Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-01 / 119. szám
II szocialista országok életéből Az ország legjobbjai között CAMBEHCKO flEAO Bekerülni a gabonatermelésben élenjárók országos klubjába, nagy elismerést jelent, melyet csak kevés munkáskollektíva érdemelt ki múlt évi teljesítményével. öröm számunkra, hogy a Szliven megyei Zagorecben dolgozó DinoHal- kov brigádja tagja lett e klubnak. Ök már hosszú évek óta együtt dolgoznak, de csak a múlt évben sikerült megmutat- niok nagy lehetőségeiket. Sokan e sikert az új vezetőség választásához kapcsolják, amely hosszú évek tapasztalataival rendelkezik a gazdaságban. Mások pedig az anyagi bázis lényeges javításával indokolják, s hogy a gépkezelők gazdag tapasztalataikat eredményesen kamatoztatják a gyakorlatban. Vannak természetesen más tényezők is, melyek hozzájárultak a sikerek eléréséhez, mindenesetre a brigád valamennyi tagja munkájával részese az elért eredményeknek. A tényeket szigorúan ellenőrizték, melyek igazolták a brigád teljesítményét, s ezek ismertetésére néhány számadat az elmúlt gazdasági évből. Búzából dekáronként (1000 öl) 584 kg., árpából 770 kg és kukoricából 834 -kg-os termésátlagot értek el — a három szemesterményből 673 kg az átlag, s így éves tervüket 1200 tonnával túlteljesítették. Még jelentősebbek a gazdasági eredmények. A klub valamennyi tagja közül náluk a legmagasabb a nyereség. A tervnek ezt a mutatóját 180 százalékra teljesítették, 100 leva értékű megtermelt árunál 46,8 leva a tiszta jövedelem. Melyek azok az alapvető tényezők, melyek alapján a brigád ezeket a magas eredményeket elérte? A Dino Halkov vezette brigád 22 000 dekár szántóterületet művel meg 22 gépkezelővel. Ősszel a terület egy részét elvetik a talajba; szántanak, kapálnak, trágyáznak, harcolnak a gyomok, növényi betegségek és már kártevők ellen, aratnak és csépelnek. Ezt teszik évről évre, szezonról szezonra ... A gépkezelők legidősebbjei Goszpodin Petkov, Tanyo Tanév és Joncso Peev, akik több mint két évtizede végzik együtt ezt a munkát, nem titkolnak semmiféle szakmai tevékenységet egymás között — s a fiatalabbak közül Dino Tenev és Marin Mincsev arra törekszik, hogy ezeket a tapasztalatokat elsajátítsák. Az együttes munka megnöveli a követelmények mércéjét,, segít mindenkinek, aki lelkesedéssel végzi munkáját, hogy a tapasztaltabbak példamutatásával mindenki igyekezzen tudása legjavát adni, a hibákat kiküszöbölni. Példás az az igyekezet, ahogy törekszenek egy- egy új gép munkáját rövid időn belül megismerni, a termelt növények agrotechnikáját, és a különböző anyagi ösztönzőkkel is segítik a gépkezelőket, a brigád egész kollektíváját, hogy ne csak többet termeljenek, hanem olcsóbban. Ezzel magyarázható, hogy összehasonlítva a többi brigádnál a ,,Munkabér" mutatókat, míg azoknál túllépések vannak, addig ennél a brigádnál mindössze 62 százalékát használják fel a tervezett bérkeretnek, s ezzel a tervezettnél 300 000 le- vával több árut termelnek. Vitathatatlan, hogy kenyér- és takarmánygabonából komoly eredményeket értek el Zagorecben, a gazdaság vezetőinek és a brigádtagoknak az a véleménye, hogy ez még nem a csúcs. Igaz, hogy a már elért magas eredmények után már mind nehezebb a tovább jutás felfelé, de még vannak lehetőségek a többre — az emberekben, a gépekben, a munkaszervezésben és magában a termesztett növényekben is. Ezeknek felkutatása és a termelésben való felhasználása lesz ez évben az alapvető feladat. A nehéz feladat, melyet ez évben meg kell oldani, már a gazdasági év elején biztató eredményekkel indult. Ugyanis időben sikerült a búza és árpa vetését elvégezni. S igen jelentős a fajta kiválasztás munkája. Korrekciót hajtottak végre a kapott eredmények alapján és a helyi talaj és éghajlati viszonyoknak legjobban alkalmazkodó fajtákat választották ki. — Előkészültünk és dolgozunk a még magasabb eredmények elérése érdekében — fejezte be a beszélgetést a Szlivenszko Delo munkatársaival Dino Halkov brigádvezető. JóJ tudjuk, hogy egyáltalán nem lesz könnyű, erre nem is számítunk, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a sikerekért férfiason meg kell küzdeni. Török Mária fordítása Á Harx-évfordulóról A 19. században a British Múzeum rendelkezett a legnagyobb és legjobb könyvtárral a világon. Az ötvenes években egyik legszorgalmasabb látogatói közé tartozott Marx Károly is. Amikor ma a világ minden tájáról' érkező látogatók Marx olvasótermi helye iránt érdeklődnek, nem késik a pontos válasz: a 017-es helyen töltötte szinte egész napját a nagy tudós. Éveken át reggel 9-kor lépett be az olvasóterembe, és este 7-kor utolsó vendégként zárták be mögötte az ajtót. Engels segítségével 500 cikket írt a New York Daily Tribune-be. Ezért gyakran megesett, hogy Marx a könyvtárban és a politikai gyűléseken töltött nap után este otthon ismét íróasztalhoz ült. Wilhelm Liebknecht visszaemlékezései szerint a megfeszített munka nem hagyta érintetlenül egészségét, de az aggódó célzásokra rendszerint így válaszolt: ,,Az én természetemnek ez a munkatempó felel meg.” Marx ismert volt csípős humoráról, erre egyébként nagy szüksége is volt politikai ellenfelei állandó támadásai miatt. Előnyére vált az is, hogy jobban ismerte ellenfeleit, mint ők saját magukat, így aztán nem érték váratlanul az újabb támadások. Éppen a Marjr személye és tanai elleni áskáló- dások a bizonyítékai eszméi nagyarányú politikai térhódításának és vonzerejének. De Marx félremagyarázása napjainkban sem fejeződött be; nemcsak a marxi tanokat, de Marx egyéniségét is igyekeznek meghamisítani. Nem meglepő ezek után, hogy az NSZK- ban kiadott Klett-féle történelem tankönyvben a következő olvasható: „Magában Marxban is két lélek lakozott, a tudományos, amelyik óvatosságra intett, és a forradalmi, amelyik a szocialista világrend kialakulásában reménykedett. így keletkezett később a marxizmus két- irányzata: a szociáldemokrácia és a kommunizmus." Az ilyesféle lélekbúvárkodásnak nem nehéz leleplezni valós célját: az egyik Marx, aki szorgalmasan jegyzetel az olvasóteremben, és nem zavarog a világ dolgaiban, szívesen látott a kapitalista rendszer politikai vidékein, sőt, érdemeket is szerezhet. És ennek valójában a British Múzeum könyvtárának 017-es helyén. Természetesen 1850-bén nem volt napirenden a forradalom, de mégsem kettős lendülettel ült le Marx az Íróasztalhoz, mert már itt is forradalmi fegyvereket kovácsolt: „Remélem, hogy pártunk tudományos győzelmét megvívjuk.” Temérdek könyvet, törvény- könyvet, parlamenti jegyzőkönyvet, szociális statisztikát és tőzsdei jegyzéket tanulmányozott át, és amikor az ötvenes évek végén bekövetkezett az általa előrejelzett világméretű gazdasági válság, addigra éppen kézbe adhatta a munkás- osztálynak a forradalmi munkásmozgalom tudományos bizonyítékát a kapitalista kizsákmányolás lényegéről: „A politikai gazdaságtan kritikájához" című füzet első fejezetét. Dr. Gert Ullrich (fordította: Juhász Edit) Az ösztöndíjas visszatér a kolhozba AbBOBCitan fipaeaa A mi kerületünkben hagyományossá kezdtek válni a találkozók a mezőgazdasági főisko. Iák és technikumok olyan végzős diákjaival, akik a kolhozokban szeretnének dolgozni. Ezeken az érdekes találkozókon részt vesznek a kerületi párt- bizottság tagjai is. A közeljövőben egész sor ilyen összejövetelre kerül sora járási kultúrházban. Ezen részt vesz a mj gazdaságunk harminc ösztöndíjasa is. Ök kitartóan sajátítják el a szakmai ismereteket, hogy a jövőben élére állva a különböző termelési egységeknek, megtöbbszörözzék a gazdagságot és a dicsőséget saját kolhozuk területén. Közülük az egyik — Ivan Gu. menjak, a Dnyepropetrovszki Építőmérnöki Főiskola negyedéves hallgatója. A fiú a tíz- osztályos iskola elvégzése után együtt dolgozott apjával, Sztye- pan Gumenjakkal, a Nagy Honvédő Háború egykori harcosával, a ma kiváló kolhozépitőjé- vel. A kolhoz vezetősége így szívesen teljesítette azt a kérést, hogy tanulni küldje el Ivánt a főiskolára. Az építőipari szakma mindig megbecsülésnek örvend. A kolhozban évente körülbelül egymillió rubel értékű beruházás készül el. A két építőipari brigádban naponta 240 kolhoztag dolgozik. Kevés azonban a megfelelő végzettségű irányító szakember. Iván Gumenjak számára tehát már most rendelkezésre áll a megfelelő munkahely: az építőipari brigádok felelős vezetője lesz. Szerteágazó és nagy a mi gazdaságunk. Az állattenyésztési telephelyeken 3300 szarvasmarhát és 3000 birkát nevelünk. Az államnak évente eladunk több, mint hatezer mázsa húst, kétezer mázsa gabonát, két-háromezer mázsa lenfonalat. A koihoz területén téglagyár, takarmánykeverő üzem, asztalosműhely, szücsipari és szőnyegkiegészítő részleg működik. Van lehetőség tehát az elhelyezkedésre. Az elmúlt évben, például 3,7 millió rubel értékű volt a bruttó termelésünk, amelyből hétszázezer rubelt kaptunk vissza tisztán. Növekedünk, gazdagodunk, emelkedik a kolhoztagok jövedelme: a múlt évben 1 millió 47 ezer rubel munkabért fizettünk ki a számukra. A mai sikerekről beszélve, visszaemlékszem az elmúlt tíz év eseményeire. Akkor még a gazdaság egységeit mindössze három felsőfokú és körülbelül húsz középfokú végzettségű szakember irányította. Különösen érezhető volt a hiány az állattenyésztési szakmában: felsőfokú állatorvosi végzettséggel csak egy személy rendelkezett. Hasonló volt a helyzet a szántóföldi brigádok irányításánál is. A kolhoz vezetése, a párt- szervezettel egyetértésben, határozatot hozott a magasabb képzettség, a továbbtanulás feladatairól. Ennek eredményeként 1973-ban hét fő kezdte meg a főiskolai tanulmányokat. A többség levelező úton tanult. Mind kitűnő szakember lett, ma ők irányítják a legfontosabb termelési egységeket. Akkor lett például főiskolás I. V. Daskovec, aki most a legnagyobb komplex brigád felelős vezetője. Ez egy olyan különálló költségvetési egység, amelynek a keretében traktoros és építőipari brigád, illetve egy komplex állattenyésztési csoport működik: az utóbbi helyen háromezer birkával és négyszáz szarvasmarhával foglalkoznak. A főiskolán megszerzett tudásanyag nagy segítséget nyújt a vezető számára az ilyen összetett feladatok eredményes megoldása szempontjából. A koihoz vezetése állandóan gondoskodik nemcsak a fiatal szakemberek munkábaállításá- ról, hanem a pályakezdés feltételének megteremtéséről is. Anna Kraszilics, például, kétszobás lakást kapott a kvalifikált szakemberek részére épített lakóházban. Amikor férjhez ment D. I. Szemancsuk vezető gépkezelőhöz, a fiatal pár elhatározta, hogy saját házat épít. A kolhoz építési anyaggal segítette őket. Anna és Dimitrij, két gyermekével hamarosan hózavatási ünnepséget tart. Ma a gazdaságban 118 szakirányú végzettségű dolgozó van, közülük 29 felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A legtöbben a kolhoz szakterületeinek megfelelő képesítést szereztek, előzetesen elsajátítva a szakma gyakorlati fogásait Úgy gondolom, a következő időszakban is fontos célkitűzés lesz a szakemberek számára a magasabb szintű végzettség megszerzése. G. Sztefanisin, a bogorodcsónyi járás „Verhovina” kolhozának elnöke (Fordította: dr. Bazsó Zoltán) Az NDK Újságíró Szövetségének vendégeként a közelmúltban több száz kilométeres utazást tehettem az ország déli részében és az Érchegység néhány igen szép városában, településén. Az autóbuszból kitekintve, a nevezetesebb helyeken megállva, beszélgetések közepette néhány szavas bejegyzések kerültek füzetembe. Újralapozva, a szavakhoz emlékek fűződnek. Ezek közül elevenítek fel néhányat. TISZTASÁG ÉS HASZON. Az NDK déli városait járva, még az iparban bővelkedők- ben is, feltűnt a rendre, a tisztaságra '/aló törekvés. Nem elsősorban a túlzások keltették fel a figyelmemet, hanem az ésszerű szervezettség. Legyen a példa Kari Marx Stadt. Igaz ugyan, hogy a járdákról nem takarították le még március eleÚtijegyzetek az NDK-ból jén az odafagyott jeget, csak homokkal leterítették, de szemetet nem szórtak szét az emberek. A szeméttárolók mellett nem láttunk hulladékokat. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítanak itt is, az ország más részében is, a háztartásodból kikerülő hulladékok hasznosítására. Van olyan hely, ahol a városkörnyéki tsz-ek külön gyűjtőket helyeznek el az étel- és a kenyérmaradékok számára, ezeket elszállítják, sőt, a városnak pénzt adnak, amit fejlesztésre használhatnak fel. Külön tárolókban gyűjtik a papírt, az üvegeket, sőt, a tört üvegeket is, későbbi hasznosításra. KÜRNYEZETÖRZÉS. Azt tapasztaltam, hogy az egyes települések lakói őrzik, védik környezetüket, s ezzel sok felesleges bosszúságtól kímélik meg magukat. Az Érc- hegység egyik kis városkájának központjában egy nagyon szép teret láttam, ahol felnőttek sétálgattak, gyermekek játszadoztak. A tér közepén, e tájegységre jellemző fajátékot helyeztek ki. Híresek az érchegységi fafaragások, melyeken kis figurákat formálnak ki, egy vagy több körforgóra helyezve, melyeket szél, vagy a közepén meggyújtott gyertya melege mozgat. Egy ilyent faragtak ki úgy, hogy a bábuk gyermeknagyságúak voltak. Régen állhatott már a tér közepén, a festését megviselte az idő, . de vidáman forgott a szélben és egyetlen bábu sem hiányzott róla. Ugyanitt este, egy kevésbé forgalmas helyen láttam egy kivilágított utcai telefon- fülkét. Beléptem. A készülék működött, a persely jó volt, a telefonkönyvből nem téptek ki lapokat. . . BEMUTATKOZÁSOK. Már egy korábbi utazás során megcsodáltam azt az ötletességet, ahogyan egy kis múzeumban, Meissenben, több szobában bemutatják a híres porcelánfcészítés folyamatát a látogatóknak. Az Érchegységben ' több híres termékét gyártják az országnak. Eisenachban van a Wartburg-gyár ahol a népszerű személygépkocsikat készítik. A városban egy múzeumot rendeztek be, ahol a legrégibb típusoktól kezdve — az 1983-as modellig láthatóak a gyár termékei, Zschopauban állítják elő a világhírű MZ-motorkerékpá- rokat. A közelében lévő Augustusburg-kastélyban — ahol egyébként helytörténeti múzeum és ifjúsági üdülőtábor is van — rendezték be a gyár üzemtörténeti múzeumát, kiállítva a világ legrégibb motorkerékpárját, s a mai csodálatos remekeiket. Mitzki Ervin
