Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-04 / 153. szám

Szombati interjú Gergely Istvánnal, az Iparművészeti Főiskola rektorával Emberszolgálat - művészi fokon w Uj típusú iparművészekre van szükség Ülést tartott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége pénteki ülésén megvitatta a munkavédelmi helyzet 1982. évi alakulásáról szóló jelentést, valamint az 1984. évi szakszervezeti tagdijbesorolás irányelveire tett előterjesztést. Az elnökség a továbbiakban állásfoglalást fogadott el az MSZMP KB 1983. április'12—13.-i ülésének határozatáról. A SZOT Elnökségének állásfoglalása az MSZMP KB 1983. április 12-13-i ülésének határozatáról M egújulás előtt áll az iparművészek képzése hazánk­ban. A közelmúltban dolgozták ki az Ipar- művészeti Főiskola re­formját, most folyik az új tantervek készítése és jövő tanévtől, szep­tembertől már a reform szerint indul az oktatás. Gergely Istvánt, a Bu­dapesti Iparművészeti Főiskola rektorát kér­tük, ismertesse a re­form lényegét.- Rektor úr, mi késztette a főiskola vezetőségét, hogy az iparművészek képzésének mód­ját megváltoztassák?- Hazánkban 103 éve van szervezett iparművészeti okta­tás. A hagyományos iparművé­szeti nevelés célja volt — még a kossuthi koncepció szerint: a hazai ipar és kézművesség rangját a megfelelő színvonal­ra emelni. Az ennek érdekében létrehozott képzés tulajdon­képpen kisebb módosításokkal, de ma is megmaradt, karakte­re nem változott. Ám évek óta érezni, észlelni lehetett, hogy részben társadalmi, részben gazdasági igények szinte ki­kényszerítik a változtatást. Egy­re inkább nem individualista művészekre, hanem személyes művészi ambícióval telített, de közösségért alkotó, a környezet alakításában részt vevő szak­emberekre van szükség. Sajnos, Magyarországon a környezetkultúra meglehetősen alacsony. A jövő iparművészei­re is vár a feladat, hogy ezt a megfelelő színvonalra emel­jék. Ma már nem elég, hogy egy tehetséges, főiskolát vég­zett fiatal például ötvösmű­helyben szép tálakat kalapál­jon, aztán azt vagy megveszik, vagy sem. Ennél sokkal több­re van - mégpedig égetően — szükség!- Mi módon változik ennek érdekében a képzési forma?- Alapvető változás, hogy az első évben valamennyi hallga­tó egyforma, úgynevezett alap­képzésben részesül. (Eddig már eleve különböző szakokra vet­tünk fel.) Ezt az évet amolyan személyiség-feltáró évnek mondjuk. Megtudjuk, a hallga­tó milyen adottságokkal ren­delkezik, eléggé kreatív egyé­niség-e. Ugyanakkor az első évet rostáló évnek is szánjuk. Akiről kiderül, nem alkalmas a pályára, azt vagy eltanácsol­juk, vagy átirányítjuk más fel­sőoktatási intézménybe. A to­vábbjutóknak másodévtől két szakmát kell majd választaniok. Ez alapvető változás, hiszen eddig egy hallgató egy szakon egy tdnszéken belül tanult és A Pécs és Eszék közötti ha­gyományos kulturális együttmű­ködés keretében idén első al­kalommal jöttek el eszéki szer­zők az ünnepi könyvhét bara­nyai eseményeire. Mohácson, Kátolyban és a Pécsi Délszláv 'Klubban találkoztak a horvát- szerb nemzetiségű olvasókkal. Viszonzásként baranyai írók, költők látogatnak majd Szia-' vónia és Baranya magyarok lakta falvaiba. Kátolyban, e nagyrészt hor- vátok lakta kis faluban benső­séges hangulatú találkozót rendeztek az eszéki vendégek számára, akik műveikből olvas­tak fel és elbeszélgettek a hall­gatósággal. Az est kedves meglepetése volt, hogy a ká- tolyi gyerekek az egyik jelen végzett. így előfordulhatott pl. olyan, hogy a szék tervezője nem is találkozott a székkárpi­tot tervező textilessel. A másik fontos változás, hogy a hetedik félév után min­denki kap főiskolai diplomát, és utána vagy végleg befejezi tanulmányait, vagy továbbta­nul, de már egyetemi szinten. Bevezetjük a postgraduális képzést, valamint a legkülön­bözőbb területeken tevékeny­kedő vezetőknek rövid tanfo­lyamokat, vagy kétéves kurzu­sokat is szervezünk, és lehető­séget kívánunk adni másoddip­loma szerzésére, pl. vállalati mérnököknek.- Ennek mi a célja? — Sajnos, a közízlés megle­hetős kívánnivalókat hagy ma­ga után. Ez, ha hallgatunk ró­la, akkor is igaz. Évek óta a véglett hallgatóinknak a fele tud csak elhelyezkedni a szak­májában. Ez pedig egyrészt azért van, mert a vállalatok még mindig nem ismerték fel eléggé az ipari formatervezés fontosságát. Ahogyan igaz, hogy az olyan fiatal tervezőtől igyekeznek megszabadulni, aki lévő költő, Anto Gardas versei­ből mondtak el néhányat. Gar­das két verseskötete és négy, gyermekeknek írott prózája je­lent meg eddig. Egyik könyvét, egy tudományos-fantasztikus regényt, melyért két éve el­nyerte a legjobb horvát ifjúsá­gi könyv díját, a Móra kiadó készül megjelentetni. Stjepan Tomas prózaírónak két novellóskötete és három regénye jelent meg eddig zág­rábi, belgrádi és eszéki ki­adóknál. A fiatal szerző több jelentős jugoszláv irodalmi díj birtokosa, egyik legutóbbi könyve' 1980-ban a tíz legjobb jugoszláv regény között szere­pelt. Dr. Pavle Blazek, mint az eszéki egyetemi és városi a gazdasági lehetőségek fi­gyelembevétele nélkül, elvon­tan akar alkotni - ezért kell változtatni a jelenlegi képzé­sen! —, úgy az is igaz, hogy sok esetben a vezetők szemléleté­vel van baj. A holtpontról való elmozdu­lást kívánja szolgálni a művé­szeti menedzserképzés is, ame­lyet szintén rövidesen beveze­tünk. Külföldön már régóta van ilyen, Art direktoroknak nevezik őket. A művészeti me­nedzsereknek be kell jutni majd a döntéshozatali szférákba, akár beruházásról, akár terve­zésről, akár a kereskedelemről van szó. — Az előbb említette, az ipar­művészék sokszor azért jutnak zsákutcába, mert nem ismerik a nagyüzemi termelés lehetősé­geit, gazdasági kötöttségeket. Honnan ismernék, ha senki nem tanította rá őket?- Épp ezérj kell iskolánkban az oktatás tartalmát megvál­toztatni. Új típusú tervezőket kell nevelni. A reform szerin a képzésnek közeledni kell a valós igényekhez. A hallgatók ezután minden évben hosszabb könyvtár igazgatója hivatalból is gyakran látogat Baranyába. Most mint szerző mutatkozott be, verseiből olvasott fel a ká- tolyi hallgatóságnak. Horvát­országban két évtizede színhá­zi szakemberként, kritikusként is jelentős szerepet játszik, színpadi művek szerzője és számos könyv, antológia szer­kesztője. Az eszéki irodalmi életről beszélgetve a vendégek el­mondták, hogy a horvát írószö­idot töltenek majd termelő­üzemekben. A gyakorlati kép­zés reformjába szeretnénk töb­bek között Baranya megyét is bevonni, az a tervünk, hogy a siklósi művészeti alkotótelepet is beépítenénk a tantervije. (Itt kell megjegyezni, hogy a Pécsi Faipari Szövetkezet új, korszerű tanműhelye is lehető­séget biztosítana az iparművé­szek gyakorlati oktatásának számára.) És még valamit szeretnénk! Ha több vidéki hallgató jelent­kezne. Jelenleg hallgatóink 70— 80 százaléka budapesti, ezek közül pedig kevesen mennek el végzés után vidékre. (Kimutatá­sok szerint az elmúlt 10 évben 399 budapesti hallgató végzett a főiskolán, Baranyából mind­össze 15-en, de vannak me­gyék, ahonnan összesen csak 2—3 hallgató kerülj a főiskolá­ra.) Tudjuk, hogy hátrányos a vidékiek helyzete, mert sajnos kollégiumunk nincs. Már foly­nak tárgyalások vidéki vállala­tokkal arról, hogy a társadal­mi ösztöndíjat a tanulók lakás- biztosítására fordítsák. Várjuk tehát minél nagyobb számban a vidékiek jelentkezését. — Beszélgetésünk során meg­fogalmazta, nemcsak egyedi, szép tárgyak gyártóira, nem in­dividualista művészekre van szükség. Ez azt jelenti, hogy az Iparművészet Főiskolán nem lesz művészképzés a jövőben?- Az a kérdés, mit értünk művészeten? Ha egy képző­művész az anya-gyermeke szim­bólumot megalkotja, azt min­denki elfogadja művészetnek. Ám az anya-gyerek kapcsolat kifejezhető a szépen megterve­zett babakocsival, vagy akár egy praktikus, jól fogható és tisztítható cumisüveggel is. Ez is művészet, a humánum művé­szete. Én olyan alkotót tartok művésznek, aki az emberi kör­nyezet esztétikai értékrendjét, humántartalmát alakítja, aki harmóniát, ialést teremt. Em- beiszolgálat — művészi fokon! Én mindössze hat hónapja va­gyok ennek az intézménynek a rektora és ezt a feladatot a reform miatt vállaltam. Életem elkövetkező éveit ennek meg­valósítására és sikerére tettem fel. vétség öt tagja él Szlavónia székhelyén. Mellettük mintegy tíz további szerző publikál a város kéthavonta megjelenő irodalmi folyóirata, a Revija hasábjain, valamnt a Masla- cak-(Pitypang) című gyerme­keknek szerkesztett irodalmi fo­lyóiratban. Publikációs lehető­ségeik ezeken, valamint a helyi kiadványokon kívül is számo­sak. A Baranyában járt három szerző például zágrábi, szara­A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége tanul­mányozta a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­ságának határozatát a XII. kongresszus óta végzett munká­ról és a párt feladatairól. Nagy értéke e határozatnak, hogy a Központi Bizottság a dolgozók véleményét, tapasztalatait szé­leskörűen figyelembevéve vé­gezte el az értékelést és alakí­totta ki álláspontját. A SZOT Elnöksége a politikai, gazdasá­gi és ideológiai helyzetről adott értékelést reálisnak, a célokat megvalósíthatónak tartja, azok megfelelő programot biztosíta­nak az elkövetkező évek mun­kájához. Társadalmunkban az elmújt évtizedekben — éppen a párt helyes politikája, a dolgozó emberek alkotó munkája nyo­mán — olyan értékek jöttek lét­re, mint a szilárd munkáshata­lom, a nemzeti egységet megte­remtő szövetségi politika, az erősödő, fejlődő szocialista gazdaság, a szocialista kultúra elterjedése, a szocialista de­mokrácia. A Központi Bizottság által is elemzett okok miatt a jelen időszakban még nagyobb szükség van ezen értékek erő­sítésére, a felelősséggel végzett jó munkára, a gondolkodó és elkötelezett közösségi magatar­tásra. Ez a feltétele társadal­munk továbbfejlődésének, az anyagi és szellemi gyarapodás­nak. A szakszervezetek megértet­ték, hogy a népgazdasági egyensúly javítását a beruhá­zások visszafogásával és a la­kossági fogyasztás korlátozásá­val kellett biztosítanunk. Egyet­értenek azonban a Központi Bi­zottság megállapításával, hogy ez hosszú távon nem járható út. A szakszervezetek tapasz­talata szerint a dolgozók nagy többsége becsületesen és ered­ményesen dolgozik, megértik a megváltozott körülményeket, vállalják az abból adódó na­gyobb követelményeket. A mun­kafegyelem megszilárdítását, a munkaszervezettség javítását, a negatív vonások elleni fellépést a dolgozók eddig is sürgették. A szakszervezetek szorgalmaz­zák, hogy vezetők és beosztot­tak egyaránt tegyenek eleget vállalt kötelezettségüknek, na­gyobb felelősséggel, fegyelem­jevói, belgrádi és vajdasági kiadóknál, lapokban, folyóira­tokban, antológiákban, továb­bá a különböző jugoszláv rá­dió- és tv-állomások műsorai­ban talgl lehetőséget írásainak közzétételére. Maguk is sokré­tűnek ismerik el ezeket a lehe­tőségeket, mégis úgy vélik, hogy a pécsire jellemző kon­centráltabb irodalmi élet nem jellemző városukra. mel végezzék a rájuk bízott fel­adatokat. A szakszervezetek továbbra is segítik a XII. kongresszus ha­tározatának megvalósítását, az ezért érzett felelősség és cse­lekvési egység megőrzését, to­vábbfejlesztését. Fokozottabban törekednek a szocialista értékek megőrzésére, gyarapítására, an­nak a tudatosítására, hogy né­pünk az eredményeinket és ér­tékeinket becsülje, büszkén érezze azokat magáénak. A szakszervezeti mozgalom — a határozattal összhangban — növelni kívánja erőfeszítéseit a termelés, a gazdaság és az ér­dekvédelem, érdekképviselet te­rületén. Feladatának érzi rész­vételét a népgazdasági egyen­súly megteremtéséért és az élet- körülmények megőrzéséért vég­zett munkában. A bérből és fi­zetésből élő dolgozók életszín­vonalának és szociális körülmé­nyeinek alakulása szoros ösz- szefüggésben van a népgazda­ság egészének anyagi helyze­tével. A szociálpolitika fejlődé­sét szolgáló teendők kialakítá­sában a távlati célokat is*figye­lembe vevő intézkedések szük­ségesek. A szakszervezetek megértenek és támogatnak minden olyan törekvést, szándékot, amely társadalmunk fejlődését, gaz­dasági életünk megújulását, gyarapodását szolgálja, mert ez alapvető követelménye és fel­tétele annak, hogy nagyobb eredménnyel töltsék be hivatá­sukat a dolgozók érdekképvi­seletében és érdekvédelmében. A körvonalazott feladatok végrehajtásában, a tartalékok feltárásában, a mozgósításban nagy szerep jut a szocialista munkaverseny-mozgalmaknak és a brigádmozgalmaknak. Ke­resni kell a módját, hogy e nagy tekintélyű, milliókat tömö­rítő mozgalom tovább fejlőd­jön, még eredményesebben dol­gozhasson. A munkafegyelem erősítése, a teljesítményarányos bérezés megteremtése, a gaz­dasági egységek között jobb együttműködés gyakorlatának elterjesztése a szakszervezetek által is szorgalmazott, fontos feladat. A szakszervezeti életben szé­lesíteni kell a tömegkapcsola­tokat, erősíteni a rétegekkel vqló foglalkozást. Külön figyel­met kell fordítani a fiatalok megnyerésére, mind szélesebb körű bevonására a mozgalmi életbe. A szakszervezetek a munkahelyi demokrácia fejlesz­tését a továbbiakban is úgy kí­vánják szolgálni, hogy a tag­sággal minden alapvető kér­dést megvitatnak. . A szakszervezetek eddig is részt vállaltak a .társadalom előtt álló feladatok megvaló­sításából. A társadalmi vívmá­nyok megőrzése, az elért ered­mények megtartása olyan cél, amelyet a szakszervezeti moz­galom a jövőben is törekszik minden erejével még eredmé­nyesebben valóra váltani. A mozgalom ezután is részese kí­ván lenni a szocialista építés feladatai kimunkálásának, a XII. pártkongresszus határozata megvalósításának és a társada­lom továbbfejlesztésének. Ehhez rendelkezik mindazokkal a fel­tételekkel, lehetőségekkel, ame­lyek biztosítékot teremtenek hi­vatásuk betöltéséhez. HÉTVÉGE 3. Sarok Zsuzsa Eszéki szerzők a baranyai könyvhéten Képünkön az eszékiek a kátolyi író—olvasó találkozón. Balról a második Stjepan Tomas, mellette dr. Pavle Blazek és Anto Gardas. Az Iparművészeti Főiskola bőrdíszmű szakos hallgatóinak mun­káiból rendezett kiállítást a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat. Fotó: Proksza László

Next

/
Oldalképek
Tartalom