Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-07 / 125. szám

Egy esztendeje van zárva Merni pasa fürdője Félvállról vett népbetegség? Á fogászati ellátás Baranyában Segíteni kellene a fogorvosok letelepedését Nem kielégítő egészségkultúra, kevesebb az ép fog A fogszuvasodás, a fogak­kal kapcsolatos egyéb egész­ségügyi problémák hosszú évek óta népbetegségnek számíta­nak Magyarországon. Sajnos, maga a gondozásra, ellátásra szoruló lakosság sem fordít kel. lő figyelmet fogainak egészsé­gére, pedig a megfelelő rágás hiánya, a különféle fogbeteg­ségek sok egyéb, komolyabb szervi elváltozás okozói lehet­nek. Baranya megye egészség- ügyi szervei már négy évvel ezelőtt különféle fejlesztési, szervezési intézkedésekkel igyekeztek javítani a fogászati ellátás helyzetén, de mindez csak tüneti kezelésnek bizo­nyult. A lakosság életmódja, étrendje, szájhigiénés szokásai nem változtak, maradt a ko­rábban is igen magas meg­betegedési arány. Mégpedig minden korcsoportban és o lakosság minden rétegében. Az igazsághoz tartozik azon­ban az is, hogy Baranya fog­orvosi ellátásának több fontos mutatója kedvezőtlenebb az országos átlagénál. Ha csak az elmúlt évet vizsgáljuk, kitűnik, hogy az egy betegre jutó ke­zelési idő alacsonyabb, az egy fogorvosra jutó kezelési eset vi­szont jóval magasabb, mint az országos átlag. (Megyénkben havonta 400, országosan 315 eset.) Tavaly összesen 439 752 be­teg jelent meg fogorvosi ren­delésen. Mindezt úgy kellett ellátni, hogy 7 fogorvosi állás betöltetlen! Furcsának tűnhet ez, hiszen öt év óta képeznek fogorvosokat a Pécsi Orvostu­dományi Egyetemen. Sajnos kö­zülük csak azok maradnak meg a megyében, akiket családi kapcsolat köt ide. A letelepe­dési szándék hiánya mellett a fluktuáció is nehezíti a főfog­lalkozású fogorvosi állások be­töltését. Hiba lenne csak az ellátási színvonal mércéjének tekinteni — hozzájárul ehhez az általá­nos egészségkultúra, a felvilá­gosító munka sokféle tennivaló­ja is —, de mindenképpen fi­gyelemreméltó, hogy tavaly, az előző évihez viszonyítva a fogeltávolítások száma 3,22 százalékkal emelkedett. A fix fogpótlások száma viszont 2,33 százalékkal csökkent. Egysze­rűen, és gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy kevesebb lett a megye lakosainak szájában a rágásra alkalmas fog. Mindenképpen a megelőzés a cél itt is. A gyermekfogásza­ti ellátás erősödése, a gyógy­szeres megelőzés bevezetése jelentős előrelépést mutat az elmúlt évben. Ugyancsak ug­rásszerűen megnőtt a fogsza­bályozási tevékenység, az 1981. évihez viszonyítva a betegfor­galom 26 százalékkal nőtt. A Baranya megyei Tanács Egészségügyi és Szociálpoliti­kai Bizottsága a közelmúltban megállapította, hogy a Fog- technikai Vállalat bár korsze­rű, megfelelő körülmények kö­zé került Pécsett, nem tudta le­rövidíteni munkáinak átfutási idejét. Emellett gondként je­lentkezik, hogy a megye fog­orvosi rendelőinek műszer- és alapanyag ellátottsága nem mindenütt kielégítő, nem meg­oldott megnyugtatóan a gé­pek, műszerek karbantartása, javítása. Az elmúlt évben tapasztalt és tulajdonképpen a jelenre is érvényes helyzet alapján fel­tétlenül szükség lenne a fog­orvosok letelepítésének elősegí­tésére, elsősorban a szociális és munkakörülményeik javításá­val. Törekedni kell a Fogtech­nikai Vállalatnál mutatkozó ne­hézségek kiküszöbölésére, erő­teljesebben kell folytatni az egészségügyi felvilágosító mun­kát és az ifjúsági, valamint a gyermekfogászat fejlesztését. Kurucz Gyula Több éven át tartó feltáró munka után a városukat szerető pécsi építészeknek köszönhetően két esztendő­vel ezelőtt nyílt meg a nagyközönség számára a Merni pasa török korabeli rekonstruált fürdője. A taná­csi szervek, az Országos Mű­emléki Felügyelőség, vala­mint a Janus Pannonius Mú­zeum jóvoltából újabb, a XVI. századból való török­kori emlékkel gazdagodott a város. Ám a több millió fo­rintért kibontott és restaurált fürdőnek — a török fürdő­kultúrát bemutató kiállítás­nak — nem sokáig örülhe­tett a látogató. A Baranya megyei Idegen- forgalmi Hivatal, mint üze-- meltető, az első szezon után kényszerűségből lakatot tett a bejárati újtókra. Lapunkban az elmúlt év júniusában fog­lalkoztunk a Merni fürdő sor­sával. Annak idején, a kö­vetkezőket írtuk: ,,A látvány elriasztó. A fotógrafikákon vastagon ül a penész, néme­lyik annyira nedves, hogy az alján csöpög a víz. Az ol­dalfalak beáztak, a mennye­zet gyöngyöz, a stilizált für­dőkupola alatti falak zöld­ben játszanak a penészgom­bától. A barnára pácolt be­járati ajtó megvetemedett a magas páratartalom hatásá­ra, a betétlemezek elreped­tek." A napokban ismét a Sal- lai utcai Merni fürdőben jár­tunk. A közel egy esztendő­vel ezelőtt leírtak annyiban változtak, hogy a török für­dőkultúrát bemutató anyagot — amely egyetlen ilyen ki­állítás volt hazánkban — el­vitték, a bemutatóterem kong az ürességtől, a boltozatot teljesen ellepték a penész- gomba-telepek. Sajnálatos, hogy újabb egy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az üzemeltető Mecsek Tou­rist — amely már a fürdő átadásakor kifogásolta a rendeltetésszerű használat hiányosságait — még ebben a szezonban sem • nyithatta meg a Merni fürdő kapuit, A közelmúltban ismét ta­lálkoztak az érdekeltek és a helyszínen megegyezés szü­letett abban, hogy a városi tanács, mint a korábbi be­ruházó gondoskodik a Merni fürdő rendbetételéről. Infor­mációink szerint a PIK-nél, illetve a Pécsi Építő és Ta­tarozó Vállalatnál működő gazdasági munkaközösségek vállalnák a kivitelezést, a hőszigetelt vakolat felvitelét, a Mecsek Tourist által meg­rendelt defenzorok — pára- lecsapó-berendezések — be­szerelését, a villamosvezeték­rendszer felújítását, a jobb szellőzés érdekében nagyobb ablak elhelyezését, a szétre­pedt bejárati ajtók kijavítá­sát. A tervek végső soron nem újak, hiszen a fent em­lítetteket már többször is jegyzőkönyvbe foglalták a korábbi műszaki bejárások során. Bízzunk abban, hogy az említett kivitelezők, a városi tanács, mint beruházó, min­dent megtesz annak érde­kében, hogy néhány hónap elteltével nem ugyanazt fo­galmazzuk meg, mint ta­valy júniusban. Salamon Gyula Málló vakolat a Nagy Lajos Gimnázium épületének északi homlokzatán Utcáról utcára Széchenyi téri palánkok, állványok, kukák... Tavasz van. És tavasszal a város is más; mindenfelé nyíl­nak a virágok, a hegyoldal az ezernyi virágbokréta után már zöldbe borult, az emberek is megkönnyebbültek, megsza­badultak a sok téli gönctől, a rohanó léptek meglassúdnak, a tekintet is elkalandozik és sok mindent meglát, talán olyant is, amit nem kellene, így voltam én is, amikor gyűj­tögettem az alább elmondan- dókat. * Mostanában nem vagyok ki­békülve a Széchenyi térrel, túlságosan a feje tetejére áll ott minden. Egy valamivel elé­gedett vagyok: a Szenthárom­ságszobor talapzatát — ami­nek a szétesett állapotát an­nak idején (az egész tér szo­morú állapotával egyetemben) szóvátettem a tévé-fórumon — végre megcsinálták, s mint hal­lom, a teret övező mellvéd leginkább elhasználódott fed- lapjait is kicserélik; marad vi­szont a térburkolat, ami talán másként fog mutatni, ha ki­irtják a gazt a hézagokból. No és most nézzük a többit. Pár hete felszisszentem magam­ban, amikor a 8-as szám előtt — a tér délnyugati sarkát el­foglalva — palánkot emeltek. Még inkább felszisszentem, amikor előtte megláttam a ku­kaedényeket — ezek aztán aligha válnak a mi fő terünk díszére! Csudás emléket vihet­nek magukkal azok, akik ezt a látványt megörökítik, mi meg pirulhatunk miatta . . . Sok a palánk, az állványzat a téren, ami bizonyos értelemben nem is lenne baj, hiszen munkát je­lentenek. Az igazi baj az, hogy irgalmatlanul hosszú ideig tar. tó munkát jelentenek! Hamaro­san egy újabb palánkot „üd­vözölhetünk1': a 2-es számot fogják elkeríteni, lezárván a Munkácsy Mihály utcát is, a Perczel utcát is. Itt is hosszú évekig tartó felújítás kezdő­dik. Évekig . .. Néha már ar­ra gondolok, hogy ezek a min­denfelé odarakott állványok, palánkok, nem veszik-e el a pécsiek kedvét a belvárosi re­konstrukciótól? Nem kellene-e kitalálni valamit, hogyan le­hetne az életet kevésbé zava­róan — és főleg gyorsan! — végezni ezt a munkát? Újra meg újra a Bem utcai épít­kezés jár az eszemben: ott bezzeg a járda a miénk ma­radt. No igen —•* hallom —, de a ház mögött nézzem meg! Megnéztem! Ott sem foglal­nak el többet, mintha Szé­chenyi téren a Virág cukrászda előtt. * És még mindig a Széchenyi tér. Szeretném tudatni mind­azokkal, akiket érdekel, hogy a napokban az orrom előtt történt, hogy kis híján egy já­rókelő fejére hullott egy da­rab vakolat a Nádorról. Tiszta szerencse, hogy a Nagy Lajos Gimnázium Janus Pannonius utcai homlokzatánál ilyen vész senkit nem fenyeget. Két ok­...és más furcsaságok bó| sem. Az egyik: az illeté­kesek évekkel ezelőtti nagy- nagy előrelátásának köszön­hetően „ez a járda nem jár­da". A másik: nincs már a falon, ami hulljon. Idénre ígér­ték a felújítást... * A Nagy Lajos látványa okán úgy gondoltam, sorraveszem a hasonló vakolathiányokat. Ha­mar elálltam azonban a szán­dékomtól, mert túl hosszú lett volna a felsorolás. Ehelyett hadd emlékeztessek arra, hogy évekkel ezelőtt ugyanebben a rovatban javasoltam (de mi­nek?!), hogy szervezni kelle­ne egy olyan brigádot, aminek az lenne a dolga, hogy azon­nal javítson hibás vakolatot, ereszcsatornát, amíg az elvég­zendő munka értéke csupán száz forintokban mérhető. A sajnálatos gyakorlat ugyanis az, hogy amíg apró a hiba, addig a kutya sem törődik ve­le, amikor meg nanv. akkor nincs rá pénz. Megköszönném, ha lenne egy szakember, aki kiszámítaná, mi pénzt lehetne megtakarítani egy ilyen gyors­javító brigád ténykedése révén. * Valamikor ősszel a pécsi tűzfalakról írtam, s akkor ígé­retet kaptam, hogy a felüljáró felhajtó ága előtt, a volt Ipar utcai földszintes tűzfalat — van vagy 50 méter hosszú —, romos állapotából felújítják, bevakolják és valami módon dekorálják. Nos, ősz után tél, után tavasz és ez a ronda tűz­fal ugyanolyan, mint volt. Vi­szont az AGROKER „vette a lapot”, s ma már meg lehet magázni a Tüzér utcai felüljá­róra néző -két hatalmas falfelü­letet. És elismerés illeti a Sport- csarnokot az öt hirdetőjével együtt a jó példáért. * Nem tudom, létezik-e még a Xavér utca? Úgy hiszem, ahogy a templom körbeépült, ilyen utca nincs már (bár a térkép még jelöli). Viszont az épít­kezést befejezvén, most már sor kerülhet végre a régi ígé­retekre, hogy ilyen meg olyan gyöngyszeme lesz ez a kör­nyék a városnak. Nos, „első ütemként" eltűntek már a fel­vonulási épületek, a depó és megtörtént az ún. durva te­reprendezés. És amíg a látvány hatása alatt a várható jövőn tűnődöm, én is felfigyelek az újonnan épült ház felemás szí­nű tetőzetére. „Szándékosan ilyen?" — kérdeztem, a vá­lasz pedig meghökkentett: a kelleténél kevesebb piros pa­lát rendeltek, ezért pótolták a hiányt szürkével. És mi lesz ez­után? Vagy befestik, vagy — ha lesz piros pala — újra fe­dik ezt a tetőrészt. Az előbbi lenne az egyszerűbb, a gaz­daságosabb, s amellett kitűnő reklám a palafestéket gyártó cégnek. Felfestett reklámok a sportcsarnok falán Folyik a Rákóczi úton a BA- RANYAKER székházának a felújítása. A földszinti helyisé­gek ablakkereteit kicserélték, ám ennekelőtte eltávolították az ablakok felső ívét díszítő kovácsoltvas rácsokat. Remél­jük, nem véglegesen, hiszen azok a rácsok az épület ka­rakterének a meghatározói kö­zé tartoztak, s nélkülük az egész ház szegényebb lenne. Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom