Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-07 / 125. szám
Baranyai energiakörkép (1.) Veszély leselkedik a lámpaoszlopok magrongált ajtajai mögül... Csillapíthatatlan áraméhség Megduplázódik a kommunális fogyasztás A Baranya megyei tudományos hetek keretében kétnapos előadássorozaton foglalkoztak az energiával, annak jelentőségével népgazdasági, vállalati-üzemi és háztartási szinten. Mi jellemzi megyénk energiahelyzetét, mi várható az elkövetkező években? Ezt igyekszünk témakörönként az előadók segítségével áttekinteni. Elsőként a mindenütt jelen lévő elektromos energiát vesz- szük sorra Szabó Antallal, a DÉDÁSZ műszaki vezérigazgatóhelyettesével. Kommunális fogyasztás A kommunális fogyasztás felfutása a legerőteljesebb. Amíg az iparban mind több vállalatiüzemi érdek szól amellett hogy takarékoskodjanak az elektromos energiával, addig a háztartásban is ez jellemző egyrészt másrészt az hogy mind több berendezés, elektromos gép szolgálja az otthoni kényelmet. Ez a tendencia várhatóan tovább erősödik. — Külföldi adatokkal összehasonlítva hogyan fejlődött a magyar háztartás villamos energia felhasználása? — Éves szinten az egy háztartásra jutó kilowattóra fel- használás terén az 1960-as évben oéldául Norvégiában 4000, az USA-ban 2000 Angliában 1500. Franciaországban 500 míq hazánkban 200 volt az átlag. A felsorolt országok 1960 óta mérsékeltebben, míg Magyarország erőteljesebben növelte a háztartási fogyasztást, íav 1970-re 500 1980-ban 1000 kilowattóra villamos energiát igényelt az előreielzések 1985- re már meqközelítően 2000 kilowattórával számolnak. Háztartásonként a fogyasztási célok az alábbiak szerint változnak 2000-ig: az 1980-ashoz képest megduplázódik a világításra, ■majdnem megháromszorozódik a hűtésre több mint ötszörösére nő a rubakarbantartásra (mosás szárítás, vasalás stb.), hússzorosára a testápolásra, és majd nyolcszorosára növekszik a különféle hobbira, barkácsolásra igénybe vett e'ektromos energia. — Hoayan állítja elő és juttatja el a fogyasztóhoz ezt a tetemes mennyiséget a magyar villamosenergia-ipar és az áramszolgáltató? — A hazai szén. és szénhidrogén erőművek termelésén túl jelentős az import. Míg 1981- ben az összes terhelés mélypontja 3500, csúcspontja 5100 megawatt volt. ebből a szénbázisú erőművek átlagosan 1600, a szénhidrogén üzemeltetésű erőművek 1000—2000 megawat- . tót adtak, a többit importáltuk. A fogyasztás tovább nő. előzetes számítások alapján a következő képoen néz ki egy átlaqos téli munkanap terhelési görbéje 1986- ban: hajnali 2—4 óra között a napi mélypont 4100 megawatt, a 6—8 órai reggeli csúcsig egyenletes a terhelés növekedése csökken az igény délután 2-ig, akkor eléri a 4800—4900 megawattot. Onnan szinte meredeken emelkedik a terhelés, és 18—20 órára el fogja érni a 6100 megawattot. Ezt a tetemes mennyiséget a zsinórban, téhát az egyenletesen azonos teljesítménnyel üzemelő Paksi Atomerőmű a szénbázisú erőművek, az igénytől és az importtól függően változó teljesítménnyel a szénhidrogénes erőművek biztosítják és továbbra is használunk import áramot. Mivel a kommunális igényfelfutás a legdinamikusabb, tér. melői (erőmű) oldalról kielégíthetjük az igényeket szolgáltatói oldalról (vezetékek) viszont nem tudunk mindennel lépést tartani. A hálózatokat átlagosan 15 évre méretezzük, bekalkulálva a várható igénynövekedést. A hálózatok bővítését sose terveztük a hőtárolós kályhák korlátlan bekötésére. Nép- gazdasáqi lehetőségeink alap. ián ez a jövőben sem lesz másként csak ott engedélyezzük, ahol az ellátó rendszer kapacitása azt lehetővé teszi. — Az éjszakai fogyasztást kedvezményes tarifával serken, tik a háztartásokban. Megyénkben 24 ezer bojler üzemel a hőtárolós _ kályhák bekötésére viszont ritkán adnak engedélyt. Baranyában tavalyelőtt 2000- ből 1400, tavaly 1300 bekötési kérelemből csak 780 valósulhatott meg. — A hálózat nem győzi az éjszakai fűtést elsődlegesnek a meleg víz biztosítását, tehát a boj'erek áramellátását tekintjük. Ez ugyanolyan létszükséglet, mint a villany a rádió a tv, és sok egyéb. Egy lakás fűtése tíz lakás melegvízellátását hiúsítja meg ugyanakkor a me. leg víz inkább társadalmi igény. A hálózat fejlesztésére biztosított pénz csak az átlagos fejlődéshez elég. (Elhangzottak az előadáson a következő számok: egy kilowatt elektromos teljesítmény villamosenergia-ipari hátér-be- ruházási költsége megközelítően 70 ezer forint, a hőtárolós villanykályha bekötéséhez szükséges hálózatfejlesztés kilowattonként mintegy 8 ezer forintba kerül). 2530 lesz. 1975—81. között a villamosenergia-felhasználás 180, a villanybojlerek fogyasztása 278 százalékkal növekedett. Megyénk 165—170 ezer fogyasztójának mennyiben javul az ellátási helyzete? — Az elmúlt ötéves tervidőszakban 247 millió forintot fordítottunk villamos beruházásokra, ebből 200 millió forinttal rendelkezünk e célra, ebből a rekonstrukció — mely 50 ezer fogyasztót érint — 220 millióba ■kerül. Baranyában 4500 kilomé. ternyi vezetékszakasz üzemel, ebből 1840 kilométer a közvetlen ellátást szolgáló kisfeszültségű vezeték. Ahogy a Pécsi Hőerőmű több hőt és kevesebb villamos energiát termei. 1990. után Pécsre is behozzuk az országos rendszerből a 400 kilovoltos alaphálózatot. A kisfeszültségű vezetékeket a városokban a jövőben is a földkábel a kisebb településeken pedig a szabadvezeték és ez évtől mindinkább a szigetelt szabadvezeték jelenti. Ez utóbbi maqvarországi honosítását a DÉDÁSZ szakemberei kezdemé. nyezték. Előnyei: környezetkímélő — nem kell alatta, közelében a fákat kivágni — biztonságos. és üzembiztos. Alig valamivel drágább, mint a szabadvezeték. Sokat várunk tőle. Hangsúlyozom olyan hálózat- fejlesztésre sem most, sem a jövőben nem lesz lehetőségünk mellyel korlátlan mennyiségű hőtárolós villanykályha bekötése oldható meg. Hálózatfejlesztések — Megyénk villamos energia felhasználása 1970-től ugrásszerűen nő, a 667 gigawattóra értékről 1980-ra elérte az 1020-at és az ezredfordulón várhatóan Közvilágítás — A közvilágítás korszerűsítése — köztudott — a tanácsok anyagi lehetőségein múlik. Az elv nem is oly régi: több. jobb tényt, kevesebb energiával. Ez már ma is megvalósítható. A közvilágítási lámpaoszlopok hiányzó, vagy hibás aitói miatt viszont mind többen érzik hogy veszély leselkedik rájuk, ayermekeikre. — Régi panaszok: az oszlopok ajtói hiányoznak, szobádon állnak a feszültség alatt lévő szerelvények. Az oszlopokat, a könnyen kieső ajtókkal nem mi gyártjuk, a rossz ajtók miatt azokat képtelenek vagyunk kicserélni. Kerestük a megoldást és saját fejlesztésben meg js találtuk. Tavaly már 3000 burkolt szerelvényt építettünk be a kritikus helyeken. A közel hároméves programunk során védőburkolattal látunk el minden ilyen szerelvényt. Az ajtók eltűnése kinyitása, tönkremenetele ellen nem tudunk védekezni, hisz azokhoz bárki hozzáfér. A szándékos rongálásnak sajnos a védőburkolat is ki van téve. Itt a lakosság segítségét is kérjük — mondta beszélgetésünk végén Szabó Antal a DÉDÁSZ műszaki vezérigazgató-helyettese. Murányi László Középiskolások véleménye a munkáról, a tanulásról Az érettségizettek80 százaléka tovább kíván tanulni A nagy történések éve a középiskolások számára az utolsó év. Ilvenkor dől el, hova és hogyan tovább, nem lehet már bizonytalankodni, a többféle tervet dédelgetőknek is választani kell, sokszor az utolsó percekre hagyva a végső döntést. Most kerül sor az utolsó erőfeszítésre az érettségire, és a továbbtanulóknak majd a felvételire. Az érettségi és felvételi vizsgák sikere vagy sikertelensége előtt, méa a tervezések, remény- teljes elképzelések időszakában tettünk fel kérdéseket végzős középiskolásoknak, amire név nélkül, írásban válaszoltak. A közel 120 választ két általános gimnáziumi és két szakközépiskolai osztályból kaptuk. A megkérdezetteknek jóval több mint a fele szeretne továbbtanulni, de míg a gimnáziumokban osztályonként csak 4—5 gyerek nem töltötte ki a továbbtanulási papírt, addig a szokközépiskolákban csaknem a 40 százaléka az iskola elvégzése után mindiárt munkába kíván állni. Továbbtanulni szándékozók kivétel nélkül azt írták, hogy sikertelen felvételi esetén többször megkísérlik, és mindössze 5 tanuló írta, hoqy csak a szülők rábeszélése miatt jelentkezett a továbtanulásra. Érdekes módon, a gimnazisták közül senki sem írta, hogy meabánta volna a gimnázium elvéqzését. uqyanakkor a szakközépiskolások közül többen írták, hogy a néay év alatt kiderült, ez a választott műszaki pálva méasem nekik való és egészen más területen akarnak majd dolgozni. ..Kiderült, egészen más érdekel, mint amit néqy évia tanultam, sainos, sokan jártunk íay, a 14 évesen ránk kénvszerílett döntés vagy szülői rábeszélés miatt.” „Soj- nos. ez a néay év számomra »üresben« ment el és amit megtehettem volna 14 évesen, kénytelen vaavok most — pályamódosítással —. megtenni.” — írták a gyerekek. Arra a kérdésre, hoav a pályaválasztásban szerepet játszott-e a oénz, a majdani kereseti lehetőséqek. a qverekek 90 százaléka eqyértelműen válaszolta, hoqy nem. Elsődleges fontossáaúnak tartiók, hoay olyan munkát véqezzenek, omit szeretnek, azt hozzátéve, hoav azért abból meg is lehessen élni. Mindössze tizen helyezték első helyre a fontossáqi sorrendben a pénzkereseti lehetőségeket. ,.Úay aondolom. az a leqfon- tosabb. hoav mindenki szívesen, örömmel csinálja a munkát, szörnyű lehet annak, aki undorral meav dolgozni és kényszerként állnak előtte, nap mint nap a feladatok.” ..Az onvneiak most méq teljesen hideaen haavnak.” „Elsősorban azzal szeretnék foglalkozni, ami nekem is örömet okoz és másoknak is hasznára válik. A pénzszerzés váqya nem elsődleges, de szeretnék a családomnak majd biztos anyagi hátteret teremteni.” „Szeretnék jó szakember lenni. A pénz is számít, de fontosabb a munka. Aki csak a pénz kedvéért meav el dolgozni valahova, abból sohasem lesz jó szakember." ,.Én a négy év alatt megtanultam, milyen az, ha az ember nem azt csinálja, amit szeret. Én sok pénzért sem vállalnék mégeqyszer olyant, ami nem okoz örömet, amit csak muszáj." „Én mindig is fontosabbnak tartottam, hoav az ember azzal foglalkozhasson, amit szeret, ha nem is fizet annvit fbár tudom, az is fontos), mert ha nem, nem lesz olyan eredménye a munkájuknak. Többször leintettek, hogy ez csak az én álmodozásom és mondjak le róla.” Villamosgéplabor-gyakorlaton az egyik negyedikes csoport a pécsi Zipernovszky Károly Szakközépiskolában. Szokolai István felvétele A fiatalok tehát ebben a korban még nem anyagiasak és a munkát még őrömet és sikerélményt adó forrásnak tekintik. • A szakközépiskolásoknak minden nyáron kötelező szakmai gyakorlaton kell részt venni és a gimnazisták közül is sokan vállaltak szünidőben munkát. Sok esetben döntőek a későbbi munkahelyi* viselkedésükre nézve, a mostani tapasztalatok pozitív, de negatív értelemben is. Az egyik tanuló például azért megy a tejipari vállalathoz érettségi után, mert a szünidei munka alatt nagyon jól érezte ott magát. Mindenképp meg kell említeni, hogy a Hőerőművet is nagyon sok tanuló dicsérte, sőt többen határozottan állították, hogy a négy év alatt egyedül ott foalalkoztak velük úgy, hogy tanultak is belőle. Az egyik szakmunkásképző osztály fiútagjai az elmúlt nyáron Dunaújvárosban, rendkívül kemény fizikai munkát végeztek. Érdekes módon a gyerekek többsége nem értékelte negatív módon (szép pénzt is kerestek vele). Sőt, voltak ilyen vélemények is: „Napi 10 óra kemény munka, teljesen más életet kívánt, mint eddia bármikor, de most már nyugodtan várom o jövő feladatait. Saját magamnak is bizonyítottam!" „Legalább betekintést nyertem abba. hogy milyen is az igazi munko, és hogy kell megdolgozni az embernek az ennivalóért.” Sajnos, azonban alaposan elgondolkodtató, hogy sokkal több negatív tapasztalatot gyűjtöttek össze, és nem eg« szakközépiskolás jelentette ki, hogy a szakmai tudásuk gyarapodása érdekében nem sokat értek az üzemi gyakorlatok. Nézzünk egy-két példát! „A munkalégkör kellemes, vidám volt, de ez a vidámság a munkafegyelem rovására ment. Tudtam, hogy vannak lógások, de így szemtől szembe, csak most találkoztam vele. Lehet,. hogy most a többiek kiröhögnének, de én unatkoztam, amikor nem csináltunk semmit. Úgy kellett tenni, hogy az a kevés munka egész napra elég legyen. Szólni pedig nem lehetett, mert akkor kilógtam volna a sorból és kiközösítenek." „A munkafegyelem csodálatos volt, ha a főnök látóhatáron belül volt (a vállalat nevét nem írom le). Egész jól kiépült riadólánc tartja fenn a biztonságos munkavégzést, illetve alvás felett az ügyeletet. Ha hazánkban az állami vállalatoknál mindenki teljes erőbedobással dolgozna, ha nem is nyolc, de legalább 6 órát, akkor Magyarország lenne a második Japán.” „A nyári szakmai gyakorlatok megutáltatták velem a munkahelyi közösségeket. Nem a saját munkáiukkal törődtek. Mindenki azt leste, ki késik fél percet, ki egyet, ki kap fizetés- emelést és mennyit, melyik főnöknek mit kell mondani. Én olyan munkahelyen akarok dolgozni, ahol aszerint kapom a fizetésem, hogy mennyit dolgoztam.” „Nem tudom, miből élhet az ország, mert ahol »dolgoztam«, szóval ahol a nyári gyakorlaton voltam, mindennel foglalkoztak, barátaik ügyét intézték, vagy maszekoltak, a vállalat ügyeivel csak kivételes esetben. Sokat tanultam I” Nincs mód, hogy több példát idézzek, ám szinte valamennyi gyerek telve van hasonló élményekkel, hogy a munkahelyeken lógnak, hogy a munkát 5—6 óra alatt is el lehetne végezni. Most még elítélik, ám máris voltak, akik ezt vagány dolognak, jó „bulinak" tartották. Leíródtak ilyen mondatok is: „Majd hülye leszek hajtani, ha így is meglehet élni.” Veszedelmes dolog, tanulságként szolgálhatna a vállalatok felé, ahol a középiskolások a kötelező szakmai gyakorlatot végzik. Gondolni kellene rá, hogy a legjobban dolqozók mellé osszák be őket. Mint ahogyan példa erre a Hőerőmű. Az e—'ik gyerek leírta, sokszorosan kitüntetett szocialista brigádhoz került, nagyon jól érezte magát és sok mindent megtanult tőlük. Végsőként orra kértem a választ, milyen életformát képzelnek el maguknak. Egyetlen gyerek sem volt, akinek valamilyen luxus elképzelései lennének. A vágyálmok között szrepel a lakás, a nyugodt családi élet. A lányok különösen ez utóbbit hangsúlyozták. Az írások legtöbbjéből tükröződött a természet iránti vágyakozás, sokan írták, hogy kertes, családi házban szeretnének élni, ahol lehet fa, meg virág. Többen vidékre, falura vágyakoznak, sokan megelégednének csak egy kis hétvégi telekkel, ahová ki lehet szabadulni a városból. Talán oz a tanuló fogalmazta meg legtömörebben valamennyiük gondolatát, aki ezt irta: „Egyszerű átlagemberként, luxusigények nélkül, de jól szeretnék élni." Sarok Zsuzsa HÉTVÉGE 5.
