Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-11 / 160. szám

\ „Föltámad-e a falusi szín­játszás — és milyen mérték­ben?” — tettük fel a kérdést egy éve ugyanitt. A választ most próbáljuk megfogalmaz­ni, részben a Népművelési In­tézetnek a falusi színjátszó­mozgalom felkarolására, föllen­dítésére közreadott országos pályázati felhívása eredményei; részben a falusi színjátszóknak a Győr-Sopron megyei Kimle községben május 20—22. között megrendezett első országos ta­lálkozója, ennek országos kite­kintést nyújtó tapasztalatai alapján. 9 Sokszínű a kép Az előzményekről annyit, hogy a pályázati felhívás nyomán ez év első negyedében ország- szete (nálunk Szentlőincen és Pécsváradon) megyei bemuta­tókat tartottak, 15 megyénk­ben. Az itt látott produkciók alapján választották ki a Nép­művelési Intézet szakmai kép­viselői azt a 14 együttest, ame­lyik részt vehetett a kimlei ta­lálkozón. Ez a találkozó megkö­zelítően reális képet nyújtott ar­ról: van-e falusi színjátszás, ha igen, merre tart és milyen szín­vonalon. A kiválasztás egyéb­ként nem ,,a legjobbak" ki­emelésével történt. Inkább asze­rint, milyen tipikus példák: mű­fajok, stílusok, igényességi vagy igénytelenségi mutatók repre­zentálhatják a színjátszás for­máit és minőségét jelenleg, fa­lun. A kiválasztás szempontjai helyesnek bizonyultak. És igen hasznosnak is. Erről meggyő­ződhetett az ország különböző tájairól összesereglett mintegy 280 amatőr színjátszó és szak­mai vezető a három nap alatt. A bemutatók sorában volt ha­gyományos stílusban előadott színdarab (pl. Illyés: Tűvé te­vők; Tabarin-komédiák); folk­lórműsor, dokumentumdráma, mesejáték, ún. szerkesztett szín­padi játék vagy éppen Nóti Károly-zenés vígjáték. Termé­szetesen eléggé eltérő színvo­nalon. Mégis, ha ennek alap­ján próbáljuk kitapintani: mi­lyen, azaz merre tart az az amatőr szíjátszás, amely ma falun megtalálható, akkor igen sokszínű, változatos a kép. Számos művészi értékkel, .igé­nyességgel és erre való törek­vésekkel, itt-ott meglepően ki­ugró eredményekkel. Hurrá- optimizmus?... Ha viszont arra keressük a választ, amit a cikk elején kér­deztünk — ez már jóval nehe­zebb és bonyolultabb. Noha az országos szakirányításban bi­zonyos nézetek eleve a kérdés jogosságát is tagadják. A ta­lálkozó rokonszenves, nagy tu­dású és kitűnő szakember hí­rében álló zsürielnöke ugyanis — az ASZIOT (Amatőr Szín­játszók Országos Tanácsa) képviseletében —, ha jól ér­tettem, mintegy megkérdőjelez­te mindazt, ami a falusi ama­tőr színjátszásban történt, illet­ve nem történt az uóbbi két- három évtizedben, összefoglaló értékelését igen derűlátó han­gulatú megállapításokkal into- nálta, mondván: utóbb „divat­tá vált” hirdetni a falusi szín­játszás hullámvölgyét, sőt jobb-^ létre szenderülését, pedig amit itt láttunk, az egyértelműen ta­gadja ezt a „halálhangulatol”. A dolog nem ilyen egyszerű. Az, hogy 1945 után ebben a mozgalomban voltak felívelések és hullámvölgyek; hogy az öt­venes években részben politi­kai, részben műsorpolitikai okokból, majd a továbbiakban a tv, s a nypmában támasztott maqasabb igények, valamint az irodalmi színpad stílus mes­terségesen uralkodóvá tett vo­nulata hatására ez a „valaha mozgalom" előbb hagyomá­nyos formáiban, majd csaknem teljes egészében elsorvadt — történeti tények kérdése. Ami­ben mindannyian ludasak va­gyunk, akik ezt hagytuk. 8. HÉTVÉGE Újjászületik-e falun a színjátszás? Gondolatoka falusi színjátszók I. országos találkozója után gyobb azért a szakmai feltéte­lek és látens ambíciók, játszó­kedvek mértéke és lehetősége országosan is. Kiemelkedő produkciók Jelenet Baranyi Ferenc: A lónak vélt menyasszony c. egyfelvonó- sosából a mázaszászvári színjátszó csoport előadásában. (Ké­pünk a falusi színjátszók megyei bemutatóján készült). („Még" a Népművelési Intézet is.) Bizony nem létezőnek, leg­alább is tetszhalottnak (?) tűnt (tűnik) a falusi amatőr színját­szás sokfelé ebben az ország­ban, aminek a megítélése nem „divat”, és nem szubjektív han­gulatok dolga. Akkor sem, ha a kimlei találkozó országos visszajelzései nagyon biztatóak és sok szép törekvésről adtak hírt. Hurrá-optimizmusra viszont semmi okunk. Ugyanis: Valami megmozdult... A programban látott 14 együttes* ugyan — a Népmű­velési Intézettől kapott adat szerint — megközelítően 300 (megyékben látott) produkció alapján választották ki, s ez mindenesetre kedvező jel. Arra vet fényt, hogy 15 megyében „valami van", valami megmoz­dult, azaz a pályázati felhívás­nak — legalább is az utóbbi egy évben — lett foganatja. Négy megyénkben (Pest, Zala, Szabolcs, Tolna) viszont nincs vagy szinte nincs és nem is tör­tént semmi. (Még az államilag fizetett szakfelügyelők is távol­maradtak ezen a találkozón). Vagyis alapkérdésünkre vá­laszolva: van ahol „feltámadt" a falusi színjátszás, és van ahol nem . . . Pontosabban van ahol elindult .valami: csoportok új életre kaptak, újjáalakultak, sőt, újabbak is megalakultak, mai fiatalokból. (Ezt különben Baranyában is tapasztalhattam az utóbbi két évben. S ami még fontos: szüleik drorosztá- lyában igen erőteljes a nosz­talgia hajdani fiatalságuk mű­kedvelő előadásai iránt, ami­ben közösségszervező erő volt, s amire az egész falu odafi­gyelt.) Ilyen szempontból egyértel­műen nagyon pozitív a kimlei országos találkozó mérlege. Az előadásoknak, a szakmai érté­kelésnek, bizakodunk, erjesztő, szétsugárzó hatása lesz. S ahol a megyei szakmai irányítás is hivatása magaslatára emelke­dik, s nem hagyja magára a jó szándékkal vergődő kisebb cso­portokat sem, úgy a falusi szín­játszás föllendülésének, megúj­hodásának kezdeteiről is a bi­zakodás hangján szólhatunk. Természetesen a hajdani „kultúrcsoportok" össznépi ára­datát senki nem sírja vissza. De ha csak Baranyát nézzük — ahol néhány évtizede még legalább 80—100 működő fa­lusi együttes volt —, ma jó esetben 4—5 pódiumérett cso­portot számlálhatunk össze. S nem hinném, hogy más me­gyékben sokkal jobb lenne a kép. Ennél viszont jóval na­Apáczai Csere János-díjas pedagógus Dr. Litkei József Jó lenne mélységeiken is be­számolni a látott produkciók­ról. Helyszűkében csak néhá­nyat emelek ki. A Jászfény­szarusi Fortuna Színpad (Szol­nok m.) jobbára tizenéves fia­talokból álló csoportja (rende­ző: Kovács Andrásné) Sásdi Sándor — valaha kulákellenes iránydarabként fölkapott — Nyolc hold földjét olyan kor­szerű, mának szóló felfogásban játszotta el, a „szerzés" el­embertelenítő jellemrajzait a színjátszás valami „földön túli" egyszerűségével, tisztaságával megadva', ami egyértelműen a legnagyobb tiszteletet és cso­dálatot váltotta ki. Hasonló ér­téket hordozott a nagymágocsi állami gondozott gyerekek Pi- ripócsi történtek c. groteszk színpadi játéka (rendező: Lá­bad/ József), középpontjában egy falusi tanácsülés elbűvölő humorú (és. vitriolos) persziflá- zsával. Láttunk több nívósán hagyományos stílusú szórakoz­tató darabot, pl. Nóti K. Nyitott ablak (Adács, Heves m.), vagy Szántó-Szécsény Paprikáscsirke c. komédiáját (Szerencs, Bor­sod m.); s láthattunk jó né­hány középszerű vagy kifeje­zetten gyönge, illusztratív jel­legű színjátszást is. Az viszont, hogy a falusi pávakörök szo­kásfeldolgozó — alapjában népzenei, és néptánc produk­cióit miért akarják a színját­szás műfajába belegyömöszöl­ni — rejtély. Tanulságok Baranyában is Baranyából nem kapott meg­hívást csoport, bár főleg a gyermekszínjátszásban vannak országosan is fiqyelmet keltő, érdekes, modern törekvések (Vajszlói Sellye), A megyei be­mutatón látott újpetreí, bere- mendi mázaszászvári együtte­sekéhez hasonló produkciót jó néhányat láttunk, biztató javas­latokkal: érdemes ezen az úton járniok. Végezetül: a kimlei találkozó sikeres, hasznos volt. Eredmé­nyei ezután bontakozhatnak ki, amiket a két vagy három év múlva tervezett hasonló össze­jövetelen mérhetünk le; ma még egy kicsit megelőlegezett múlt időben szólván —: mi­lyen sugarú köbén született újjá a falusi színjátszás? Wallinger Endre Több mint két évtizedes pedagógiai munkásságot, számos módszertani publiká- < ció, kutatás közzétételét is- | merte el a művelődési mi- ( niszter, a dr. Litkei József j megyei középiskolai szakfel- I ügyelőnek adományozott ; Apáczai Csere János-díjjal az idei pedagógusnap alkal­mából. A pályáról beszélget­ve Litkei Józseffel jelenlegi j munkahelyén, a pécsi Leö- wey Klára Gimnáziumban, olyan emberi portréja bon- I takozott ki előttünk, aki csendben, szerényen végzett, ám igényes munkával építi a hidat a diákok és a szaktu­dományok, az iskola és a i mindennapi élet között, és j akinek a nevelés, az okta- í tás épp oly fontos, mint a f tudományos kutatásokban : való elmélyülés. Litkei Jósef Komlón, a ; Kun Béla Gimnáziumban kezdte pályáját a hatvanas évek elején, majd pár év múlva, 1965-ben az akkor megalakult Steinmetz Miklós Szakközépiskola tanára lett. — Kitűnő kollégák között dolgozhattam mindkét in­tézményben, igazi pedagógi­ai műhelyekben. Dr. Ber- náth'i József, a Stejinmetz akko­ri igazgatója 'szinte ablakot nyitott az iskolát körülvevő világra. Itt jöttem rá arra, milyen nagyszerű dolog az iskolán túli méretekben gon­dolkodva tanítani. Tulajdon­képpen ma is ezekből a for­rásokból táplálkozom, és ilyen iskolákat kívánok min­den pályakezdő pedagógus­nak. Litkei József idővel igazga­tóhelyettese lett a Steinmetz Miklós Szakközépiskolának, ekkor érkeztek új szakokta­tók az iskolába, olyan egész­ségügyiek, akik szívvel-lélek- kel dolgozó pedagógusok is voltak. A hetvenes évek kö­zepén a Baranya megyei Ta­nácsra, tanulmányi felügye­lői feladatkörbe hívják, de pár év múltán — eléggé rendhagyó módon — Litkei József visszatér az iskolai oktatásba. — Nagyon hiányoztak a tanítványok. Megyei felügye­lőként jó igazgatói munka- közösséggel, céltudatosan dolgozó szakfelügyelettel oldhattunk meg számos fel­adatot, ez azonban nem pó­tolhatta számomra az isko­lát. Úgy éreztem, munkám igazi örömét csak tanítva ta­lálhatom meg, és a Leöwey Gimnáziumba kértem ma­gam. — Tanárként mi itt a tő törekvése? — Egy komplex szemléletet szeretnék kialakítani az álta­lam tanított földrajzban, melybén oly sok minden öt­vöződik. Történelem, politi­kai gazdaságtan, természeti földrajz, fizika, kémia, a társadalomtudományok. Igaz, hogy nem könnyű ezeket a lépcsőket végigjárni a tudo­mányosság igényével, mégis így juthatunk csak el a fo­lyamatok igazi megértésé­hez. A világ, a problémák ilyen együttes szemlélését szeretném kialakítani a diák­jaimban, akiknek a nagy ré­sze el is fogadta ezt a mód­szert. — Vajon szakfelügyelőként kollégáiban is szeretné ezt a látásmódot kialakítani? — Nem, mert az uniformi­zálás helyett annak örülök, ha minden tanár külön színt, egyéniséget képvisel. Inkább ötletekkel segítem őket, meg­mutatva az eredményhez ve­zető különféle módszereket. A fő célom, hogy a gyerekek cselekedtetésével jussunk mindig el a felismerésekhez, hiszen akkor él igazán az oktatás. — Milyennek találja a mostani tanítványait, a mai gimnazistákat? — Igyekeznek, tanulnak, de nem közelítik meg eltö­kéltségükben, munkaintenzi­tásukban a hatvanas évek középiskolásait. Ma öt tárgy­ból kell készülniük az érett­ségire, hatból a felvételire, és így megoszlik az energiá­juk. Nincs könnyű dolguk. Litkei József érettségi el­nök ezekben a hetekben. Ké­szül egy újabb módszertani tanulmánya a középiskolai földrajztanítás eredményes­ségi tényezőiről. Foglalkoz­tatja egy másik téma is: a pécsi pezsgőgyártás gazda­ságföldrajzi históriája, ama komplex szemlélet jegyében, a természeti adottságok és a társadalmi tevékenység mezsgyéjén járva. Pedagó­gusként pedig továbbra is arra törekszik, hogy a diák­jaival kialakított kapcsolat által olyan emberekké nevel­je őket, akik előtt a legfőbb értékmérő a tisztességgel végzett munka. Gállos Orsolya Kedves Ilona, amikor barátomtól érte­sültem az ön kálváriájáról, ’riporttémát sejtettem az ese­mények mögött. Megmoz­dult bennem az újságírók szokásos „kisördöge", a „le­leplezés", a jól odamondo- gcrtás kisértése. Amikor sze­mélyesen találkoztunk, meg­tudtam a részleteket is: ne­héz körülmények között vé­gezte el az iskoláit egy dél­baranyai kisközségben. Ta­nárai unszolására Pécsre, a Kodály Gimnáziumba jelentkezett, ahol el is ju­tott a harmadik osztályig, aztán gyes miatt léibe kel­lett szakítania a tanulmá­nyait. A Dolgozók Gimnáziumá­ban érettségizett, és most népművelő szeretne lenni. Visszamenni falura, a cigá­nyokat tanítani, felkarolni a tehetségeket, képviselni az arra érdemesek jogos érde­Nyílt levél Gyalogné Varga Ilonához keit. Jelenlegi munkahelye azonban - a Kesztyűgyár 2- es üzeme, ahol bérelszámoló­ként dolgozik — nem támo­gatta1 a felvételi kérelmét. Láttam a jelentkezési lapját: ,,Felvételi kérelmét, annak ellenére, hogy sem munkája, sem munkafegyelme, illetve magatartása ellen nincs ki­fogásunk, nem támogatjuk, tekintettel arra, hogy . gyá­runknak pedagógiai végzett­séggel rendelkező dolgozóra nincs szüksége" - irta mun­kahelyi vezetője, s a döntést a pártszervezet, illetve a szak- szervezet képviselője is jóvá­hagyta. A tanárképző kar ta­nulmányi osztályán pedig nem fogadták el a lapját, mondván, hogy a beiskolázás a Megyei Művelődési Köz­pontra tartozik. Ez volt az a pillanat, ami­kor riportra hegyeztem ki a toliam, de, hogy „csak" levél lett belőle, az annak köszön­hető, hogy az ön ügye az idén — veszve van. Nem hol­mi bürokratikus akadályok, előítéletek miatt, hanem az iskola kényszerhelyzete követ­keztében. Ebben az évben ugyanis csak huszonöt leve­lező szakos népművelői hely meghirdetésére kapott enge­délyt a minisztériumtól a Ja­nus Pannonius Tudomány- egyetem tanárképző kara. A jelentkezéseket valóban a Megyei Művelődési Központ koordinálja, ugyanis csak azok pályázhatták meg a fel­vételit, akik már népművelői állásban dolgoznak. Sokszo­ros volt a túljelentkezés, mert egész Dél-Dunántúl területé­ről jelentkezhettek képesí­tés nélküli népművelők. A mezőny erős, a megfelelő fel­vételi eredményt elérő érett­ségizettek híján más diplo­más népművelőket iskoláznak be. , ön jól tudja, hogy a mun­kahelye nem járt el jogsze­rűtlenül. A jelenlegi munka­körében valóban nincs szük­ség népművelői diplomára. A munkahelyi ellen javaslat azonban nem zárja ki a je­lentkezés lehetőségét, s a közvetlen főnöke azf is meg­ígérte, hogy ha felveszik a ta­nárképzőre, a munkahelyén támogatni fogják tanulmá­nyaiban. Egy évet azonban minden­képpen .várnia kell. Jövőre minden valószínűség szerint már szabad lesz a pálya, fel­oldják a levelező tagozatos népművelőképzésre vonatko­zó jelenlegi korlátozásokat. A munka mellett próbáljon addig tanulni, mert a felvé­telin öntől is szigorúan szá- monkérik a vizsgaanyagot, és ne lelejtse eredeti szán­dékát: a cigányság népmű­velője akar lenni. Nagyon kevés emberben tudatosul en­nek az etnikai csoportnak a tagjai közül, hogy felemel­kedésükért maguknak is ten­niük kell valamit, nem lehet mindent az államtól, a tár­sadalomtól várni. Ha a szán­déka elég erős, biztosan lesz ereje a sok nehézség mellett ezt az évet felkészüléssel, tanulással tölteni. És higgye el, ön lesz a legboldogabb, hogy nem a származása, ha­nem a tudása miatt jutott be az egyetemre. Üdvözli: Havasi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom