Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-19 / 77. szám
Zenéről zenére Haydn Magyarországon A Haydn-család legrégibb ismert őse a hajdan Magyarországhoz tartozott Moson megyei Tétényből költözött Joseph Haydn szülőföldjére, Rohrau környékére. Amíg a bognármester fiaként 1732-ben született Haydnnak Magyarország ad otthont, közel harminc év telik el. Tizenkilenc éves koráig a bécsi Stephansdom kórusának oszlopos tagja. Ezután alkalmi zenei munkákkal tartja fenn magát Bécsben. 1759-ben egy cseh gróf meghívja a Pilsen melletti lukavecí kastélyába házi zenekara igazgatókarnagyának. Állítólag Esterházy Pál Antal a lukaveci zenekar élén látta meg Haydnt és „a grófot rábeszélte a kiváló muzsikus átengedésére”. [gy került — a nemrég nősült — Joseph Haydn Kismartonra (ma: Eisenstadt), abba a kastélyba, amelyet még Esterházy Pál, a zeneszerző nádor építtetett 1672-ben. A szerződés, amely megszabta Haydn feladatait, Bécsben készült 1761. május 1-i keltezéssel. „Ma, az alább írt napon és évben — olvasható — Heyden (nevét igy is írták!) József felvétetett Esterházy Pál Antal római szentbirodalmi herceg, Eszterháza, Galánta stb. ura őfőméltóságának szolgálatába másodkarmesteri minőségben." A szerződés többek között szigorúan kimondta: „ . . . másodkarmesteri minőségben a kismartoni ének. és zenekarban Wernernek, mint első karnagynak alárendeltetik és tőle függ. A másodkarmester köteles ő hercegi főméltóságának mindenkori parancsára olyan műveket komponálni, aminőket őfőméltósága kíván: új szerzeményeit nem közölheti senkivel. Heyden József köteles naponta, akár itt Bécsben, akár az uradalmakon, délelőtt és délután az előszobában jelentkezni. A zenészek között netán egyenetlenség, vita vagy kölcsönös panasz merülne fel, a másodkarmesternek kötelessége, hogy azokat a körülmények figyelembevételével elintézze. A másod karmester köteles szorgalmasan gondot viselni minden zeneműre és hangszerre. Az uradalmakon Heyden József a tiszti asztalt, vagy napi fél forint ellátási díjat élvez.” Egy év múlva meghalt Pál Antal és testvére, a „művészet- barát" Miklós lett az akkori legnagyobb magyar hűbéri birtok ura, aki csakhamar felismerte Haydn kivételes tehetségét és messzemenő támogatásban részesítette. Felépítette kétszer leégett házát. Következmények nélkül hagyta a betegeskedő első karnagy, Werner Gergely Haydn elleni áskálódó levelét, szemet hunyt Miklós afölött is, hogy Haydn különböző kiadók felkérésére komponált. 1766-ban meghalt Werner, s Haydn lett a „kapelmeister”. Még ugyanebben az évben elkészült, a versailles-i kastély mintájára, Miklós herceg süt- töri vadászháza helyén, az esz- terházai kastélyépület. (Ma: Fertőd.) 1768-ban felépült az ottani színház, egy évre rá a „muzsikaház”, Haydnnak és zenészeinek új otthona. 1776-ban állandó operaház létesült. Eszterházán nemcsak a „vigasságok” váltak híressé, hanem Haydn is neves szerzővé lépett elő. Nem véletlen tehát, hogy III. Károly spanyol — és II. Frigyes Vilmos porosz király ajándékot és jutalmat küld Haydn-nak; IV. Ferdinánd nápolyi király művet kér tőle, Pál orosz nagyherceg pedig kapcsolatot létesít vele. A legnagyobb szakmai elismerést 1785-ben Mozarttól kapta, aki hat vonósnégyesét — „mesterének" vallva — neki dedikálta. 1790-ben meghalt Esterházy Miklós herceg. Utóda, Antal feloszlatta a zenekart és az énekes együttest. Haydn elhagyta Eszterházát. 1794-ben II. Miklós lett a rezidencia örököse, aki pezsgő zenei életet teremtett ismét. Haydn is „visszatért" az együttes élére, de csak formálisan. Új szolgálatában néhány misét írt csupán, amelyek Kismartonban kerültek bemutatásra. Élete hátralévő részét Bécsben, illetve Gumpendorf nevű elővárosában, saját házában, tisztelettel körülvéve töltötte el. Rövid alkotói szünet után, a londoni Höndel-élmények hatására, 1798-ban új művel, a Teremtés c. oratóriummal lepte meg rajongóit. Magyarországi bemutatóját 1800. március 6-án Budán, majd március 9-én Pesten maga Haydn vezényelte. Az előadásra Haydnt József nádor felesége, Pál orosz cár leánya, Alexandra Pavlovna hívta meg. A Magyar Hírmondó megelégedéssel írta: „Az éneklésnek s muzsikának csupa kedveslésből való gyakorlói is számosán voltak a rendes muzsikusokon kívül eszközök Haydn úr igyekezetének a telyes megelégedésig való végrehajtásában.” Várnai Ferenc Enteriőr a fertődi Esterházy-kastély koncertterméből. Kelle Sándor rajza. Érné, 1939 (szoborrészlet) és A két szobrász Művészete: szolgálat A Vigadó Galériában az idén 80. esztendejébe lépő Szervátiusz Jenő műveinek nagy reprezentatív szobortárlata látható törekvéseinek, eredményeinek, felfedezéseinek teljes gazdagságában. Monumentális kőtömbjei ott állnak Farkaslakán — Tamási Áron világát és személyiségét idézve — Pápán pedig a fiatal Jókai körül gyülekeznek kőbe faragva a Jókai-regé- nyek alakjai. A kiállítás rájuk is emlékeztet. Engem pedig arra a csodálatos kolozsvári műteremotthonra, ahol mintegy harminc éve először találkozhattam vele és műveivel. Ott, abban a városra néző széles látóhatárt kínáló művészi műhelyben egyszerre meghökkentett és rabul ejtett e szobrász csodavilága. Az alkotások, a remekművek tömege, hiszen nemcsak a műteremben sorjáztak elém a különböző hangulatú remeklések, egy-egy alak a bejárati ajtóban bújt meg; a kapuboltozatot is megfaragta, szólásra kényszerítette a Mester, még a falból is szobor tekintett rám. Humanizálódott szinte az egész épület, hangokkal, mosollyal telítődött a művész otthona, azt éreztem, ez a kis világ egyszerre hirdeti a művészet születését és természetes lélegzését, hiszen ezek a műtárgyak egymás közelségétől nemcsak erőt nyernek, hanem egymást ' értelmezik, folytatják. S az életmű csendesen, de felmérhetetlenül belépett az életünkbe. Hirdetve, hogy a művészet él, hat, erőt sugároz, ha az alkotóművész nemcsak az alkotás örömét, hanem értelmét is közkinccsé tudja tenni, ha nemcsak művészi küzdelmeit, de célját is felismerésünkké teszi. Nos, Szervátiusz Jenő miközben a maga harcát megvívta az anyaggal, a kővel, a fával, gyötrelmesen gazdag életével felépített egy csodásán gazdag, lírát és fájdalmat, drámaiságot és gondolatot, életességet és.jelképi- séget hordozó, belátható, áttekinthető emberléptékű világot. Nagy művészi és emberi példa az övé, hirdeti csak így érdemes élni, a műre szegezett szemmel, őrizve az elkötelezettség szuverenitását, felidézni a világot, a valóságot, hogy a kor embere ne csak a szépség kisemmizett koldusaként tekintsen a művekre, de érezze meg a belőlük áradó erkölcsi sugallatokat is. Szervátiusz Jenő kiállításán Ehhez Szervátiusz Jenőnek nagy utat kellett bejárnia. Valóságosan és jelképesen is. Bartókhoz hasonlóan ő is évekre, évtizedekre alámerült a népélet mélységeibe, vállalta népének nemcsak ünnepnapjait, hanem keserűségeit, drámáit, az életért folytatott heroikus küzdelmét is, az eldugott távoli falvakban, erdőmunkások, bányászok, parasztok közt találta meg művészi küldetését. Nagy társadalmi mozgások, a valóság döbbenetes erejű hatásaiból természetesen el kellett jutnia a balladisztikus megjelenítés sorspillanatokat összefoglaló kompozíciókig, ezért jelképein is. elbeszél, megjelenít, értelmez, felfedezi az ember esen- dőségét és hatalmát. A fából felderengő női testek sugárzása, a bartóki ihletésű nagy remeklések (A fából faragott királyfi, A Cantata profana) nemcsak érzelmeinket iskolázzák, hanem a modem művészet egyetemességének, egységének hirdetői is, tiszta forrásként buzog fel bennük is a művészet fenségessége. Szervátiusz, a latinból magyarrá lett családnév azt jelenti, jótevő, szolgálattevő. Igen, az ő művészete szolgálat. Az emberiség, a magyarság, a jövő szolgálata. Illés Jenő Szervátiusz Jenő műtermében Karosszék-támla (részlet)
