Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-09 / 97. szám

U} gazdaság! vezetők Űjmohácsi Dunavölgye Mgtsz- A termelőszövetkezet gaz­dálkodósában mindeddig a nö­vénytermesztésé volt a fősze­rep. Csakhogy egy gazdaság életében — különösen ha olyan talaj- és éghajlati viszonyok között működik mint a szigeti — veszélyes is lehet.- Tisztóban vagyunk vele. Már az előző években elkezd­tük a szarvasmarha-telepünk re­konstrukcióját. Az elavult és szétszórt istállók helyett Rihá- ban alakítottuk ki kötetlen tar- tású szarvasmarha-telepünket. Jól indult, tavaly azonban megtorpant a juhtenyészetünk. Az okok ismertek. Most, hogy exportlehetőségeink beszűkül­tek, juhószatunkkal a szinten- tartást határoztuk el, úgy, hogy közben minőségi cserét hajtunk végre. Elkezdtük két sertéstele­pünk építését, amelyekben 20— 25 kilóig maradnak a kocák, ek­kor helyezzük azokot ki a ház­táji gazdaságokba.- Milyen változásokat tervez­tek a növénytermesztésben? A tavalyi szerkezethez képest annyiban változtattunk, hogy a területünk párás-melege miatt, ami elősegíti a penészesedést, napraforgót nem termesztünk, burgonyát sem, az értékesítési nehézségei miatt. Egy százalék­kal növeljük a búza. 24 száza­lékkal a kukorica vetésterületét, és a tavaly jó eredményeket hozott szója vetésterületén nem változtatunk. Tetemes növeke­dést tervezünk a takarmánynö­vények termesztésének terüle­tén, az előzőekben már errjített okok miatt. Megkezdtük a ter­melőszövetkezet központjában egy 500 vagonos terménytároló alapozását. Ugyancsak ide ter­vezzük, a már meglévő tároló­hoz kapcsolva egy takarmány­keverő üzem létesítését, bár e témában tárgyalunk a dunafal- vai szövetkezettel, amelyik ugyancsak keverő létesítését ter­vezi. Talán mégsem kell 10 ki­lométeren belül két — egy­ugyanazon tevékenységet foly­tató — beruházást kifizetni.- Az elmúlt hetekben sikerült lépniük a melléküzemági tevé­kenységükben is.- Igen, a homorúdi vasipari üzemünk már régóta megfelelő munkalehetőséget biztosít a község férfi lakosságának. Feb­ruárban sikerült megoldani a szigeten lakó nődolgozóink fo­lyamatos munkájának biztosítá­sát is. A Villány—Mecsekaljai Borgazdasági Kombináttal kö­tött szerződés alapján Újmohá­cson és Sárháton átalakított, régen más célokat szolgáló épületekben mintegy félszáz asszonynak tudunk palackelő­mosóssal munkát biztosítani. K. L. Csizmár József Tavaly, még a nyár elején történt hogy a mohácsi-szigeti termelőszövetkezet tagsága megvonta a bizalmat a szövet­kezet elnökétől. Azt, hogy a szigetiek mégis 10 millió forint nyereséggel zárták az évet, az a csonkán maradt vezetőség és a tagság együttes bizonyítani akarását igazolta. Ilyen előz­mények után kerültek megren­dezésre februárban külön-külön Újmohácson, Sárháton és vé­gül Homorúdon az elnökválasz­tó küldöttközgyűlések, amelye­ken egyhangúlag,Csizmár Józse. fet választották elnöknek1, az 1250 tagot számláló szövetkezetben. Értékesebb termékeket gyárt a beremendi cementgyár A 35. életévében lévő Csizmár József 1975-ben került a szigeti tsz-hez, és dolgozott mindeddig mint növénytermesztési főága- zatvezető. Miként lett e nö­vénytermesztőből a gazdaság elnöke? HÉTVÉGE 5. A közelmúltban különleges, Beremenden még soha nem látott munkálatok folytak a ce- mentgyárban. A több mint 10 éve folyamatosan dolgozó két égető kemence közül az egyik­nek a külső fémköpenye hibá­sodon meg egy szakaszon, ezt kellett kicserélni. Budapestről jött speciális szerelőbrigád, speciális módszerekkel dolgo­zott rajta hosszú ideig. Sajnos, az 1-es kemence sze­relési munkáival egyidőben a másik kemencét is le kellett állítani. A vezérlőteremben a műszerek jelezték, hogy a meg­engedettnél jobban melege­dett a külső burok, ami azt je­lenti, elvékonyodott a belső tűzálló réteg. Azt mondják, a kemencefal bontásának specialistája Riczu József — akinek a beosztása különben hőkicserélő kezelő —, mert roppant testi erővel rendelkezik. Közel 190 centi magas, vállas, kezében a sú­lyos, több kilós kalapács csak könnyű játékszernek tűnik. — Olyankor csinálom kézi erővel a falbontást, amikor csak kisebb szakaszon kell a téglát lefejteni. Ha nagyobb felületről van szó, akkor a bon­tógéppel. Arra is megvan a vizsgám — mondja. — A ke­mencét ilyenkor már előző este leállítják, de a 10—12 órás hűlés után is a belsejében még legalább 45 fokos a hőség. A bontás után jönnek a falazok, akiknek feladata, hogy kibé­leljék a kemencét a tűzálló téglákkal, amelyeknek 1500 fo­kos hőt is ki kell bírniuk. Pár napra tehát leállt a gyár. A kívülálló meglepődik, ami­kor azt hallja, a vezérlőterem személyzete számára ilyenkor a legnehezebb, ilyenkor kell a legjobban odafiqyelni. Mateisz Károly fődiszpécser mondja, emberek élete függ tőlük. — Amikor valami miatt a termelés leáll, valamennyi be­rendezést ki kell kapcsolni, fe­szültség alól mentesíteni és 100 százalékosan bebiztosítani az akaratlan beindulások ellen — mondja. — Mindent írásban rögzíteni kell, a pontos időpon­tok feltüntetésével, és ezt va­lamennyi kezelő személyzet tu­domására hozni. Hiszen ilyen­kor az emberek például vagy benne vannak a kemencében, vagy rajta vannak valamilyen berendezésen takarítás, kar­bantartás céljából, és ha nem biztosítják a tökéletes nyugal­mat, súlyos balesetek fordul­hatnának elő. Berg Viktor, a cementüzem vezetője szerint a gyár átme­neti leállása ebben az idő­szakban még nem jelent gon­dot. Kellenek is néha az ilyen kényszerszünetek, ilyenkor ta­karítják el a felgyülemlett kő­törmeléket és port, amit meg kell csinálni, de a folyamatos termelés mellett létszámhiány miatt nem megy. A szállítások ilyenkor a téli időszakban fel­gyűlt készletekből történnek. Másfél milliárdos — A szezonalitás az egyik nagy gondja a gyárnak, sőt az utóbbi években egyre inkább — mondja Révbiró Géza gaz­dasági igazgatóhelyettes. — Hiszen a beruházások vissza­fogásával a nagy iparszerű fel­használók igénye jelentősen visszaesett, a lakossági igény pedig szinte csak a nyári hó­napokra korlátozódik. A gyár éves kapacitása 1 070 000 ton­na cement, és csak 80—85 szó- zalékos kihasználtsággal dol­goznak. — Szerencsénk — mondja Révbiró Géza — hogy a bere­mendi cement a legjobb minő­ségűek közé tartozik, és annak ellenére, hogy a legdrágább tüzelőt, az olajat használjuk, a leggazdaságosabb nálunk az előállítása. Szeretnénk meg­kapni a földgáztüzelésre való átálláshoz az engedélyt, ez az eredményességet nagymérték­ben befolyásolná. A továbbiak­termelés Az ország legjobb minőségű mész- hidrátját Beremenden gyártják ban növelni kívánjuk az érté­kesebb termékek arányát. így a 350—10-es mellett nagyobb mennyiségben a 350—20-as ki­váló minőségű cementet, és a szerkezetek építéséhez szüksé­ges, magas szilárdságú 450-es fajtát. Szerencsére a jugoszló- vok is keresik, így az elmúlt év­ben is 5,3 millió dollár érték­ben 118 000 tonna cementet exportálunk és folynak a tár­gyalások az idei szállításokról. Az is szerencsénk, hogy a ná­lunk gyártott mész a legjobb az országban. A beremendi gyár 1982-es termelési eredménye 907 000 tonna cement, 144 000 tonna égetett mész, 97 300 tonna mészhidrát, és csaknem 33 000 tonna mészkőliszt volt. Az elért termelési érték egymifliárd 510 millió forint. Az 1983-as esz­tendőben már érződik a vissza­fogottabb mennyiségi termelés, ezért csak 850 000 tonna ce­ment gyártását kezdték, bár a gyár vezetői szerint ez a szám nagymértékben változhat az igények alakulása szerint. Sarok Is. — A mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Főiskolán 1970-ben kaptam meg az általános ag­rármérnöki diplomámat. Bár a két évszázados múltra visszate­kintő iskolában is fontos szere­pet kapott az oktatásban a gyakorlati foglalkozás, az igazi iskolát itt, a közvetlen környé­ken lévő gazdaságokban jár­tam ki. Gyakornokként megfor­dultam a szajki termelőszövet­kezetben, majd első munkahe­lyem a sombereki szövetkezet volt. Már Somberekén, majd Palotabozsokon is — később az egyesülés után — ismét Bozso- kon, mint állattenyésztő dolgoz­tam Akkor határoztam el. hogy megszerzem a növényvédő szak­mérnöki képesítést, s mivel ezen esetben a növénytermesztésben kellett dolgoznom, a Dunavöl­gye vezetőinek invitálására át­költöztem növénytermesztőnek a szigetre. Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltes­sem: több oldalú próbán men­tem ót. Ám mindezek mellett az emberekkel való törődést, a velük való együttműködést tar­tom a legfontosabbnak. Csakis velük oldhatjuk meg a feladata­inkat. Sok is, kevés is a per Gazdasági életünk “'változá­sát érzékenyen követi a jog- gyakorlat is, ám vállalataink, üzemeink — részben érthetően — aligha vállalkoznának szí­vesen egy, a tv jogi eseteihez hasonló „élveboncolásra". A gazdasági jogi eseteket „hiva­talból" regisztrálja például a Pécsi megyei Bíróság, ahol — külön szakkollégium elvi irányí­tásával — gazdasági perekkel is foglalkoznak. Rájuk elsősor­ban a szerződés megkötése, fenntartása, felbontása, vagy megszüntetése, illetve a szer­ződésszegés tárgyában kelet­kezett perek tartoznak, mégis mintegy 240—270 vitás ügyben kell dönteniük évente. Mire mutatnak és mire en­gednek következtetni az utóbbi évek tapasztalatai? — kérdez­tük dr. Csarsch Pétert, a bíró­ság egyik — korábban e té­makörrel hat évig foglalkozó — elnökhelyettesét. — A gazdaságirányítás ko­rábbi időszakaiban más jelle­gű jogviták adódtak, mert a kötelező tervelőírások idején gyakorlatilag nem lehetett egy- egy szerződés teljesítése elöl elzárkózni. Amióta ez meg­szűnt, és a vállalatok nagyobb önállóságra tettek szert, a szer­ződéses szabadság jobban ér­vényesül. Azóta — a nagy be­ruházások, vagy például az élelmiszerellátás kivételével — a vállalatok „szabadon szer­ződnek", és így az egymásra­utaltság, de az erőviszonyok, a monopolhelyzet, sőt, a gyen­gébb partner kihasználása is egyre inkább jelentkezik. — Ez egyben jelzi, „méri" a gazdasági háttér minőségét. Ha ugyanis a gazdasági háttér erős lenne, ezzel együttjárna a szerződéses kapcsolatok szi­lárdsága, és szerződésszegésre viszonylag ritkán kerülne sor. Laza a szerződéses fegyelem „Kis" szerződésszegés: bocsánatos bűn Az utóbbi három év gazdasági perei ezzel szemben azt mutat­ják, hogy meglehetősen sűrűn fordulnak elő a szerződéssze­gésből, a hibás teljesítésből eredő jogviták. Nyilvánvaló te hót, hogy a szerződéses fegye. lem a gazdálkodó szervezetek között korántsem olyan, mint kellene. A jogtalan árbevétel miatti gazdasági bírság eseteit a közvélemény viszonylag jól ismeri, ezenkívül sűrűn fordul­nak elő a hibás teljesítésből, a késedelmes teljesítésből, mint szerződésszegésből eredő viták, valamint az árviták, az úgyne­vezett „ellenszolgáltatás elleni" perek. Az élesedő gazdasági harcot jelzi az is, hogy a felek az utóbbi időben olyan szerző­désszegési szankciókat is érvé­nyesítenek, amit korábban nem, vagy alig: mint például a kár­térítési, minőségi, vagy kése­delmi kötbérigényeket. Sokat elárul gazdálkodásunk állapo­táról az is, hogy az — egyéb­ként kötelező erejű — előszer­ződés intézménye gyakorlatilag teljesen ismeretlen (a vállala­tok nem tudnak, vagy nem akarnak hosszabb távra szer. ződni), s hogy a póthatáridő önként vállalása szintén isme­retlen dolog. A „kis" szerző­désszegés, sajnos, még mindig „bocsánatos bűnnek” számit nálunk . . . — Melyek a legutóbbi, ta­nulságos peres ügyek? — A Szekszárdi Közúti Igaz­gatóság minőségi kötbér miatt indított pert egy útépítő válla­lat ellen, mert az a közutakat nem a szerződésben kikötött első osztályú, hanem másod- osztályú minőségben adta át. A szerződéses határidő elmu­lasztása késedelmi kötbérrel, a szerződésben előírt minőség be nem tartása pedig minőségi kötbérrel jár; szakértői bizo­nyítás dönti el végül, hogy valóban első vagy csupán má­sodosztályú-e az utak minő­sége. Per tárgya a pécsi szenny­víztelep és a szigetvári víztáro­zó is. Az előbbi egyik fontos műszaki berendezését a vállal­kozónak már több mint másfél éve át kellett volna adnia, de erre csak tavaly került sor, ezért az olcsó pakúra helyett csak a jóval drágább gázolajjal tud­ták üzemeltetni, s a csaknem 800 ezer forintos különbözeiét a megrendelő kárként akarja érvényesíteni. A szigetvári víz­tározót mór évek óta javítják különböző átszivárgósok miatt. Itt nemcsak bizonyos tervezési hiányosságok gyanúja mutat­kozott, hanem a különböző fő- és alvállalkozók munkája is gondokat okoz. Ilyen esetekben gyakoriak a fellebbezések, amelyek arra irányulnak, hogy a felek szabaduljanak a fele­lősségtől, vagy csökkentsék an­nak anyagi hatásait. — Mi a kimenetele a perek, nek, s gyakori-e a lelek közti „kibékülés"? — Az ügyek zömében a szerződésszegések megoldód­nak, csak az igen kiélezett és nagy perértékű ügyekben nem tudnak a vállalatok megegyez­ni. Gyakori, hogy már a peres eljárás közben megegyeznek, vagy peren kívül kívánnak egyezséget kötni, és eltekinte­nek az eljárástól — jogi nyel­ven: a pert „szüneteltetik". Er­re többnyire akkor kerül sor, ha a bíróság megejti a bizo­nyítást, és a hiba már nyilván­való. ösztönzi őket erre a ma­gas illetékfizetési kötelezettség is, ami a perérték 3 százaléka, de csak ennek a fele, ha a kü­lön megállapodás létrejön. Az 1981—82-ben lefolytatott ki­lencven (!) építőipari szavatos­sági ügynek döntő többsége például egyezséggel, illetve szüneteléssel ért véget. Ez any. nyit jelent, hogy a hibásan teljesítő vállalatok elismerték a szerződésszegést és önként vál­lalkoztak arra, hogy helyrehoz­zák annak következményeit. A bírósági álláspont tehát a gazdasági perekkel kapcsolat­ban kettős. Először is: jobb el­kerülni a pereket, mégpedig lehetőleg egyféleképpen: pon­tos, minőségi, becsületes mun­kával. Ha azonban ez nem megy, célszerű, ha a szerződő felek bírósági úton is érvénye­sítik jogos, megalapozott igé­nyeiket, hogy — ha minden kö­tél szakad — akár ilyen mó­don is kényszerítsék partnerei­ket a szerződéses fegyelem be­tartására. Varga J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom