Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-01 / 119. szám

II szocialista országok életéből Az ország legjobbjai között CAMBEHCKO flEAO Bekerülni a gabonatermelés­ben élenjárók országos klub­jába, nagy elismerést jelent, melyet csak kevés munkáskol­lektíva érdemelt ki múlt évi teljesítményével. öröm szá­munkra, hogy a Szliven megyei Zagorecben dolgozó DinoHal- kov brigádja tagja lett e klub­nak. Ök már hosszú évek óta együtt dolgoznak, de csak a múlt évben sikerült megmutat- niok nagy lehetőségeiket. Sokan e sikert az új veze­tőség választásához kapcsol­ják, amely hosszú évek tapasz­talataival rendelkezik a gazda­ságban. Mások pedig az anya­gi bázis lényeges javításával indokolják, s hogy a gépkeze­lők gazdag tapasztalataikat eredményesen kamatoztatják a gyakorlatban. Vannak termé­szetesen más tényezők is, me­lyek hozzájárultak a sikerek el­éréséhez, mindenesetre a bri­gád valamennyi tagja munká­jával részese az elért eredmé­nyeknek. A tényeket szigorúan ellenőrizték, melyek igazolták a brigád teljesítményét, s ezek ismertetésére néhány számadat az elmúlt gazdasági évből. Búzából dekáronként (1000 öl) 584 kg., árpából 770 kg és kukoricából 834 -kg-os termésátlagot értek el — a három szemesterményből 673 kg az átlag, s így éves tervü­ket 1200 tonnával túlteljesítet­ték. Még jelentősebbek a gaz­dasági eredmények. A klub valamennyi tagja közül náluk a legmagasabb a nyereség. A tervnek ezt a mutatóját 180 százalékra teljesítették, 100 le­va értékű megtermelt árunál 46,8 leva a tiszta jövedelem. Melyek azok az alapvető té­nyezők, melyek alapján a bri­gád ezeket a magas eredmé­nyeket elérte? A Dino Halkov vezette bri­gád 22 000 dekár szántóterü­letet művel meg 22 gépkezelő­vel. Ősszel a terület egy ré­szét elvetik a talajba; szánta­nak, kapálnak, trágyáznak, har­colnak a gyomok, növényi be­tegségek és már kártevők el­len, aratnak és csépelnek. Ezt teszik évről évre, szezonról sze­zonra ... A gépkezelők leg­idősebbjei Goszpodin Petkov, Tanyo Tanév és Joncso Peev, akik több mint két évtizede végzik együtt ezt a munkát, nem titkolnak semmiféle szak­mai tevékenységet egymás kö­zött — s a fiatalabbak közül Dino Tenev és Marin Mincsev arra törekszik, hogy ezeket a tapasztalatokat elsajátítsák. Az együttes munka megnöveli a követelmények mércéjét,, segít mindenkinek, aki lelkesedéssel végzi munkáját, hogy a tapasz­taltabbak példamutatásával mindenki igyekezzen tudása legjavát adni, a hibákat kikü­szöbölni. Példás az az igye­kezet, ahogy törekszenek egy- egy új gép munkáját rövid időn belül megismerni, a ter­melt növények agrotechniká­ját, és a különböző anyagi ösztönzőkkel is segítik a gép­kezelőket, a brigád egész kol­lektíváját, hogy ne csak töb­bet termeljenek, hanem ol­csóbban. Ezzel magyarázható, hogy összehasonlítva a többi brigád­nál a ,,Munkabér" mutatókat, míg azoknál túllépések vannak, addig ennél a brigádnál mind­össze 62 százalékát használják fel a tervezett bérkeretnek, s ezzel a tervezettnél 300 000 le- vával több árut termelnek. Vitathatatlan, hogy kenyér- és takarmánygabonából komoly eredményeket értek el Zago­recben, a gazdaság vezetői­nek és a brigádtagoknak az a véleménye, hogy ez még nem a csúcs. Igaz, hogy a már el­ért magas eredmények után már mind nehezebb a tovább jutás felfelé, de még vannak lehetőségek a többre — az emberekben, a gépekben, a munkaszervezésben és magá­ban a termesztett növényekben is. Ezeknek felkutatása és a termelésben való felhasználá­sa lesz ez évben az alapvető feladat. A nehéz feladat, melyet ez évben meg kell oldani, már a gazdasági év elején biztató eredményekkel indult. Ugyanis időben sikerült a búza és ár­pa vetését elvégezni. S igen jelentős a fajta kiválasztás munkája. Korrekciót hajtottak végre a kapott eredmények alapján és a helyi talaj és éghajlati viszonyoknak legjob­ban alkalmazkodó fajtákat vá­lasztották ki. — Előkészültünk és dolgo­zunk a még magasabb ered­mények elérése érdekében — fejezte be a beszélgetést a Szlivenszko Delo munkatársai­val Dino Halkov brigádvezető. JóJ tudjuk, hogy egyáltalán nem lesz könnyű, erre nem is számítunk, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a sikerekért férfia­son meg kell küzdeni. Török Mária fordítása Á Harx-évfordulóról A 19. században a British Múzeum rendelkezett a legna­gyobb és legjobb könyvtárral a világon. Az ötvenes években egyik legszorgalmasabb láto­gatói közé tartozott Marx Ká­roly is. Amikor ma a világ min­den tájáról' érkező látogatók Marx olvasótermi helye iránt érdeklődnek, nem késik a pon­tos válasz: a 017-es helyen töl­tötte szinte egész napját a nagy tudós. Éveken át reggel 9-kor lépett be az olvasóte­rembe, és este 7-kor utolsó vendégként zárták be mögöt­te az ajtót. Engels segítségé­vel 500 cikket írt a New York Daily Tribune-be. Ezért gyak­ran megesett, hogy Marx a könyvtárban és a politikai gyű­léseken töltött nap után este otthon ismét íróasztalhoz ült. Wilhelm Liebknecht visszaemlé­kezései szerint a megfeszített munka nem hagyta érintetle­nül egészségét, de az aggódó célzásokra rendszerint így vá­laszolt: ,,Az én természetemnek ez a munkatempó felel meg.” Marx ismert volt csípős hu­moráról, erre egyébként nagy szüksége is volt politikai ellen­felei állandó támadásai miatt. Előnyére vált az is, hogy job­ban ismerte ellenfeleit, mint ők saját magukat, így aztán nem érték váratlanul az újabb tá­madások. Éppen a Marjr sze­mélye és tanai elleni áskáló- dások a bizonyítékai eszméi nagyarányú politikai térhódítá­sának és vonzerejének. De Marx félremagyarázása nap­jainkban sem fejeződött be; nemcsak a marxi tanokat, de Marx egyéniségét is igyekez­nek meghamisítani. Nem meg­lepő ezek után, hogy az NSZK- ban kiadott Klett-féle történe­lem tankönyvben a következő olvasható: „Magában Marxban is két lélek lakozott, a tudo­mányos, amelyik óvatosságra intett, és a forradalmi, amelyik a szocialista világrend kiala­kulásában reménykedett. így keletkezett később a marxizmus két- irányzata: a szociáldemok­rácia és a kommunizmus." Az ilyesféle lélekbúvárkodás­nak nem nehéz leleplezni va­lós célját: az egyik Marx, aki szorgalmasan jegyzetel az ol­vasóteremben, és nem zavarog a világ dolgaiban, szívesen lá­tott a kapitalista rendszer po­litikai vidékein, sőt, érdemeket is szerezhet. És ennek valójá­ban a British Múzeum könyv­tárának 017-es helyén. Termé­szetesen 1850-bén nem volt na­pirenden a forradalom, de mégsem kettős lendülettel ült le Marx az Íróasztalhoz, mert már itt is forradalmi fegyvere­ket kovácsolt: „Remélem, hogy pártunk tudományos győzelmét megvívjuk.” Temérdek könyvet, törvény- könyvet, parlamenti jegyző­könyvet, szociális statisztikát és tőzsdei jegyzéket tanulmányo­zott át, és amikor az ötvenes évek végén bekövetkezett az általa előrejelzett világméretű gazdasági válság, addigra ép­pen kézbe adhatta a munkás- osztálynak a forradalmi mun­kásmozgalom tudományos bi­zonyítékát a kapitalista kizsák­mányolás lényegéről: „A poli­tikai gazdaságtan kritikájához" című füzet első fejezetét. Dr. Gert Ullrich (fordította: Juhász Edit) Az ösztöndíjas visszatér a kolhozba AbBOBCitan fipaeaa A mi kerületünkben hagyo­mányossá kezdtek válni a talál­kozók a mezőgazdasági főisko. Iák és technikumok olyan vég­zős diákjaival, akik a kolhozok­ban szeretnének dolgozni. Eze­ken az érdekes találkozókon részt vesznek a kerületi párt- bizottság tagjai is. A közeljövőben egész sor ilyen összejövetelre kerül sora járási kultúrházban. Ezen részt vesz a mj gazdaságunk har­minc ösztöndíjasa is. Ök kitar­tóan sajátítják el a szakmai ismereteket, hogy a jövőben élére állva a különböző terme­lési egységeknek, megtöbbszö­rözzék a gazdagságot és a dicsőséget saját kolhozuk te­rületén. Közülük az egyik — Ivan Gu. menjak, a Dnyepropetrovszki Építőmérnöki Főiskola negyed­éves hallgatója. A fiú a tíz- osztályos iskola elvégzése után együtt dolgozott apjával, Sztye- pan Gumenjakkal, a Nagy Hon­védő Háború egykori harcosá­val, a ma kiváló kolhozépitőjé- vel. A kolhoz vezetősége így szívesen teljesítette azt a ké­rést, hogy tanulni küldje el Ivánt a főiskolára. Az építőipari szakma mindig megbecsülésnek örvend. A kolhozban évente körülbelül egymillió rubel értékű beruhá­zás készül el. A két építőipari brigádban naponta 240 kolhoz­tag dolgozik. Kevés azonban a megfelelő végzettségű irányító szakember. Iván Gumenjak szá­mára tehát már most rendel­kezésre áll a megfelelő mun­kahely: az építőipari brigádok felelős vezetője lesz. Szerteágazó és nagy a mi gazdaságunk. Az állattenyész­tési telephelyeken 3300 szarvasmarhát és 3000 birkát nevelünk. Az államnak évente eladunk több, mint hatezer má­zsa húst, kétezer mázsa gabo­nát, két-háromezer mázsa len­fonalat. A koihoz területén tég­lagyár, takarmánykeverő üzem, asztalosműhely, szücsipari és szőnyegkiegészítő részleg mű­ködik. Van lehetőség tehát az elhelyezkedésre. Az elmúlt év­ben, például 3,7 millió rubel értékű volt a bruttó termelé­sünk, amelyből hétszázezer ru­belt kaptunk vissza tisztán. Nö­vekedünk, gazdagodunk, emel­kedik a kolhoztagok jövedel­me: a múlt évben 1 millió 47 ezer rubel munkabért fizettünk ki a számukra. A mai sikerekről beszélve, visszaemlékszem az elmúlt tíz év eseményeire. Akkor még a gazdaság egységeit mindössze három felsőfokú és körülbelül húsz középfokú végzettségű szakember irányította. Különö­sen érezhető volt a hiány az állattenyésztési szakmában: fel­sőfokú állatorvosi végzettséggel csak egy személy rendelkezett. Hasonló volt a helyzet a szán­tóföldi brigádok irányításánál is. A kolhoz vezetése, a párt- szervezettel egyetértésben, ha­tározatot hozott a magasabb képzettség, a továbbtanulás fel­adatairól. Ennek eredménye­ként 1973-ban hét fő kezdte meg a főiskolai tanulmányokat. A többség levelező úton ta­nult. Mind kitűnő szakember lett, ma ők irányítják a legfon­tosabb termelési egységeket. Akkor lett például főiskolás I. V. Daskovec, aki most a leg­nagyobb komplex brigád fele­lős vezetője. Ez egy olyan kü­lönálló költségvetési egység, amelynek a keretében traktoros és építőipari brigád, illetve egy komplex állattenyésztési cso­port működik: az utóbbi helyen háromezer birkával és négyszáz szarvasmarhával foglalkoznak. A főiskolán megszerzett tudás­anyag nagy segítséget nyújt a vezető számára az ilyen össze­tett feladatok eredményes meg­oldása szempontjából. A koihoz vezetése állandóan gondoskodik nemcsak a fiatal szakemberek munkábaállításá- ról, hanem a pályakezdés fel­tételének megteremtéséről is. Anna Kraszilics, például, két­szobás lakást kapott a kvalifi­kált szakemberek részére épí­tett lakóházban. Amikor férjhez ment D. I. Szemancsuk vezető gépkezelőhöz, a fiatal pár el­határozta, hogy saját házat épít. A kolhoz építési anyaggal segítette őket. Anna és Dimitrij, két gyermekével hamarosan hózavatási ünnepséget tart. Ma a gazdaságban 118 szak­irányú végzettségű dolgozó van, közülük 29 felsőfokú végzett­séggel rendelkezik. A legtöb­ben a kolhoz szakterületeinek megfelelő képesítést szereztek, előzetesen elsajátítva a szakma gyakorlati fogásait Úgy gondolom, a következő időszakban is fontos célkitűzés lesz a szakemberek számára a magasabb szintű végzettség megszerzése. G. Sztefanisin, a bogorodcsónyi járás „Verhovina” kolhozának elnöke (Fordította: dr. Bazsó Zoltán) Az NDK Újságíró Szövet­ségének vendégeként a kö­zelmúltban több száz kilomé­teres utazást tehettem az or­szág déli részében és az Érc­hegység néhány igen szép városában, településén. Az autóbuszból kitekintve, a ne­vezetesebb helyeken megáll­va, beszélgetések közepette néhány szavas bejegyzések kerültek füzetembe. Újrala­pozva, a szavakhoz emlékek fűződnek. Ezek közül eleve­nítek fel néhányat. TISZTASÁG ÉS HASZON. Az NDK déli városait járva, még az iparban bővelkedők- ben is, feltűnt a rendre, a tisztaságra '/aló törekvés. Nem elsősorban a túlzások keltették fel a figyelmemet, hanem az ésszerű szervezett­ség. Legyen a példa Kari Marx Stadt. Igaz ugyan, hogy a járdákról nem taka­rították le még március ele­Útijegyzetek az NDK-ból jén az odafagyott jeget, csak homokkal leterítették, de sze­metet nem szórtak szét az emberek. A szeméttárolók mellett nem láttunk hulladé­kokat. Ugyanakkor nagy fi­gyelmet fordítanak itt is, az ország más részében is, a háztartásodból kikerülő hul­ladékok hasznosítására. Van olyan hely, ahol a városkör­nyéki tsz-ek külön gyűjtőket helyeznek el az étel- és a kenyérmaradékok számára, ezeket elszállítják, sőt, a vá­rosnak pénzt adnak, amit fej­lesztésre használhatnak fel. Külön tárolókban gyűjtik a papírt, az üvegeket, sőt, a tört üvegeket is, későbbi hasznosításra. KÜRNYEZETÖRZÉS. Azt ta­pasztaltam, hogy az egyes települések lakói őrzik, védik környezetüket, s ezzel sok felesleges bosszúságtól kímé­lik meg magukat. Az Érc- hegység egyik kis városkájá­nak központjában egy na­gyon szép teret láttam, ahol felnőttek sétálgattak, gyer­mekek játszadoztak. A tér közepén, e tájegységre jel­lemző fajátékot helyeztek ki. Híresek az érchegységi fa­faragások, melyeken kis figu­rákat formálnak ki, egy vagy több körforgóra helyezve, melyeket szél, vagy a köze­pén meggyújtott gyertya me­lege mozgat. Egy ilyent fa­ragtak ki úgy, hogy a bábuk gyermeknagyságúak voltak. Régen állhatott már a tér közepén, a festését megvi­selte az idő, . de vidáman forgott a szélben és egyet­len bábu sem hiányzott ró­la. Ugyanitt este, egy kevés­bé forgalmas helyen láttam egy kivilágított utcai telefon- fülkét. Beléptem. A készülék működött, a persely jó volt, a telefonkönyvből nem téptek ki lapokat. . . BEMUTATKOZÁSOK. Már egy korábbi utazás során megcsodáltam azt az ötle­tességet, ahogyan egy kis múzeumban, Meissenben, több szobában bemutatják a híres porcelánfcészítés folya­matát a látogatóknak. Az Érchegységben ' több híres termékét gyártják az ország­nak. Eisenachban van a Wartburg-gyár ahol a nép­szerű személygépkocsikat ké­szítik. A városban egy mú­zeumot rendeztek be, ahol a legrégibb típusoktól kezdve — az 1983-as modellig lát­hatóak a gyár termékei, Zschopauban állítják elő a világhírű MZ-motorkerékpá- rokat. A közelében lévő Augustusburg-kastélyban — ahol egyébként helytörténeti múzeum és ifjúsági üdülő­tábor is van — rendezték be a gyár üzemtörténeti múzeu­mát, kiállítva a világ legré­gibb motorkerékpárját, s a mai csodálatos remekeiket. Mitzki Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom