Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-01 / 119. szám
A képviselőnő I960 júniusóban Baranya megye 14-es választókerületé- ben kettős képviselői jelölésből Hódosi Jenöné került ki győztesen, ő kapta a több szavazatot. Most, három év múltán ezeket a napokat idézzük, s nem tudja a magyarázatát adni annak, miért éppen ö lett a képviselő. — Talán mert szimpatikusabbnak találtak a választók?... Tavasz Harkányban (fl településfejlesztésért végzett társadalmi munka 1982. évi eredményeiért a Hazafias Népfront Országos Titkársága elismerő oklevelet adományozott Harkány nagyközség népének.) Háromszintes családi házak a Sallai utcában Szentlörinc — „faluszél". A Fővárosi Kézműipari Vállalat gyáregyséqe ott van, ahol a budapesti vasútvonal északnak kanyarodik. Itt dolgozik gyártás közbeni meós- ként a képviselőnő, s ha kell, a szalagvezetőt helyettesíti. Védőkesztyűket gyártanak itt ezer és tízezerszámra. Hódosinéval azonban most nem a kesztyűkészítés rejtelmeiről beszélgetünk (bár azt még elmondja, hogy amikor új megrendelésekre mintakesztyűket kell csinálni, abba mindig beledolgozik), hanem a képviselői munkáról. — Mit tudott erről, milyen elképzelései voltok, amikor jelölték, majd megválasztották? — Őszinte legyek? Túl sokat nem tudtam. Dezse Bélá- nétól, a Magdi nénitől, aki régebben volt már országgyűlési kéDviselő, kérdezősködtem. Tőle sok mindént megtudtam, de legfőképpen azt, hogy a képviselőség az egy olyan különleqes társadalmi megbízatás, aminek a birtokában a közösséget kell szolgálni. Itt kitérünk egy csöppet, s elmondja, hoay a 14-es választókerület Szentlőrincre és a környékére terjed ki, 38 községe — közte 11 a szék- helyközséa — van és mintegy 24 ezer körüli a lakosság száma. — Izgult-e, amikor megkapta ezt a társadalmi megbízatást? — Azt hiszem, ez a természetes, hiszen közüqyekben nem voltam Jártas. Kis ügyeket, családi ügyeket intéztem addig, de nagyokra soha nem kértek. Ma már látom, milyen más a család vagy a szocialista brinád kis közössége, amiben dolgoztam, mint a választókerület nagy közössége. Milyen benyomásokat keltett a parlament? — Az akkori alakuló ülésig én soha nem jártam az Or- szághózban. Csodálatos volt együtt látni ott az ország valamennyi vezető politikusát, akikkel én ott képviselőként — ezt így éreztem akkor és azóta is mindig — egyenrangú vagyok. Ma már azért másként látom az ott folyó munkát, amiben én - is részt vehetek. Igaz, még nem szólaltam fel az országgyűlésben, de most már ideje lenne elmondani a véleményemet valami hozzám közelálló kérdésben. — És mi lenne az? — Településfejlesztés, a munkásfiatalok helyzete vagy valami ipari téma? . . . — Nem volt furcsa, hogy az ülésszakokon a képviselők nem vívnak szópárbajt? — Először talán egy kicsit igen. De aztán megismerhettem az egész országgyűlési munka mechanizmusát és most rhár ez természetes számomra. Amikor a dolgok odakerülnek az ülésterembe, már sok helyen megvitattuk azokat: a bizottságokban, a megyei képviselőcsoportban . . . így aztán ott már a letisztult nézetek alapján mondják el a képviselők a véleményüket, vagyis közvetítik a választóik véleményét. — Ezért is van a kézben a kész felszólalás .. . — Ami természetesen a felszólalás előtt lesz igazán kész. Hiszen — látom a képviselőtársaimnál, s így kell majd nekem is tennem — figyelik a felszólalásokat, húznak, beleírnak; senki sem akar ismételni és az előző felszólalások is adnak új gondolatokat. De való igaz, hogy kevés az olyan képviselő, aki csak úgy, szabadon mondja el a felszólalását. Nem felejtem el Kádár elvtársat, aki az alakuló ülésen olvasni kezdte az előkészített szöveget, aztán egyszer csak letette a papírokat és aztán már szabadon mondta a gondolatait. Igazi élmény volt nekem is így, közvetlenül hallani őt. — Azóta éppen három év telt el. Hogyan vonna mérleget ezekről az évekről? — Nem lettem bizottsági tag, de tavaly egyszer részt vettem az ipari bizottság ülésén. Idén két ülésre jelentkeztem, az egyiken a bőriparral is foglalkoznak, s mivel most mór tudom, hoay a meghívottak is hozzászólhatnak, én is szeretnék majd élni a lehetőséggel. Itthon pedig? Igyekszem minél közvetlenebb kapcsolatban lenni a választóimmal, segíteni a gondjaik, problémáik megoldásában, bár — az igazat megvallva — igazán közösségi ügyben méq nem kérték a segítségemet. — És ha most azt mondanák: Hcdosiné elvtársnő, itt van ennyi meg ennyi millió forint a választókerülete részére — mit tartana a legfontosabbnak? — Azt, hogy mindén faluba jusson egészséges ivóvíz; Ibafa kivételével az összes székhelyközségben ez már nem gond, de annál nagyobb a társközségekben. A jó ivóvíz a legkisebb faluban is ugyanolyan fontos, mint a városokban, a nagyközségekben. Aztán szívem szerint a társközségekben is megadnám mindazokat a lehetőségeket az embereknek, mint a székhelyközségekben. hogy helyben kapjanak meg mindent, iskolát, orvost ... — bár tudom, hogy ez megvalósíthatatlan —, mert az ott élők ugyanolyanok, mint akik a városokban élnek. Hársfai István Most szózhatvan esztendeje, hogy Harkányban feltört a meleg víz, korabeli feljegyzések szerint a lecsapolásnál dolgozó kubikosok rájöttek; ízületi bán- talmaik megszűnőben vannak, ozaz, a víz nem csak meleg, de gyógyít is. Később élelmes gazdák — kiknek földjét szelte ót a vizesárok — dézsákat nyomtak a sekély partszegélybe és pénzért kínálták a „szabadtéri fürdőkádakat" a gyógyulni vágyóknak. E pillanattól kezdve Harkányban minden a gyógyvíz körül forog . . . Fellendülésről persze csak az utóbbi néhány évtizedben — pontosabban az utóbbi húsz-tíz esztendőben — lehet beszélni. Első harkányi utamon —- 1955 májusában — a község végén még sorompó állt rendőrrel: határsáv. Aki akkor telket vásárolt — mondjuk víkendház- nak — négyszögölét 6—10 forintért megkaphatta. Ma 800 forint (tanácsi értékesítéssel) vagy 1000 forint fölött magáneladásban. Harkány lélekszámú 3136 fő. Az 1150 családi házból 730 az utóbbi húsz évben épült. A községi statisztika nyilvántart még 1500 egyéni nyaralót és 1400 társas-lakrészt. Aki kissé alaposabban körülnéz Harkányban, a látvány egy város gondozott — kertvárosára emlékezteti, amelynek egyik részét két és háromemeletes épületek (társasüdülők) félkörívben pedig földszintes, vagy tetőbeépítésű villák határolják. Az utcák zömét virágágyások, díszcserjék frissítik, a kertekben zöld fJ6zsit, virágzó fehér gyümölcsfák, bódító virágillat, méhek zümmögését kísérő nyugalmas csend. A Fürdő Vállalat és az Idegenforgalmi Hivatal kirakatán alkalmi plakátok: „A Bolgár Múzeum elől színházjáró busz indui Pécsre. Moliére: Tar- tuffe ..." — „Tenisztanfolyamot indítunk április 15-től kezdők részére a Hotel Dráva teniszpályáján ..." — „Divatbemutató a Napsugár étteremben, vásárlással egybekötve ...” — „A Bolgár Múzeumban gyermekjátszóház lesz! Témája: liszt - gyúrmából nyaklónckészítés. Belépés: 5 forint...!" A falragaszok élelmes „szerzője" a tanács népművelési előadója. A Zsigmond-sétány szabadtéri színpadán nyáron műsor szórakoztatja a közönséget. Harkánynak most épül egy akkora kultúrháza (elég régóta épül...) amely elegendő lenne egy harmincezres kisvárosnak. De hát Harkány... — mint ismeretes — üdülőtelepülés, a gyógyvízre épült, az óhajtó-imá- dó nyári tízezrekre. Szép János tanácselnök: — A Népfront elismerését igazán őszinte örömmel fogadtuk és tiszta szívvel mondhatom, erőt ad további munkánkhoz. Mert a gondokat tekintve még sok feladatunk lesz. Eddig is és a jövőben még inkább számítunk a lakosság támogatására: nélkülük elképzelni sem lehet a tervek valóra vállását. A község közművesítése folyamatos, de vagy 350 lakóháznak és a víkendtelep mintegy 40 százalékának még nincs vezetékes ivóvize. Viszont az önkéntes vizbefizetés elérte a másfél millió forintot! A kul- túrház építése elején téglajegyeket bocsájtott ki a tanács. A legkisebb értékű jegy 100 forint volt. Jelenleg a befolyt összeg: 120 ezer forint. A több száz forintos hozzájárulások mellett elég — ez volt a zöme — sokan ezreket is felajánlottak. A társadalmi munka értékét pillanatnyilag nehéz lenne felmérni. Az utcák — a „kőrútokról" leágazó delták parkosításában, a szovjet temető rendbehozatalánál, a gyerekek részére épült KRESZ-park- nál, az új orvosi rendelőnél, az arborétum felújításánál jóformán az egész Harkány megmozdult: a községi tanács, továbbá a Fürdő Vállalat, a tsz, a városgazdálkodás, a vendéglátó vállalat, az iskola, a helyi kereskedelmi egységek dolgozói rendkívül szorgalmas munkát végeztek csakúgy, mint több helyi kisiparos. Azt mondja a tanácselnök: — Most épül egy 114 lakrészes szaunás társasüdülő, hasonlóképpen két szociális épület is, a tsz-üdülö részére, illetve a Siklósi Termelőszövetkezet Harkányban lévő telepének. De a nem is nagyon távoli tervünk: Harkány főútvonalának — a Kossuth utcának — rend- behozatala. Ez a rész régi és elavult. Az elnök ugyan szigorúbb szemmel vizsgálja szűkebb otthonát, hiszen a főútvonal arculata is megváltozott' az utóbbi időben: kiszélesítették az aszfaltutat, „villanyrendőrt” szereltettek fél a nagyon is forgalmas elágazásnál, útszegélyt építettek a járda-parkoló-út- test közé, legalábbis egy szakaszon. A terv az, hoqy a község jobboldalán lévő sor házait — homlokzati kiképzésüket érintetlenül hagyva — a tulajdonosokkal tataroztatják majd, a baloldali soron bizonyos szanálásokkal többnyire középületek kapnak majd helyet. Mindezekhez kell a lakosság megértése és segítsége. Dr. Gáspár Jenő vb-titkártól kérdezem — tekintettel a téglajegyek árusításából képezett szép összegre: hogyan élnek a harkányiak? — A földből feltörő vízből: vagyis az ehhez kapcsolódó idegenforgalomból. Akik a szobájukat kiadják — márpedig ezek sokan vannak — az elmúlt években úgy rendbehozták, modernizálták házaikat, hogy az idegenforgalmi igényeknek megfeleljen. Akik szőlővel, gyümölccsel foglalkoznak, a harkányi piacot rendszeresen ellátják áruval. Az így szerzett jövedelmük egy részét szintén otthonaik bővítésére, környezetük szépítésére fordítják. Sokan dolgoznak a vendéglátó- iparban, kereskedelemben. De egyet ne felejtsen el: Harkány forgalma akkor „virágzik”, ha tartósan napsütötte nyarunk van Ha beköszönt egy nem várt hideg front, ami esetleg hetekig tart, azt már a zsebén érzi meq a harkányi őslakó. Zsifkó Ferenc, a Fürdő Vállalat igazgatója: ■ — A strandon száz dolgozónk van, ezeknek nagy része nő és munkakörüktől függően' havi három-három és félezer forintot keresnek. Munkájuk nem könnyű és most nem is fizikai értelemben mondom csak ezt; elképzelhető, hogy amikor egymillió hétszázezer embei fordul meg a strandon, mint például tavaly is, akkor ez a nagy tömeg nem éppen kedvezően hat dolgozóink ideg- rendszerére. De ezzel persze számolniuk kell. Végül egy helybéli lakó, Mi- kó János, akit éppen Harkány fejlődési lehetősége vonzott erre a vidékre. Az Erdőszél utcában lakik családjával. — Pécsett a bánya külfejtésénél dolgoztam, kilenc éve mentem nyugdíjba. Sejtheti, hogy a bánya után vágyódtam nyugodt, szép környezetbe. Szigetvár mellől nősültem annakidején, úgy gondoltuk, ott veszünk házat, telket, de aztán mégis Harkány mellett döntöttünk. Még dolgoztam a bányában, amikor a hatvanas évek közepén vásároltam ezt a telket. — Mennyiért? —- Közel háromszáz négyszögölért fizettem tizenötezer forintot. Másodkézből vettem. Gaztenger volt az egész környék, alig állt itt néhány ház. — Jól járt . . . — Nem is bánom, de háta kiadások ezek után jöttek. Építkeztem, amihez az engedélyt a tanács már eleve úgy adta ki, hogy fürdőszoba is legyen. Vizet ugyan jóval később kaptunk, arra is fizettem, a szennyvízre is, szóval azért néhány év eltelt, míg idáig jutottunk. Három szoba van, de bővíteni szeretném, mert a lányom is hozzánk költözne a családjával az Alföldről. Fiatalok még, azt mondta, itt talál ja meg a jövőjét ő is, férje is. Én meg úgy vagyok ezzel a telekkel, házzal: egyebekkel: ha már beleölöm a munkámat, pénzemet, legalább értéke és értelme legyen. Nézze, itt az udvarban ott az akvárium, itt tároljuk a halakat a fiammal, Siklóson építettünk — sok kölcsönnel persze — egy zöldség- és halboltot. Ha valahol, hát a kereskedelmi vállalkozásoknak Harkányban van jövője. Mi meg amúgy is nyughatatlan család vagyunk. Rab Ferenc A strandfürdő
