Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-17 / 47. szám

1983. február 17., csütörtök Dunántúlt napló 5 Több építőanyag termelését vállalta az ipar Építőanyagok a komlói TUZÉP-telepen Az építőanyag-ipar az idén növeli a sajátház-építők ellátá­sát a keresett mintás falburko­ló csempéből, mázas padló­burkoló lapokból, előfeszített vasbeton-termékekből, színes tetőfedő anyagokból, hótakaré­kos kézi falazóelemekből, ás­ványgyapot szigetelőanyagok­ból. A kereslet és kínálat hely­zetéről az ellátás javítására tett közös erőfeszítésekről szá­moltak be szerdán at Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­tériumban tartott sajtótájékozta­tójukon az ÉVM és a Belke­reskedelmi Minisztérium szak­emberei. Elmondották, hogy a számí­tások és a felmérések szerint az idén várhatóan magánerő­ből 58—60 ezer lakás épül, amelyből 30—32 ezer lesz csa­ládi ház, 28 ezer pedig telep­szerű és egyedi többszintes tár­sasház. A két minisztérium alap­vetően ennek az építési fel­adatnak, a fokozódó felújítási és fenntartási munkáknak és a várható építőanyag-elővásárlá­soknak a figyelembe vételével tervezte meg a gyártást és az ellátást. Az egyeztetések sze­rint bőséges a kínálat cement­ből, égetett mészből, ablak­üvegből, korszerű födémpanel­ből, óm több termékből gon­dot okozott a várható szükség­let fedezése. Ezért több közös intézkedést tettek és a szük­séges termékeket gyártó üze­mek dolgozói maguk is több­letmunkára vállalkoztak. így a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek üzemei összesen 560 ezer méter többlet födémgerenda gyártását, a téglaipari üzemek 40—60 millió kisméretű téglá­nak • megfelelő falazóanyag­többlet előállítását vállalták, a nagyobb építőipari vállalatok asztalosrészlegei pedig 80 ezer ajtó és ablak gyártásával egé­szítik ki az épületasztalosipari és faipari vállalat termelését. Hiány mutatkozott — három gyár rekonstrukciós munkálatai miatt — tetőfedő cserépből is. Ezért a hasonló célt szolgáló más termékkel, azbesztcement­anyagokkal, közismerten eter­nit-lapokkal pótolják a hiányt, részben a hazai termelés nö­velésével, részben a szocialis­ta partnerekkel kötött szerző­dések alapján. Az ellátás javítását szolgál­ja, hogy a kereskedelem az el­ső negyedévben az éves ce­mentszükséglet 25 százalékának átvételét vállalta és ezt ked­vezményes áron értékesíti. így a cementipar is egyenleteseb­ben használhatja ki termelőbe­rendezéseit, s télen nem kell csökkenteni a termelését. A gyártók és az építőanyagkeres­kedelem egyaránt szükségesnek tartja, hogy jobban tájékoztas­sa az építtetőket a korszerű, hőtakarékos poroton, thermoton és egyéb kézi falazóelemek hasznáról, mert sok építtető feleslegesen ragaszkodik a kis­méretű tömör téglához. * Mindenki számára köztudott, hogy egyre inkább a magán­erős lakásépítés kerül előtérbe, s hogy ezt a gyakorlatban is meg tudjuk valósítani, ehhez elengedhetetlen a jó, sőt egy­re jobb építőanyag-ellátás. Teg­nap a HNF Baranya megyei Bizottságán is erről folytatott tanácskozást a Fogyasztók me­gyei Tanácsa, ahol egy korábbi felmérés alapján hangzott el tájékoztató az építőanyag-ellá­tás baranyai helyzetéről. Hogy ez mennyire fontos, azt össze­hasonlítással érzékeltetjük: míg az V. ötéves tervben épült la­kásoknak 40,3 százaléka készült állami pénzeszközök felhaszná­lásával, a VI. ötéves tervben ez csak 26,5 százalék. Az ösz- szes többi tehát magánerőből épül. Van-e ehhez elegendő építőanyag? A vizsgálatok azt mutatják: telek, tervezői kapa­citás van, kivitelezői kapacitás már kevesebb, s az építőanyag egyértelműen elégtelennek bi­zonyul. Kevés a tégla, a tető­fedő cserép, a fenyő fűrészáru. MAB-ülés Idei első ülését a Zsolnay gyárban tartotta a Baranya _ me­gyei Tanács műemléki albizott­sága. Bosnyák János, a gyár igazgatója adott tájékoztatást a gyár tevékenységéről és egye­bek közt elmondta, hogy erősí­teni kívánják a Zsolnay jellegű termékek gyártását és a növekvő igények kielégítésére közel a a kétszeresére akarják fejleszteni az épületkerámia díszítőelemek gyártását. Jelenleg is nagy soro­zatban készülnek ilyenek a Par- lementhez és a budapesti Pa­taki István téri — Lechner Ödön tervezte — templomhoz. Elmond­ta azt is, hogy a gyár ugyan nem műemlék, de folyamatosan gondozzák, hogy minél inkább megőrizzék eredeti állapotában. Bezerédy Győző, a Janus Pan­nonius Múzeum helytörténeti osztályvezetője a gyár ipartör­téneti jelentőségéről beszélt és javaslatot tett egyes, még fel­lelhető régi gépek és berende­zések védelmére. Mendöl Zsuzsa művészettörténész a gyár építé­szeti értékeiről adott átfogó is­mertetést és javasolta a fonto­sabb, Zsolnay-tradiciókat őrző épületek védetté nyilvánítását. Kitért a Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központ épületének tervezett felújítására és arra hívta fel a figyelmet, hogy kül­sejében változatlanul kell hagy­ni, s a belsőségeiben is csak minimális, az eredeti formákat tiszteletben tartó változtatásokat szabad végrehajtani. Az ülés nagy érdeklődést kiváltó elő­adása volt, amit Duránczi Béla művészettörténész, a szabadkai műemléki intézet vezetője tartott a Zsolnay-épületkerámiák jugo­szláviai elterjedéséről, s diaképe­ken mutatta be, milyen gazdag Zsolnay-kerámiákban a vajda­sági nagyváros, Szabadka. A műemléki albizottság ülése a gyár és a Zsolnay-mauzóleum megtekintésével ért véget. H. I. Bővítik a Ill számú általános iskolát A rendhagyó szülői értekez­leten 150-en voltak. Csak édesapák. Többen pedig már korábban jelezték, hogy az ér­tekezleten nem tudnak részt venni, de amiben a többiek megállapodnak, ahhoz ők is csatlakoznak. A szentlőrinci 3-as számú Általános Iskola tanulóinak szülei jó ideje tud­ták, hogy miért hívják össze az édesapákat űk kérdezték leggyakrabban Koltai Péter is­kolaigazgatót: meddig tanul­nak még ilyen zsúfolt termek­ben a gyerekek? Az 1977-ben épült nyolc tantermes iskolában ma 290 ta­nulót oktatnak, 37—40-es osz­tálylétszámmal. Ezen a zsúfolt­ságon akarnak változtatni az iskola bővítésével. A nagyköz­ségi tanács a kiviteli* tervek alapján csaknem hárommillió forintot ütemezett erre a cél­ra. Ekkor jött a gondolat: miért nem lehetne ezzel az összeg­gel úgy gazdálkodni, hogy egy kicsi maradjon, és akkor meg­valósíthatnák régóta dédelge­tett tervüket, a játszóudvar ki­alakítását, illetve az iskola tel­jes körülkerítését Az iskola pe­dagógusai a nagyközség párt­ós állami, tömegmozgalmi szer­vezeteinek egyetértésével úgy gondolták, hogy megkérik az édesapákat, hogy aki szívesen teszi és képes rá, segítsen az iskola bővítésében, elsősorban a belső szakipari munkákban. Akik részt vettek a héten tar­tott szülői értekezleten, három nap társadalmi segítséget ajánlottak fel. Az édesapák közül 15 kőműves, 26 lakatos, 6 központifűtés-szerelő, 7 fes­tő és 13 villanyszerelő jelent­kezett munkára. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a helyi gazdaságok, szövetkezetek, vál­lalati kirendeltségek egy része is jelezte segítő szándékát, aligha lehet kétséges, hogy amit a szentlőrinciek terveznek: megvalósul és augusztus 20-ra befejezik az iskola bővítését! T. É. Filmnapok falun Hat évvel ezelőtt rendezték meg először a falusi filmnapo­kat, és azóta hagyományosan megjelenik a magyar film a na­gyobb falusi mozikban —nem­csak a szokásos játékrendi elő­adásokon, hanem bizonyos fo­kig ünnepi külsőségek, között is. Új filmeket mutatnak be és régieket újítanak fel: ismét ve­títik a már klasszikusnak szá­mító magyar alkotásokat, és közönség elé kerülnek a népi demokratikus országoknak azok a filmjei, amelyek a falu életé­vel foglalkoznak. Ez a rendezvénysorozat pro­paganda akar lenni a magyar filmművészet számára és a ki- sebb-nagyobb falvakban élő emberek jogos igényeinek ki­elégítése is. Nem véletlen, hogy a rendező szervek között ott van a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági osztálya és a Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Baranya megyei Szövetsége éppen úgy, mint a Mozgóképforgalmazási Válla­lat és a Baranya megyei Mo­ziüzemi Vállalat. Az esemény ugyanis számít azokra a gaz­dasági egységekre, amelyek anyagilag is támogatják a fa­lu kulturális életét, és tekinté­lyükkel szervezik, gazdagítják a közművelődést. De nemcsak azt, hanem a szakmai tudás gyarapítását is: több község­ben mezőgazdasági szakmai filmeket vetítenek majd. Az idei falusi filmnapokat pénteken délután 4 órakor a dunaszekcsői Duna moziban nyitja meg dr. Bíró Sándor, a Baranya megyei Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezetek Szövet­ségének titkára. G. T. Tíz deka parizer dallamai Itt jólesik sorban állni? A papa a Meinlnél volt segéd Postahivatal Pécsett, délelőtt kilenc óra és ... dallama van a tíz deka parizernek. Tíz deka parizer... Ez a hat szótag pró­zában, de szopránhanggal át­száll a pult felett és a tízde­kányi felvágott nemcsak a zsírpapírba kerül bele, hanem a vevők délelőtti munkakedvé­be is.- Tíz deka parizer! És még valamit tetszik? És önnek mit adhatok? Egy kefir, két kifli ... Hosszabb a parizer kicsit! Le­het? Jó, akkor 5 forint 60 és önnek? Mit tetszik kérni? Három mondat, három ve­vőnek, szinte egyszerre! Mert miközben a parizeres úr készíti az erszényét, Erdősi Róbertné csomagol, de még a kefirről is kiderül, hogy ő a kefires kis­lány, két kiflivel, s a harmadik vevő, lám, hogy szuszog sze­gény a bajusza alatt, szóval ő meg itt leli meg élete legszebb pickszalámi végét és gyorsan leméreti. Mondom, dallama van az eladásnak. A sor nem fogy, ahogy nézem a másod­percmutatót, úgy változnak az arcok a Mecsekvidéki Vendég­látó Vállalat büféjében. Jó itt sorba állni. Lehetetlen és kép­telen ez a kijelentés, mert sor­ba állni sosem jó, kivéve ha hawaii szépségkirálynők banánt osztogatnak ingyen, de ilyen ritkán van a kereskedővilág­ban. Mégis ... álljon valaki sorban máshol, egy agyonfá­radt kereskedőasszony előtt, akinek a tízórás állástól elne­hezült a teste és a kedve, és várjon, amíg fáradt kézzel né­mán figyel a csomagolásra fél perceket és utána tagoltan, de másodszor kérdi meg ugyanazt a vevőt, hogy „tehát akkor a tíz deka parizert ugye ..Fel­gyorsult a világunk, felgyorsult a ritmusunk, fogyott a türel­münk. De a pécsi főpostai bü­fében üde pillanatok várnak, ahol dallama van a tíz deka pa. rizernek. Máskülönben Erdősi­nét lehetetlen riportra kérni, csak egy mondat a vevő, egy az újságíró, egy a vevő, egy az újságíró, egy a vevő, szóval így... — Honnét ez a tempó? — Apukámtól. Negyvenkét évig volt kereskedő, még a Király utcai Meinlnél, aztán állami vállalatnál. Jaj, de sze­rettem, ahogy tanított a vevők kérdésére, a mérésre, számo­lásra. Hajnalban ötkor már itt vagyok. Takarítás, előre csoma­golás, áruátvétel, mind egye­dül. Fél hétkor nyitok és kettőig árusítok. Napi tíz—tizenkét órát állok ebben a büfében. A vevők kérdései peregnek, Erdősiné válaszai és keze még gyorsabban mozog, közben lát­juk a cellányi szűk helyet, ahol ez az asszony, Pécs talán leg­gyorsabb kereskedője, napi tíz órát talpon van és ... mennyi­ért? — Havi 2100 az alapfizeté­sem, de mivel 230 000 forintos forgalmat bonyolítok egyedül, ezért átlagosan havi hatezret keresek. Déli egy óra felé szin­te mór összeesek, a vérnyomá­som leszáll... — Vannak haragosai? — Nagyon remélem, hogy nincsenek. Érzem, hogy a min­dig türelmetlen mai vevőt meg­nyugtatja a jó modor és fő­képp a gyors kiszolgálás. Ha most ezt hallaná a papa, Dobos Imre, aki még a Meinl­nél volt segéd és ... — Igen, és tíz deka parizert és ott hátul ön, mit kér? Földessy Dénes Pécsi utcák - híres emberek A költő és Tragédiája A százas évfordulók közepette nem sikkadhat el a kettős Ma- dách-évforduló: 160 éve szü­letett a költő, és 100 éve an­nak, hogy Paulay Ede, a Nem­zeti Színház igazgatója 1883- ban bemutatta Az ember tra­gédiáját (röviden: a Tragédiát). A bemutatás nem ment si­mán. Mivel a Tragédia elsősor­ban könyvdráma, másrészt ter­jedelme miatt sem lehetett szín­padon előadni, technikailag nagy nehézséget jelentett az előadása. Az űrjelenetről maga Paulay is úgy vélte, hogy elő- adhatatlan. Mindezeken kívül kísértett az a lehetőség is, hogy a Tragédia előadásából valóban tragédia lesz: revüféle látvá­nyosság, amely mintegy nyolc­van személyt mozgat meg; a díszletek, a ruhák (Évának ti­zenegyszer kellett átöltöznie!), igen sok pénzt emésztenek fel; a színváltósok elnyújtják, unal­massá teszik majd az előadást. A Nemzeti Színház intendánsa (színhózfelügyelője), Podmanicz- ky Frigyes így nyilatkozott: „Tíz előadást sem fog megérni." Az 1883. szeptember 21-én megtartott előadás — a sokféle nehézség legyőzése után — nagy színházi sikert aratott. Ádámot Nagy Imre,"Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László alakította. Paulay e sorokat irta naplójába: „Legszebb diada­laim legnagyobbját ünnepel­tem.” A kritikusok elismeréssel, de némi fenntartással fogadták a kísérletet, nem ismerve el a Tragédia színpadravalóságát. Az eltelt 100 esztendő nem a kritikusokat igazolta. Nálunk 11 év alatt elérte a századik elő­adást. Bécsben 1892-ben elő­ször a hamburgi színtársulat, majd ugyanabban az évben a Nemzeti Színház először magyar nyelven, ezt követően Zichy Mi­hály híressé vált díszleteivel né­met nyelven tizenhatszor adta elő a Tragédiát. A budapesti bemutató évében már vidéken is játszották (így Baján is) a Tragédiát, amely Pécsre 1885-ben került. A bécsi, zágrábi, pozsonyi, prágai sike­res előadások után némi törést jelentett az 1893-i berlini bemu­tató. Ekkor ugyanis a Tragédia több jelenetét elhagyták, és Jó­kai bemutatása alapján Faust- utánzatot láttak benne A 4141 sorból álló művet a világ legtöbb nyelvére lefordí­tották, így többek között: angol, cseh, dán, finn, héber, holland, horvát, latin, lengyel, német, orosz, román, svéd, szerb, szlo­vák stb. nyelvre. A fordítók kö­zött ott találjuk Gorkijt, a szlo­vákok legnagyobb költőjét: Hviezdoslavot (családi nevén: Pavel Országhot), és kitűnő né­met fordításával a mohácsi szü­letésű Mohácsi Jenőt, aki Li- dércke című regényében finom tapintattal tárja elénk a költő tragédiáját, Madáchnak Fráter Erzsikével kötött házasságának regényes, de szomorú történe­tét. Az történt ugyanis, hogy Ma­dách Imrét 1852. augusztus 18- ón letartóztatták, mert Kossuth egyik titkárát, Rákóczi Jánost a birtokán rejtegette. Egy évi fog­ság, internálás után hazaérkez­ve Csesztvére, megtudja, hogy felesége megcsalta távolléte alatt/ Mivel később; viselkedése is lehetetlenné tette házasságu­kat, elváltak. A szerencsétlen sorsú Fráter Erzsiké gyermekei­től, rokonaitól elhagyatva, a nagyváradi kórházban fejezte be életét 1875-ben. Alakját Ma­dách szinte mindegyik munká­jában, így a Tragédia Kepler- jelenetében is megörökítette, majd később a Férti és nő, a Csak tréfa című drámájában. A Tragédiában Madách az egyéni és nemzet; reménytelen­ség ellenére is buzdítani tudta kora magyarságát, minden em­berét, hogy érdemes küzdeni az emberiség előrehaladásáért, a magasabbrendű életért. A tudás gyümölcsét megízlelt ember kar­ja erős, szíve emelkedett arra, hogy a haladásért küzdjön, hisz: „Véget/en a tér, mely mun­kára hív!” Tóth István dr. Javítjáka magánlakásépítők ellátását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom