Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-26 / 205. szám

6 Dunántúlt napló 1983. július 26., kedd III. magyar bányajogi munkaértekezlet A bányakárok rendezéséről és a rehabilitációról Baranyai szakemberek előadásai A közelmúltban találkoztak a III. magyar bányajogi mun­kaértekezlet résztvevői Magyar- hertelenden, a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat üdülőjében, hogy sajátos munkájuk gond­ját egymásközt megosszák. Az itt elhangzott figyelmet keltő referátumokat korreferátumok követték, hazánk valamennyi bányavidéke jellegzetes prob­lémáinak felvetésével. Közülük a két baranyai jogász orszá­gos nehézségeket elemző elő­adásának összefoglalóját az alábbiakban ismertetjük. A károk rendezése Dr. Farkas József egyetemi tanár a bányakárok rendezé­sének problémáival kapcsola­tosan előadta: ahhoz, hogy a bányászati tevékenység meg­szüntetése után a terület újra­hasznosításához szükséges költségek teljes körű rendezé­sének előfeltételei meglegye­nek, a bányatörvényt módosíta­ni kellene. Ez azonban most még nem időszerű. A bánya- törvény más okból történő mó­dosítása esetében azonban szükséges lesz a törvénynek a bányakárokra és az újrahasz­nosításra vonatkozó szabályait is felülvizsgálni és korszerűsí­teni. Annak során tekintettel kell lenni arra is, hogy a gaz­dasági és pénzüqyi feltételek a bányatörvény 1960-ban tör­tént hatálybalépése óta je­lentősen megváltoztak és nap­jainkban is állandóan változ­nak. Ugyancsak figyelemmel kell lenni arra is, hogy a ko­rábban, elsősorban a szénbá- nvászatnál előfordult bánya­károkra orientált szabályozást ki kell bővíteni a szénhidrogén és eqvéb, bányászat során fel­merülő bányakár és tájrende­zési problémák szabályozásá­val is. Felvethető azonban a bá­nyatörvény végrehajtására ki­adott kormányrendelet esetleg a közeljövőben történő felül­vizsgálata, melyet elsősorban az elmúlt 20 év alatt, a kap­csolódó jogterületen végbeme­nő fejlődés következtében ki­alakult ellentmondásos helyzet rendezése is indokol. Sürgős feladatként jelentkezik azon­ban a szabályszerűen folytatott bányászati tevékenység során keletkezett bányakárok és eqvéb költségek megtérítésé­nek rendelkezéséről intézkedő 108/1969. (PK. 18.) PM—OT— NIM számú együttes utasítás felülvzisgálata és módosítása. A módosításkor lehetővé kell tenni, hogy az állami költség- vetést terhelő, jelenleg éven­ként jóváhagyott bányakártala­nítási keretek mellett a több évre tervezett munkáknál a ke­retet ehhez igazodó időtartam­mal — ezen belül éves üteme­zéssel — egy eljárás keretében hagyják jóvá. Lehetővé kell tenni továbbá azt is, hogy a jóváhagyott keret éves üteme­zését a kiviteli munkák állásá­nak megfelelően átcsoportosít­hassák, továbbá azt is, hogy a tröszti vállalatok részére meg­állapított bányakárkeretet a tröszt az igényeknek megfele­lően vállalatai között átcsopor­tosíthassa. Ezek a módosítások megfelelőén szolgálnák annak a célkitűzésnek az elérését, hogy fizetési problémák ne me­rüljenek fel az egy-egy évre vállalatonként jóváhagyott bá­nyakárkeretek felhasználása, illetőleg jóváhagyásának elhú­zódása miatt. Ezen túlmenően rendezni kel­lene a fizetéssel megbízott Ál­lami Biztosító egyes esetekben félreértelmezett feladatkörét, amely ugyancsak a felmerült bányakárok mielőbbi rendezé sét gátolja. Rehabilitáció és munkavállalás Dr. Marton István, az Érc bányászati Vállalat osztályve­zető jogtanácsosa a rehabilitá cióval kapcsolatosan elmon­dotta, hogy a testi, vagy szel­lemi fogyatékosságuk, illető­leg betegségük miatt munka- képtelenné, vagy megváltozott munkaképességűvé vált szemé­lyekkel való törődés kérdése már a korábbi társadalmi for­mákban is felmerült. A róluk való gondoskodás feladata ki­zárólag a társadalom dolgozó tagjaira hárulhat. A rehabilitá­ció alapgondolatát először az 1793. június 24-i francia alkot­mányban lefektetett irányelvek határozták meg. Hazánkban a felszabadulás után hozott ren­deletekkel jött létre a rehabi­litáció intézményesítése, azon­ban a ma érvényben levő elő­írások túlhaladottak. Társadalmunk a jogszabályi rendelkezésekkel megvalósí­totta a megváltozott munkaké­pességű dolgozók létbiztonsá­gát, ugyanakkor ennek ered­ményeként megnövekedett a társadalommal szembeni elvá­rás is. Az anyagi létbiztonság megteremtése ä megváltozott munkaképességűek problémái­nak intenzívvé válását, a re­habilitációs intézkedések iránti igények megnövekedését ered­ményezte. A rehabilitáció ered­ményessége két lényeges kér­déstől függ: 1. A megváltozott munka­képességű dolgozók kollaborá- ciójától, azaz a megmaradt munkaképességével akarja-e, vagy tudja-e magát hasznosí­tani ; 2. A munkáltató milyen hoz­záállást tanúsít a megváltozott munkaképességű dolgozói iránt. A dolgozók egyik csoportját hozzá kell segíteni a munká­hoz, míg a másik csoportot sajnos ró kell kényszeríteni a munkára. A mai rehabilitáció nehézsége elsősorban abból adódik, hogy a jelenleg ér­vényben levő humánus rende­letek nem ösztönzik a dolgozó­kat megmaradt munkaképessé­gük maradéktalan felhasználá­sára. Általában a rehabilitált munkahelyen végzett munka aránya és értéke alulmarad a hasznosítható lehetőségektől. Talán, ha a keresetkiegészítés­ből a végzett munka arányá­ban részesülnének, és a kárté­rítésnél is nagyobb súllyal jönne számításba a dolgozó kárenyhítési kötelezettsége, ez ösztönzőbb hatást váltana ki. A rendeletek az anyagi jutta­tásokat a dolgozók számára megoldják, azonban a munka­erő-gazdálkodásban eredményt nem hoznak: A népgazdaság munkaerőhelyzete viszont azt igényli, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozókat potenciális munkaerőforrásnak, tekintsük és biztosítsuk szá­mukra a hatékony foglalkozta­tás feltételeit. Az egyéni, vállalati és nép- gazdasági érdekek kívánatos összhangja egyaránt szüksé­gessé teszi, hogy a megválto­zott munkaképességűek beil­leszkedése a foglalkozási re­habilitáción alapuljon, tehát társadalmilag hasznos munkát végezzenek, és ez képezze a megfelelő életszínvonalhoz szükséges jövedelmük alapját. Türelmesen - biztonságosan Hamisítatlan nyár tombol: kánikula perzsel és az utakon — a nyaralóhelyek környékén — csaknem összeérnek a ko­csik lökhárítói. Ilyen volt a helyzet szombaton a Balaton déli partján is. A bádoglavina gyakorta kényszerült megtorpa­násra, s az elérhető legna­gyobb tempó sem igen halad­ta meg egy két keréken pedá- lozóét. Aki nem bírta „cérná­val”, megpróbált „kilőni”. Az­tán csikorogtak a fékek, csö­römpölt az üveg, csattant az egymáshoz csapódó fém. És ilyenkor már késő a bánat, hogy nem érte meg: oda a ko­csi, oda a nyaralás, a hétvégi kikapcsolódás. Bizony, így nem éri meg. Persze nyugodtunk lenni és tü­relmesnek maradni sem köny- nyű vállalkozás az araszoló, ötven fokos bádogdobozban, ám nincs más választás. A koc­káztatás a zsúfolt utakon esz­telen rulett, ahol az élet a tét. Gyakran nemcsak a kockázta­tóké, hanem a vétleneké is. És, mert nyilván mindig akad egy-egy hazárdjátékos, véde­kezni sem árt ellenük. Minde­nekelőtt: ne hagyjuk magun­kat provokálni. Aki rohanni akar — rohanjon. Ne vegyük föl a tempóját. Ez a BMW 140-es tempónál csúszott meg, majd egy fának ütkö­zött. Vezetője sérülés nélkül úszta meg a kalandot. Ov nélkül ez aligha sikerült volna. Segítsük elő a másik előzési manőverét lassítással, félrehú- zódással. Gondoljunk arra, hogyha a másik (mellettünk, előttünk) kutyaszorítóba kerül, mi is könnyen pórul járhatunk. A túlságosan ránk tapadót „rázzuk” le. Többnyire elég, ha néhányszor enyhén a fékre lé­pünk. A stoplámpa villogása kísérőnket is fékezésre készteti. Sohase hagyjuk figyelmen kívül: a helyesen használt — nem laza, nem megcsavaro­dott! — öv életet ment, sérü­léstől óv. Az öv használatát utasunktól is követeljük meg, biztonságáért közvetve is fele­lősek vagyunk. Utazás alatt a kocsi ajtajait ne biztosítsuk kinyitás ellen. Balesetnél a zárt ajtók kife­szítése létfontosságú perceket rabolhat el és végzetesen kés­leltetheti a segélynyújtás meg­kezdését. Búsbarna László Vadak az utakon A vadállattal való országúti találkozást a járművezető csak megfelelő lélekjelenléttel úsz­hatja meg komolyabb baleset nélkül. Még a kisebb vadak — nyúl, fácán, róka stb. — is veszélyhelyzetet idézhetnek elő, ha féktávolságon belül át akar­nak futni a jármű előtt, na­gyobb társaikról — őzről, szarvasról, vaddisznóról —1 nem is beszélve. Észak-Európa or­szágaiban különösen sok gon­dot okoznak a vaddal való ta­lálkozásból eredő balesetek (minden harmadik autóbaleset­nek ez az előidézője), de Kö- zép-Európában — így hazánk­ban is — szép számmal szere­pel a statiszta kában országúti összeütközés valamilyen vad­dal. Az útszéli árokból pillanatok alatt előtűnő nagy testű álla­tot csak a kis sebességgel ha­ladó autó tudja kikerülni. A kí­sérletek tanúsága szerint az el­gázolt szarvas első lába bele­ütközik a lökhárítóba, és az állat teljes erejével nekiesik a szélvédőnek. Az autó teteje ilyenkor összenyomódik, és a vezető, az utasok alaposan megsérülhetnek. Az autók ka­rosszériáit nem ilyen speciális igénybevételre méretezték. A megerősített autótetejű kocsik ütközési próbáinál viszont az óránként 50 kilométeres sebes­ségű frontális találkozásnál is sértetlen maradt a karosszéria. Arra persze vigyázniuk kell a konstruktőröknek, hogy a tető­megerősítés lényegesen ne nö­velje a kocsik súlyát. Elkép­zelhető azonban több olyan változtatás, ami javíthatja az utazási biztonságot. így pél­dául a szélvédő üveget vala­mivel hátrább lehetne hajlítani a kocsikon, hogy a nagy testű állatok átcsúszhassanak a ko­csi felett. Az elöl levő tetőtá- masztót meg lehetne erősíteni, és a szélvédő üveget is vasta­gabbra készíteni. Mindenképpen komolyan kell venni azokat az országúti táblákat, amelyek vadveszélyre hívják fel a figyelmet. E táb­lákat a vadgazdasági szakem­berek útmutatásai alapján he­lyezik ki. ők jól ismerik az ál­latok mozgási irányát, ivóhe­lyeiket, amelyeket naponta többször is felkeresnek, a téli etetőhelyeket. A kisebb vadak — például a nyulak — sok­szor mintegy megbabonázód- nak az országúti fényszóró fé­nyétől, így elüthető, vagy netán meg is fogható az állat. Ez persze szigorúan tilos, a veszé­lyeiről nem is beszélve. Nem árt tudni, hogy mit kell tennie a gépjárművezetőnek, ha autója, motorkerékpárja vaddal ütközik, ami már- csak az esetleges kárral kap­csolatos kártérítési igény szem­pontjából is fontos. A legelső feladat, hogy a balesetet a legközelebbi községi tanács szakigazgatási szeryénél beje­lentsük. Az autósnak gondos­kodnia kell arról, hogy a vad húsát, bőrét, trófeáját a lehe­tőség szerint megmentse. A biztosító a továbbiakban a már megszokott módon rendezi az ügyet, a kárt és a szükséges bizonyítékokat megfelelően mérlegelvén. Az NSZK-ban a vadak okoz­ta közúti balesetek számát je­lentősen csökkentő tükörrend­szert dolgoztak ki. Az országút mellett elhelyezett reflektorok merőlegesen a terepre vetítik a gépkocsik fényszórójának fé­nyét, és ezzel elriasztják a vad­állatokat. Az elmúlt héten 23 sérülését baleset történt megyénk útjain. Ebből — az elmúlt héthez hason- lóan — egy végződött halállal. 11 súlyos, 11 pedig könnyű sérü­léssel járt. * Továbbra is forgalomkorláto­zások lassítják a forgalmat a 6-os úton, Dunaföldvár és Komlód kö­zött, valamint Mecseknádasd és Apátvarasd térségében. Útszű­külettel és sebességkorlátozással kell számolni a pécs—harkány— drávacsabolcsi út egyes szaka­szain, ahol felületi bevonást vé­geznek. * A kánikulai meleg a szokott­nál gyorsabban apasztja el az akkumulátor savszintjét. Ezt te­hát gyakrabban kell ellenőrizni. Desztillált vizet egyébként na­gyobb benzinkutaknál is be le­het szerezni. Ne tankoljuk szinültig a ben­zintartályt, mert a meleg hatá­sára kitáguló benzin túlfolyik a betöltőnyiláson. Ez nemcsak pa­zarlás. de tűzveszélyes is lehet. A hőség fokozottan terheli a gumiabroncsokat. Kímélésük ér­dekében kerüljük a nagyobb tem­pót, különösen ha teljes terhe­léssel autózunk, vagy rosszabb felületű útszakaszhoz érünk. Kocsiátvételi sorszámok Trabant Limousine Hycomat (Bp.) 893 Trabant Hycomat Combi (Bp.) 71 Trabant Limousine (Bp.) 17 057 Trabant Limousine (Győr) 16 630 Trabant Combi Special (Bp.) 7 ?53 Trabant Combi Special (Győr) 3 446 Wartburg Limousine (Bp.) 6 961 Wartburg Limousine (Győr) 5 262 Wartburg de Luxe (Bp.) 12 024 Wartburg de Luxe (Győr) 6 633 Wartburg Lim. tolótetős (Bp.) * 686 Wartburg de Luxe tolótet. (Bp.) 2 585 Wartburg Tourist (Bp.) 4 332 Wartburg Tourist tGyőr) 1 612 Skoda 105 S (Bp.) 6 991 Skoda 105 S (Győr) 5 832 Skoda 123 L (Bp.) 13 796 Skoda 123 L (Győr) 9 854 Skoda 123 GLS 304 Lada 1200 (Bp.) 22 605 Lada 1200 (Győr) 8 241 Lada 1300 (Bp.) 9 939 Lada 1300 (Győr) 2 532 Lada 1500 (Bo.) 8 759 Lada 1500 (Győr) 2 617 Lada Combi (Bp.) 4 664 Moszkvics 12 121 Polski FIAT 126 (Bp.) 16 587 Polski FIAT 126 (Győr) 4 926 Polski FIAT 1500 (Bp.) 3 532 Dacia (Bp.) 15 070 Zastava (Bp.) 2 749 O Vulkánusz a mitológia sze­rint a tűz, a kovácsok istene volt. Csodálatos dolgokat produkált a föld mélyében. Valahányszor beléptem Gyű. ri bácsi műhelyébe, mindig ez a monda jutott eszembe, szememben ő volt maga Vul­kánusz. Jó ötvenes évjáratú lehe­tett Gyuri bácsi, mikor Má- gocson fuvaroztam. Elképesz­tő gyakorlattal és lelemé­nyességgel dolgozott a béna bal keze ellenére is aranyke­zű mester. Szegényen kezdte életét és így is halt meg. A sok olajtól bőrszerűen fé­nyes ruhájában látom őt magam előtt. Csak vasárnap húzott ünneplőt, mikor temp­lomba ment s utána a kocs­mába egy pohár sörre. Ma fejfáján kívül talán csak ez a néhány sor tiszteleg em­léke előtt. Gyuri bácsi fiatal segéd­ként nekivágott a világnak. Vándorlása alatt megismer­te a szakma minden csínját- bínját. Fiúméból sikerült egy kiszuperált simaágyas esz­tergapadot hoznia. Más kin­cset nem is szerzett, csak azt ami még a fejében volt. Mű­helyében ezen a pádon kívül Ütőn, útszé/en Egy taxisofőr visszaemlékezései (részlet) fúró-, marógépeket, szupport­köszörűket, öntő-, kovács- és hegesztőfelszereléseket lát­tam. Mind saját készítésben, de pompásan megcsinálva. Nem ismert lehetetlent az öreg mester. Képes volt egyetlen munkához is cél­szerszámot készíteni. A hen­gerfúrástól a ferde fogazású kúpkeréken keresztül a gyapjúmosó gépóriásig min­dent, mindent elké­szített. „Anyagraktárát” jórészt egy lelőtt U- berátorból származó herken­tyűk képezték. Hónapokig járt a roncshoz, míg csak el nem szállították valahová. Számomra a kovácsolás nyújtotta nála a legnagyobb élményt. Nem létezett szebb szimfónia, vagy tűzijáték, mint az üllő csengése és a tüzes szikrák röpködése. Gyuri bácsi először mindig anyagot keresett a munká­hoz. Addig matatott a kocá­tok között, kopogtatott, csen­gette az anyagot, reszelővei nézte a színét és a kemény­ségét, míg meg nem találta a pont megfelelőt. A kiková­csolt darabokat szükség ese­tén Annuska néni mosótek- nőjében edzettük megfelelő­re szappanos vízben. Előttem Gyuri bácsi leg­komplikáltabb munkáját, egy hipoid fogazású kúpkerék el­készítése jelentette. Órákig kereste az öreg a Liberátor- hagyatékban a megfelelő anyagot. Ebből együtt ková­csoltuk ki a kúpkeréknek al­kalmas munkadarabot. Előre elkészítette a szükséges ma­rótárcsákat és befogószerke­zeteket. Majd, mint valami bűvész, úgy mesterkedte ki a vén simaágyas pádon a ke­reket. Közben érthetetlen je­leket rajzolt a szánmozgató kerekekre krétával és szá­molt, meg számolt. Munka közben többször cserélgette a pad meghajtó fogaskere­keit. Százados pontossággal is képes volt dolgozni, ami ma is csoda előttem. Titkát magával vitte a sírba, s vele együtt meghalt az eszterga­pad is, valahol beolvasztották. A kiesztergált kúpkereket az e célra készített szerke­zetben olajos csiszolóporral járatta össze a hozzátartozó tányérkerékkel. Ezután külön­féle sók adagolásával meg­történt egy dobozban a kéreg­edzés, és már készen is volt a használható kúpkerék. A feladatot megoldotta a mes­ter, de akkora volt a ráfordí­tott munka értéke, amit pénz­ben sose tudott megkapni. Ezért is halt meg szegényen. Egy este még pont nekem drehált egy tengelyt. . . reg­gelre halott volt... A ten­gely, mint Mozart Rekviem­je, befejezetlenül maradt a most mór örökre mozdulat­lan esztergapadban. Ma, több évtized után ke­gyelettel és tisztelettel emlékezem szegény ko­pott ruhájú, félig nyomo­rék. hajlott hátú, de arany­kezű és aranyszívű Gyuri bácsira, a szakma egyik nagy öregjére. Egyikére azok­nak a lehetetlent nem isme­rő szürke eminenciásoknak, akik csak dolgoztak, dolgoz­tak, de sohasem értek rá igazán élni is. Ezek a szür­ke emberek Tették meq az első lépéseket azon az úton, ami szétziláltságunkból mai életünkhöz vezetett. Vulkánusz igazi papjai voltak ők! Csernavölgyi Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom