Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1983-05-19 / 137. szám
1983. május 19., csütörtök Dunántúli napló 5 Negyedszer kiváló a mohácsi halászati szövetkezet A jól szervezett szállítások meggyorsítják a mun kát. elősegítik o határidők betartását. Képünk a Felsővámház utcai építkezésen készült Pécsett. Fotó: Erb János Tantestületi beszámoló taggyűlések A jobb szakmunkásképzés érdekében Az oktatási évhez igazodva a tantestületi pártszervezetek ilyentájt tartják éves beszámoló taggyűlésüket. Már több tanintézetben megtörtént a kommunista pedagógusok számvetése, igy tegnap két helyütt is: a középiskolai kollégiumok pártalapszervezetében és az 506. sz. Szakmunkásképző Intézetben. Az ipari szakmunkásképzés pécsi intézményei között rangos Hely illeti meg az 506-os számút. Hetényi Dezső, az alapszervezet vezetőségének titkára a vezetőség beszámolójában ennek a helynek a tudatában értékelte a pártalap- szervezet munkáját — melyről1 elismerő értékelést adott az MSZMP pécsi középfokú oktatási intézmények végrehajtó bizottsága is. Ám ebben az értékelésben ajánlásként az is ott szerepelt, hogy a pártszervezet, a vezetőség törekedjen a feladatok konkrétabb meghatározó sá ra. Pedig a vezetőség beszámolója nemcsak mások, hanem az alapszervezet munkáját is kritikusan elemezte — természetesen az intézmény oktatónevelő tevékenységének a középpontba állításával. Igy például jogos a kritika és önkritika, ha arról szólnak, hogy a szakmai képzés is javítható, de különös gondok vannak a tanulók érzelmi, világnézeti poli- -tikai nevelésével. Sok szakmunkástanulóra jellemző az akaratgyengeség, az, hogy könnyen befolyásolható _erköl- csi magatartása, hogy keresi a kisebb ellenállás irányát, s arra indul. A vita egyik résztvevője így fogalmazott ezzel kapcsolatban: azt kell elérni az intézményben, hogy a becsületes, szorgalmas, jó munka jelenthesse a kisebb ellenállás irányát bárkinek is, és minden más törekvés valódi ellenállásba ütközzön. S a beszámoló feletti vitában körvonalazódott a kommunista tanárok, szakoktatók és nevelőtanárok álláspontja: elsősorban önmagunkkal kell1 igényesebbnek lennünk, hogy követelményeket állíthassunk mások elé: oly követelményeket, melyek osztályöntudattal rendelkező munkásokat alakítanak. Az 506. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben közel a tantestület fele tagja a pártnak, érezni jelenlétüket az intézmény életében. Hogy tekintélyük, megbecsülésük növekedjen — állapította meg a beszámoló — az eddiginél jobban kell vállalniuk a vitát egymással is, tanulókkal is, a meggyőzés szándékával. E nyílt légkörhöz jó alap, hogy személyre szólóan értékelték a párttagok tevékenységét is, s fogadták el a határozati javaslatot a jobb szakmunkás- képzés érdekében. B. L. (Kiszolgáltatás Régóta várt tévéműsor megnézésére készülök kedden este. Húznám a fotelt a legmegfelelőbb szögbe, amikor o képernyő hirtelen sisteregni kezd, kép helyett apró, vibráló fénypontok jelennek meg. Tipikus adáshiba. Körtelefon az Egri Gyula út környékén lakó ismerősöknek: ott sincs kép. Várok. Talán csak néhány perces üzemzavar, sajnos nem ritkaság. De félóra múltán sincs semmi biztató jel, a műsor pedig mindjárt kezdődik. Telefon a PIK gyorssegélyszolgálatához, az antennaüzembe. Senki nem jelentkezik. A vállalat portása van a helyén egyedül, nyugodt hangon közli, hogy reggel 7-kor jelentsem be a hibát. „De uram, reggelig nem várnak Pesten a filmmel" — próbálkozom, de a válasz lehűt: „Én nem tehetek semmit, csak este 8-ig tart ügyeletet a PIK." Lázas bütykölésbe kezd a szomszéd, végül szobaantennával, rádióhanggal foghatóvá válik az adás. Szép-szép, hogy lassan már rendszeres kertvárosi tévénézők leszünk, de ha már egyszer egy zsinórra vagyunk kötve néhány ezren, jó volna, ha a központi adás vételére is megvolna a garancia, és a szolgáltatás nem válna időnként kiszolgáltatássá. H. J. Gépkölcsönzés és munkaerőfelesleg-átadás Együttműködés a megye építőipari szervezetei között Mikroszámítógépeket ad bérbe az ÉGSZI Az ez évi pénzügyi költségvetés elfogadásakor felmerült: legyen a BÉKI-nek saját pénzügyi alapja a külön munkákra, tanulmány- tervekre, jutalmazásokra. Az igazgatótanács elfogadta az ötletet, bár az összegről majd későbbiekben döntenek. Az egyik vállalatigazgató felvetette, hogy építőmestereket venne kölcsön, akár gazdasági munkaközösségeken belül is. Erre mindenki azt mondta, hogy az ö vállalatánál, szövetkezeténél is szívesen látna a jelenleginél több kőművest. ünnepi közgyűlésre gyűltek össze tegnap délelőtt Mohácson, a Halászcsárdában megyénk egyetlen halászati szövetkezetének tagjai. Az ünneplésre az adott alkalmat, hogy a három évtizedes múltra visszatekintő közösség — közel egy évtized után — a' tavalyi és az azt megelőző eredményes gazdasági év alapján negyedszer érdemelte ki a Kiváló Termelőszövetkezeti címet. Az ünnepség vendégei között helyet foglalt dr. Dénes Lajos, a MÉM miniszterhelyettese, Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bizottságának első titkára és dr. Dobrai Lajos, o MÉM Vadászati és Halászati Főosztályának helyettes vezetője. A tevékenységének zömét a lakosság hallal történő ellátásában kifejtő — a mohácsi Halászcsárda, halbolt és -bárka, valamint a harkányi halsütő üzemeltetése mellett — jelentős exportot is lebonyolító szövetkezet tavaly 264,9 tonna halat — melyből 50 tonna volt a Dunából kifogott — tett a hazai és külföldi fogyasztók asztalára. Dr. Dénes Lajos, a MÉM miniszterhelyettese hozzászólásáA párbeszéd két eltérő helyzetű, eltérő nézetű tárgyalófelet feltételez. Ha tehát szigorúan értelmezzük ezt a „műfajt”, a Népművelők Egyesületének tegnapi regionális tanácskozása inkább eszmecserének nevezhető, semmint párbeszédnek, hiszen a jelenlévők többsége azonos státust tölt be a közművelődés rendszerében. Nem érdemes azonban a szavakon lovagolni, amikor a napirenden igén fontos kérdés szerepel: mennyire demokratikus ma Magyarországon a szellemi javak közvetítése, egyenlő arányban részesül-e a kulturális szolgáltatásokból a magyar népesség minden rétege? A Magyar Népművelők Egyesülete a szeptemberben Debrecen városában megrendezendő országos konferencia előkészítéseképpen területi fórumok elé vitte a kulturális demokrácia témakörét. Eredeti szándék szerint a párbeszéd a közművelődés irányítói és a népművelők között folyik a regionális központokban, s az itt szerzett ban elmondta, hogy az ország 16 halászati termelőszövetkezete között — éppen az egyik legkisebb létszámú közösségnek — különösen rangot jelent a kitüntető cím kivívása. A kollektívát dicsérő szavak közepette átadta a Kiváló Termelőszövetkezet címet dokumentáló oklevelet Tófeji Károlynénak, a szövetkezet efnöknőjének, aki egyben megkapta a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést is. Ezt követően Bencze Ferenc, a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetségének titkára nyújtotta át az ország legjobb halászati termelőszövetkezetének a munkaversenyben kiérdemelt vándorzászlót és plakettet az elnökasszonynak és a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést Berek Józsefnek és Petro- vícs Gábornak. A termelőszövetkezet Brodarics István nevét viselő szocialista brigádját az Országos Béketanács a békemozgalomban végzett kiváló munkáért emléklappal tüntette ki. A TOT-tól öten: Késics An- talné, Pápé Mihály, Érdi Csaba, Kindl Istvánná és Rozmer Miklós kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. K. L. tapasztalatokat összegeznék a legaktívabb felszólalók Debrecenben. A pécsi eszmecserét az Ifjúsági Házban rendezték meg baranyai, tolnai, somogyi és zalai résztvevőkkel. A vitaindítót Rátki András, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője tartotta, a vitában sokan felszólaltak. Melyek azok a gondok, amelyek a legégetőbbek a magyar közművelődésben? Először is az alkotmányban rögzített, mindenki számára egyenlő jogosultság, a művelődéshez való jog érvényesülése. Vajon egyforma esélye van-e egy aprófalu lakosának a kulturális szolgáltatások élvezetére egy megyeszékhely belvárosi lakosával? A művelődési tárca szűkre szabott pénzügyi keretéből kiket támogasson: az általános iskolát csak unszolásra A Baranya megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága Koordinációs Irodája (BÉ- Kl) a tegnapi igazgatótanácsj ülésén ismét beigazolódott egy régi mondás, mely szerint közösségben az erő. Megyénkben feszültséget okoz hogy többet várunk az építőipartól, mint amit az teljesíteni tud. így a BÉKI tagvállalatai azon vannak, hogy amiben csak lehet egyesítsék erejüket. Közc-s érdekük, elvégezni hajlandó, a saját érdekeiket föl nem ismerő embereket, vagy azokat, akik saját akaratukból és szorgalmukból megszerzett műveltségüket egyre magasabb színvonalra kívánják emelni? Akkor demokratikus-e a művelődési kormányzat, ha a jól működő intézményektől, kluboktól, színházaktól stb. veszi el a pénzt a rosszul működő a szellemi és anyagi erőkkel hanyagul gazdálkodó intézmények számára, vagy vegye le róluk a kezét, és a reményteljes, a jó értelemben vett elit törekvéseket támogassa? A vitaindítóban hallottuk az egyébként közismert tényt, hogy a magyar művelődési intézményekkel szemben háromféle igény érvényesül: a statisztikus- ság, vagyis, hogy minél több rendezvényt zsúfoljanak be a hogy kidolgozzák az egymás közti gépkölcsönzés rendszerét, fölösleges kapacitásukat első sorban egymás között hasznosítsák hogy egységesen készítsék fel a gépjármű előadóikat. Régi fájó pontja az építőiparnak hogy tízmilliókat kényszerül költeni a bejáró dolgozók utaztatására. A vállalati gazdálkodás megkívánja, hogy minden lehetséges forintot megfogjanak. Az utaztatásban gonprogramjukba, azután bizonyos „arisztokratikus”, a „mqgas művészeteket” favorizáló elvárások, s végül jelentkeznek a valós igények, amelyekbe éppen úay beletartoznak a bil- liárdklubok, mint a nótaestek, de a színvonalas ismeretterjesztő előadások is. Szó esett a munkásművelődésről, a mozgalom formális túlzásairól, az igények fölkeltését szolgáló ösztönzők szükségességéről, a művelődési házaknak nyújtott állami támogatás jelenlegi differenciálatlanságáról. Tanulmánykötetre való kérdés vetődött fel néhány óra alatt. Ab. ban azonban az eszmecsere minden résztvevőjé egyet kell értsen hogy a magyar kezmü- velődés kérdései nem a konferenciákon, hanem a népművelői posztokon dőlnek el. Havasi J. dós szervezéssel, ésszerű szál- lítójármű-pank kihasználással! a számitógépes program alapján nagyon sóik nagy és kisbusz feleslegessé válhat és naponta 800 kilométer takarítható meg. Ez a jelenlegi összeg 20 százalékának megfogását is jelentené. Jelentős összeg. De a július 1-re elkészülő számítógépes terv átültethető-e a napi gyakorlatban? Azzal esetleg sóik dolgozó napi különélési díja szűnne meg, mert a törvényben előírt otthonról való távoliét időtartamát kurtítaná az ésszerű szállítási tervezet. Ez nagyon komoly gond, ütközik az egyéni érdek a vállalati (naqyközössé q;) érdekkel. Jó lenne valami igazságos áthidaló megoldást találni. A HUNOR Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat a belföldi piacra is kitűnő terméket állít elő: a BÉKI felkérésére kidol- aozták a munkavédelmi kesztyűk olyan új típusait, melyek lényegesen jobbak és olcsóbbak is a jelenleg kaphatóknál. Évente több tízezer pórról van szó. Ugyancsak összefogással valósítják mea a hiányszakmák oktatását — építőszobrász kő- faraqó. bádogos, kovács stb.— a tagvállalatok, a gyakorlati oktatásnak helvt adó ovakorló- műhely már készen áll. A BÉKI iaazaató tanácsülésének taqnap az Éaítésgazda- sági és Szervezési Intézet (EG- SZI) 34. oécsi főosztálya adott otthont betekintést adva tevékenységébe melyet többnyire a- építőiaari szervezeteknek véaez számítástechnikai szolgáltatás és szervezés terén. Megvénk az ÉGSZI éves árbevételének — 30 millió forint —- minteqy felét fizeti. A tagvállalatok vezetői az R—22-es számítógép és a TAB—34. tíausú mikroszámító- aéo munkájával megismerkedve belátták hogy naprakész adatokat csakis a kisaéoesítési program bevezetésével kaphatnak vállalatuk munkáidról, raktárkészletéről és sok másról. Az ÉGSZI mikroszámítógépek bérbeadását tervezi. M. L. Párbeszéd a kulturális demokráciáról Négy megye népművelői találkoztak Yademecum 1843-ban Pesten ezzel a címmel jelent meg egy könyvecske: Vademecum, szükséges segédkönyv mindennemű utazók számára. E könyveim első szava már egy XVII. századi lipcsei zsebkönyv címeként is szerepelt: Vadé mecuml Magyarul: Járj velem! Nem tudom, hogy a címbeli kötet szerkesztője, Tótfalusi István miért választotta ezt a már csak kevesek által érthető nevet, de bizonyos, hogy a könyv címe nem vonzó, nem szólva arról, hogy ilyfn nevű fogkrém is van, és az egyik, nálunk is kapható svéd szájöblítőnek is Vademecum a neve. (Jó volna, ha az édes anyanyelvűnket rútítók gyakrabban végeznének vele öblögetést.) A címtől eltekintve csak javasolni tudjuk, hogy ez a munka ne hiányozzék egyetlen könyvtárból, iskolából, irodalmat tanító tanár asztaláról, bármifajta tanuló kis könyvtárából. E kézikönyv azokat a régi és az újabb magyar irodalomban előforduló szavakat értelmezi, amelyeknek megértése nehézséget jelentett eddig olvasójuknak. De nemcsak értelmez ez a munka, hanem közli azt a közeget is, amelyben található. Ekként a szó értelmén kívül megismerkedhetünk nagy íróink, költőink gondolatvilágával is. Tótfalusi alkotása ugyanis igen sok szemléletes idézettel tágítja irodalmi, esztétikai ismereteinket, mert — ahogy a szerző írja — „a nyelv dolgában a magyar szó avatott művészei a legilletékesebb tanítóink." E mű lapjain régebben ismert, de ma1 már nem használt vaav másként értelmezett szavak állnak elénk, gyakran történelmi jussukat követelve, néha az eifeledéstől félve. Életre kelnek ekként a poros homályba kényszerített régi irodalmi alkotásokban található, avultnak tűnő kifejezések, hogy fényre derülve tükrözzék a magyar nyelv delejes erejét. Régi és klasszikus irodalmunk régies, elavultnak tűnő tájnyelvi szovain kívül a „deákos" (latinos) műveltség és társalgási nyelv ma már kiveszőben levő, írói alkotásokban mégis gyakran felbukkanó szavainak ízét, zamatát is ízlelhetjük a szerző jóvoltából. Szóhoz jutnak a ritkábban használt kifejezésmagyarázatok, néha félreértett köznyelvi szavaink. Az eléggé közismert, hogy a marha szó régi nyelvünkben kincset, vagyont jelentett, de azt már kevesen értik, miért sértegeti Petőfi Az őrültben a női nemet: „Szép állat az asz- szonyi állat, / Szép és veszedelmes." E sor megértéséhez tudni kell, hogy régebben az állat szó lényt, élőlényt jelentett. A munkában szereplő szavak közül mutatóul csak néhányat szedtünk ki, ezeket is csak a h-betűből: hópénz, huri, hurit, huszármiatyánk, himpellér, hírhedt, harmatlü, hars, hattyúdal, hasmánt stb. A 350 lapnyi terjedelmű kötet egyik érdekessége, hogy a szótári részhez Pellengér címmel rövid, betűrendes nyelvhelyességi szótár is csatlakozik. És bár az itt kibontott megállapítások néha vitathatók, mégis jól tette Tótfalusi István, hogy felvonultatja azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyeket mindannyiunk okulására szégyenoszlophoz állít. Bölcsen jegyzi meg a szerző: nemcsak helytelen, hibásan használt szavakkal véthetünk édes anyanyelvűnk ellen, hanem a hangsúlyozás, a beszéddallam hibái, a ragtévesztés, a rossz névelőhasználat, a torz mondatfűzés is rútíthatja, csúfíthatja beszédünket, írásunkat. Még valamit! A vademecum- könyvek minden országban zsebkönyvszerű útikalauzok. Próbálja meg valaki ezt zsebre vágni! Tóth István dr.
