Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-11 / 160. szám

Pro Űrbe Borbás Antal (Pécsért végzett társadalmi munkájáért kapta a Pro Urbe- díjat Borbás Antal melegburkoló szakmunkás, a BÉV főmű­vezetője 1979-ben. Ö és a brigád tagjai ma is végzik kö­zösségi munkájukat). Én még ismertem a „tety- tyei srácokat", és nem mond. hatnám, hogy szerényebben éltek, mint egy elsőáldozó, inkább úgy, ahogy azt a haj­dani külváros íratlan törvé­nyei megszabták. Nagy volt a szívük, de egy kicsit csi- bészkedtek, keményen — már nagyon korán! — dolgoztak, mert meg kellett élniök, de lázongtak is a világ igaz­ságtalanságai ellen. A ma­guk módján persze. A Szőlő utcától a Havi-hegyig húzó­dott a birodalmuk, itt élték gyermekéveiket, ez a „vidék” azóta összeszűkült,, a tettyei grund —, amelynek két fut- ballkapuját az erdőből „köl­csönbe vett" göcsörtös bükk­fából ácskapoccsal béklyóz­ták meg — ma valóságos vi­rágoskert, ágyásokkal, pázsit­tal. A „tettyei fiúk" rég felnőt­tek már — asszony, gyerek, némelyiknél unoka — de hát kik is? Leipám Pista, aztán Brinke Karcsi, Schlep Jenő a „Guliver", a Svédország­ban élő nyurga, és nem ép­pen Adonisz szépségű Gadó Gyurka (Csuti) és Borbás An­ti persze, a „csúzli". — „Csúzli?" — Rámragadt, mert senki nem tudott úgy csúzlizni, mint én. Akármit vettem célba, tízből kilencszer eltaláltam. Ne kérdezd, hogy mit, nem akarok rossz példát mutatni a mai gyerekeknek . . . — A régi haverok kitűnő szakmunkássá váltak . . . — Az biztos. Leipám Pisti a bőrgyári minőségi ellenőr­zés vezetője . . . Karcsi a vál­lalatunknál tanulókat nevel, de a Csuti is annak idején a Sopianában a legjobb esz­tergályos volt a' fiatalok kö­zött. — Komoly férfiéveidre ho­gyan hatott a Szőlő utcai környék világa? Elgondolkozik kicsit: — Ne vedd frázisnak, de amikor évekkel ezelőtt arról volt szó, hogy a város érde­kében tehetnénk valamit, ami szakmánkkal kapcsolatos, ak­kor éppen a Tettye jutott eszembe, ahol végül is nevel­kedtem és hát most is itt élek. Ha akarod, nevezheted városszeretetnek, ragaszko­dásnak ahhoz a helyhez, ahol népes családommal élek. Borbás Antalnak van egy Éva lánya, aztán három nagy­fia, Tamás, Miklós és Gábor: a fiúk is melegburkoló szak­munkásai a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Melegburkolás: egyenlő — parketta, műanyag, szőnyeg- padló. Borbás Antal főművezető­höz tartozik 4 brigád, össze­sen vagy 60 dolgozóval. — A Pro Urbe-díjhoz mi­lyen munka kötődött? — Kijavítlak: kötődik most is. Iskolák, óvodák, bölcsődék kérésére szabad időben meg­jelenünk és többnyire javító­munkákat végzünk, de nem­csak a szűkén vett szakmai vonatkozásban, hanem meg­javítjuk a játékokat, esetleg újakat állítunk fel, rendbe­hozzuk a homokozókat, és hát sok más egyéb munkát elvégzünk, amit csak lehet. Az intézmény adja az anya­got többnyire, mi pedig a munkát, ingyen. Ez a lényeg. — A brigódtagok közül kivétel nélkül mindenkire szá­míthattok? — így van, ahogy mon­dom: mindenkire. Egyszer for­dult elő hogy egyik társunk betegsége miatt kihagyott néhány szombatot, vagy csak egyet, nem is tudom. Még azok a fiatalok is, akik ké­sőbb kerültek hozzánk, átve­szik ezt a szellemet, beillesz­kednek kis közösségünkbe. Majdnem mindegyik csalá­dos, tehát közvetlenül érzé­kelik, mit jelenthet mondjuk egy óvoda lakóinak az, ha mi a hétvégén megjelenünk. — Az intézmények vezetői ezt a segítséget méltányol­ják? — A legnagyobb mérték­ben. Pedig idővel nem állunk mindig jól, mert gazdasági munkaközösségben dolgo­zunk a vállalatnál, így aztán a feladatok szorítanak ben­nünket: Létszámhiánnyal küsz­ködik a vállalat: sokan visz- szamennek az iparból a me­zőgazdaságba, jók a kereseti lehetőségek, és nem kell utazgatni, ami napi két-há- rom óra időmegtakarítást je­lent. Ennek ^viszont az a kö­vetkezménye, hogy több munka hárul ránk. Szóval le­het dolgozni, de lehet keresni is. A brigádok munkahelyei természetesen nem telepítet­tek, mint mondjuk egy gyár­ban; a főművezetőt még reg­gel Kertvárosban hívom tele­fonon, később már az urán­városi irodából hív vissza, délben Siklósra hajt a kocsi­val, a jó ég tudja hányadik bázisra? Amikor leültünk vég­re beszélgetni, ez a nagyda­rab férfi kissé fáradtan nyúlt el a széken. A mellére muta­tott, .kivan a ketyegő", évek óta nem cigarettázik, lemon­dott a kávéról is orvosi inte­lemre, ami felüdülést jelent számára — de az aztán na­gyon! — hétvégén (ha éppen szabad hétvégéről lehet szó), Orfűn a feleségével, unoká­jával tölti el a napot. A szomszédos telektulajdono­sok is régi haverok: régi kül­városi fiúk . .. Rab Ferenc Kellemes környezet, természeti szépségekkel • • Egy vonzó pécsi városrész: Urög A Makár hegy túlsó oldalán, az ürögi domb gerincén és völgyében mintha egy egészen más világba csöppenne az em­ber. Egy-két kilométer lég­vonalban a nyüzsgő, füs­tös-zajos megyeszékhely, hozzá tartozik közigazga­tásilag ez a vidék is, de a régi és a legújabb ürögiek is azt mondják, hogy „be­megyünk Pécsre”, ha a buszra, vagy a kocsijukba ülnek. Itt kertek vannak a há­zak körül, a városi zaj egyedüli hírnöke az ide­szűrődő autóbusz-berre­gés, és ha egy kis szellő lengedez csak, az is az erdő illatát hozza Éger­völgy felöl. Az elmúlt tíz év alatt két új utca épült itt ki: a Lankás és a Kővirág utca. De ami a Szigeti vámtól idáig vezet, a Magyar- ürögi út, az is merőben új ar­cot kapott ez idő alatt. A Kővirág utca egyik leg­szebb része az a nyolclakásos sorház, ahol a kétszintes, négy­szobás épületeket a lakásokhoz tartozó garázsok kötik össze. A házak mögött kis telek a konyhakertnek, lugasnak, de jut hely a nyúlketreceknek, tyúkólaknak is. Ádám Mihályék tíz évvel ez­előtt vették a telket, két év alatt épült fel a házuk. — Aki csak úgy körülnéz itt, könnyen kijelentheti irigykedve, hogy ide építkeztek a millio­mosok — provokálom Ádám Mihályt, de ő mosolyogva vála­szol, bizonyára nem először hallja ezt: — Az OTP a milliomos, az adta a kölcsönt, ami nélkül semmit sem lehetne kezdeni.. Mi, elsősorban családi okok miatt semmiképp sem akartunk a panellakásban maradni. El­adtuk az újmecsekaljai szövet­kezeti lakásunkat, az volt az induló tőkénk. Rengeteg mun­ka, utánajárás, lemondás, spórolás — dehát ezt úgyis tudja mindenki, aki építkezett már valaha. Mégis megérte. Én tizenöt évig dolgoztam vá­Nyolclakásos sorház a Kövirág utcában járként az ércbányánál, köz­ben megszereztem a geológus technikusi képesítést is. Az egészségemet kikezdte a bá­nya, de itt valósággal újjászü­letik az ember. — Biztos többen gondolkod­nak így, de másoknak ez már mintha késő lenne. A közmű­vesítéssel együtt túl sok gondot jelentene itt további építési tel­kek kialakítása. — Azon csodálkozom, hogy a nagyobb pécsi vállalatok, be­leértve a bányákat is, miért nem foglalkoztak komolyabban ezzel a környékkel? Itt nincs környezeti ártalom, csak jó le­vegő, csend, egy kert, ahol el­dolgozgathat az ember. A bá­nyásznak ez a levegő, az ilyen környék a legjobb. * — Magyarürög? Ilyen hiva­talosan nincs is — mondta Ne­meskéri Sándor, a terület ta­nácstagja. Azért ha megkérdik, hová való, csak azt mondja: született ürögi vagyok. Édesap­ja itt volt pékmester, itt nőtt fel, itt lakik most is a Sirály utcában, de lakóhelyeként min­den hivatalos papíron ez áll: Pécs. Egy gyors történeti átte­Proksza László felvételei A többszintes családi házak generációknak adnak otthont , házak mögött gazdálkodásra alkalmas telkek húzódnak meg kintéssel tisztázódik ennek a környéknek a múltja: — Még a háború előtt Ko­vácstelep, Patacs, Magyarürög és Szentkút Mecsekalja néven szerepelt önálló közigazgatási területként. Az ötvenes évektől már Pécshez tartoztunk, de a futballmeccseken kívül nem­igen szerettünk bemenni a „vá­rosba". A Makár-hegy túlsó oldala idegen világ volt. Van a Sirály és a Fülemüle utca találkozásánál egy ve­gyesbolt, egy kis baráti sörö­zésre a Vadásztanya, vagy a Fülemüle csárda. Az igazi be­vásárlásra azonban négy busz­megállóra innen ott az újme­csekaljai 10. számú ABC, s az igazi délutáni, esti programok határidejét a sötétedésig vé­gezhető kerti munka, vagy a figyelemre érdemes tv-müsor szabja meg. Persze, ha csak az időtöltés, vagy a bevásárlás lenne a gond, nyugodt élete lehetne itt egy tanácstagnak. Nemes­kéri Sándor azonban az ivóvíz­zel való küszködést sem felejti el egyhamar. — Még 1968-ban terelődött a figyelem ürögre, amikor a városi tanács elfogadta a völgy rendezési tervét. A falu egyet­len közkútja azonban elnitrá- sodott. Üj kútfúrások, öt közki­folyó — ez jelentette az átme­neti megoldást. A megnyugtató rendezésre azonban csak 1980- ban került sor, amikor össze­kapcsolták az ürögit a városi vízrendszerrel. Ahhoz hogy a terület jövője, további fejlődé­se is biztosítva legyen, a terv­ben már meglévő Makár II. víz­rendszer kiépítésére lesz szük­ség. — Miért volna jó, ha Pécs­nek ez a peremterülete fej­lődne? — Itt nincs ipari, környezeti ártalom, ellenkezőleg. Kellemes környezet, a természet szépsé­geivel. Kurucz Gyula Újdonságok a Domus Áruházban IGEN KEDVELT Coloniál - Barokk stílusú © SZEKRÉNYEK ★ © KÖNYVÁLLVÁNYOK © ASZTALOK ★ © SZÉKEK © KÁRPITOZOTT GARNITÚRÁK © EGYÉB KIEGÉSZÍTŐ BÚTOROK kaphatók ÉRDEMES MEGTEKINTENI BEMUTATÓTERMÜNK TELJES VÁLASZTÉKÁT ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom