint, mint a legtöbb he­lyen a városban, az őszibarack kilója ismét húsz, huszonegy- néhány forintba kerül. A tejes­kukorica csöve 2 forint volt, s a tojás darabját is ugyaneny- nyiért kínálták. Ahhoz képest, hogy ilyen kevesen árultak teg­nap zöldségét és gyümölcsöt, sok virágot hoztak be. Lehetett válogatni a legkülönbözőbb faj­tájú és színű, friss vágott virá­gok között. A legszebbek a kardvirágok, ebből volt a leg­több, most van a szezonja. Ballabás László D. Cs. Ki mit tud? Most, hogy véget ért a hó­napokig tartó verseny, minden­ki, aki ilyen-olyan minőségben végigkísérte, mérleget von. Ez nemcsak érthető, de indokolt is. Végül is jni volt ez, amellett, hogy nagyon népszerű, szóra­koztató műsor? Fiataljaink se­regszemléje, ami sok tekintet­ben a közeli jövőbe enged be­pillantást. Ha nem is a teljes­ség igényével, mindenképp azt jelezte, milyen lesz a követ­kező évtized művészeti élete — és egyet feltétlenül bizonyított: lesz ilyen, lesz folyamatosság. Magyarán: a mostani fiatalok sem kevésbé tehetségesek, mint elődeik voltak, nekik is vannak ötleteik, hoznak majd újat, ere­detit is, miközben képesek biz­tosítani a különféle „szak­mák" fennmaradását, képesek elsajátítani mindent, amit előt­tük mások. Ehhez persze nem volna szük­ség Ki mit tud?-ra, mondhat­nánk, hiszen ez az iskolák, mű­helyek, tanárok, a „profi terü­let” belső munkája révén amúgy is biztosított. Erre a ver­senyre nem jelentkezik minden­ki csak akinek eszébe jut. Ez igaz, okoz is némi gondot a teljesítmények megítélésénél éppen úgy, mint az egész ve­télkedő jellegének ‘megtalálá­sánál. Az embernek okvetlenül eszébe jut, milyen szívesen lát­na egy-egy művészeti területről teljes seregszemlét is olykor, laikus, kívülálló létére. Ahol például a zeneiskolákban ta­nuló valamennyi tehetséges fia­tal szerepelne. Ahol például az iskolák tehetséges versmondói mind összemérnék képességei­ket. Ez a két példa ugyanis egy­másnak tökéletesen ellent­mondó következtetésre készteti az embert. De csak a Ki mit tud? alapján — s mondom, azért nem biztos, hogy a he­lyes összkép mellett a részlet­benyomások is meqálljáfc a he­lyüket. Az idei verseny alapján uqyanis a hangszeres zene te­rén a legnagyobb optimizmus sem lehet túlzás, ahogy a zsűri mondta: ez a Ki mit tud? a ze­ne ünnepe volt. Ugyanakkor a vers- és prózamondásban olyan kép alakult ki a nézőben, hogy egy-két istenáldotta őstehetsé­gen kívül nálunk mindenki csak „szerepel", senki sem figyel a szövegre, amit mond, inkább önmagára figyel, szépelgés, ex­hibicionizmus, tehetséqtélenség uralja a terepet. Mindezt nem szívesen hinném el, mert akkor egész ifjúságunkra. iskoláink szellemére, az irodalom gyen­gülő állásaira vonatkozóan is következtetéseket kellene tenni. Végül azonban az a csapat, amelyik a kubai „diadalútra" összeállt, nem kelthet kételye­ket. Ez sokakat, akik a zsűriben olykor kételkedtek. megnyug­vással tölthet el. A döntőben végleg helyükre kerültek az ér­tékek — még a versenyben részt vevő ágak arányai is! — és talán bocsánatos bűn, ha úav véljük, egyedül a Figurinát sajnáltuk igazán. Nemcsak, mert pécsiek, azéirt is. Igaz, hoay a döntőben nyújtott tel­jesítményük alatta maradt a korábbiakncik, de a sajnálat oka egyfelől szerencsétlen ösz- szekerülésük a másik pécsi együttessel, a régről ismert, naavszerű Szélkiáltóval, más­felől, hogy ők voltak szinte az egyetlenek a versenyben, akik kezdettől éppen azt a dolgot képviselték, amit a zsűri oly sokszor keresett és méltatott: a játékossáaot. (Meglepő is volt, milyen kevesen báboznak — vagy megint a kérdés: csak kevesen jelentkeztek?) Akiket mindvégig sajnáltam: a néptáncosok. Végül is a dön­tő három különféle részvevője, azután a salamoni döntés, hogy vesztes nem maradt, meg­lehetősen jól reprezentálja, hoay ez a versenyszám kiemel­kedően maqas színvonalú volt, s emögött feltétlenül egy erős mozgalom áll. Mégis, a sajná­lat megmaradt. Nem lehetne-e vajon egyszer egy néptánc- kimittudot, önmagában? Vagy népzenével együtt?. . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom