Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-19 / 77. szám

A rózsafai melioráció nagy teljesítményű szivattyútelepe Egyénileg ment, „nagyban” nehéz Ráció és melioráció (I.) ban?nyféle föld von Boranyá A csökkenő támogatás nem kívánatos következményei Alig halad ott, ahol legjobban kellene Magyar-jugoszláv határ menti csere /Jk' Növekvő forgalom UlSia Konsumex-nél is Új cikkek, új elképzelések Andrósfalvy Bertalan néprajz- tudós szerint csupán egyetlen falu: Bükkösd lakói a követke­ző talajféleségeket tudják — csupán a falu határában! — megkülönböztetni: vörös, cse- peles; vegyes, se nem vörös, se nem fehér; vegyes sárga föld, vagy fehéres föld; fehér, fehé­res (meszes, békaköves); fekete vagy feketés; lapföld, hordalék, öntéstalaj ... „Talajvédelmi szempontból ennek a gazdálkodási formá­nak (az egyéninek — V. J.) azonban még voltak bizonyos előnyei — írja tanulmányában egy másik kutató. Parcellánként más-más növényt vetettek ... Nagyobb gondot fordítottak a vízlevezetők karbantartására ... Mindenki sajátjának tekintette a földjét, és ha egy mód volt rá, nem engedte, hogy a víz azt elvegye . . Mi történt a nagyüzemek lét­rejöttével ? „Sok esetben már a kezdeti táblakialakítás elhibázott volt. A táblában bent maradtak a gépek számára már haszna­vehetetlen, bevágódott kocsi- utak, fasorok, amelyek a színvo­nalas művelést eleve lehetet­lenné tették. Sok helyütt kiir. tották a szőlőket, gyümölcsösö­ket olyan lejtőtartományban, amelyen szántót nem lett volna szabad létrehozni. Az erózió kettős kárt okozott: a lejtőkön fokozódott a talajpusztulás, ...korábban hasznosított völgy­fenekek teljesen elmocsarasod- tak. Jelentősen közrejátszott eb­ben természetesen az is, hogy a völgyfenéki vízfolyások szo­kásos évi karbantartása elma­radt . . ., így olyan állapotok alakultak ki, amelyek csak je­lentős műszaki beavatkozással és ugyancsak jelentős anyagi ráfordítással hozhatók helyre.” * A melioráció tehát — mai fogalmaink szerint — minden olyan tartós beavatkozás, ami a természeti környezetet jobbá, a növénytermesztés számára al­kalmasabbá teszi. Lényegében azonban a talaj mélyebb és felszíni rétegeinek átalakítása vízrendezéssel, táblósítással, az utakra is kiterjedő területrende­Egyházaskozárban a tsz ed­dig négy szakcsoportot hozott létre, azóta a község gazdasá­gi élete is megélénkült. De már újabb három létesítésén munkálkodnak. A baranyai me­zőgazdasági üzemek közül itt működik a legtöbb kisvállalko­zás. Az alapító tagok száma meghaladja a 80-at, zömük 25—35 éves fiatalok, elsősor­ban szakmunkások, műszakiak. A szerszámkészítő, faipari, lakatos és a juhászati szakcso­portról van szó. Stabil a gár­da, az elmúlt egy esztendő alatt senki nem lépett ki, sőt zéssel; magában foglalja a táb­lákat, a széltől védő fasorokat, a talaj mélylazítását és a ke­mikáliák alkalmazását, például a meszezést. — Az egyéni, kisparcellás gazdálkodás idején a talajvé­delem mai formája sem szük­séges, sem lehetséges nem volt — mondja König István, a Ba­ranya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás munka­társa, mezőgazdasági vízügyi szakmérnök. — A kisparcellák önálló egységek voltak, s egy­általán nem mindegy, hogy egy 800 négyszögöles, egy-két holdas vagy több száz hektáros tábláról folyik-e le a víz. Ugyan­az a vízmennyiség a nagy táb­lákon mérhetetlen károkat okoz: felgyorsulva, nagy tömegben jelentkezik. S régen, ha egy fa­lu bírája elrendelte az út- vagy ároktisztítást, senki sem mert kibújni alóla. A melioráció tehát a nagy- gazdaságok gondja, feladata lett — és az államé is egyben. Az erre adott állami támogatás az utóbbi években Baranyában így alakult: 1978-ig évente 30—35 millió forint, 1979-ben 21 millió, 1980-ban: 42 millió, 1981-ben, tavaly és — várha­tón — az idén is egyaránt 22 —22 millió. Jelentős csökkené­sével párhuzamosan — 1982. január 1-től — életbe lépő rend szerint a jobb termőhelyi adott­ságú gazdaságok legfeljebb a meliorációs költség 30—40 szá­zalékát kaphatják támogatás­ként, a többit maguknak kell megszerezni, kigazdálkodni. Ugyanez a „rossz" földeken gazdálkodó téeszek számára megfordul: 60—70 százalék le­het a támogatás, a többi pedig a saját erő. Vajon mi a támo­gatási összeg csökkenésének és a szabályozás megváltozásának hatása több mint egy év után? — Ezt akkor tudjuk mérle­gelni, ha megnézzük, mennyi új jelentkezők vannak. Nagyon megválogatják, hogy kit vesz­nek fel. Nemegyszer utasítot­tak el felvételi kérelmet. Vállal­ják a versenyt egymással, a falu kisiparosaival, sőt bizonyos vonatkozásokban Komló, Bony- hád, Mágocs, Dombóvár ha­sonló jellegű ipari üzemeivel. A tsz-vezetés elsősorban a maga érdekét nézi, nem vélet­len, hogy öt évre adta ki bér­be a modern gépeket: legalább ennyi ideig számít a kisközös­ségekre. A dombóváriak saját otthoni műhelyükbe szerelhet­ték fel a berendezéseket, anya­volt korábban a bejelentett és teljesítésre javasolt támogatás­igény, és mennyi most — mond­ja Orosz Bertalan, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa, köz­gazdász. — 1981-ben az igé­nyelt 93 millióból hatvan, ta­valy az igényelt 83-ból szintén hatvan teljesítését javasoltuk, ebből lett 22—22. Az idén vi­szont már az igényelt támoga­tás is 39 millióra csökkent... — Vagyis jobban meggon­dolják a gazdaságok, mennyi támogatást kérnek, mihelyt ez­zel több saját erőt is kell moz­gósítani? — vetem közbe. — Ez is igaz, de nemcsak erről van szó — feleli König István. — A jó földeket művelő gazdaságok alig-alig kérnek támogatást, mert meg nem ér­zik, nem látják ennek szorító szükségét. így az új szabályo­zás valójában azokat érinti, azokat sújtja, ahol egyébként is a legrosszabb a föld, ahol eddig is legnehezebb volt gaz­dálkodni: a Hegyhát egyes ré­szein, a Zselicben és a Dráva-mentén. A támogatás mértékét végeredményben a talajadott- sógok és az egy főre jutó brut­tójövedelem legutóbbi 3 évi át­laga dönti el. A már most ki­rajzolódó eredmény azonban az, hogy azok vállalkoznak ke­vésbé a meliorációra, ahol a legszükségesebb lenne, ugyan­is — az egyéb árváltozások, feltételmódosulások hatására — ők tudják legkevésbé elő­teremteni még a 30—40 szá­zalékos hozzájárulást is, vállal­kozhatnak legkevésbé arra, hogy hitelt vegyenek fel. Né­hány tsz máris szünetelteti ko­rábban elkezdett munkáját, pe­dig a melioráció csakis hosz- szabb távon lehet eredményes. Lehet, hogy az idén a támo­gatást nem lesz kinek odaadni? (Folytatjuk) Varga János got kapnak, olcsó a rezsikölt­ség. A szövetkezet még az érté­kesítést és a munkamegrende­lést ellenőrzi. Mindegyik vál­lalkozás elsőként a tsz-től ren­del munkát abban az esetben, amikor célfeladatot kell gyor­san ellátni, mert nincs elég szakember, túlórakeret és na­gyon szorít a szállítási határ­idő. így fejlesztettek ki új ter­mékeket, egyebek között ková­csoláshoz alkatrészeket, pótol­ták a kombájn és a pótkocsi hi­ánycikknek számító részeit, se­gítséget nyújtottak a meleg­üzem, a precíziós öntöde fel­Virágzik a magyar—ju­goszláv határ menti keres­kedelem. A Konsumex dél­dunántúli kirendeltsége el­múlt évi ügyleteinek mér­legét megvonva, erre az örömteli következtetésre juthatunk. A kirendeltség 1982-ben, belföldi árakon számolva összesen 336 mil­lió forint export-import for­galmat bonyolított le. Ez tíz százalékkal több mint az 1981. évi forgalom. Mi van mögötte, mit ígér az idei folytatás? Ezt vettük számba Kollár Istvánnal, a Konsumex kirendeltségve­zetőjével. — Mielőtt a behozott és a kivitt árucikkeket sorba ven­nénk, hadd húzzam alá, ab­ban, hogy a fejlődés ilyen di­namikus, nagy szerepe volt az 1980-ban alakult és «Tnmár 38 tagot tömörítő Baranya—So­mogy megyei határ menti áru­forgalmi társulásnak. A társu­lás tagjai gondoskodtak az ex­port árualapok, az ellentételek előteremtéséről, aminek fejé­ben növekvő mennyiségben és választékban hozhattunk be árut Jugoszláviából — mondta elöljáróban Kollár István. Amihez magyarázatul fűzzük hozzá a határ menti kereske­delemben azonos értékű áru cserél gazdát, azonos értékű áruért, vagyis ha valamit vá­sárolni akarunk, akkor annak fejében idehaza megfelelő el­lentételről, a partnernek meg­felelő áruról kell gondoskod­nunk. így lesz a kereskedelem kiegyensúlyozott, a szaldó nul­la. A 336 millió forintos össz­forgalom tehát így oszlik meg: kivittünk 168 millió forint ér­tékű árut, behoztunk ellenében ugyanannyi értékű árut. Lás­suk ezek után, miből állt össze a tavalyi forgalom, s az egyes cikkekkel kapcsolatban mik az idei előirányzatok? A Konsumex a Taurus Gumi­ipari Vállalat közreműködésé­vel tavaly több mint 25 mil­lió forint értékben hozott be radiálgumikat Jugoszláviából. Ez az ügylet 1981-ben kezdő­dött, az idén is folytatni sze­retnék, sőt kiterjeszteni a be­hozatalt más, a gépkocsihoz szükséges műszaki gumiárura. Ezen kívül tervezik a raktári emelőtargoncákhoz szükséges műszaki gumiáru beszerzését is. A következő nagy tétel — ezek immár hagyományos cik­kek a cserében — a Dunán­szerszámozásában. Amelyik kö­zösség jól elősegíti a célprog­ramot, az pénzelóleget kap. A gépműhely Toldi lakatos-vasipa­ri szakcsoportja jelenleg a te­henészeti és tejházi rekonstrtuk. dóban vesz részt. Horváth Ferenc elnökhelyet­tes szerint az ipari munkaközös­ségek a legaktívabbak, mivel a tsz komoly ipari háttérrel rendelkezik. Az ipari tevékeny­ség termelési értéke majd 70 millió, a nyeresége átlag 10 millió forint. A négy vállalko­zás nem is mint nyereség-, ha­nem mint forgalomnövelő té­nyező jön számításba. Ezten kí­vül tapasztalható, hogy a má- zaszászvári faipari üzeVnben a gépeket jobban kihasznál­ják. Fegyelmezettebb a határ­időtartás. Most már időre kap­ja a fapaneleket az egyik nagy megrendelő, a dombóvári Dom- bocal Vasipari Szövetkezet. Na­gyon fontos tény, hogy lakos­sági szolgáltatást végeznek. A dombóvári Pegazus kisközösség tagjai olajellátó rendszert ké­túli Cipőkereskedelmi Vállalat megbízásából beszerzett, ma­gas minőségű és árfekvésű női divatcipők, szandálok és sport­cipők — összesen 22,5 millió forint értékben. Ezek között új cikknek számítottak a Yassa sportcipők, melyekből tavaly 30 ezer párat hoztak be. Cipők behozatalára az idén is sor kerül, a választékot tovább sze­retnék bővíteni. A PIÉRT megbízásából, a Konsumex közreműködésével tavaly 18 millió forint értékben érkezett be jugoszláv tapéta. Bővítette a választékot, egyben tőkés importot takarítottunk meg révükön. A behozatalt oz idén is folytatni szeretnék. Üj cikk a hanglemez és a műso­ros magnókazetta, az előbbi­ből 20 ezer, az utóbbiból 16 ezer darabot hoztak be. E cik­keket a jugoszlávok nyugati li- cencek alapján gyártják, igen jó minőségűek. Behozatalukat az idén szeretnék megkétsze­rezni, s elérni, ne az év má­sodik felében, hanem folyama­tosan érkezzenek be. A behozatali lista hagyomá­nyos cikkei a kozmetikumok — fogkrém, dezodor, körömlakk, rúzs és társaik —, továbbá az élelmiszerek — hal- és hús­konzervek. Ezek behozatala folytatódik, sőt, ha idehaza igény mutatkozik rá, tovább bővítik a hal- és húskonzervek választékát. Mindezeken felül a Baranya—Somogy megyei határ menti áruforgalmi tár­szítenek, sőt be is építik a MÁV-nak. A lakatosok egyben kőművesek is. A Toldi-közösség szakmunkásai Egyházaskozáron és környékén vízvezetéket, fű­tést szerelnek, háztartási gépet javítanak, kerítést, kaput, ga­rázst készítenek lakossági meg­rendelésre. Tervbe vették az autószerelést is. A mázaszász- váriak családi házépítőknek fa- és tetőanyagot készítenek elő, hulladékanyagokból tűzifát ap­rítanak a házi készítésű szer­számmal. Leqfontosabb elv, hogy a többletmunkával az átlagjöve­delem növekediék, ami egyéb­ként alacsony, hisz egy tsz-tag- ra évi 48 000 forint jut. Az ipa- ni munkások a sokféle megbí­zatás teljesítésével több szak­mai ismeretre tesznek szert. Nem vágyódnak el a városi üzemekbe. Sőt a faluról eljáró szakmunkások közül nem egy érdeklődött, hogy épp a mun­kacsoportok népszerűsége miatt belépne a tsz-be. Csuti J. sulás tagjainál végzett igény- felmérés alapján olyan új áru­cikkek beszerzésére is gondol­nak, amelyek tavaly nem, vagy eddig még sohasem szerepel­tek a behozatali listán. Ezek: különféle műszaki cikkek, épí­tőanyagok, bébigarnitúrák, ha­risnyanadrág, női és férfi pa­mutalsók. Fussuk át ezek után a ta­valyi kiviteli listát. Exportunk legnagyobb tétele a tej volt, amit a jugoszlávok saját tank­autóikkal szállítottak el. Ezen kívül izzólámpák, gyógyszeres üvegfiola, profilüveg, tyúk, haj­dina és köles képezte tavalyi kivitelünket. Külön említjük azt a határ menti csere keretében lebonyolított ügyletet, melynek értelmében a Budaflax len mé­terárut szállít, fejében nyers pamut méterárut kap az eszéki Lio cégtől. Termelési együtt­működésről van szó, melyet ko­rábban ötéves szerződésben rögzítettek. Mellesleg, e szállí­tások értéke a Konsumex dél­dunántúli kirendeltsége összes forgalmának tavaly csaknem egyötödét tette ki. A magyar—jugoszláv határ menti kereskedelem mellett a Konsumex közreműködésével tavaly szépen fejlődött az áru­házi csere is, melynek értéke oldalanként elérte a 2,6 mil­lió rubelt. Bulgária immár négy városában, továbbá az NDK- beli Schwerinben tartottak ta­valy magyar áruházi napokat, idehaza pedig bolgár és NDK- napokra került sor a pécsi Konzum, Centrum és Mecsek áruházakban, továbbá Kapos­várott. Jó kapcsolatok alakul­tak ki, a csere a F gkülönbö- zőbb árucikkekre terjed ki. Az idén szeretnének tovább lépni, elsősorban abban, hogy a sze­zonális cikkek időben érkezze­nek. E célból a bolgár áruk ki­választása már tavaly év vé­gén megtörtént, így a szállítá­sok már márciusban megkez­dődhetnek. Ugyanakkor a Konsumex új partner, a cseh­szlovákok bevonásán fáradozik az áruházi cserébe. Ezt az ügy­letet az év második felében szeretnék tető alá hozni. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5. Kisvállalkozások nyomában Ipari munkaközösségek az egyházaskezári tsz-ben Jól működnek, nyereséget és kiegészítő jövedelmet hoznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom