Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-01 / 119. szám

Pártunk XII. kongresszusán kijelölt úton haladva Megyénk közvéleménye érthető érdeklődéssel kí­sérte azt a számvetést, amelynek során a Köz­ponti Bizottság — már kialakult gyakorlatként — áttekintette a XII. kongresszuson hozott határozatok megvalósu­lásának menetét és ál- lástfoglalt a további fel­adatokban. A Központi Bizottság április 12—13-i ülése nagy jelentősé­gű esemény, hiszen az elfoga­dott és azóta megismert doku­mentum — választ adva sok fontos kérdésre, és jelezve a soron levő feladatokat — meg­határozóan befolyásolja pár­tunk tevékenységét, a szocia­lista építőmunkát, a társadal­mi viszonyok alakulását. Ezért különösen fontos az a ténye­ken nyugvó tapasztalat, hogy az elmúlt 3 évben a kongresz- szuson kijelölt úton haladtunk, a gyakorlat igazolta a dönté­seket. Belső helyzetünk szilárd, javult a népgazdaság egyen­súlya, társadalmi méretekben megőriztük az életszínvonalat, javultak az életkörülmények, megtartottuk a közellátás szín­vonalát, létbiztonság van. Mind. ezt a párt és a nép összefogá­sának, a kölcsönös bizalomnak, szövetségeseinknek bővülő nemzetközi politikai, gazdasá­gi, kulturális kapcsolatainknak és a békének köszönhetjük. Tudjuk valamennyien, a mos­tani körülmények különböznek a 3 évvel ezelőttitől. Feszültebb nemzetközi helyzetben és rosz- szabb külgazdasági körülmé­nyek között végeztük munkán­kat. Tőlünk független tényező­ként szembe kellett és kell ma is néznünk az Amerikai Egye­sült Államok, a többi NATO- állam és más imperialista kö­rök ideológiai-politikai táma­dásával, a gazdasági bojkott szervezésének kísérletével és mindenekelőtt nagyarányú fegy­verkezésükkel, azért, hogy ka­tonai erőfölényhez jussanak, és n fölény birtokában teret nyer­jenek. A világgazdaságban 1973— 1974-től bekövetkezett már is­mert nagymértékű anyag- és energia-áremelkedés hatására, ma importszükségleteinkért 20 százalékkal több áruval fize­tünk, mint 9 évvel ezelőtt. A kapitalizmus mélyülő gazdasá­gi, pénzügyi válsága az inflá­ció, a munkanélküliség minket is érint. Szűkülnek a piacok, így nehezebb kereskedni, és a lehetséqes gazdasági együtt­működést még tovább terheli a diszkrimináció, a gazdasági háború. Ilyen körülmények között kü­lön értéke van elért eredmé­nyeinknek, politikai, gazdasági stabilitásunknak, mindannak a munkának, amely mögöttünk van. A ,,van mit megőriznünk, féltetnünk és természetesen to­vábbfejlesztenünk” kongresszu­si gondolat napjaink realitása, cselekvésünk mozgatórugója lett. Ez jut kifejezésre megyénk lakosságának, dolgozóinak helytállásában, a munkakollek­tívák, a politikai, állami, gaz­dasági, kulturális intézmények tevékenységében, jobbra törek. vésében. Bizonyítottuk tehát, hogy a korábbitól nehezebb helyzet­ben, bonyolultabb viszonyok kö­zött. magasabb követelmények mellett — nemzetközi összeha­sonlításban is mérve — lehet eredményesen dolgozni. Erre épített a Központi Bizottság, amikor úgy. határozott, hogy ,,a következő években az a leq- fontosabb feladat, hogy a XII. kongresszus határozatainak végrehajtására, a VI. ötéves terv teljesítésére összpontosít­sunk minden erőt.” Kritikusan és önkritikusan Ha belső viszonyaink érték, adó, értékteremtő tényezőire gondolunk, arra, hogy amit el­értünk, az a közös munka ered­ménye, hogy jelentős részben rajtunk múlott, hogyan éltünk r Irta: Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára adott lehetőségeinkkel, akkor nem maradhat el annak vizs­gálata sem, hogy megtettünk-e tőlünk minden telhetőt azért, hogy céljainkat elérjük, mun­kánk eredményesebb legyen, az emberek anyagi-kulturális gyarapodásában továbbra is előrehaladjunk. Általános vélemény, hogy az összegező munka szakaszában a pártszervek, így a Központi Bizottság is, kritikusan és önkri­tikusan értékelték a munkát. Nyíltan szóltak az irányítás, a végrehajtás gyengeségeiről, a valós gondokról, nehézségek­ről, a hibákról, majd a teen­dőkről is. Minősítették az olyan megnyilvánulásokat, amelyek tudatosan elferdítik a valósá­got, pesszimista hangulatot kel­tenek, vagy éppen szocialista törekvéseinkkel szembenálló né­zeteket tükröznek. A Központi Bizottság hatá­rozata értékelésével,, válaszai­val, a tennivalók jelzésével vi­lágosan mutatja a cselekvés irányát, támpont mindazoknak, akik elkötelezetten akarnak munkálkodni országunk boldo­gulásáért. Természetesen sok még a munka minden területen. Azt sem mondhatjuk még el hogy könnyebb és jobb feltételek kö­zött dolgozhatunk a jövőben. Nem lehet ígérni gyors és je­lentősebb javulást társadalmi méretekben az életszínvonal nö­vekedésében. Ha minden körül­ménnyel reálisan számolunk, erőfeszítéseinket fokozzuk, ak­kor remélhetjük, hogy a jövő­ben is előrehaladunk, a leglé­nyegesebb társadalmi-szociális gondokat enyhíteni tudjuk, és megteremthetjük a mainál di­namikusabb fejlődés alapját, lehetőségét. Ehhez mindenek­előtt arra van szükség, hogy a XII. kongresszus, a VI. ötéves terv irányvonalát követve, itt a megyénkben is jobban dolgoz­zunk, határozottabbak legyünk a végrehajtás minden területén. Szocialista építőmunkánk ered­ményes folytatása mindenek­előtt a termelésben dől el. Ba­ranyában jelentős termelési ka­pacitásokkal rendelkezünk, olyan gazdasággal, ahol éves szinten mintegy 45 milliárd fo­rintnak megfelelő új érték, áru- és anyagi szolgáltatás jön lét­re. Nagyon fontos, hogy a párt-, az állami és társadalmi szervek tevékenysége középpontjában a termelési-gazdálkodási kérdé­sek álljanak. A nehéz körülmé­nyek ellenére gazdaságunk áll­ja a próbát. A termelő- és szol­gáltató vállalatok, szövetkeze­tek viszonylag magas számban értek el az elmúlt években is kiemelkedő eredményeket, és így kiváló címeket és más ki­tüntetéseket érdemeltek ki. Mi­közben elismeréssel adózunk a magas hatékonysággal dolgo­zó vállalati, szövetkezeti kollek­tíváknak, és becsüljük a tisz­tességes helytállást is, megál­lapíthatjuk; az eredmények csak a körülményekhez képest biztatóak, a követelményekhez képest azonban nem kielégí- tőek. Baranya gazdasága jelenlegi teljesítményénél többre képes. Különösen igaz ez a feldolgozó ágazatokra. Az itt működő vál­lalatok, szövetkezetek közül jó- néhány piac, illetve rendelés hiányában termelési kapacitá­sát nem használja ki. Ma va­lóban nehéz terméket eladni, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a piac nem telje­sen tőlünk független tényező. Több és még jobb versenyké­pes termékre és szolgáltatásra van szükség. Napjainkban nemcsak a minőség, hanem a mennyiségi tényező is életbe­vágóan fontos, ugyanis az áru­ellátás színvonalának megőr­zése, fizetési mérlegünk, áru­forgalmunk egyenlegének javí­tása csak a szakadatlanul bő­vülő ártermelés útján érhető el. Ha most az értékesítés a szűk keresztmetszet, akkor a lehet­séges termelési folyamatokkal összefüggésben megkülönböz­tetett figyelmet kell kapnia. Hatékonyabb munkával A Központi Bizottság fontos útmutatása számunkra, hogy a jövőben a külső és belső egyensúly javításának útja a hatékonyabb munka legyen, ne kényszerüljünk az egyensúly ja­vítása érdekében a beruházá­sok további csökkentésére és a fogyasztás korlátozására. A hatékonyabb munka kibon­takoztatásában sok még a le­hetőség és tartaléka. A műsza­ki színvonal emelése, a terme­lési és termékszerkezet fejlesz­tése érdekében az eddiginél is jobban kell építeni a tudomány, a kultúra erőire és eredmé­nyeire, a hatékony vezetési, szervezési tapasztalatokra. A gazdaságirányítási rendszer tö­kéletesítésének keretében a most folyó vállalatirányításnak, a vállalati belső mechanizmus fejlesztésének is a hatékonyabb, korszerűbb termelést kell szol­gálnia. A gazdaságirányítás új rugalmas gazdálkodási formák kialakulását is kezdeményezte. Döntő többsége ezeknek me­gyénkben is szocialista vállal­kozás, a szocialista szektor ré­sze, működésük eredményei biztatóak. A valós szükséglete­ken alapuló és a pótlólagos erőforrásokat feltáró munkakö­zösségek és magánvállalkozá­sok kialakulása, tevékenysége kezdeti szakaszban van. Műkö­désük hasznosságának bizonyí­tására még időre és tapaszta­latokra van szükség. Törekvéseink megvalósítá­sában fontos szerepe van az építő- és építőanyagiparnak. A termelőkapacitások bővítése, az életkörülmények javítása nem­zeti vagyonunk állagának meg­őrzése, a lakásprogram meg­valósítása, az állami és magán­építkezés eredményes folytatá­sa jórészt ezektől az ágazatok­tól függ. A kétségtelen előre­lépés ellenére sajnos még min­dig nincs meg megyénkben az összhang a beruházási kereslet és az építőipari kapacitások között. Őszintén kell szólni arról is, az összhang hiányából vesz­teségek is érnek bennünket. A beruházások elhúzódásai révén az emberek később jutnak ked­vezőbb körülmények közé, anyagi vagy szellemi ellátás­hoz, szolgáltatáshoz. Vesztesé­gek keletkeznek azáltal is, hogy nem mindig jó minőségben ké­szülnek el a létesítmények. Hat­hatós erőfeszítésekre van szük­ség, hogy a kereslet—kínálat összhangja mielőbb meglegyen, és ezen a nagyon fontos terü­leten is előrelépjünk. Fegyelmezettebben önkritikusan kell szembe­néznünk azzal is, hogy a gaz­daság valamennyi területén nem tudtunk még határozottan fellépni, nagyobb eredményt el­érni a munkafegyelem megszi­lárdításában, a munka jobb megszervezésében, a vállalati, szövetkezeti szűk keresztmetsze­tek, gyenge pontok felszámolá­sában. A munkafegyelem javí­tása többek között azért is igen fontos, mert összefüggésbe hoz­ható a társadalmi, állampolgá­ri fegyelem állapotával is. Ha munkahelyeken, a termelési fo­lyamatokban rend, fegyelem és szervezettség van, akkor ennek tükröződnie kell a társadalmi fegyelem helyzetében is. Az olyan jellegű gondok és prob­lémák, mint a munka- és szer­ződési fegyelem, az együttmű­ködés és a kooperáció, az im­portkiváltás hiánya általános­nak tekinthetők, de természete­sen nem minden helyen jelent­keznek azonos módon, vagy ugyanolyan súllyal. Jórészt raj­tunk gazdasági, állami, politi­kai és társadalmi vezetőkön, de természetesen a dolgozókon is múlik, hogy e kérdésekben elő­rehaladjunk. A XII. kongresszusnak, a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülé­sének egyik központi gondola­ta volt az emberi tényező, a ve­zetői munka fokozottabb figye­lembevételének igénye. Tapasz­talataink megerősítik, ha a munkafeltételek adottak, a po­litika megvalósítása, az ered­ményes munka döntően a ve­zetőkön múlik. Ezért miközben személyes felelősségük erősíté­sét szorgalmazzuk, egyszer­smind azt is elvárjuk, hogy sze­mélyes példamutatásukkal kö­veteljék meg a rendet, a fe­gyelmet, azt, hogy mindenki tisztességgel tegyen eleget kö­telezettségének. Ilyen módon a becsületesen dolgozó emberek részéről is támogatásra számít­hatnak azok a vezetők, akik felelősen kezdeményeznek, fel­karolják az újat, építenek a kollektíva véleményére, javas­lataira. A vezetői munka meg­ítélésének mércéje a jövőben sem lehet más, mint a szemé­lyes tevékenység, a megbízott feladat teljesítése, a szocialista erkölcsi normáknak megfelelő magata rtás. Eszméink erejével Az 1980 óta végzett munka eredményeinek záloga volt és további előrehaladásunknak is nélkülözhetetlen feltétele, hogy az emberek elfogadják, magú. kénak vallják politikánkat. Eb­ben igen nagy szerepe volt ed­dig, és van jelenleg is a párt- szervezetek tevékenységének, a párt egységének, módszerei­nek, párttagságunk elvhűségé­nek, kitartásának, személyes példamutatásának. Most, ami­kor feszültebb, bonyolultabb vi­lágban élünk, amikor minden eredményért igazán meg kell küzdeni, amikor maga a párt­tagság, a szövetségesek és ál­talában az emberek nagyobb terhelésnek vannak kitéve, mint néhány évvel ezelőtt, igazán szükséges a szilárd pártfegye­lem. Az, hogy felkészülten, ér­vekkel tudjunk kiállni eszménk, politikánk, q szocializmus és konkrétabb feladataink, alkal­mazott módszereink mellett. Ezért a pártmunkában az ideológiai-politikai tevékeny­ségre továbbra is nagy figyel­met kell fordítani. Az ideoló­giai-politikai munkától, az agi- tációtól, a propagandától, a megyei tömegtájékoztatástól is azt várjuk, hogy segítse a Köz­ponti Bizottság határozatának megértetését, elfogadtatását, mozgósítson mindennapi fel­adataink elvégzésére. Azt ta­pasztaljuk, a politikai kérdések iránt változatlanul nagy az ér­deklődés. Közös dolgainkban széles körű a párbeszéd, de eredményes folytatásához még sok a kihasználatlan lehetőség. Eszménk, politikánk terjesztésé­nek feltételei adottak, élünk is vele. Mégis úgy tűnik, a végre­hajtásra való mozgósítás, a na­pi politizálás színvonala elma­rad a követelményektől. Tények igazolják, hogy az emberek gondolkodásában, magatartásában erősödnek a szocialista vonások, ugyanakkor terjed a kispolgári gondolko­dás, a közügyek iránti közöm­bösség, az egoizmus és az ön­zés. Az új nemzetközi és hazai jelenségek megítélésében bi­zonytalanság is tapasztalható, helytelen téves nézetekkel ta­lálkozunk. A szövetségi politi­ka, az egyházpolitika, az ideológiai harc követelménye előtt sokan értetlenül állnak. A feszültebb nemzetközi helyzet­tel, a valóban nagyon veszélyes és ránk kényszerített fegyverke­zési versennyel összefüggésben a pacifizmus jelenségei mutat­koznak. Megyei közvélemé­nyünk elismeri és értékeli pár­tunk megújulási készségét, azt, hogy a szocialista építőmunka felvetődő kérdéseire célraveze­tő megoldásokat talált, mégis az ennek érdekében tett új lé­pések a párttagság és a pár- tonkivüliek körében is sok eset­ben értetlenséget, bizonytalan­ságot váltanak ki. Ilyen hely­zetben a vélemények, a néze­tek könnyen egyoldalúvá vál­hatnak. Különösen veszélyesek az olyan fel-fel bukkanó néze­tek, mint a nacionalizmus, a sovinizmus, a más népek meg­vetése és gyűlölete, a bekép­zeltség, a nemzeti gőg. Az ilyen felvetések csak arra jók, hogy a szocialista országokban növeljék a nacionalizmus ér­zését, és a testvéri országokat szembeállítsák egymással. Az ilyen nézetek mögött valójában a szocializmus ellenség, az an. tikommunizmus áll. A mi igazi érdekeink azt diktálják, hogy a baráti országokkal, szövetsége­seinkkel fűzzük még szorosabb­ra az együttműködést, a nacio­nalizmussal, a sovinizmussal szemben a szocialista hazafisá- got, az internacionalizmust, a népek barátságának eszméjét állítjuk. Egységben A Központi Bizottság hatá­rozata joggal mutatott rá, hogy a nehezebb időkben csak kitar­tóbb munkával lehet fenntar­tani a már meglévő népi-nem­zeti egységet, szocialista cél­jainkban kialakult közmeg­egyezést. Az újabb — és újabb feladatokban újból — és újból egységre kell jutnunk a párt­ban és a társadalomban egyaránt. Senkiről sem mond­hatunk le, a türelem a meg­győzés eszközével, marxista ál. láspontunk képviseletével törek­véseinknek újabb szövetségese­ket szerezhetünk. A tömegpoli­tikai munkának tehát igen nagy a jelentősége, különösen így van ez az ifjúság esetében. Az ifjúsággal mindig törődnünk kell. Mindenekelőtt o fiatalok eszmei megnyerése a legfonto­sabb számunkra. Látnunk kell azt is, hogy legfőbb társada­lompolitikai törekvéseink meg­valósításának is fontos feltéte­le, hogy a fiatalok döntő több­sége mellettünk legyen. Mind­ezekkel összefüggésben feTada. taink nagy része kapcsolódik az ifjúsághoz. A Központi Bi­zottság határozata erre utalva leszögezi, „a párt és a kormány magának érzi az ifjúság gond­jait és a jelenlegi körülmények között is azok megvalósítására törekszik, társadalmunknak se­gítenie kell a fiatalokat a pá­lyakezdés nehézségeinek leküz­désében, az önálló otthon te­remtésében. Jobban kell építe­ni a fiatalok újító kezdeménye­zéseire, és figyelni kell kritikai észrevételeire. Biztosítani kell annak feltételeit, hogy felelős részt vállalhassanak politikánk alakításában, az országépítés­ben, a vezetésben." A pártban és minden felelős állami, tár­sadalmi, gazdasági szerveze­tekben és intézményekben kö­vetkezetesebb munkára van szükség ahhoz, hogy a fiatalok döntő többségét ezután is mel­lettünk tudva, velük együtt dol­gozva a határozatban foglal­takban előrelépjünk. Társadalomépítő feladataink megoldásának eddig is lendí- tője volt a szocialista demok­rácia. A Központi Bizottság ha­tározata, visszatekintve az el­múlt évek tapasztalataira, kri­tikusan állapította meg, hogy az erőfeszítések ellenére nem értünk el kellő eredményeket, további jelentős feladataink vannak a szocialista demokrá­cia fejlesztésében. A Központi Bizottság e megállapítása egy­ben állásfoglalás is abban a kérdésben, hogy szűkíteni vagy bővíteni szükséges-e a demok­ráciát, a közélet fórumait, a dolgozók beleszólását a köz­ügyek intézésében. Az előttünk álló feladatok megoldása szük­ségszerűen igényli, hogy mind többen beavatotton, felelősen hallattassák hangjukat, tehes­senek észrevételeket, javaslato­kat, dolgaink, közös ügyünk jobb menete érdekében. A tu­datosabb cselekvés elősegítése, a beleszólási joa bővítése a döntésekbe. előrehaladásunk fontos feltétele, egyben újabb erőforrás nyitása a szocialista építőmunka eredményes végzé­séhez. Pártunk XII. kongresszusán ki­jelölt úton haladunk tovább. Céljaink megvalósításához bé­kére van szükség, ezért vala­mennyiünk fontos feladata a béke ügyének képviselete, hon­védelmi kötelezettségeink tel­jesítése, biztonságunkról való gondoskodás, az eredményes szocialista építőmunka. Az elmúlt év novemberében a megyei pártbizottság elvé­gezte a félidős számvetést, leg­főbb tapasztalatként megálla­pította; „a kongresszusi célok elfogadásában megyénkben is a párttagság és a pártonkívü- liek körében egyaránt egységre jutottunk. Az emberek vélemé­nyében, tetteiben kifejezésre ju­tott, hogy egyetértenek pártunk pclitikai irányvonalának folyta­tásával. A mi tapasztalataink is igazolták, hogy o kongresz- szus helyesen határozta meg a szocialista építőmunka soron- levő feladatait. Elmondhatjuk, hogy a kongresszusi határoza­tok végrehajtása megyénkben is eredményesen folyik, érvé­nyesül a párt politikája. Meg­van a bizalom a párt és a dol­gozók között, nyugodt a politi­kai hangulat, a qazdaság- és életszínvonal-politikai célkitűzé­sek megvalósítása a kijelölt irányban halad, a meglévő gondokkal és az aggodalmak­kal együtt bizakodó légkörben folyik a munka.” A Megyei Pártbizottság mun­kájának központi kérdése ezért a továbbiakban is az lesz, hogy kialakítsuk, illetve tovább­vigyük pártunk politikai irány­vonalának megfelelő gyakorla­tot, más szóval, szervezzük és ellenőrizzük a XII. kongresszu­son és most, a Központi Bizott­ság áprilisi ülésén elfogadott határozatok helyi végrehajtá­sát, biztosítsunk megfelelő fel­tételeket a teremtő munkához. A szigetvári cipőgyár tűzödei szalagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom