Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-22 / 140. szám

Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Kvász és kumisz - ősi italok A Szovjetunióban létező üdí­tőitalok közül a legrégibbek kö­zé tartozik a kumisz. Történé­szek szerint a kumisz készítésé­nek titkait már az i. e. V. szá­zadban is ismerték a Fekete­tenger északj vidékén élő no­mád törzsek. Ez az ital amellett, hogy kel­lemes ízű és megszünteti a szomjúságérzetet, gyógyító tu­lajdonságokkal is bír. A nagy cukor-, fehérje- és vitamintarta­lom eredményeként a kumisz olyan komoly betegségeknél is eredményesen alkalmazható, mint a tuberkulózis, a krónikus gyomorhurut, gyomorfekély és vérszegényséa. A közelmúltig a kumisz elő­állítása szezonális jellegű volt. Napjainkban sikerült kidolgoz­ni a kancatej por alakban történő tartósítását. így egész évben rendelkezésre áll a szük­séges nyersanyag, hiszen a ku­miszpor több hónapon keresz­tül megőrzi értékes tulajdonsá­gait. Ma már a hagyományos kumiszelőállító területék — Kazahsztán és Baskiria — mel­lett számos más szovjet köztár­saságban is készítik ezt az íz­letes italt. Régmúlt időktől fogva igazi népi italnak számított Oroszor­szágban a kvász. A különlege­sen elkészített kvász fogyasztá­sát a középkori orvosok még a sebesült katonáknak is előír­ták. A kvász gyorsan megszün­tette a szomjúságérzetet, és ha­marosan visszatért a legyengült szervezetűék étvágya ts. Régi szakácskönyvek számta­lan kvásZ-fajta receptjét közük. Mindegyiket saját, jellemző, él- .nevezésükön: kenyér-. házi-, népi-, katona-, petrovi-, bojár-, orvosi stb. kvász. Bár valameny. nyi fajta elkészítésének meg­vannak a maga sajátosságai, az alapanyagok mindegyiknél azonosak. Ezék közé tartozik a rozs-, búza-, árpaliszt, eseten­ként' hajdina- vagy zabliszt, cu. kor, mazsola és fűszerek — torma, menta, komló. BAJOR Még csak kilencvenéves len­ne! — mondhatnánk, de már régesrég tudjuk, a legendák­nak nincs koruk. így aztán nincs neki sem, aki már az én nemzedékem számára is csak sohasem látott emlék, egy megörökölt színházi fenomén, aki egyszerűen „a Bajor" meg­jelöléssel vonult tragikusan a halhatatlanságba. Már nem láthattam színpadon, ezért be kell érnem az általam is tisz­telt, jeles kortársak — Kárpáti Auréltól Gobbi Hildáig — mél­tatásával. Ami megmaradt be­lőle — egyöntetűen állítja min­denki — kevés, nem igazán ő . . . És. mégis. Legelőször egy már akkor sem tökéletes lemezről mesélte nekem Szaltán cár puskini his­tóriáját, olyan kéjesen játszva, egyensúlyozva a szavakkal, hogy képtelen voltam másra fi­gyelni, mint a hangsúlyok eme fékezhetetlen tűzijátékára. Csak jóval később tudtam érté­kelni benne a színésznőt, aki maga teremti meg a mikrofon meghittségében a saját mese- birodalmát kényeskedő magán­hangzókból, röppenő mással­hangzókból. Bajor úgy adta elő ezt a klasszikus mesét, mintha Madáchot, vagy Shakespeare-t mondana ... És a filmjei? Ezek a tisztes, de igazán sohasem jó produk­ciók, amikkel nem is volt külö­nösebben átütő sikere, noha a hangosfilm első próbálkozá­sainál ösztönösen rá gondol­tak. Zilahy unszolására szere­pelt a Két fogolyban, meg A szűz és a gödölyében. Két pa­rádés feladatot kapott — mind­kettő visszaélt vele; Mindkettő­ben hagyták, hogy színházat játsszon, ezért történhetett meg, hogy a színpadon bizo­nyítani képtelen Korády mai szemmel őszintébb, tehát jobb mellette . . Hogy némafilmjei milyenek lehettek? Ki tudja? Talán, éppen a tapasztalat megkötései híján - felszaba- dultabbak. De tény, hogy Ba­jor Gizi nagyságát hiába sze­retnénk megindokolni filmjei­vel. A kamerák objektivitását alapvetően teatrális lénye kép­telen volt eltűrni. Színpadi színész volt - akár­csak Törzs vagy Csortos - és képtelen volt kibújni a bőré­ből. És mégis. Verseket írtak róla, meg könyveket. Tündérnek nevezték, és még azok is, akiknek fáj­dalmat okozott (ő is ember volt), mint valami tüneményről mesélnek százszínű asszonyisá- gáról, játékairól, bolondozásai­ról, életmentő akcióiról, szín­padot és életet becsülő tisztes­ségéről. Játszotta a Makrancos hölgyet, a Vízkereszt ben Vio­lát, Annát a Tenner John há­zasságában, Puckot és persze Titániát a Szenitvánéji álom­ban, Tündét a Vörösmarty me­sejátékban. Műfajok közt ci­kázott, a Lili című operettől, a halálán lévő Kaméliás höl­gyig. Egyénisége titkát próbál­ta meghatározni Kárpáti Aurél, amikor ezt írta róla: Sugárzó intelligenciájával, élénk szelle­mével, gyöngyöző humorával és elmélyült drámaiságával a legvonzóbb emberi jelenségek egyike. Csupa természetes báj és kedvesség az életben épp­úgy, mint a színpadon. Valójá­ban ott a színpadon élt ő iga­zán, olyan intenzíven, hogy nemegyszer úgy teiszett, az életben is inkább csak ját­szott.” Most lenne kilencvenéves. Dehát, ugye, a legendáknak nincs koruk? Nemlaha György Zilia szerepében Heltai Jenő „Néma levente” című színművében Találkozás a természet Kovács Attila: Elugró bika Barta Béla: Fiatal Japátos Johanson-Bröck: Téli táj Bruce James: Szajkó Teázás és forma Nemdohányzók városa Bankija után Varsec a máso­dik bolgár gyógyüdülőhely, amelyet á nemdohányzók váro­sává nyilvánítottak. Jelenleg a város családjainak egynegyede vesz részt a kezde­ményezésben. Ezek a családok házaikra táblát helyeztek el, „Ebben az otthonban nem do­hányoznak" felirattal. Varsec helyi vezetőinek az a szándéka, hogy 1985-re a vá­roska minden lakója, sőt a be­utaltak^ és az üdülővendégék is bekapcsolódjanak a dohányzás elleni mozgalomba. A varseci- ek úgy gondolják, hogy a ven­dégeket könnyen megnyerhetik ügyüknek, hiszen többségük úgyis a gyógyulást keresi. (Az északnyugat bulgáriai kisváros helyi forrásainak vízével ideg-, szív- és érrendszeri betegsége­ket, reumát, cukorbajt gyógyí­tanak. Jó hatással van a var- secj víz az anyagcserére és eny­híti a gyulladásos folyamatokat is). Ma Bulgáriában az oktatást és az egészségügyet a nemdo­hányzók szakmájának tekintik, így a varseci tanárok, orvosok éá más egészségügyi dolgozók fontos szerepet vállalnak a do­hányzás elleni propagandában. Még tanácsadó szolgálatot is szervezték, amilyen már 40 mű­ködik az országban. Ibsen „Nóra" cimű drámájának címszerepében, Jávor Pállal HUMOR Aranykezű Feri bácsi . .. Igaza van, drága telepve­lő kartárs, tökéletesen igaza n! Hétfőn a kettes raktárban y nagy darabon leszakadt a kólát a mennyezetről, érté- s műszereket, alkatrészeket :t tönkre, és ma már szerda n, a kőműves pedig még ndig nem kezdte el a plafon vakolását. Tudom, azt is tet- itt kérdezni, hogy per mo- ;ntán mit csinál az az ember, rém tisztelettel, ha szabad leményt mondani a dolgok yásáról, szóval Feri bácsi, kőműves egy végtelenül szor- Imas ember... Ezt én, mint telep gondnoka tanúsí- ml... Ö most is dolgozik, rém tisztelettel, ő nem tehet késésről, ő mindig azt csi­nálja, amit mondanak neki . . Ahogy én ismerem az öreget ő már rég megpreparálta vol na azt d francos mennyezetet de ha egyszer máshová küld ték őt dolgozni! Igazam van telepvezető kartárs? Mert szegény, megboldogult nagyanyám szorult helyzetben mindig emlegette azt a nagy igazságot, hogy lében und lé­ben lassen, ami magyarul any- nyit tesz, hogy ne szólj szám és nem fáj a főnököm feje! Csak azért idézem klassziku­sainkat, mert tetszett kérdezni, hogy most hol dolgozik az az aranykezű FerCbácsf. Nem aka­rok ünneprontó lenni, de hét­köznapi egyszerűséggel azt kell mondanom, hogy ha jól em­lékszem, hétfő óta a telepveze­tő kartárs szíves engedelmével Adamec telepvezető-helyettes kartárs hétvégi farmján, a Du- na-kanyarban tüsténkedik a ke­resett dolgozó. És azt is tudja, drága telep­vezető kartárs, hogy én precíz ember vagyok. Mivel már be­indult a nagy nyári szezon, így hát ebben az építőipari kapa­citáshiánnyal kínlódó világban naprakészen elszámolok Feri bácsi munkaidejével. Kezdem azzal, hogy a múlt héten en­nek az aranykezű embernek az összes vállalati munkája annyi volt, hogy húzott két rabicfalat a központban, aztán usgyi, tü­neményes gyorsasággal a Sze- lídi-tó partján találta magát a kisöreg a főkönyvelő társaságá­ban. Hogy miért ilyen kapós munkaerő Feri bácsi? Kérem, a különböző beosztásban dolgozó kollégáink egész serege tanú­sítja, hogy ez az aranykezű mester a tetőbeépítéstől a de­rítők, emésztő gödrök építésé­ig minden kőművesmunkához kitűnően ért. Elég csak olyan illusztris neveket említenem, mint Puskás doktor, a vállalat jogásza, Faludi osztályvezető kartárs, Soponyai Boldizsár üzempszichológus, és még so­rolhatnám a Feri bácsi nevét imába foglalók névsorát, akik rendszeresen ideszólnak ma­gának, hogy drága telepveze­tő kartárs, Béluskám, aranyko­mám, küldd már ki hozzám azt a bácsit, tudod, aki a múltkor is kint dolgozott a telkemen. És ilyenkor a telepvezető kar­társ sem tehet mást, szól ne­kem, a gondnoknak, mert ugye a karbantartók hozzám tartoz­nak, és meg küldöm az öreget oda, ahová az urak, akarom mondani, a kedves kollégák parancsolják. Nem akarom elkeseríteni, te­lepvezető kartárs, de még a jö­vő héten sem tudjuk megjaví­tani a mennyezetet. Hétfőn az öreg a központban bevakolja a rabicfalat, az kétnapi munka, szerdán usgyi, kezdődik az or­szágjárás: most a dadogós Ná­dori kartárs viszi magával vi­dékre az öreget. .. Azt kérdi, mit lehet tenni? Nagyon egy­szerű! ... Őszig egy ember fog­ja a plafont, hogy le ne sza­kadjon. Ha meg beáll a rossz idő, valahonnét majd csak elő­kerül az az aranykezű Feri bá­csi! Kiss György Mihály Gyártási joguk megvásárolható...

Next

/
Oldalképek
Tartalom