Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-01 / 119. szám
lljen a stoeiixllxnikts és a béke! A nagybudméri út N agybudmér, Boly egyik apró társközsége, alig valamivel nagyobb, mint közvetlen szomszédja, Kisbudmér. A'falunak alig .300 lakosa van: két utcányi az egész. De, akik itt laknak, nemrégiben visszamenőleg is igazolták a „Nagy" jelző jogosságát, csak éppen nem meny- nyiségi értelmében. Azt bizonyi. tották nemcsak’a megye, de az egész ország előtt, hogy egy település valódi nagysága nem kiterjedésében, lélekszámában, hanem lakosainak a szülőföld, a szűkebb kis haza iránti sze- retetével, áldozatvállaló tettre, készségével, a közösség összefogásának erejében mérhető igazán. A nagybudmériák tavaly a településfejlesztő társadalmi munkájukkal több, mint 4,5 millió forintos értéket teremtettek elő falujuknak. Egy- egy lakosra 15 151 forint jutott ebből a társadalmi munkaértékből. Méltán nyerték el a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által adományozott „Nemzeti Zászló” kitüntetést a településfejlesztési társadalmi munkamozgalomban elért országosan is kimagasló eredményükért. * Borjádtól nyugat felé haladva egyszerre ketté ágazik a bekötő út, s tábla mutatja: balról Kisbudmér, jobbról Nagy- budmér. Szelíd, dombos vidéknek tűnik Nagybudmér határa, csak amikor beérünk a falu főutcájára, akkor látszik, hogy a második házsor egészen felkapaszkodott a domboldalra. Lehet, hogy csalóka kép, de a domboldal eléggé meredek, igen jelentős a szintkülönbség a két utca között. Mintha a fenti házsor felköltözött volna a falu második emeletére. A főutcának az alsó, a Petőfi utca tekinthető: ebbe torkollik a bekötőút, itt található a vegyesbolt és az italbolt, s velük majdnem szemben a kultúrház. Tipikusan apró falu, nincs intézményrendszere, se iskolája, se óvodája, se bölcsődéje. Korábban a borjáéi, 1977-től a Bólyi Nagyközségi Közös Tanács társközsége Nagybudmér. * Egy nagy település társközségének lenni nem éppen a legrózsásabb állapot. Gyakran érezhetik valósan, vagy elfogultan a kis faluban lakók, hogy a tanács székhelyközsége veszi el tőlük a fejlesztés anyagi lehetőségeit, s ők alig- alig kapnak valanit. Boly és társközségei között ezek a konfliktusok az utóbbi években szépen elsimultak. — Jó példa erre Nagybudmér esete — mondja Bősz József, a Bólyi Nagyközségi KöLassan két évtizede annak, hogy a határ menti településekben egy új mozgalom kezdett kibontakozni, mely a BM Határőrség és a helyi lakosság mind szorosabbá váló kapcsolatának szép példái. Ma már országszerte több mint száz község, s újabban mind több város érdemelte ki a ■ határőrközség, illetve határőrváros megtisztelő címet. Baranyában eddig 15 település helységnév- táblája alá került a „Határőr- község” felirat, s hozzájuk csatlakozik május elsejétől Majs is. Hogy mi e mozgalom célkitűzése, erről Vereb Mátyás határőr alezredes, a pécsi magasabb egység politikai osztályának vezetője beszélt. — Elsősorban az, hogy a maga sajátos eszközeivel, formájával hozzájáruljon a szocialista demokrácia fejlődéséhez, eleven példáját adva a fegyveres erők és a dolgozó nép össze- fcrrcttságának. Valamint, hogy növelje az állampolgárok felelősségérzetét az állam és köz. zös Tanács elnök^. — A székhelyközség és a társközségek közötti harmonikus viszonynak egyetlen nagy titka van: a tanácsi vezetésnek együtt kell élnie az apróbb társközségekben lakók gondjaival, a lehetőségek szerint alkalmazkodni kell ahhoz, hogy ők mit tartanak fontosnak falujuk fejlődése érdekében. Mivel Nagy- budmérnak a lakosság lélek- száma miatt nem lehet saját intézményrendszere, arra gondoltunk, hogy egy komplex intézményközpontot létesítünk itt. Ebben helyet kapott volna a fiatalok és az öregek klubja, a könyvtár, az egészségügyi tanácsadó és orvosi rendelő, a rendezvényterem, a tanácsi kirendeltség hivatali helyisége és a tűzoltószertár. Ez szerepelt a VI. ötéves fejlesztési tervünkben. Meghirdettük azt a programot a nagybudmériak- nak, de nem fogadták lelkesen: „Erre is szükség van, de nekünk most sokkal fontosabb, hogy köves, minden időjárási körülmények között járható utat kapjon a falunk felső utcája, a Rákóczi utca is" — mondták. Be kellett látnunk, hogy igazuk van, érveiket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az intézményközpont építése maradt későbbre, első az út! összehívtuk a falugyűlést, s ott úgy döntöttek, hogy a község lakossága pénzzel és munkával segít utat építeni. És sikerült: elkészült a három méter széles, összesen 4500 négyzetméter felületű köves út. A tanácsnak csak az építési anyagot kellett megvennie. így, pár mondatban elmondva nagyon egyszerűnek tűnik, pedig az útépítés rengeteg szervezéssel járt még a munka biztonság fenntartása, az államhatár őrizetének eredményes ellátásában. A mozgalom hatására — Majson is már több esztendeje — a helyi párt-, állami, társadalmi' — és gazdasági szervek, a lakosság széles tömegei és a határőrség személyi állománya között meglévő kapcsolat jelentősen hozzájárult a közbiztonság szilárdításához, az államhatár őrizetéhez. A határőrség pedig aktív közreműködéssel segíti a települések társadalmi, politikai, kulturális és sportéletének fejlesztését. ’ Hogy ez a gyakorlatban mit jelent Majson? Vellay Ferenc határőr alezredes őrsparancsnok 21 éve szolgál a majsi őrsön, s szinte nincs olyan ember a faluban, akit ne ismerné. — A lakossággal meglévő kapcsolatunk nem merül ki abban, hogy az itt élők segítenek nekünk a közrend védelmében, a határ őrizetében, de kétségtelen, hogy ez a legfontosabb feladat. Ennek eredményeként megkezdése előtt. A szervezésben a tanácstagok és a nagybudméri népfrontbizottság tagjai együtt munkálkodtak. Az útépítés ügyének egyik szószólója, a társadalmi munka egyik fő szervezője Gehring Bálint, a nagybudméri tanácstagi csoport elnöke volt. A Bólyi ÁFÉSZ osztályvezetője most, de korábban 17 évig, 1954-től 1970-ig, tanácstitkárként dolgozott. Ö is a felső, a Rákóczi utcában lakik, ahova egészen tavalyig sáros, havas időben szinte képtelenség volt feljutni gépjárművel a bekö- tőútról. — Eddig egyszerűen soha nem jutott pénz a köves út megépítésére — meséli Gehring Bálint. Amikor megtudtuk, hogy Nagybudméron intézményközpontot akar létesíteni a tanács, s az útépítés még a következő ötéves tervben valószínű, egységes volt a falu véleménye: „A terv végül is nem szentírás, s nekünk útra van inkább szükségünk". Az érveket nem kellett keresgélni: mésfél—két évtizede ecjyütt élt velük minden nagybudméri lakos. A községben igen jelentős a háztáji gazdálkodás, különösen a szarvasmarhatartás. Nagybudmér a kör. nyék egyik legfontosabb tejtermelője. A tejösszegyűjtéskor, az állattápszállításkor, ha sár volt, ha hó volt nem tudott felkapaszkodni a domboldali földes úton sem traktor, sem tehergépkocsi. A háztáji állattartás révén a község lakói jómódúak: majdnem minden háznál már megtalálható a személygépkocsi. A Rákóczi utcában is legalább húsz családnak van autója. Csak éppen út nem volt hozzá. A Petőfi utcában lakók is érdekeltek voltak a felső az évek alatt több olyan bejelentés érkezett, melyek alapján sikerült meghiúsítanunk határátlépéseket. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, rendszeresen találkozunk különböző rendezvényeken a majsi emberekkel, aktívan részt veszünk a község életében. Az együttműködéshez a személyes kapcsolatok is hozzájárulnak, s nyugodtan állíthatom, hogy ez nagyon jó. Tanácstag vagyok, rendszeresen találkozom a község vezetőivel, s szinte nincs olyan tanácsülés, ahol ne merülne fel a határőrizet kérdése. S azt hiszem az is a közös munkánk eredménye, hogy a lakosság tiszteletben tartja a jogszabályokat, s már hosszú ideje nem történt részükről határsávsértés. — A kaocsolat valóban nem korlátozódik a határőrizet segítésére, hisz például az őrs állománya minden évben aktívan részt vesz a teleoülésfejlesztés. ben —, kapcsolódik a beszélgetésbe Lőrincz Gyula, a majsi közös községi tanács elnöke. — A határőrök társadalmi munkáét megépítésében, hiszen többek között ezen lehet megközelíteni a temetőt is. Az utóbbi másfél—két évtizedben voltak olyan napok, hetek, amikor egyetlen közlekedési eszköz maradt a falu két utcája között, lovaskocsi, de mostanára az egész faluban alig akad egy pár iá. — Mindenki- úgy tekintette a községben, hogy a falu jövője, jóléte, sőt, egyáltalán fennmaradása ezen az úton múlik, — emlékezik vissza a tanácstagi csoport elnöke. — A fiataloknak sem mondhattuk, hogy ne költözzenek el a faluból, amikor itt éppen a köves út hiánya miatt már építési engedélyt sem lehetett kiadni. Nagy volt tehát az izgalom és felbuzdulás a faluban, amikor megtudták, hogy mégiscsak lesz út. Nem kellett buzdítani az embereket, hogy segítsenek, járuljanak hozzá munkával és pénzzel az útépítéshez. Az alsó utcában lakók is egyöntetűen vállalták a pénzbeni hozzájárulást. Ügy kalkuláltunk, hogy egy-egy családra — kivéve az egyedül élő öregeket — 3000 forint jut. S amikor néhány nap alatt kellett tavalyelőtt decemberben előteremteni a pénzösszeget, s mi tanácstagok és népfrontbizottsági tagok házról házra jártunk, mindenütt úgy fogadtak bennünket: „Tudjuk, miért jöttök, itt a pénz", s az asszonyok nyúltak a kötényükbe. 89 800 forint gyűlt így ösz- sze, s ez volt a legkönnyebb része az útépítés előkészületeinek. A tanács az építőanyag megvásárlását fedezte, de a követ el is kéllett szállítani a nagyharsányi kőbányából. A ban segítettek az iskola felújításában, a tornaterem, az óvoda, a tűzoltószertár építésében. — A községben gondolom elterjedt a hír, hogy ezt a megtisztelő címet kapják. Hogyan vélekednek az emberek? — Az az igazság, hogy ezt már évek óta várjuk. Hogy nem közömbösek a majsiak, bizonyítja, hogy az egyik ismerősöm a minap megkérdezte, tényleg megkapjuk, most már nem jön semmi közbe? örülnek az emberek, hiszen a község lakóinak zöme sokat tett érte. Közülük is talán a legtöbbet a majsi önkéntes határőrcsoport, amelynek vezetője Szent- királyi Lajos. — A csoportunk 1976-ban alakult, többségükben olyanokból, akik korábban a határőrségnél és a karhatalomnál szolgáltak. Derék emberek, akik nappal, éjszaka mindig készek önként szolgálatot teljesíteni, segíteni a határőrizetet. — ön miért vállalta ezt a megbízatást? — A határ mentén születtem, itt éltem le az életem, mindig kapcsolatban voltam a határőrizettel. így azt hiszem természetes, hogy most nyugdíjason is szívesen csinálom. — Mit jelent a községnek, környékbeli nagyüzemek segítettek, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és főként a borjádi termelőszövetkezet: járműveket adtak a szállításhoz. A többi útépítéshez szükséges gépet a KPM-től bérelte a bólyi tanács. A KPM Pécsi Igazgatóságának szocialista brigádjait is sikerült megnyerni személyes kapcsolatok révén a nagybudméri társadalmi munka segítésére, a szakértelmet kívánó feladatrész elvégzésére. A KPM-esek hétvégeken szabad idejükben dolgoztak a nagybudméri útépítésen. A Rákóczi utca lakói pedig 135 teherautónyi követ, és 42 teherautónyi zúzalékot rakódtak le és terítettek el az útépítés során. Igaz, mintegy 200 méternyi útszakasz kövezése még hátra maradt a Rákóczi utcában, de a legfontosabb rész elkészült a két utcát összekötő átjáróval — vagy inkább feljáróval — együtt. Nagy volt az öröm Nagybudméron, amikor tavaly befejeződött a munka, s nagy volt most áprilisban is azon az ünnepségen, amikor a falu apraja és nagyja előtt átadták a községnek a Nemzeti Zászlót. Ehhez az elismeréshez jutalomként fejlesztési célra 1 millió forintot kapott a község a Hazafias Népfront Országos Tanácsától, s 400 000 forintot a Baranya megyei Tanácstól. Ez a csendes és bizakodó öröm az ünnepség utánra is megmaradt: a falucska lakói eddig is hittek, s mostantól még jobban hisznek községük jövőjében, saját összefogásuk erejében. Ez tükröződik minden arcon és minden véleményben, amikor a nagybud- mériak a tavalyi nagy feladatra visszaemlékeznek, s tervezgetik a jövőt: az út teljes befejezését, a kultúrház felújítását, a komplex intézménykoz- pont létesítését. S közben kialakul egy nagyon egyértelmű falukép; s az, hogy milyenek is a nagybudméri emberek? Amikor például a Rákóczi út 16. szám alatti portára bekopogtunk, ezen az április végi délelőttön igen nagy munkába találtuk Mányoki Lászlónét, az italbolt vezetőjét: meszelés utáni nagytakarításban. Ez a készülődés már annak szól, hogy júniusban lesz a lánya esküvője. A fiatalok itt, ebben az utcában vásároltak házat. — Nem itt születtem, csak 13 éves koromban kerültem ide Pécsről — meséli egy kis időre félre téve a munkát —, s bizony eleinte nehéz volt megszoknom a falut, de most már nincs az a pénz, amiért elköltöznék innen. Csendes falu, s szorgos, összetartó emberek élnek itt. Csak így lehetett közös összefogással megépíteni azt az utat is. Még az alsó utcában lakók sem húzódoztak a munkától. S mindenki szívesen vállalta, amikor a KPM- esek vasárnaponként segítettek nekünk dolgozni, hogy a falu ebéddel, vacsorával vendégül lássa őket. összeadtuk ami kellett, ki ezt hozott, ki azt, s közösen főztünk nekik. Zirnstein Lajos az utca túloldalán lakik, s éppen az unokáját sétáltatta, amikor összetalálkoztunk. A borjádi termelőszövetkezet rokkant nyugdíjasa, nemcsak az útépítésről, hanem inkább a korábbi gondokról beszélt. Háztáji gazdaságában most is hét szarvas- marhát tart, és sertéshizlalással is foglalkozik. Volt bőven alkalma tapasztalni, milyen küszködéssel járt olykor az állattápot házhoz szállítani, vagy a leadásra szánt állatokat levinni a bekötőútig. — S amikor az egyik télen eltörött a lábam — teszi hozzá —, a mentő sem tudott felkapaszkodni idáig, úgy kellett engem levinni szánkóval. Az út megépültének természetesen Zirnstein Lajos is nagyon örül, de elégedettségének sajátos magyarázatot is ad: — Nagy összefogás van ebben a faluban, mindig is ez volt rá a jellemző. Az út meg- épültét is annak köszönhetjük, hogy nem tört meg a régi hagyomány. Nagybudméron az a természetes, hogy figyelünk egymásra: egyetlen szomszédnak sem lehet búja, gondja, baja, hogy a másik ne venné észre, nem menne oda hozzá, s ne segítene. * A nagybudmériak nem vártak tétlenül, mit kapnak készen az államtól. A.maguk erejéből gyarapították a falujukat hogy járható útjuk legyen- S csak ez a példa, a „nagybudméri út" járható minden más település számára isDunai Imre hogy május elsejétől a határőr- még az eddiginél is .többet község címet viselheti? — kér- kell dolgoznunk, s feladatain- dezem a tanács elnökétől. kát még jobban kell megolda— Mindenekelőtt azt, hogy nunk . . . Roszprim Nándor Majs határőrközség
