Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-01 / 119. szám

Munkások — közelről

Anya es fia az öntödében

„Nem tudtam mást adni, mint becsületet...”

— Tulajdonképpen dacból maradtam itt. A munkatársaim azt mondogatták maguk között, hogy ez a technikus-feleség úgysem bírja, majd elkényeskedi magát innen. Gondoltam, majd én megmutatom. Először formázó voltam, s amikor nőket nem lehetett erre a munkahelyre tenni, akkor a magkészítőbe kerültem. Ennek majdnem negyedszázada . . .

Mohácson, az öntödei Vállalat egyik munkásasszonyának, Halasi Lajosnénak vallomása ez az indulásról, s némi magyarázat arra, hogy miért nem keresett elegánsabb, könnyebb munkahelyet, pedig megtehette volna.

Női szabó szakmája volt, és két gyereke. A pénz kellett, a szakma iránt nem volt igény. Pénzt lehetett keresni az Öntödei Vállalat mohácsi gyárában. Nem sokat, de annyit igen, hogy az ugyanott dolgozó technikus férj fizetésével együtt a legszükségesebbet megadhassák a két gyereknek.

— Megmondom őszintén, az első hónapban mindennap úgy mentem haza a munkából, hogy holnap felmondok. De szégyelltem, hogy gyengének lássanak, hót maradtam.

Közben öntő szakmunkásvizsgát tett, a női szabóság csak egy oklevél mór, egy papír, amit emlékként tisztel az ember, ha valahogy előbukkan a fiók mélyéről. Nem szakmai ranqsor ez, inkább a megtalált hely szeretete, tisztelete. Férje is itt, a mohácsi öntödében dolgozott 1980-ban bekövetkezett haláláig, fiuk. Halasi Lajos pedig eszterqólyos, ugyancsak a gyárban.

önkéntelenül is keresem a különbséget. Emlékemben az az őszülő hajú, könnyen mosolygó asszony él akivel egy-egy ünnepélyes alkalommal, mint országgyűlési képviselővel találkoztam.

Most kék köpeny rajta, kezén, arcán a grafitpor pórusokba ható, sötétszürke nyoma és egész lényén ugyanaz a köz- vetenség, derűs magabiztosság.

Karnyújtásnyira tőlem vakító fénnyel világít az olvadt nyers- vas, szikraesőt vet az öntőforma szája, füst, forróság mindenütt, a dübörqő zaj belülről feszíti a koponyát.

— Itt szoktam meg, és talán furcsán hangzik, de ezt a munkahelyet szeretem, ide tartozom — mondja Halasi Lajosné, a gyáriaknak, a fiatalabbaknak is csak úgy egyszerűen Ili.

Szűkebb birodalmában, a magkészítő csarnokban gyors szakoktatást tart e kényes művelet minden titkáról. Gép tömöríti az adalékanyaggal kevert nedves homokot, miközben a mag (a szakemberek szerint az öntési munkafolyamat lelke) felveszi az ejektoros kút formáját. Széndioxiddal kezelik, a homok megszilárdul. Az asszonyok, fiatolok, szinte törékeny alkatúak, kinyitják a formát, ketten kiemelik a leendő kút homok-mását, s pár méterrel arrébb az állványra helyezik.

Kísérőm közben a szakmaiak mellett egyéb magyarázatot is ad:

— Akik most idejönnek, azt mondják, hogy ez nehéz munka. Tényleg az, de látták volna, hogy milyen volt a régi helyen! Szűkösen, porban, gépek segítsége nélkül. Most, az ötvenhatmillió forintos rekonstrukció óta összehasonlíthatatlanul könnyebb, biztonságosabb, egészségesebb itt a munka.

Magamban eljátszadozom a szavakkal mindezek láttán, milyen viszonylagos az, hogy könnyű, eqészséges, biztonságos . . . De az összehasonlítás jogossága kétségtelen, hisz Halasiné mindössze három éve csoportvezetőié ennek az üzemrésznek, előtte több mint húsz éven át őt is siettette a norma. A gyakorlatra, ügyességre bizonyítást nem kell kérni. Egy nagy, elektromos kemencéhez, a héjsütőhöz invitál. Kiszed egy kész formát, kibontja az öntvénymagot, aztán odaadja a vastag azbesztkesztyűt:

— Próbálja meg. Milyen?

A kesztyű először is használhatatlannak tűnik, olyan ormótlan. A sistergő, majdnem izzó munkadarab pedio így is szinte perzsel.

Kétszobás, komfortos lokás Mohácson, a Radnóti lakótelepen. Semmi luxus, ilyenre úgysem telne. A berendezést a célszerűség diktálta és elsősorban a két kislány kényelme. Veron- ka idén megy iskolába, ő állandó elfoglaltsáaát űzi, kitartóan és nagon szépen rojzol. Andrea a kisebb, hároméves múlt,

örökmozgó, legfeljebb két percet engedélyez a nagymamának és apunak a beszélgetésre. Az apa, ifjabb Halasi Lajos ugyancsak a mohácsi öntödében dolgozik, esztergályos.

— Azt mondják, hogy ez a vasas szakmák királya — mondom, mire Lajos kicsit elhúzza a száját.

— Inkább a hiányszakmák közé sorolnám.

— Nincs elég becsülete? Mondjuk ott, ahol nem ez a fő p rof i I ?

— Ha összejön a munka, ha nagy a hajtás, akkor igen.

Édesanyja azonban megelégeli fia szűkszavúságát:

— Azt sem szabad elhallgatni, hogy Lajos az esztergályosoknál szocialista brigádvezető. A brigádjuk négy éve egyfolytában az arany fokozatot éri el, kétszer teriesztették fel őket o nagyvállalat kiváló brigádja címére. Eddig valahogy nem fértek be a keretbe.

Most, hogy szó esik o közös munkahelyről, pillanatok alatt egy mini termelési tanácskozás kerekedik a dohányzóasztal körül.

— Mindig így van ez, ha ösz- szejönnek?

— Többnyire — mosolyog az édesanya. Például Lajos berzenkedik, honv túl kemény volt az öntvény, én védem az öntőket. Kész szerencse, hogy a menyem egészséaüqi dolgozó, a mohácsi kórházban ápolónő. Ha ő elkezdi mondani a saját szakkifejezéseit, akkor mi hallgatunk.

Ez lehet, hogy szerencse, az már . kevésbé, hogy a feleség három, a férj két műszakban dolgozik. Gyakran nehéz gondot jelent a gyermekek ellátása, felügyelete. A nagymama ebben is segít, ahol csők tud. Akkor is ezt tette, amikor választókerületének minden gondjával is bajlódnia kellett, a családiak mellett.

— Három cikluson át egyfolytában országgyűlési képviselő volt, közben hű maradt az öntödéhez, munkás-múltjához. Elégedett?

Halosiné elmosolyodik.

— Mindig tárgyilagosan néztem a magam és mások életét. Sohasem akartam többet, mint amire kéoes vagvok. A munkámat — úgy érzem — ma is jól elvégzem és tisztességes embereket neveltünk a gyerekekből. Nem tudtam nekik mást adni, mint becsületet. A többi a maguk erején, kitartásán múlik.

Kurucz Gyula

Üzlet - 1983

PÉNZ. Még az idén kirendeltséget szándékozik nyitni Pécsett az Állami Fejlesztési Bank. Vezetésére nemrég nyilvános pályázatot hirdettek, mely lapunkban is megjelent. A ki- rendeltség feladata lesz az ÁFB által pénzelt — elsősorban a liászprogram megvalósítását és az energiagazdálkodás ésszerűsítését célzó — beruházások lebonyolítása műkő. dési köre kiteried majd Baranyán túlra is. (A dél-dunántúli térségben az ÁFB-nek Pakson van kirendeltsége). A pályázat megismétléseként: 45 évesnél nem magasabb életkorú, több éves gazdasági vezetői gyakorlattal rendelkező közgazdák, mérnök-közqazdászok, esetleg mérnökök jelentkezését várják. A kirendeltség vezetésére pályázók részletes szakmai önélet. raizukat a következő címre küldiék: ÁFB személyzeti és munkaüavi főosztálya. 1909 BuHnoest, Pf.: 216. (M/fcíósvá- ri Z.)

VÁLTOZATLANUL JÓ EXPORTCIKK A BÁRÁNY. Nehéz idők járnak a bárányokra és nemkülönben a jubászattal foglalkozó termelőszövetkezetekre. A bárányok nehézségei akkor kezdődnek, mikor a nyugateurópai vásárlók háza tóján kés alá kerülnek, ezt megelőző elszállításukig viszont egyik-másik juhászattal foglalkozó gazdaság nyugtalankodik. Mint például a szentlászlói tsz, amelytől a szállításra váró pecsenye, bárányoknak csak a felét vették át Húsvét előtt, a többiek a karámokban maradtak. Ez — panaszolta a gazdaság főköny. velője — kétszeresen is gond: egyrészt, mert a továbbtartás többletköltséget okoz, másrészt pedig, mert a juhászat náluk az egyik legfontosabb ágazat, lényegesen befolyásolhatja tehát az egész évi gazdálkodást.

Egészen más a helyzet Diós- viszlón: hat-hétszáz tejesbárányukból április első napjaira már csak néhány maradt, mutatóba, és nevelik, gondozzák az újabb, nemsokára szintén szállításra váró csapatot is. Szívesebben adják el tejesbárány, ként az állatokat — így a hizlalás nem az ő gondjuk —, s hogy jól számítanak jelzi az első szállítmány utón elkönyvelt 600 ezer forintos árbevétel is.

Nincs probléma a bárányüzlettel — kaptuk a felvilágosi, tást a szállítást, értékesítést szervező Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat illetékesétől —, mert a bá. rány változatlanul jó exportcikk a közös piaci országokban, sőt a Közel-Keleten is. Az igényeket a Terimpex összesíti és közvetíti, s legfeljebb a szállítás időpontjára, módjára vonatkozó konkrét meqállapodás hátráltatja egy-két hétig az üz. létet, ám az mindenképpen létrejön. Mutatja ezt az is, hogy az első negyedévben csaknem kétszer annyi tejes és pecsenyebárány (7700) kelt el, mint amire előzetesen számítottak, így hamarosan sor kerül a ,,türelmetlen" széntlászóli bárányokra is. Remélhetően kedvezően fogadják majd ezt a hírt a zselici faluban, annál is inkább, mert az idén a tartás új módjával próbálkoznak: a tagoktól a háztájiban nevelt tejesbárányt akarják felvásárolni, hogy aztán — egy most átalakítandó hizlaldában, intenzív módon — eladásra tovább neveljék őket. (Varga János).

KAMARAI TERVEK. Jóváhagyták nemrég a pécsi tagvál. lalati ülésen a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli összekötő bizottsága idei munkatervét. Távirati stílusban néhány érdekes hír a külkereskedelmi munka hatékonyabbá tételét szolgáló elképzelésekből: A magyar—jugoszláv határ menti árucsere forgalom növelése érdekében összegezik a dél-dunántúli térség tagvállalatainak javaslatait. Kapcsolatépítő tárgyalásokat vettek tervbe Varasdon és Eszéken, összegyűjtik és kiadványban adják közre a hosszabb ideje külföldön dolgozó szakemberek tapasztalatait, ezzel is segítve a tagvállalatokat a külföldi munkák elnyerésében a munkaszervezésben, a fajlagos devizahozam növelésében. Közreműködnek az MNK külföldi rendezvényein: az év negyedik negyedében Párizsban tartandó bemutatóra a térség stílbútor-gyártóinak részvételét a Moldáviában rendezendő magyar gazdasági és műszaki napokra Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a Kaposvári Hibridsertést Tenyésztő és Értékesítő Közös Vállalat bemutatkozását javasolják. A külkereskedelmi ismeretekej gyarapitan- dó újabb tanfolyamokat indítanak. Az összekötő bizottság a tagvállalatok igényeinek megfelelően látogatást szervez az 1984. évi grazi vásárra. (M. Z).

PROPOLISZ. Jó exportcikk a méz, amiből — a Pécs és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási osztálya tájékoztatása szerint — tavaly 18 millió dollár bevétele volt az országnak. Még nagyobb hasznot hozna a méhesek egyre divatosabb mellékterméke, a propolisz: felvásárlási ára a tavalyi 650-ről 1100 forintra emelkedett kilogrammonként. A tavalyi áron mindössze 120 kilogrammot sikerült átvenni belőle s ennek nemcsak az az oka, hogy a propolisz igen ,,munkás", nehezen összegyűjt, hető (a kaptárok belsejéből kell lekaparni), hanem hogy

egyéni felvásárlók nem egyszer kontárok kezébe kerül, akik a pontos, hiteles minőségvizsgálatról ugyan korántsem tudnak kezeskedni, ám még így is busás haszonnal adják tovább a fertőtlenítő- és erősítőszernek, kozmetikumnak egyaránt alkalmas alapanyagot.

A szakszerű gyártás — mint már többször is hírt adtunk róla lapunkban — megoldódik, a négyféle propolisz-termék

előb'b-utóbb forgalomba kerül. A jövő dönti el hogy a kétszeres ár komolyabb ösztönzője lesz-e a begyűjtésnek, s hogy vállalkoznak-e a propolisszal való foglalkozással azok a fogyasztási szövetkezetek is Baranyában, amelyek eddig — óvatoskodásból, vagy a minőségvizsgálat bonyodalmai miatt — nem tették. Később dől el az is. mennyire kényszerpálya az értékesítés eddig kialakult áfész-Hungaronektár vonala, vagy lehetséges-e itt Baranyában olyan feldolgozó-, minőségvizsgáló kapacitást ösz- szehozni, melynek révén az értékes nyersanyag haszna is mind nagyobb arányban a Me. esek vidékén, a Dráva mentén gyümölcsöztethető. (V. J.)

AZ APRÓ ÜZLETEKÉRT. Május elsejével megkezdi működését a Külkereskedelmi Minisztérium Baranya megyei megbízottja. A minisztérium tulajdonképpen hagyományokat éleszt fel, a Magyar Külkereskedelmi Zsebkönyv 1947-es adatai szerint — ezt Deák Jánosnak, a KKM főosztályvezetőhelyettesének a Világgazda- ság-nak adott nyilatkozatából tudjuk — abban az időben Kecskeméten Orosházán,

Nyíregyházán, Kaposváron és másutt működtek úgynevezett külkereskedelmi vezetők illetve titkárok. A KKM megyei megbízotti hálózatának kiépítése a múlt év őszén Vas megyében kezdődött majd Békés megye következett, s mosj Baranya. A minisztérium státuszában lévő megyei megbízottak feladata a kis volumenű, nem rubelelszámolású export- lehetőségek feltárása közvetítés és segítségnyújtás a kivitelben. (M. 1.).

Textilhulladékbol dollár. Nagyszabású gépi fejlesztés folyik a Temaforg mohácsi telepein. A vállalat textilhulladékokat dolgoz fel értékes alapanyagokká, ezekből szállít a tőkés piacokra is. Képünkön: munkában a közelmúltban beállított osztrák fonógép.

A Magyar Hűtőipari Vállalat közös beszerzési és értékesítési vállalatot alapított az egyik legrégebbi külföldi partnerével, a hamburgi Gustav Wulff céggel. A vegyesvállalati forma azért lesz előnyös a hűtőipar számára, mert az eddigieknél közvetlenebb kapcsolatot teremthet a külpiaccal, s a

lalat olyan piacokat is megnyithat a magyar áruk előtt, ahová eddig legfeljebb többszörös áttétellel — más cégek közvetítésével —, s kevésbé előnyös áron jutottak el termékei.

A Mirelit Handels GmbH néven szereplő új vállalat májustól kezdi meg a közös tevékenységet.

NSZK-beli céggel közös vállalatot alapított a magyar hűtöipar

kereslet-kínálat változásairól gyorsabban informálódhat. Ily módon a vevő igényéhez is rugalmasabban alkalmazkodhat a magyar vállalat. Mindez azért is jelentős, mert a hűtőipar legnagyobb mirelit felvevőpiaca az NSZK, az összes mirelit kivitel 40 százaléka ebbe az országba irányul. Az új vál-