Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-17 / 196. szám

1983. július 17., vasárnap Dunántúli napló 3 Második HDN-vonat és a nosztalgia (Folytatás az 1. oldalról) Település­fejlesztés - félidőben Még nyugati cégek is... Az NSZK-beli Zettelmeyer cég gumikerekes bulldózerét elhozta a Pécsi Ipari Vásárra is. Máris 450 ezer dolláros üzletkötés Vjekoslav Cemeljic vásárunkról jr Uj vonás a számítástechnika jelentkezése Két nyugati kiállító sikere ki Baranya és Szlavónia között. Ugyanez megvan Jugoszlávia és Magyarország között is, mégis, Baranya és Szlavónia együtt­működését példaként lehet em­líteni. Másodszor, a tárgyalá­sok keretében nem globális té­mák kerültek napirendre, ha­nem a határ menti árucsere na­gyon is pragmatikus, minden­napi problémáiról tárgyaltunk. Mélyre ástunk, látszólag kis problémákról, részletkérdésekről is szót ejtettünk, melyek hát­ráltatják az árucserét, s ezek elhárításával foglalkoztunk. Ami pedig az emberi kapcsolatokat illeti, rendkívül mély benyomá­sokkal távozunk. Őszinte barát­ság alakult ki a politikusok kö­zött, de az üzletemberek között is. Ezúton is szeretettel köszön­tőm a "magyar elvtársakat. Ezután következett a csatta­nó, Gajódi József, a jugoszláv kiállítók igazgatója bejelentette, máris megszületett az első üz­letkötés, a Hungarocoop össze­sen 450 ezer dollár értékben rendelt a kiállított női cipőkből és bútorokból az eszéki Osijek Export-Import cégtől. Cserébe tejet szállítunk a jugoszlávok- nak. Július 24-ig. tart az ipari se­regszemle, addig igyekszünk majd lapunkban képet adni a IPARI VÁSÁR Mindenki színvonalemelke­désről beszél, igazán szép a 9. Pécsi Ipari" Vásár kirakata. A Köztársaság tér, a Jókai úti ál­talános iskola és a sportcsar­nok környékén igazi vásárhan­gulat uralkodik.,. A kiállítók kö­zül ezúttal még többen árusí­tanak, sokan kóstolóval egybe­kötve ismertetik meg új ízeiket, termékeiket a látogatókkal, a közönségszolgálat színvonalas, amibe beleértendő a vásárra kitelepült vendéglátóipar is. Mi tegnap a Köztársaság té­ri iskolák kiállítói helyiségei és a szabad tér látnivalóival is­merkedtünk, közben várva és lesve a jugoszláv delegáció érkezését is. A kamarai küldött­ség Vjekoslav íemeljic, a Hor- vát Szocialista Köztársaság Gazdasági Kamarája elnöke, a Horvát Szábor alelnöke, a Hor- vát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága tagja veze­tésével, dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács általá­nos elnökhelyettese kíséretében déltájban érkezett, és a Pécsi Bőrgyár tárgyalójában áttekin­tették a kétnapos tárgyalások eredményét. Mi ezt követően kértünk rövid nyilatkozatot be­nyomásairól Vjekoslav Cemel- jictől. — A jugoszláv delegáció a vásárnyitás alkalmából érkezett Pécsre. Habár nagyon rövid volt az idő, nagyon kellemes emberi, gazdasági és kereske­delmi benyomásokkal térünk haza. A dr. Juhár Zoltán bel­kereskedelmi miniszterrel, a me­gye és a város vezetőivel való találkozásunkból két dolgot emelnék ki. Először is megálla­píthattuk, nagyon rangos, szín­vonalas együttműködés alakult Elektronikus játékok a Számí­tástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat kiállításán látnivalókról. Szóljunk most egy új vonásról, a számítástechnika erőteljes jelentkezéséről a vá­sáron. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat és an­nak pécsi adatfeldolgozó köz­pontja a „B" pavilonba sokféle szolgáltatását mutatja be az ér­deklődő vállalatoknak, mind­emellett elektronikus játékok­kal szórakoztatja a látogatókat, a főbejáratnál, a Mahir pavi­lonjában pedig mindenféle hasznos tudnivalóval szolgál, színes tv-képernyőre kivetítve. Az idén jóval több a kiállító, mint két évvel ezelőtt, érdekes módon még nyugati cégekkel is találkozhatunk. A Köztársaság téri iskola udvarán az NSZK- beli Kettelmeyer cég gumikere­kes bulldózerét mutatja be, en­nek fülkéjét a kecskeméti Me­zőgéppel kooperációban gyárt­ják. Daimler—Benz dízelmotor hajtja, a későbbiekben Rába- motor beépítését tervezik. A másik, cég, a bécsi illetőségű Festő, a pécsi Sopiana Gép­gyár standján hidraulikáit kí­nálja. Miklósvári Zoltán kap majd anyagi támogatást erre a célra. A támogatás egyébként 1500—2000 idős em­bert érint. Ami pedig a har­madik, legnehezebbnek mon­dott kérdést, a feszültségek le­vezetését illeti, itt elsősorban az a megoldás látszik ered­ményre vezetőnek, ha a rendel­kezésünkre álló eszközöket ru­galmasan átcsoportosítjuk, fő­ként oda, ahol lemaradás van. Ugyancsak nagy előrelépés lenne a társadalmi munkaak­ciók összehangoltabb előkészí­tése. Erre azért van nagy szük­ség, mert 130 millió forinttal csökkent a településfejlesztés­re fordítható megyei alap. A csökkenést eddig a társadalmi munka képes volt kompenzálni, összességében tehát az mondható, hogy a főbb társa­dalompolitikai célokat teljesí­teni tudtuk, de a tartalékok a minimálisra csökkentek.- Az elmondottakból adód­nak a további elsődleges fel­adatok is. — Igen; be kell fejezni az általános iskolai programot, továbbra is koncentrálni kell a telekellátásra, s kiemelten kell gondoskodni az idősekről. Ami új vonás és lényeges, bár nem teljesen tanácsi feladat: a magánlakósépítés egyre na­gyobb szorgalmazása miatt föl kell vállalni az építőanyagipari ellátás föllendítését, mind mennyiségileg, mind minőségi­leg, mind pedig összetételét illetően. Hiszen hiába van ak­kor a sok telek, ha nem tud­juk biztosítani az építőanya­got. Ez eredetileg nem szere­pelt a VI. ötéves terv feladatai között, de a rugalmasság ép­pen ezt jelenti, hogy sürgősen elindítjuk ezt is. Ugyancsak új tényező az energiahelyzet: a földgázt nemcsak mint ener­giahordozót, hanem mint tele­pülésfejlesztő tényezőt kell te­kintenünk. Legfontosabb fel­adataink közé tartozik egy már jóval korábban megkezdett program továbbfolytatása, ez pedig az ivóvízellátás. Ez nemcsak a régi településekre vonatkozik, hanem az újakra is, hiszen tavaly hét új tele­pülés vize vált nitrátossó. Meg­győződésem, hogy a VI. öt­éves tervben előirányzott tele­pülésfejlesztés teljesíthető, de ehhez együttes gondolkodás és cselekvés kell, a szűkülő lehetőségeinket nagyon racio­nálisan kell kihasználnunk. S nemcsak ezt az egy-két évet kell figyelembe vennünk, ha­nem már jóval előbbre, a VII. ötéves tervre is gondolnunk kell, amikor a legfontosabb a területfejlesztés arányváltása, az infrastruktúra, s az energe­tika kérdése lesz. Dücsö Csilla A Miskolci Tanárképző kvintettje játszik a HDN-vonat részt­vevőinek Utasak az öshorókásban Elindul a vonat, elindul a nosztalgia: — Egy ilyennel voltam elő­ször a Balatonon a filléres vonattal, 1938-ban. Ott álldogál egy öreg vas­utas: — Tényleg „filléres vonat­nak” hívták régen az olcsó irányvonatokat. Jön Nagy Józsa művésznő és egy gitár. A kettő közül először a művésznő szólal meg: — Pesti gyerek voltam és a filléres vonattal jöttem legelő­ször Pécsre. Emlékszem, orató­riumot hallgattunk a Székes- egyház előtti téren. Slezák Auguszta énekelte a szoprán szólamot, a Slezák Leó unoka­húga. Máskor meg Beethovent adtak elő, a Missa sollemnis-t. A művésznő után pedig meg­szólal a gitárja is, jelenidejűen belepeng a még csak pislákoló utastömegbe: „Erdő, erdő, er­dő, marosszéki kerek erdő...” De mire kiderül, hogy „Madár lakik benne, madár lakik tizenkettő ...” Hát éledeznek a szempárok. Hiszen máskor gyanúsnak számít szabad szom. baton hajnalban kelni. De ha madár, ha erdő, és borókás .. . Azért érdemes itthagyrri a falak közé szorult kánikulát. Megy a vonat, jönnek a nóták: „Zöld erdőben jártam .. .” Túl a Ti­szán . . .” „Erdő mellett nem jó lakni ..." Kézzel fogható je­lenidőben szól a gitár, mégis — folyvást egybefonódik múlt és jelen. Azt mondja Sági Sán­dor testnevelő tanár: — Talán 10 évvel a komlói futballcsapat megalakulása után, 1932-ben mentünk elő­ször filléres vonattal, hogy Fonyódon meccset játsszunk. Addigra már szakmailag is, szervezetileg is megérett erre a komlói csapat. Egyébként a bányászfaluból, mert akkor még nem volt város, rendszeresen ment Fonyódra irányvonat. Ha jól emlékszem, a rendes jegy árának 10—12 százalékába ke­rült az út, s ezek különjáratok voltak. Közben kérdőíveket osztanak: „Totószelvény sportkérdések­ről”. Férfisarkokban gyors viták alakulnak ki. Valaki meg­kérdez egy kalácsképű nénikét: — Nem tetszik tudni, hogy ki volt világbajnok: Lénárt Ist­ván, a PMSC súlyemelője, avagy Alvics Gyula, a Bp Hon­véd ökölvívója? A néni tovább eszi a piskó­tát, ami különben három to­jásból készült. Vagyis hát ő szavazatképtelen, és békésen utazik tovább a háromtojásos piskótával. A totó különben kellemes játéknak bizonyult. Majd kalauz jön és HDN- utasoknak meg szokványos úti­közönségnek egyaránt lyukaszt. Mert a HDN nosztalgiavonat nem különjárat, hanem menet­rend szerinti. Az eredeti jegy­ár 56 forint, ehelyett most csak 40 forintba került az út oda-vissza. A hátsó kocsi ablakán át karácsonyfaillat jelzi az ősbo­rókást. A vonat megáll, tömeg letornássZQ magát a lépcsőről, hiszen ez nyílt pálya. Majd a közel háromszáz ember behúz a borókásba és nagyokat szív az illatából. A MÁV pécsi Szik­lai Sándor KISZ-szervezete a szervezéssel ügyködik, a vona­ton látott italárus bácsi va­lami csoda folytán már oda­lent árusít az ertíőszélen, s jön még a barcsi Áfész is, itallal, ennivalóval. De a leg­népszerűbb a hazai koszt, meg a csend. Póztalan, egyszerű emberek, erdő csodáló gyere­kek ülnek a fűben és begyűjtik maguknak a fenyőillatot. Fel­mérik a terepet, kezdődik a bemelegítő, néhány derék egészségesen roppan kicsit, majd nekilódul a nép az er­dei pálya két kilométeres sza­kaszának. A barcsi zenei táborból fúvós kisegyüttes ér­kezik, szépen játszik a Zene- akadémia Miskolci Tagozatá­nak kvintettje . . . Messze tűn­tél város... Földéssy Dénes A megyei könyvtár olvasótábora Játsszunk ókort Foglalkozás az olvasótáborban Sokféle tematikával és sok­féle nívón rendeznek egyre több nyári olvasótábort or­szágszerte. Ezen a héten Har­kány határában, a siklósi út­törő- és ifjúsági táborban gyűlt össze 30 gyerek Baranya 11 iskolájából, a megyei könyv­tár olvasótáborában. Gyerekek és könyvtárosok, pedagógusok is jól ismerik egymást, hiszen tavaly is együtt táboroztak már a Dombay-tónál. Történelmi szaktábor a har­kányi, de a szónak a játékos értelmében. Tíznapos program­juk fő témája az ókor, annak hétköznapjai, és a gyerekek mindezt eljátsszák. Ottjártunk­kor az esti cserépszavazásra készültek, melyen államfőt vá­lasztottak maguknak a meg­maradt két jelölt közül. A fel­nőttek, Kerekes Imre gyermek­könyvtáros, táborvezető, és fe­lesége, valamint Kalányos Ka­talin könyvtáros a „bölcsek ta­nácsát" képviseli a gyerekek alkotta társadalomban. Oldott, élvezetes a tábor hangulata, nyilatkoztak a gye­rekek, akik amellett, hogy él­vezték a szerepjátékokat, ta­nulságosnak is találják a tíz­napos programot. A felnőttek viszont azt tűzték ki célul, hogy nemcsak tanítani szeretnék a táborlakókat, hanem azt akar­ják, hogy lehetőleg minél többször ók cselekedjenek. Miért az ókort választották? Erre a kérdésre Kalányos Ka­talin így válaszolt: — Az ókori görög vagy ró­mai társadalom napjainkig ér­vényes mintákkal szolgál. Ma is gondolatébresztő például a népuralom, a demokrácia, a nők helyzetének kérdése. A gyerekek az általuk játszott szerepekhez természetesen ké­szülnek is. Siklósról 300, Pécs­ről 70 könyvet hoztunk. Könyv­tári órákon tanulmányozzák az ókori otthon, lakás, ruházat, ét­rend, a közélet, a sport, a mű­vészet, a hadsereg kérdéseit. Előadásokon ugyanakkor az ókor művészetéről, csillagásza­táról, isteneiről, az ókori orvos-' lásról, továbbá a római jogról hallhatnak a gyerekek pécsi előadóktól. A tábor végül gla- diátorviadallal, olimpiával, la­komával és színházzal zárul. G. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom