Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-30 / 88. szám
1983. március 30., szerda Dunántúli napló 5 Szovjet katonaművészek műsora Külön világ az, amelybe a Szovjet Déli Hadseregcsoport Ének. és Táncegyüttese kalauzolja közönségét. Katonás fegyelem uralkodik a színpadon és a zenekari árokban, a mozdulatok pontosan kiszámítottak feszesek, „elvágóak", ahogy az egy hadsereget reprezentáló együtteshez illik. Kétórás műsorukban — amelyet több helyen bemutattak Baranyában, egyebek között a pécsi Nevelési Központban, ahol benyomásainkat szereztük — kórusok, énekszólók, zenekari szó. mok és táncok szerepelnek. Bámulatos hanggal és hangerővel rendelkeznek az együttes szólistái. Hősi pátosszal tolmácsolták például a Dal a vörös parancsnok iskolájáról, A katona dal nélkül nem katona című számokat, valamint a Csak egy kislány van a világon című Szentirmay szerzeményt. Ez utóbbival továbbá a Ma önről álmodtam . . . kezdetű operettdallal a Nevelési Központ fiatal közönségének akartak kedveskedni. A tánckar figyelemre méltó akrobatikus mutatványokkal le. pi meg azokat a nézőket, akik nem ismerik a szovjet katonaegyüttesek virtuóz táncait. A női szereplők is hozzoidomul- nak ehhez az előadásmódhoz, csak csodálni lehet, hogy a szűk katonaruhában hogyan képesek olyan hajlékonyon mozogni. Női mivoltuk sem marad azonban sokáig rejtve, például A hidacskán című táncszvitben gazdagon hímzett rózsaszín, kék, zöld és fehér ruhában kacérkodnak a deli legényekkel. A Szergej Nazarko vezette művészegyüttes műsorának lüktető tempója nemegyszer késztette vastapsra a közönséget. A szovjet együttes műsora önmagáért beszélt. H. J. Újítók tanácskozása a Mecseki" ■? Öt esztendő alatt csaknem hatvanmilliós haszon Gólfi István, a Mecseki Szénbányák vezérigazgató-helyettese értékelése szerint a vállalat még sohasem ért el olyan eredményt az újítási tevékenységben, mint 1982-ben — talán ez volt az újítási tanácskozás legfőbb megállapítása, amelyet tegnap a Szénbányák központjában rendeztek. A hasznosításra elfogadott újítások száma 242 volt, ennek gazdasági eredménye pedig meghaladta az 57 millió forintot. A vállalat másfél millió forint újítási díjat fizetett, ki, csak érdekes összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy 1977-ben ez az összeg mindössze 870 ezer forint volt. A vállalat nagyot lépett az iparjogvédelmi tevékenységben, hiszen az elmúlt esztendőben a korábbi évekhez képest sokkal nagyobb számban kezdeményeztek szolgálati szabadalmat, mint korábban bármikor. A szabadalmakból befolyó összeg csaknem 1 és negyedmillió forint volt. A Mecseki Szénbányák az újítások és szabadalmi eljárások megvalósításához szükséges kísérletekre, az egyedi darabok legyártására 2,5 millió forintot áldozott. Az elmúlt esztendő eredményei is igazolják, hogy a gazdasági hatékonyság növekedéséhez az emberi tényezőknek, az újítási tevékenységnek, az alkotó kezdeményezésnek kiemelt szerepet kell biztosítani, az 1982-es évben ehhez a vállalat vezetői anyagi és erkölcsi elismerésben egyaránt megkülönböztetett lehetőséget biztosítottak. Az újítási ankét keretében került sor az 1982-es évben meghirdetett újítási verseny értékelésére, összesen 80 ezer forintot osztottak ki a legjobb újítások szerzőinek. Az üzemek között Pécs-Bányaüzem, az egyéni újítók versenyében Mogyorósi László, Pécs-Bánya- üzem főmérnök-helyettese érte el a legjobb eredményt. S. Zs. Úttörődiszkó, terepstaféta, játszóház Szünidei program Bőséges programot kínál az úttörőknek és kisdobosoknak az április 2-től 10-ig tartó tavaszi szünetre a pécsi Szabó István Üttörőház. Április 2-án délután 3 órakor úttörődiszkóval kezdődik a sorozat, amelyre ezúttal kizárólag hetedikes és nyolcadikos diákokat várnak. 6-án, szerdán „városi úttörő terepstafétpt” rendeznek, amely során a tájékozódási futáshoz hasonlóan, különböző állomásokhoz kell eltalálniok a 3—5 fős fiú-, és leánycsapatoknak. A versenyre a Mecsek lankáin kerül sor. Előtte, fél 10- kor a vidámpark bejáratánál lesz a gyülekező. 7-én, csütörtökön a kisdobosokat viszik múzeumi sétára. Háromnegyed tízkor, az úttörőház bejárata elől indulnak a Bányászati Gyűjtemény megtekintésére. 9-én a „Papírcsodák — játszóház'' rendezvény keretében az úttörőházban (jó idő esetén kinn az udvaron) papírhajtogatásra, agyagozásra, dobozvár- épííésre, játék- és daltanulásra invitálják a gyerekeket. Ősi kulturális emlék Ógörög csúcsos ivóedényt találtak Az* antik művészet kincsestára újabb szép példánnyal gyarapodott: a szovjet régészek a vallási szertartásoknál használatos, aranyból készült ógörög csúcsos ivóedényt — ősi nevén — rhütont hoztak o felszínre egy észak-kaukázusi kurgán, azaz ’.épvándorláskori ősi temetkezőhely mélyéből. A bikaszarv formáját követő, vert aranyból készült kupa alját apró szórnyaslovak és borostyán intarziák'díszítik, a kupa oldalán pedig a görög mitológia motívumai elevenednek meg. A szakértők a kupát a Leningrádi Ermitázsnak adták át, ahol a „szkíta arany” gyűjteményt gazdagítja majd. Az ásatások Majkop város környékén folytak. Itt egészen az időszámítás előtti negyedik évezredtől rétegenként rakódtak egymásra a szkítáktól, a szarmatáktól és a hunoktól származó ősi kulturális emlékek. Egy évtizede koreografál Vidákovics Antal, a Ba rarya Táncegyüttes művészeti vezetője. Ennek a tíz évnek táncai keltek életre tegnap este a Pécsi Nemzeti Színházban. Vidákovics Antal koreográfusi estjén. „Az asszony, aki énekel...” A televízióban láthattuk nem. rég Álla Pugacsova debreceni feliepését. Április 5-én, kedden este 7 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban lép fel a szovjet énekesnő. Dalai sajátos műfajt jelentenek, egyfajta átmenetet az orosz románc és a francia sanzon között. Olyan, dalok ezek, amiket nem hallgathat közömbösen a közönség. Igényes, nemegyszer irodalmi értékű szöveggel szólnak az örök témákról, szerelemről, vágyakról elválásról keltenek életre különös figurákat. Pugacsova nemcsak dalait találta meg, a múló divattól független, .minden korosztálynak szóló sanzonokban, hanem az érzelmektől átfűtött, temperamentumos előadásmódot is, amely magával ragadja a közönséget, különösen, ha az érti is az orosz nyelvet. Kitüntetések Több éves, az egészségügyben kifejtett kimagasló munkájuk elismerésekéjjpen az egészségügyi miniszter „Kiváló munkáért’' kitüntetésben része, sitette dr. Zibotics Hilda adjunktust és Tomázy Ferencné ápolónőt. Miniszteri dicséretet kapott dr. Nemerey Péter sebész főorvos, dr. Buzósj Ernő adjunktus és Jaksa Antalné csoportvezető ápolónő. Megyei főorvosi dicséretben heten részesültek. A kitüntetéseket tegnap délelőtt adta át dr. Reményi Jenő mb. megyei főorvos. Megkérdeztük: Lehet-e a háztájiban mérges kígyót tenyészteni? Különös kérdéssel fordult hozzánk egyik olvasónk: Vajon van-e mód arra, hogy a háztájiban mérgeskígyókat tenyésszen? A kérdéssel Fülöp Istvánhoz, a Mecseki Kultúrpark igazgatójához és dr. Janis Miklóshoz, az Állatorsvostudományi Egyetem professzorához, a herpeto- lógia legismertebb magyar tudósához fordultunk. — Magyarországon az ösz- szes hüllő szigorú védelem alatt áll, így a kígyók begyűjtéséhez az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal engedélye lenne szükséges — mondja Fülöp István —, s Janis professzor hozzáfűzi: — Nem valószínű, hogy ezt az engedélyt bárkinek megadják, hiszen a mezők felégetésével a teljes pusztulás fenyegeti a hazánkban található- két mérges kigyófajtát, az alföldi és a keresztes viperát. — Olvasónk bizonyára egzotikus mérgeskígyók tenyésztésére gondolt, amelyek mérgét szeretné összegyűjteni, értékesíteni . . . — Ezzel mi, az Állatorvostu- dományí Egyetem herpetológiai tanszékén is megpróbálkoztunk, sőt a Chinoin, a Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Báránya megyei Kisállattenyésztők Egyesülete is vállalkozott volna rá — mondta dr. Janis Miklós. — Az állatokat többnyire csak devizáért lehet beszerezni, és ennek összege a kígyók hosszúságától függően 25—50 dollár is lehet. A gazdaságos tenyésztéshez már kezdetben is ezerszámra kellene beszerezni a hüllőket, hiszen másképp nem érdemes megépíteni a rendkívül szigorú biztonsági követelményeknek megfelelő farmot. Külön ólat kell még építeni az állatok etetéséhez nélkülözhetetlen kisállatok tartásához is. A legnagyobb gond azonban, hogy ezek az állatok nehezen kiismerhető, rendkívül veszélyes lények. Ahhoz, hogy valaki tenyésztésükre vállalkozzon, nemcsak sok éves terrorista tapasztalatokra, hanem nagyon komoly biokémiai szakismeretre is szüksége van, nem tanácsos hályogkovács módjórá kísérletezni vele. Fülöp István ehhez hozzáteszi: — Hazánkban nemcsak a köznapi kártérítés-kötelezettség hárul a veszélyes állatok gazdáira, hanem egy ennél ma- gasabbrendű felelősség is, hiszen még azzal a veszéllyel is számolni kell, hogy kiszabadulva, esetleg a mi mezőinken is elszaporodnak például az afrikai szarvaskígyók. — Az már mellékes gondnak tűnhet — folytatja a beszélgetést dr. Janis Miklós —, hogy ezek az állatok nehezen akklimotizálódnak. Épp emiatt próbálunk meg mi most Tanzániában létesíteni egy kígyófarmot, ott nagyobb reményünk van a sikerre. Az itthoni érdeklődőknek én inkább csak a terráriumot javaslom. — Ehhez is tanácsi engedély szükséges azonban, amelyet csak azzal a feltétellel adnak meg, ha folyamatosan biztosítani tudják a fél évnél nem régebbi ki^yómarás ellenes szérumot — mondta végül Fülöp István. Nem sok esélyünk van tehát arra, hogy a kígyókistenyésztők nagyhatalmává válunk. Janis professzor utolsó szavai viszont talán keltenek némi végső reményt a tenyésztés kérdései' iránt különös érdeklődést tanúsító olvasóink számára . . . Bart a Zsuzsa Rádió mellett... Csecsemők és anyukák Igaz, hogy még egy jó hónap anyák napjáig, de engem jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy nálunk — hogy mást ne mondjak — az anya- és csecsemővédelem sem kampányjelenség, hanem állandó és folyamatos „napirendje" közéletünknek. Bár. . . hosszú évek teltek el addig, míg végre a szakszervezeti, vagy vállalati üdülőkben jut hely az egészen kiskorú gyermekeknek is, anyai kísérettel, hiszen valamikor szigorú rendelkezések húzták meg az életkorhatárt az üdülésre jogosult gyerekeket illetően. Az egészen kicsik nem élvezhették e szociális előnyöket, következésképpen a Kismamák is évekre lemondhattak arról, hogy nyári- vagy téli üdülőben tölthessenek el néhány hetet, nyugodtabb körülmények között, pihenésre rászolgálva. Ám az utóbbi években — tételezzük fel — a beutalók elosztásánál rtiost előnyben részesítik a sokcsaládosokat, (ha kell, hát nyitnak számukra két szobát, hogy elférjenek a gyerekek), de előnyt élvezhetnek a kismamák is: sőt van olyan üdülő, nem is egy, ghol kizárólag fiatal asszonykák üdülnek, apróságaikkal. Mindennek legföljebb egyetlen utólagos szépséghibáié van: a megkülönböztetett figyelmet már jóval korábban realizálhatták volna szakszervezeti és vállalati körökben, elvégre a téma minden termelési tanácskozáson szinte ,'Visszaköszönt”. No, de fátyolt rá. Szóval, örömömre szolgált az a minapi rádióriport, amelynek már az elején kiderült, hogy a riporternő egy Mátra-vidéki szakszervezeti üdülőt látogatott meg, ahol is megkérdezte az ifjú anyukákat, hogy s mint töltik gondoktól mentes napjaikat e kies, szép vidéken? Nos, a vidék kies is, még szép is, ami viszont nem mondható el az üdülői viszonyokról. Ezt mondták a kismamák: a második emeleten rendszerint nincs víz. Aztán: az üdülő konyhája mindössze kétféle bébiétellel szolgálhat. Uzsonna nincs. Tekintettel arra, hogy a beutaltak fele még pe- lenkázásra szorul, az anyukáknak naponta mosniuk kell, ám a centrifuga többnyire rossz- használhatatlan. Az ősrégi gyermekfürösztő kád kopott, a vízelvezető nyílást rongydarabbal zárják el és egyáltalán. A szobákban elhelyezett szekrényekben — a jóéq tudja, miért? — nincs rakodópolc. Hát így panaszkodtak az asszonyok, a riporternő pedig — mélyen átérezve eme elképesztő állapotok okozta sérelmeket — szóra bírta az üdülő vezetőjét. Férfi (!) vezetőjét... Nem mondhatnám, hogy a vezető bőbeszédűségével kápráztatta volna el a jelenlévőket, sőt a hallottak alapján úgy tűnt, mintha el akarna osonni a mikrofon mellett és csak szívélyes hívásra volt hajlandó visszatérni, és néhány gondolatot fűzni a történtekhez. Például ilyent: „Hát centrifugát azért lehetne venni ...” A további kérdésekre pedig ezt válaszolta: „Nem kívánok vitába szállni az elhangzottakkal . . . !” És így is tett. Nem tudom, mi következik majd a riport után- mindenesetre a riporternő helyében én egy hónap múlva azért ellátogatnék e Mátra-vidéki kismama-üdülőbe, hátha addiq változnak a viszonyok. Legföljebb várnék egy kicsit az üdülő férfi vezetőjére, aki talán éppen akkor azzal lenne elfoglalva, hogy — anyák napja lévén — a társalgóban üdvözli a jelenlévő anyukákat és hosszasan ecsetelné előttük az onya- és csecsemővédelem felmérhetetlen jelentőségét szép kis hazánkban. Rab Ferenc
