Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-03 / 92. szám

Dunántúli napló 1983. április 3., vasárnap Kiváló művész Dr. Czimer József Érdemes művész Tóth Sándor Életét, munkásságát • a lexi­kon pár sóiban összegezi. Be­szélgetésünkön alkalmam nyílt rá, hogy a tömör lexikális cím­szavak möqé pillantsak. Rákoscsabán szülei cipőgyári munkások. Nehezen jutott be az egyetemre a bűvös „3 szá­zalék" közt: ennyi lehetett a munkás-paraszt gyerekek ará­nya a két világháború közti Magyarországon. Filozófiából doktorált, és pszichológusnak készült. A Lélektani Intézet ta­nársegédje, amikor 1942-ben behívják, frontszolgálabra. Kap­csolata van a munkásmozga­lommal, illegalitásba megy. Pártmegbízatásként fegyveresen harcol a felszabadulásig. Ezért 1946-ban a Szabadság Rend­del tüntetik ki. Szakmáját mégsem folytathatja: finoman szólva „nem jó idők jártak a lélektanra" az idő tájt. Az MKP a Szabadság c. laphoz küldi, hiszen az újságírást még az illegalitásban kezdte Bol­dizsár Iván mellett, akit Harasz. ti Sándorral együtt újságíró mesterénék vall. Dolgozik a Tájékoztatási Minisztériumban majd Boldizsár lapjánál főműn, katárs. Itt kezd filmjegyzeteket írni, majd néhány tanulmányát a világsajtó is átveszi. A „fé­nyes szellők” korosztályának filmtörténetet tanít a Főiskolán. 1949: — kormánymegbízás­sai — a MOKÉP-hez küldik, ahol „zűrc-k vannak” ... Fél év után elkészíti a jelentését — mire kizárják a pártból. A GANZ vezérlőberendezések gyá­rában egy évig anyagmozgató „sm.” Jó megfigyelő: minden­ben az ésszerűséget keresi. Gyártásszervezési javaslatokat tesz. ezek beválnak — belőle pedig sztahanovista lesz. Ez­alatt a KEB helyt ad föllebbe- zésének, s fény derül a MOKÉP panamáira is... Teljes elégté­tellel visszahelyezik kulturális­politikai „vonalra". A KGM sajtóosztályán dolgozik. Fél év múlva „kémgyanú” miatt me­nesztik. Hónapokig állástalan, míg végre tisztázhatja magát. Ekkor 1951-et írunk... Az If­júsági Színházban helyezkedik el, ahová Szendrő Ferenc hívja — dramaturgnak. Színházi pályafutása volta­képp itt kezdődik, mindenek­előtt azzal, hogy láhalálában törekszik elsajátítani a drama­turgia elméletét: Arisztotelész­től Hevesi Sándorig: Boileau- tól Lessing-ig és Lukács Györgyig mindent amihez hoz. záférhetett. Megtanulni a szín­házat. esztétikáját, ayakorlatát egyaránt — ebben él. Rövide­sen kinevezik fődramaturgnak. Vezetői munkásságához fűződik több neves ifjúsáqi mű naqy sikerű színpadi átültetése (Pál utcai fiúk; A kőszívű ember fiai). 1956-tól a Vígszínház dra. maturqja. Pécsi kapcsolatai is még itt alakulnak ki. Nógrádi Róbert iqazgató föl­kérésére 1962-től dramaturgiai tanácsadó a pécsi színházban. Eleinte — vígszínházi tagsága •mellett — csupán darabokat ajánlott részükre majd, — mi­után 1968-ban kilépett o Víg­színházból, — az igazgató és a főrendező felkérésére a pé­csi színház dramaturgja lett. Nóqrádi Róbert egyszer fölve­tette: szeretnének kilépni a megszokott „vidéki” koncepció­ból és gyakorlatból: olyon ere­deti magyar mű bemutatkozá­sával, ami több- és más, mint ami eddig volt... így szüle­tett meg a Tiszták s azt köve­tően még tíz lllyés-dráma a Pécsi Nemzeti Színházban, amely Czimer József drama­turgiai munkássága révén bá­zisává lett a mai magyar drá­mának. E munkásságának Czi­mer József két elemét tartja kü­lönösen fontosnak: „'Irodalmi és színházi közvé­leményünkben — írja is egy helyütt —. úgy élt a drama­turg szakmai munkája, hogy az voltaképp a színpad és a drá­ma törvényeinek képviselete az iró mellett. Korunkban azonban nagyon sok minden megválto­zott a drámatechnika helyzeté, ben is, tehát a dramaturgra nem, mint „drámatechnikusra” van szükség; az új helyzetben mas a dramaturg feladata és módszere, [gy jutottam el a dráma technikája helyett a drámai gondolathoz, ami a dramaturgiai munkám értelmét lényegét és módszerét adja ma is. A másik: Pécsnek én nem új magyar darabokat kerestem, hanem drámaírókat. És keres­tem olyan írókat, akikből drá­maíró válhat... Nagyon sok mű így született a munkám­ban . .." Thurzó, Mesterházi, Csutka, Hernádi Spiro György, Garay Gábor, Sárospataky István és a sor még nagyon hosszú az akkori és a mai fiatalok közt, akiket ő segített színpadra elő­ször. Többen új művükön dol­goznak — Pécsnek. Czimer József 1968 óta a Pécsi Nemzeti Színház tagja. A Magyar Népköztársaság Érde­mes művésze. Az idei évben tölti be a hetvenet. W. E. Amikor az erdélyi Tóth-csa- lád Bukarestbe költözött, s női szabó édesapja kapcsolatba jutott az Operaházzal, barátai néha vicceltek: majd, ha a kis Sanyinak kell a balett-trikót megvarrnia a papának ... Sen­ki nem vette komolyan, ő se, nem is tudott róla. 1940-ben repatriáltak, és Tóth Sándor gyerekkorát már Pestlőrincen töltötte. „Profi” balettet csu­pán balettiskolai tanfolyamon látott még, akkor, amikor ta­nárnője valamit észrevett ben­ne. Unszolására — mit veszt- het?-alapon — jelentkezett az Állami Balettintézetbe. S egy évvel az érettségi előtt egyszer­esek azon vette észre magát, hogy fölvették . . . Kemény öt esztendő követ­kezett. Bepótolni mindent... Magánúton leérettségizik, s es­ténként az Operaház karában táncol. Itt érzi először egy más­fajta balettművészet iránt je­lentkező belső igényét, s innen datálható barátságuk is Eck Imrével. „Nekem is minden porcikám. ban ott vibrált az, ami ma a Pécsi Balett. Csak akkor még nem tudtuk. Hosszú várbeli sé­tákon álmodoztunk Imrével, szövögetve egy modern balett­együttes jövőjét..." Tóth Sándor 1960-ban diplo­mázott az Állami Balettintézet­ben, az akkor megalakuló Pé­csi Balett alapító osztályában. A többi jó részben ismert. Első kiemelkedő szerepét Az iszonyat balladájában táncol­ta, majd a Pókháló, A fából faraqott királyfi, a Don Juan, a Pokoljárás c. nagy sikerű Eck-balettekben láthattuk. Ám kezdettől benne munkált az ön­álló alkotóművész, a koreog­ráfus ihletettsége is, ami ki­robbanó sikerű első művében jelentkezett 1964-ben (Mit ta­kar a kalapod?). Ezt követték a A szocialista kultúráért Koszta Gabriella Négy éve jött Pécsre, és színpadi alakításaival versmon. dósával hamarosan magára vonta a figyelmet. Messziről ér­kezett, mondhatni, az Óperen­ciás tengeren is túlról. Régi képein fák, virágok között mo­solyog ránk, zubogó viz mel­lett, a Kü'küllő partján, Erdély­ben, egy meseszerű gyönyörű gyerekkorból. Az a gyerekkor maga volt a szabadság; arról a vízpartról messzire szárnyal­hatott a képzelet onnan el le­hetett vágyódni más vidékekre. Ugyanakkor a környékből őrle­tük jöttek a nagymama vízimal­mába, magukkal hozva sorsu­kat, történeteiket, még a vi­lágeseményeket is. A csónak­ban, a fűzfák alatt vagy a pad­láson, a búzában hasalva el lehetett Olvasni mindent, ami irodalom, ami vers és megle­hetett tanulni hogy az életet kemény törvények, rítusok sza­bályozzák. Hiszen az idilli ma­lom környékét télen farkasok rémítették . . . Miért lett színész? Mert sze­retett mindig játszani, és mert abban a patakparti gyermek­korban megtanulta, hogy az élet hihetetlenül gazdag és szép, és élni jó. Nem a sze­replés, a siker vonzotta a színi pályára hiszen tizennyolcéve­sen azt sem tudta, mi a siker, Játszani akart. A felsüléstől félve, titokban felvételizett a marosvásárhelyi színművészeti főiskolára, és si­került. Kovács György osztályú, ban arra tanították a növendé­keket, hogy színésznek lenni feladat, küldetés, egy nyelv, egv kisebbségi kultúra szolgá­latában. Aztán jött a temes­vári színház és sok-sok szerep az abszúrd drámáktól a nép­színművekig, Katona Józseftől Heltai Jenőig, Shakespeare- től Csehovig ... Csehov volt a leqkedvesebb: Szonya a Ványa bácsiban, An­na, a feleség az Ivanovban. Koszta Gabriella mégis úgy tartja, a színész életében lé­nyegtelen, ami elmúlt, mert ezen a pályán mindig az a fontos, ami éppen történik. Most éppen Leonce és Léna próbái a Pécsi Nemzeti Szín­házban. a készülő produkció. A szerepólmóknál pedig fon­tosabb a csapat ami összejön. hogy a produkciót létrehozza. Mert ahhoz a felfokozott álla­pothoz, amit a színészet jelent, kell a partner, a másik színész tekintete, a közönség, amihez itt, Pécsett talált vissza négy évvel ezelőtt. Két sikert mégis számon tart életében. Az egyik siker hogy színész lehetett, s lett. A másik, hogy megtalálta a választott hazát. Mert — tartja Koszta Gabriella —, a siker az, ami az ember választása szerint va_ lósul meg, amire az ember föl­tette az életét. Ami ettől füg­getlenül jön (étre, az már csak szerencse dolga. G. O. Székek, a Cirkusz, a Társaság, az Egyszer volt, a Mezítláb, s a 70-es évek számos jelentős kamara- és szimfonikus balett­je. 1968: Leningrádban A. Pus­kinnál tanul tovább a Kirov- balettben, s ekkor nevezik ki a Pécsi Balett igazgatójának is. Néhány év az együttes megfia­talításával, s 2. generáció szárnyra bocsátásával telik, majd 1972-től ismét koreogra- fál. (Mikroszmosz, három Mah- ler-balettje; majd a Megdi- csőült éj, a Kulcslyukak; a ba­lettek Bach-művekre, s utóbb a nyári színházi kísérletek, köze­ledései a klasszikus művekhez.) Közben külföldi kapcsolatok, meghívások, koreográfiák (An­kara, Prága, Poznan), s olykor társadalmi-közéleti töltésű mű­vek is vidám, könnyed műfaji keretekben. (Bonny M.-disco, Görbe tükrök.) A skála — önmagáért szól. Művészi és emberi hitvallása: beleszólni a mai valóság ala­kításába; s mindig példákkal hatni az emberekre. Hiszen az igazi művész szá­mára — művészként és magán­emberként egyaránt — nem le­het mindegy, hogyan él, ho­gyan fejlődik ez az ország; hogy milyen az élet minősége ott, abban az országban, amely a hazánk, minden értékével és minden gondjával-bajával, el­lentmondásaival együtt. A mű­vész a színpadról, pódiumról sokféleképp tehet sokat ennek a nagyon bonyolult valóságnak a jobbító formálásában. „És nagyon fontosnak tartom — mondotta beszélgetésünkön —: vállalni az élet valamennyi pil­lanatát.” Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója 1977-től a Pécsi Nemzeti Színház pártszerveze­tének titkára is. 1976-tól Liszt­díjas, mostantól a Magyar Népköztársaság Érdemes mű­vésze. W. E. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JUHÁSZ GYULA Egy irodalomtörténeti ereklye odisszeája 9 HELYREÁLLÍTOTTÁK JUHÁSZ GYULA ,,TÁPAI KRISZTUSÁT” Juhász Gyula költeményének parasztbarokk stílusú bádog Krisz­tusa restaurált állapotban, Török Andrásné tápéi öregasszony udvarán Fotó: Enyedi Zoltán 1883. április 4-én született Szegeden a magyar lira egye­temes értékű életművet alko­tó költője, József Attila föl­fedezője. Verseiben és har­cos publicisztikájában egész életében a társadalmi hala­dást, a szegény emberek, a magyar munkásság ügyét szolgálta; ' szerelmi lírája egyedülálló szépségű a ma­gyar költészetben. Alábbi írá­sunkkal emlékezünk reá. Tápé a szegedi „nagytáj­nak" hagyományokban leg­gazdagabb néprajzi szigete. Ősi gyékényszövő és halászó hely, melynek írott emlékét a tudomány 1138-tól számítja, ám a határ magasabb hal­main már a kőkorban meg­telepedett az ember. Földes­ura, Szeged városa tőszom­szédságában évezredeken át megőrizte hagyományait d.aí- ban, táncban, viseletében, s éietének minden területén. A művelt világ igen korán föl­fedezte a „sárba ragadt zsel­lérfalut". Ady Endre 1905-ben írt a bátor, jó kiállású tá- paiakról, akik nem mentek el Pusztaszerre, az urak ünnepé­re. Tömörkény, Móra számta­lan írásában örökíti meg a falut és népét, (rák, költők, művészek tesznek vasárnapi sétákat a körtöltésen túlra, hogy tápai emberekkel be­szélgessenek, esetleg éppen tőlük szerezzenek. ihletettsé- get.’ A jelenlegi, az 1964-ben le­zárt tápai Régitemetöt még újnak emlegették, amikor a mai Költő utca—Árvácska ut­ca—Törökverő utca által be­zárt területen a múlt század vége táján már lezártak egy temetőt. Ennek közelében őr­zi a Költő utca Juhász Gyula nevét és emlékét. Ugyanis ezen az — akkor még falu­széli csapáson — gyakran kisétált- Tápéra. Útja a teme­tő mellett vezetett el. A te­mető Szeged felé eső sarká­ban állott egy fakereszt pléh- Krisztussal, díszes keresztvédő fémlemezzel. Hiteles emléke­zések szerint ezt e9y tápai öreglány, Hódi Ilona állíttat­ta, hogy a falut ezentúl ke­rülje el a fagy- és vízkár, és minden veszödelöm. öreg tápaiak „Hódélonka" (Hódi Ilonka) körösztjeként emle­gették. Szinte biztosra vehe­tő, hogy fáját tápai ács, a fémrészeket pedig szintén helybéli kovácsmester sikerí- tette. Parasztbarokk-stílusban dolgozó megfestőjére már senki sem emlékezik. Amikor a jelzett, temetőt lezárták, lassan gazdátlanná vált ott minden, így az út menti pléh- Krisztus is. Juhász Gyula megszánta, s gyönyörű vers­ben megénekelte: „Az ország útján függ, s a földre néz, / Arcán szelid mosoly a szen­vedés. I A falu , népét nézi csöndesen, / Amint munká­ból ballagva megyen . . Nézte bíz' nézte a falu né­pét, de bármilyen csöndesen nézelődött, a hányattatást nem kerülhette el. Házhely­nek osztották ki a temetőt, a Krisztust pedig áthelyezték a Nagy utcára. Mikor oda is építkeztek, akkor az éppen kialakulóban levő Hősök kert­jében állították föl. Az 1950- es évek elején abból kem­pingező kertet csináltak, a tápai Krisztust megint» kiás­ták, s a közeli út szélébe tették. Ám ott se volt mara­dása, ugyanis a tsz irodahá­zának kerítést építettek — megint útban volt. Kiásták, s az út menti árokba helyezték. Ennyi kálvária után szánta meg Török Andrásné tápai öregasszony és saját házának udvarában fölállíttatta a megkorhadt és bizony ala­posan megrongálódott relik­viát. Hisz nem is csoda, hogy ennyi „töszöm-vöszöm” után végső veszélybe került Juhász Gyula híres ránkhagyott erek­lyéje. Ez év elején a szegedi mú­zeum beszállíttatta a Tisza- parti palotába, hogy kellő restaurálás után visszakerül­hessen mai, ám még nem biz­tosítotton végleges helyére. Bent derült ki, hogy fája már nem restaurálható, fémrésze viszont igen. Új fa után kel­lett nézni. Hamarosan meg­került a két jókora faderék: az egyiket Török Jánosné, a másikat Laczi Jánosné' ado­mányozta. A fát Saiga László főrestaurátor ácsolta, farag­ta, hiteles másolatául az ere­detinek. (Az eredetit a tápai néprajzi gyűjteményben őrzik meg.) A fémrészek restaurá­lását Fekete Lajosné végezte el. Parasztbarokk stílusban ugyancsak ő festette meg olyanra', mint amilyen valaha lehetett. _ Tápé népe a becses erek­lye helyreállításával és meg­mentésével hajt fejet a költő előtt, aki Szegeden született száz évvel ezelőtt. Ifj. Lele József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom