Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1983-04-14 / 102. szám

1983. április 14., csütörtök Dunántúli napló 5 Magyar­szovjet élelmiszer­gazdasági együttműködés Tanácskozás a Kamarában Hogyan kapcsolódhatnak be a magyar vállalatok a szovjet élelmiszerprogramba? Mikép­pen lehetne kifejleszteni a me­zőgazdasági együttműködést? Ezeket a kérdéseket vitatták meg szerdán a Magyar Keres­kedelmi Kamara és a Szovjet­uniói Kereskedelmi és Iparka­marája budapesti, közös ta­gozati elnökségi ülésén. Fásítási ankét A fásítási ankét résztvevői a malomvölgyi kirándulóközpontban Szokolai István felvétele Újra megnyílik a Csontváry Múzeum Ma ismét megnyílik a Csont­váry Kosztka Tivadar életművét bemutató múzeum Pécsett, a Janus Pannonius utca 11. szám alatt. Az elmúlt három év alatt kibővítették és újjá rendezték a múzeum anyagát. Ma dél­után 5 órakor Köpeczi Béla akadémikus, művelődési mi­niszter mond megnyitó beszé­det a kiállítás előtt. Hegedűs D. Géza színművész Csorba Győző, Antal Barnabás, Garai Gábor, Nagy László és Weöres Sándor versét mondja el, majd elhangzik Szokolay Sándor ör­vendj, Pécs! — Hódolat Csont­váznak című műve, amelyet a zeneszerző Weöres Sándor ver­sére a múzeum megnyitásának alkalmára írt. Közreműködik a Pécsi Nevelők Háza Kamara- kórusa (karigazgató Tillai Aurél), valamint a Mecsek Fú­vósötös, vezényel a szerző. Növekszik Baranyában az erdők területe Iskolaerdő és mini arborétum Am Tóth Sándor rajzai Iróportrék Kiállítás nyílt a Mozgalmi Ház kisgalériájában A tanácskozáson beszámol­tak arról, hogy már eddig is igen jelentős eredményeket ér­tek el a két ország vállalatai a mezőgazdasági, élelmiszeripari cikkek, illetve az agrárgazda­ság gépeinek kölcsönös szállí­tásában. A magyar élelmiszer- gazdaság rubel elszámolású ex­portjának több mint 70 száza­léka a Szovjetunióba irányul; jelentős mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, bort és húst expor­tálnak a magyar vállalatok. A Szovjetunió sokféle mező- gazdasági gépet szállít Ma­gyarországra. Több mint het­venezer szovjet traktor, tízezer kombájn, hatvanezer tehergép­kocsi és 90 helikopter segíti a mezőgazdasági termelőket. A két ország egvüttműködését az élelmiszergazdaságban 9 sza­kosítási eayezmény szabályoz­za, ezek kiterjednek többek kö­zött az agrokémiára, továbbá gépek, termények stb. szállítá­sára. A maavar vállalatok, gazda­ságok számos területen kap­csolódhatnak be a szovjet élel­miszerprogram megvalósításá­ba. További magyar termelési rendszerek -szállítására nyílik lehetőség. A korábban exportált iparszeré baromfi- és sertés- tenvésztési rendszerek mellett jelenleg a maayar nagyüzemi kukoricatermelési eljárás szov­jetunióbeli bevezetésén dol­goznak a két ország szakembe­rei. Mindezeken túl lehetőség van juhtenyésztési rendszerek és a aombatenyésztési mód­szerek átadására. Az agroké­mia' eovezménv bővítésére is lehetőség kínálkozik, és új ter­mékek kooperációs gyártásáról is szó van. A tanácskozáson hangsúlyozták, hoav az együtt­működés továbbfejlesztéséhez I "■’vetlen vállalati kaDCSolatok kialakítására van szükség. En­nek megszervezésében — az igénvek felmérésével, a partne­rek informálásával — a két or- szóa kamaráiénak jelentős sze­repet kell vállalnia. ünnepélyes fásítási ankét színihelye volt tegnap délelőtt a Pécs városi Tanács épülete. A Baranya megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezési osztálya, Pécs város Tanácsá­nak mezőgazdasági és élelme, zési osztálya valamint a Pécsi Erdőfelügyelőség a fásítási hó­nap alkalmából hívta meg a meaye mindazon gazdasági és társadalmi szervezetének képvi­selőit, amelyek tevékenysége valamilyen formában összefügg az erdő. és fagazdálkodással. Dr. Álló Miklós, a megyei ta­nács mezőgazdaságL és élelme­zési osztályának vezetője meg­nyitójában ismertette Baranya megye erdőgazdálkodásának jellemző adatait. örvendetes tény, hogy me­gyénkben az erdővel borított terület aránya nagyobb, mint az országos átlag. Nem kis mértékben köszönhető ez annak a tervszerű szaporítóanyag- gazd á I kod á s n a k, érd őfel ú j ít á s - nak, szerkezetátalakításnak és erdőtelepítésnek, amely a me­gyéire jellemző. A MEFAG, az állami gazdaságok és termelő, szövetkezetek évente mintegy 13 millió facsemetét nevelnek fel. s az utóbbi öt esztendőben évi 400—700 hektárral növekedett az erdők területe. Mindez 400— 500 ezer köbméternyi fa kiter­melését teszi lehetővé évente. Rada Antal, a MÉM osztály- vezetője ünnepi beszédében a Föld problémáinak összefüggé­sében elemezte az erdőgazdál­kodás jelentőségét. Elmondta, hogy bolygónk 50 millió négyzetkilométernyi erdeje oxigént termel, vizet tisztít, ár­vizeket köt meg. védi a termő­talajt. faanyagot ad. Ám riasz. tó hírek jelzik, hogy földünk er­dőségei pusztulnak,, terjed a sivatag, emberek milliói keresik vándorolva életben maradásuk lehetőségeit, kivágott erdőket, kimerült, lepusztult termőtalajt hagyva maguk után. Csökken legproduktívabb környezeti té­nyezőnk hatása. Ezért vette párt­fogásába az ENSZ környezet- védelmi szervezete azt az Indiá­ból elindult mozgalmat, amely, mek jelszava: Minden gyermek­nek egy fát! Célja nem első- sóiban a fásítás, hanem a gyér. mekek természetszeretetének, ökológiai szemléletének fejlesz­tése. hogy majdan, felnőtté vál­va tudatos őrzőivé váljanak a természetnek. Hazánkban a világméretű ak­ciót megelőzve hirdette meg a MÉM és a Hazafias Népfront az „iskolaerdő” és a „mini arbo­rétum” mozgalmat. Ennek so­rán a diákok akár a maguk ál­tal gyűjtött magvakból nevel­hetik fel és ápolhatják kertjüket. Magyarország erdőgazdálkodá­sa természetesen nem ezen az akción múlik, de az utábbi évek. ben fontos részét képezi az 1958 óta minden évben meg­hirdetett fásítási hónapnak, amelyet a fásítás tömegmozga­lommá szélesítése érdekében szerveznek. E tömegmozgalom­nak is része van abban hogy a felszabadulás óta hazánk er­dőterületének mintegy kéthar­mada újult meg. Az ünnepi beszédet követően Varga Imre szobrászművész al­kotta emlékplaketteket nyújtót tak át az erdőgazdálkodósban kiemelkedő munkát végző szak­embereknek. Ezután Lvov-Kert- város kezeiébe, a Molomvölgy- be látogattak az ankét részt­vevői. ahol az újonnan telepített parkerdőt tekintették meg. A négy évszázados pápai re­formátus kollégium helyének szelleme, „genius loci"-ja köl­tözött néhány percre tegnap délután a Mozgalmi Ház kis- galériójába, amikor az új ki­állítás megnyitásakor Tüskés Tibor író felidézte a magyar költők, írók portréiból összeál­lított kamaratárlat születésének s a képek keletkezésének he­lyét, körülményeit. A tárlat A. Tóth Sándor, az alig három éve elhunyt festőművész port­rérajzait s néhány portréfest­ményét mutatja be írókról, ja­varészt a két világháború kö­zötti időszakból1. A tárlat anya­ga először szerepel a nyilvá­nosság előtt. A. Tóth Sándor 1904-ben szü­letett. A Képzőművészeti Főis­kola elvégzése után Párizsban, Londonban él; 1932-től a pá­pai kollégium tanára, egyúttal képzőművészként a hazai avant­gárd művészeti törekvések egyik kiváló képviselője. Mun­kássága rendkívül sokrétű, s amit tanárként elvégzett, an­nak alapján a magyar peda­gógiatörténet nagy tanáregyé­niségeinek egyik jelentős alak­ja bontakozott ki előttünk Tüs­kés Tibor megnyitó beszédé­ben. A. Tóth Sándornak ugyan­is kivételes adottsága volt a tehetségek fölismeréséhez. A kollégium, amely mindig is kül­detésének tekintette a tehet­séges parasztgyerekek iskolá­zását, falai közé fogadta a negyvenes évek elején a tíz- esztendős Nagy Lászlót, Csoóri Sándort; vagy korábban a mai neves szobrász, Somogyi Józse­fet. Művészi kibontakozásuk­ban oroszlánrésze van ked­ves tanáruk atyai biztatásá­nak. Csakúgy, mint a kollé­giumigazgató lányának, a ne­ves költő-műfordító Rab Zsu­zsának művészi indulásában. A. Tóth Sándor megrajzolta kedves diákjainak portréit, s később a művésszé érlelődött egykori pápai kollégistákét is. A harmincas évek második felében egyike azoknak, akik a népi írók számos jelentős alakját előadás megtartására kérték fel. A. Tóth Sándor a hallgatóság soraiban vázlatfü­zetével ült le. Megrajzolta az előadókat, s rajtuk kívül szá­mos neves kortárs magyar író portréját is. Így született meg Illyés Gyula, Németh László, Zilahy Lajos, Ortutay Gyula, Szabó Dezső, Veres Péter, Kós Károly ceruzás vagy éppen „töltőtollas” arcképe, portré- vázlata. Vagy a későbbi sze­mélyes találkozások emlékeként Lázár Ervin, Simon István, Ká­rolyi Amy, Weöres Sándor, Va- thy Zsuzsa képe és másokéi. „Kidolgozott kép általában nem lett belőlük, szépségüket éppen a pillanat üdesége adja" — hangsúlyozta megnyitójában Tüskés Tibor. A különlegességében, egye­diségében megkapó kiállítás május 10-ig látható hétfőtől péntekig 10—17 óra között. Hansversesr Lajtha-díj pécsi művészeknek Húsz évvel ezelőtt halt meg Lajtha László Kossuth- díjas zeneszerző, népzenetu­dós, akit nemzetközi zenei tevékenységéért 1955-ben a Francia Akadémia is levele­ző tagjává választott. A ju­bileum alkalmából kamara- hangversenyt rendeztek áp­rilis 11-én Győrben Lajtha László műveiből. A Mecsek Fúvósötös négy tagja révén Pécs zenei élete is érdekelt volt az eseményen: Szkladá- nyi Péter, Deák Árpád, Pa- láncz Tamás és Várnagy At­tila, a kiváló zeneszerző Quatre Hommages című mű­vét adta elő, amellyel Laj­tha négy jeles francia zene­szerzőnek akart emléket ál­lítani. A hangversenyt Ujfalussy József akadémikus bevezető­jével kezdték meg. Értékelte Lajtha László életművét, majd átadta a Lajtha-emlékpla- kettet azoknak a művészek­nek, akik a legtöbbet tették hazánkban a nagy zene­szerző munkásságának meg­ismertetéséért. Megkapta az emlékplakettet a Mecsek Fú­vósötös négy tagja is, akik elmondták, hogy a győri koncerttel együttesük nem fejezi be a Lajtha-művek mű­sorra tűzését; továbbra is feladatuknak tekintik Kodály és Bartók egyenértékű pá­lyatársának megismertetését koncertjeik közönségével. A beások A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Tanárképző Ka­rán dr. Várnagy Elemér kandi­dátus szerkesztésében értékes tanulmányok látnak napvilágot a cigánygyerekek oktatásával, nevelésével foglalkozó munka- csoport vizsgálatainak eredmé­nyéről. A most meaielent V. és VI. kötet szerzője Papp Gyula pécsi középiskolai tanár, aki­nek a beás cigányokról, azok nyelvjárásáról írt tanulmányát hiánypótlóan egészíti ki beás— magyar szótára. A cigányok nyelvéről eddig több értékes tanulmány jelent mea, de ezek javarészt az in­diai eredetű ciaány nyelv kü­lönböző nyelvjárásait kutatják. Papp Gyula vizsgálódásai ai dél-dunántúli beás, vagyis a Pécs környékén élő, teknővájó cigányok nyelvéről igyekszik át­fogó képet adni. Pár évvel előbb a Tanárképző Főiskola már megjelentetett rövid beás nyelvtant, ez azonban csak pe­dagógiai célokat szolqált. A mostani munka első kötete a beás cigányok nyelvének ha­gyományos leíró nyelvtanát mu­tatja be, a másodikban pedig a beás román nyelvjárás román eredetű szókészletének ismerte­tésére kerül sor. Honnan származik ez az alig ismert beás elnevezés? Papp Gyula kimutatja, hogy G. Weigand lipcsei kutató 1897-ben írt munkájában két­féle beásokról ír: azokról az eredetileg német származású bányamunkásokról, akik később elrománosodtak, és a cigány származású beásokról. Ez utób­biak különféle faszerszámokat (teknőket, lapátokat, fakanala­kat stb.) készítenek, míg a töo- biek kosárfonók, akiknek elő­deik eredetileg aranymosók voltak. Az Aranyos menti fal­vakban a románok közé tele­pültek és házasságok útján ve­lük elkeveredtek. A beások legtöbbje Bánát­ból, a Körösök vidékéről és a Maros menti területekről szár­mazott. A jobbágyfelszabadu­lás utáni időkben egyes beás csoportok Erdélvből nyugatra és északra olyan helyekre vándo­roltak, ahol feldolgozásra al­kalmas fákat, erdős területeket találtak. Ekként került néhány nagycsalád a Dráva menti te­rületre. Mészáros György 1974-ben megjelent nyelvföldrajzi tanul­mánya szerin' a románul be­szélő cigányok nyelvterülete fő­leg Baranya, Somogy és Zala megye. Megyénkben. Komló, Alsószentmárton és Ócsárd a fő központjuk. Vekerdi József a beás cigányok számát jelenleg harmincezerre becsüli. Ide-oda­vándorlásuk kezd megszűnni. A réqi teknővájó foglalkozást in­kább csak az öregek űzik, de azért a telepről elszármazottak­ban is él a nemzetséghez és a nagycsaládhoz való tartozás tudata. Az utóbbi fél évszázadban a beás közösségek életmódja az iskola, a katonaság, a munka­hely hatására jelentős változá­son ment át. Szókincsük is megváltozott, sok új szóval gyarapodott. Ezeket rendszerint a magyar nyelvből vették át. Ahogy a kétszáz lapnyi ter­jedelmű beás—magyar szótárt lapozgatjuk, sok ismerős szóra bukkanunk. Ezeket mi vettük át a beások nyelvéből. Ilyenek többek között: csaj, csóró, ma- nusz, lóvé, piál, kajál stb. Azt is tudni illik, hogy a tél múltával is akadnak köztünk hóhányók, azaz szélhámosok, csalók. A hóhányó szónak semmi köze sincs a hólapátolókhoz, a ci­gány hohano (= hazug) szóból került köznyelvünkbe. Lám, lám, mennyi fontos dol­got, cselekedetet fejezünk ki cigány nyelven. Mintha magya­rul nem is lehetne! W. E. Tóth István dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom