Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-19 / 137. szám

© Dunántúli napló 1983. május 19., csütörtök Átadás: május 23-án 15 órakor autóbuszmegállók áttelepítése Pécsett A klubszobában elsőként filmvetitéses útibeszámoló-sorozatot szerveznek, majd. Rehabilitációs és kultúr- központ Pécsett Társadalmi munkával segítették létrehozását SORSTÁRSUK h on ÉS 5 PÉCSI Tü HEHB3ILITÖC OS cópü ma Gól Péterrel végigjárjuk a szobákat. A klubtermet, amely­ben már ott a hi-fi torony, a szekrények a könyvtárnak. A fo­lyosó másik oldolán a tornate­rem: a falon már helyén a bor­dásfal, s a különböző kondíció­eszközök. A tornaszobából nyí­lik egy kis beugró — itt dolgo­zik majd a masszőr. Az irodá­ban — mindössze két kis szoba — ülünk le. üvegből iszom az üdítőt, nincsenek itt kellékek o reprezentációra, de meg kell ünnepelni, hogy végre itt va­gyunk. Hiszen decembertől szinte hetente kérdeztem; mi­kor lesz a pécsi 'központ átadá­sa? A Mozgáskorlátozottak Ba­ranya megyei Egyesületének el­nöke nem hagyta sürgetni ma­gát. Hogy nézne ki, ho a Moz­gáskorlátozottak Egyesülete fé­lig kész létesítményt adna át? Ma már minden készen van, valóban jöhet az avató. Ezért érdemes volt vállalni a hosszo- dalmas szervezést — lehet, hogy lassabban ment, alkalmazkodni kellett a társadolmi munkások idejéhez, de takarékoskodni kellett az egyesület pénzével is, amit sokkal fontosabb cé­lokra akarnak felhasználni... Az öt éve alakult baranyai egyesület jelentős vívmánya a rehabilitációs és kultúrközpont, amely Pécsett, a Tüzér utcai Szociális Foglalkoztató egyik épületében kapott helyet. 456 000 forintot fordított rá az egyesület, s legalább kétszer ennyi a társadalmi munka ér­téke. Segített a DÉDÁSZ „Csil­lagpont” brigádja, a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat, az 500-as és az 506-os Ipari Szak­munkásképző Intézet diákjai, a Magyar Néphadsereg „Kilián György” KISZ-szervezete, és a KIOSZ pécsi alapszervezete. A rehobilitációs és kultúrköz- pontban elsősorban tagjai egészséges életmódra nevelé­sében nyújt jelentős segítséget az egyesület. Rendszeres kon- diciótornót szerveznek itt szak­avatott gyógytornászok segítsé­gével, s nemcsak a felnőttek­nek, a gyermekeknek is. S ter­mészetesen o foglalkozások idejére állandó orvosi ügyele­tet tartanak. A központ létre­jöttével pedig sorra alakultak a klubok, s a különböző sportkö­rök. Megalakult o központ ve­zetősége is, amely megfontolt programok sorozatával készíti elő a sokoldalú munkát. Országosan is egyedülálló ma még ez a központ, amely rend­kívüli lehetőség oz egyesület közösségi életének további szervezésére, hiszen ma már 730 tagot tart nyilván a baranyaiak szervezete. S ami a legfonto­sabb, minden gyakorlati taná­csot, segítséget meg tud adni tagjainak a legegyszerűbb moz­gások megtanulásától kezdve, a tartalmas szórakozásig, s mindezt a szakemberek segítsé­gével. A rehabilitációs és kultúrköz­pont átadása május 23-án, dél­után 15 órakor lesz. A progra­mok május 25-én kezdődnek: elsőként hatrészes, filmvetítéses útibeszómoló-sorozat indul. Sa későbbi tervekből emeljünk ki egy igen fontosat: az egyesület rendkívüli szülői értekezletet szeretne szervezni a pécsi moz­gáskorlátozott gyermekek szü­leinek, hogy közösen tervezzék meg a további segítségnyújtás lehetőségeit... G. M. A pécsi közlekedésről, forga­lomszervezésről, az utak kar­bantartásáról kérdezhettek má­jus 9-én telefonos fórumunkon az olvasóink. Bár a kérdésekre meghívott vendégeink válaszol­tak, visszatérünk a többeket foglalkoztató problémákra. Többen szóvá tették, hogy Pécsett, a Tolbuhin úton át­telepítették az autóbuszmeg­állót, s a városrész idős lakói sérelmezik, hogy emiatt többet kell gyalogolniuk. Szalai Lászlótól, a KPM Pé­csi Közúti Igazgatóságának osztályvezetőjétől a következő tájékoztatást kaptuk ez ügy­ben: A 66. sz. pécs—kaposvári főút Tolbuhin úti szakaszán, a Közép-Meszes és a Felső-Me­szes autóbusz-megállóhelyek összevonását a közutak forgal­mi rendjét felülvizsgáló bizott­ság határozta meg, amelynek tagjai a városi tanács, a me­gyei tanács, a rendőrhatóság, a 12. sz. Volán Vállalat és a Közúti Igazgatóság képviselői voltak. Az új autóbuszmegálló öblök kiépítésével a megálló­helyek közel azonos, kb. 600— 600 méter távolságra vannak egymástól. Az egyenletes el­helyezés azt eredményezi, hogy a főút mentén lévő autóbusz- megálló kb. 300 méteres gya­loglással elérhető, ami városi forgalomban megfelelő és ki­elégítőnek ítélt szolgáltatási színvonal. Lvov-kertvárosi olvasóink mondták el: balesetveszélyes a zsúfolt forgalom az Egrj Gyula úton és a Krisztina tér környé­kén. Kedvező választ kaptunk, szintén a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságtól: Még ez év második felében kiszélesítik az Egri Gyula utat. A Krisztina téri autóbuszmeg­állóknak pedig öblöt építenek. A tervet a bemutatott vázlat­rajz alapján valósítják meg. A központ tornatermében különböző kondicióeszközök segítik a rendszeres tornát 'tervezett' megálló ­Szabó Sándorné pécsi (Teréz u. 8.) olvasónk személyesen hozta szerkesztőségünkbe azt a levelet, amelyet egykori munka­helyétől kapott, mert szeretné megosztani örömét, és háláját a gondoskodásért. A Sopiana Gépgyár a követ­kező levelet küldte nyugdíjasai­nak, amelyet a gyár vezetői ír­tak alá: „A Vasas Szakszerve­zet Szövetsége megalakulásá­nak 80-ik évfordulója tisztele­tére, a Vasas Szakszervezet ajánlása alapján kommunista műszakot szerveztünk vállala­tunknál, amelynek célja az alacsony nyugdíjjal rendelkező nyugdíjasaink egyszeri megse­gítése. Az ön részére juttatott sze­rény összeget használja fel egészséggel.” * A máza; nyugdíjasklub tag­ságának nevében Imrö László­tól, a klub elnökétől kaptunk levelet: elmondta, hogy szere­tettel gondolnak a hosszúheté- nyi népi együttesre, amely fe­lejthetetlen műsort adott a kö­zelmúltban a mázaszászvári művelődési házban. S a nyug­díjas nézőknek különösen szép élmény volt, viszontlátni azo­kat a táncokat, amelyeket fia­tal korukban talán maguk is táncoltak. A KPM Közúti Igazgatóság dunaföldvári üdülőjében töltött május elején három napot az igazgatóság 25 nyugdíjasa. A különbusszal Igái felé mentek, hogy fürödhessenek is. Szabó Józsel (Nagy Jenő u. 4.) pécsi olvasónk mindezt személyesen mondta el szerkesztőségünkben hozzátéve, hogy az igazgató­ság minden évben gondoskodik valami kellemes meglepetés­ről, ami nekik, egykori dolgo­zóiknak nagyon jól esik. Itt is megkezdődött a rombolás! — még be sem fejeződött a malomvölgyi kirándulóközpont fejlesztése, s máris tönkretették a játszótér csúszdáját. A felelőtlen rongálok a társadalmi munkások önfeláldozó segítségét is semmibe veszik ... Hozzászól az illetékes Az Alkotók GMK tervezte a kétújfalui rendezvénytermet Az 1983. május 8-i, vasárnapi Dunántúli Ncrpló 8. oldalán ar­ról tájékoztatják olvasóikat, hogy rendezvényterem épül kis_ vállalkozásban Kétújfclu köz­ségben. Az írás a DTV egyik munka- közösségét jelöli meg tervező­ként, holott a tervezési munkát az Alkotók Tervezői Gazdasági Munkaközösség végezte még­pedig olyan formában, hogy a kétújfalui tanács részére 10 225 forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel és végzett el. Ugyancsak munkaközössé­günk volt az, amely felkutatta a vas-, illetve acél tetőszerke­zeti anyagok hasznosítási lehe­tőségét — amely bontott anyagként hulladékba került volna — és így kapta meg a létesítmény részére csekély el­lenszolgáltatásért a Siklósi Épí. tőipari Szerelő és Szolgáltató GMK-tól a Kétújfalui községi Tanács, mintegy 150 000 forint költségmegtakarítást eredmé. nyezve, a bontott acélszerkezet újrahasznosításával emelve a népgazdasági vagyont. Sik László, építész tervező, a gmk képviselője Választ két az olvasó Miért nem folynak a vasasi csapok? Bánhalmi László, Vasas-bá- nyatelepi olvasónk telefonált hozzánk, hogy már két hete nem folyik környékükön a la­kások vízcsapja, csak az utcai kútról tudnak vizet hordani. Szeretnék tudni, miért zárták el a csapokat, s hogy meddig kell még várni megnyitásukig. Kér­désére Völgyesi József, a Bara­nya megyei Víz- és Csatornamű Vállalat komlói üzemének fő­mérnökhelyettese válaszolt. — Tizenhétmillió forintos re­konstrukciót kezdtünk el ápri­lisban azon a területen. A mun­kálatokra a további zavartalan vízellátásra volt szükség. A vár­ható kellemetlenségekről a ta­nács útján értesítettük az érin­tetteket. Sajnos, elkerülhetetlen ugyanis, hogy a vezetékcsere idejére szüneteljen a vízszol­gáltatás. Természetesen nem marad víz nélkül erre az időre sem a lakosság, de csak utcai csapok és lajtok révén tudjuk biztosítani. A felújítás az év vé­géig tart, egy-egy szakaszon azonban optimális esetben 4— 5 hétig dolgozunk. Természete­sen tudjuk, hogy ez az idő is sok víz nélkül, de elsősorban az ott lakók érdeke, hogy túl le­gyünk a munkálatokon. Mégis, ezúton is kérjük a vasasiak megértését és türelmét a hátra­levő nyolc hónapra. Olvasóink írják Játszótér­háború Lvov­Kertvárosban Lvov-Kertvóros valame­lyik — panelházaktól körül­vett játszóterén történt, hogy az egyik földszinti la­kás erkélyére felpattant (feldobták?) egy kavics, ami aztán az ablakhoz koppant ugyan, de kárt nem okozott. Hacsak nem az ott lakók idegeiben, mert a ház egyik lakója ingerülten reagált a történ­tekre. Kiszaladt és a közel­ben játszó hároméves (!) kislány játékát a földhöz vágta, összetörte és minő­síthetetlen hangon szidni kezdte. (Az esetről az édes­apától tudunk, nem a kö­zelben tartózkodó felnőt­tektől, akik közömbösen mentek el a dolog mellett.) Kinek, kiknek van igaza a vitában, amelyben alap­vetően különböző két ér­dek ütközik össze? Az egyik oldalon a két-három mű­szakban dolgozó, fáradt felnőttek állnak, akik pi­henni szeretnének ottho­nukban, feledve a külvilág zaját. Ez, ugye érthető ... Igen, de azt is meg kellene érteni, hogy a gyerekek életeleme a mozgás, a fel­szabadult játék, s ezt pedig nem lehet hátratett kezek­kel, vagy lelakatolt szájjal csinálni. Ki és milyen ala­pon kérheti számon a gye­rekektől, ha az iskolában, vagy a panellakásban be­léjük fojtott energiát a ját­szótéren ki akarják adni? Mint pedagógus tudom, nem lehet állandóan a sar­kukban lenni, de minden­képp többet kellene törőd­ni azzal, hogy a gyermekek mások nyugalmára is figye­lemmel töltsék szabad ide­jüket. De a felnőtteknek — akik néha ingerültebben fogják fel környezetük, így a játszóterek hatását is - arra is gondolni kellene, hogy ők is szerettek futká- rozni, labdázni, kiabálni, hogy az ő gyermekeik, uno­káik is kerülhetnek a pél­dabeli kislány helyzetébe. A régi idők hatalmas grundjai a városokban, de egyre több községben is el­tűnnek, s szerepüket a szű- kebb játszóterek nem tud­ják teljesen átvenni. Meg­oldás, csak a türelem, a jószándékú figyelmeztetés, a nagyobb törődés lehet, amely nem eltávolítja, ha­nem talán még közelebb is hozhatja egymáshoz az egy létközegben élő idő­sebbeket és fiatalokat. Barna Viktor A szerkesztőség postájából S Köszönjük...

Next

/
Oldalképek
Tartalom