Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-26 / 56. szám
Az apró cikkek is fontosak a vásárlóknak Beszélgetés Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettessel Hosszú időszakon át megszoktuk, hogy életszínvonalunk állandóan emelkedett, s egyre több pénzt fordíthattunk áruvásárlásra. Ez a helyzet most köztudottan megváltozott: a háztartások is fokozott takarékosságra kényszerülnek. A szorosabbra fogott családi gazdálkodás bizonyára módosítja az egyes árucsoportok iránti keresletet is. Hogyan tud a változó viszonyokhoz alkalmazkodni az árukínálat? Erről beszélgettünk Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettessel. — Manapság a korábbinál is fontosabbnak látszik, hogy az alapvető fogyasztási cikkeket minden időben és az ország minden településén megvásárolhassuk. Eleget tud-e tenni ennek az igénynek a kereskedelem 1983-ban? — Azok a szerződések, amelyeket a kereskedelmi vállalatok a különféle termelőkkel eddig megkötöttek, összességében megfelelő áruellátást ígérnek az alapvető fogyasztási cikkekből — válaszolja a miniszterhelyettes. — Hadd tegyem rögtön hozzá, hogy alapvető fogyasztási cikkeken ma már távolról sem csak olyan árukat értünk, mint a tej vagy a kenyér; beletartozik ebbe a fogalomba számos iparcikk is, például a rádió vagy a feketefehér televízió. Ezekből a termékekből továbbra is stabil kínálatot igyekszünk nyújtani, és amennyiben a termelők teljesítik szerződéses kötelezettségeiket, akkor az alapvető fogyasztási cikkekből nem lesz hiány. Az összkép megnyugtató. — A nehezedő életkörülmények bizonyára módosítják a vásárlói kereslet szerkezetét. Milyen változásokkal számolnak? — A kiskereskedelmi forgalom az idén folyó árakon számolva mintegy 6 százalékkal növekszik árrT- tekintettel az árszínvonal növekedésére, ez változatlan áron körülbelül egy százalékos csökkenést jelent. Ezek a tendenciák természetesen nem egyformán jellemzőek a különböző árucsoportokra. Az. za| számolunk, hogy élelmiszerekből és élvezeti cikkekből na. gyobb lesz a kereslet, ugyanakkor a nehezebb életkörülmények miatt csökken a ruházati termékek forgalma és a vendéglátás szolgáltatásait is csak szerényebb mértékben veszik igénybe. A takarékosabb fogyasztást szolgálja az a törekvésünk is, hogy a viszonylag olcsóbb élelmiszerekből, iparcikkekből elegendő legyen az üzletekben. — Egyes termékekből tartósan hiányos, nem kielégítő a kereskedelem kínálata. Melyek lesznek az áruellátás gyenge pontjai a közeljövőben? — Sajnos vannak és lesznek is ilyen gyenge pontok — mondja a miniszterhelyettes. — Bár igen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a magánerőből építkezők minden szükséges anyag, hoz hozzájussanak, az ipar nem tud elegendőt szállítani például tetőcserépből, ajtóból, ablakból, kisméretű téglából. Cementből a kereslet és a kínálat egyensúlyának javítása érdekében szezonális árakat alkalmazunk. A vasáruk közül továbbra sem lehet maradéktalanul kielégíteni az igényeket mosogatóból, radiátorból víz- és gázvezetéki acélcsőből, rozsdamentes evőeszközökből, egyes mezőgazda, sági szerszámokból, barkács kisgépekből. A tartós fogyasztási cikkek közül az ipar ajánlata a kívánatosnál kevesebb hűtőszekrényből, mélyhűtő ládából, 50 literesnél nagyobb boj. lerből, Siesta gázkészülékből, hogy csak a lényegesebb terméket említsem. — És mi a helyzet a kevésbé fontos, úgynevezett apró cikkekkel, amelyek hiánya gyakran okoz bosszúságot? — Én ezeket az apró cikkeket sem tartom kevésbé fontosaknak, hiszen éppen egy szeg vagy egy csavar hiánya tehet használhatatlanná értékesebb berendezéseket. A kertbarátok is joggal kifogásolják, hogy mondjuk egy drága fűnyirógép. hez könnyebb hozzájutni, mint egy közönséges kapához. Ezeknek az anomáliáknak az az oka, hogy a nagyipar nem kellően érdekelt az apró cikkek, az alkatrészek előállításában. Ezen mi úgy igyekszünk segíteni, hogy még aktívabb szerepet vállalunk a termelés szervezésében. A kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek mind gyakrabban keresik meg a kisebb termelőket, amelyek a nagyiparnál rugalmasabbak és inkább hajlandók apróbb cikkeiket gyártani. Ezt a célt szolgálják a „Vevők vagyunk” elnevezésű kiállítások is, amelyeken a hiányzó árukat mutatják be a kereskedelmi vállalatok a lehetséges termelőknek — sikerrel. A kiállítások hatására jelentős többlet árualaphoz jut a kereskedelem. A termelés szervezésében nagy szerepet játszanak a helyi kéz. deményezések. — Nem sok jót mondhatunk pillanatnyilag a vásárlási körülményekről. Várható-e valamilyen bíztató intézkedés ezen a téren? — A vásárlók úgy gondolkodnak, hogy ha már kevés a pénzük, ha már emelkednek az árak, akkor legalább a kiszolgálás legyen udvariasabb, a vásárlás legyen kényelmesebb. Ez jogos igény. Ugyanakkor azonban a kereskedelmi vállalatok beruházási lehetőségei is szűkösek új áruházak, üzlet- központok. boltok építésére alig van erejük. Mégis, a zsúfoltság valamelyes enyhülésére számíthatunk, hiszen az üzlethálózat ha kis mértékben is, de bővül, és ezzel egyidőben az áruforgalom némileg csökken. Ahol az eladóknak kevesebb a dolguk, ott különösen elvárható hogy figyelemesebben, készségeseb. ben segítsék a vásárlót. — Mivel egyre sűrűbben halljuk és olvassuk, hogy takarékoskodni kell az importtal, attól tartunk, hogy a fogyasztási cikkekből is kevesebbet hoznak be, és ezzel szürkül a választék. Indokolt ez az aggodalom? — Mi azon vagyunk, hogy a lakosság áruellátásában az idén is kellő mértékű legyen az import. A rubel elszámolású termékekből az államközi megállapodások a tavalyinál valamivel kisebb behozatalt tesznek csak lehetővé. Ezt azonban részben ellensúlyozza hogy a belkereskedelmi vállalatok és szövetkezetek az úgynevezett vá- lasZtékcsere és a határmenti árucsere keretében előre láthatóan 6—8 százalékkal több termékhez tudnak hozzájutni. Tőkés viszonylatban importlehető, ségeink lényegében megegyeznek a múlt évivel. Konvertibilis devizáért elsősorban nálunk nem, vagy nem elegendő meny. nyiségben termelt és az ellátás szempontjából szükséges árukat vásárolunk. A magasabb igényeket kielégítő fogyasztási cikkeket szűkebb körben szerezzük be és magasabb áron hozzuk forgalomba. Ugyanakkor fokozottan támogatjuk az ipar tőkés kooperációs megállapodásait, bővítjük a nem rubel viszonyla- tú áruházi cserét, a határmenti cserét és az egyéb, úgynevezett nulla szaldós formákat. Vagyis a normál export-forgalomban nem értékesíthető áruk ellenében a hazai ellátást javító fogyasztási cikkekhez igyekszünk jutni. Erre azért is törekszünk, mert a készáru behozatala ösztönzi a hazai gyártást és versenyt támaszt a termeléssel szemben. — A múlt év végén a kereskedelem illetékesei úgy nyilatkoztak, hogy tüzelőanyagokból nem állnak rendelkezésre megfelelő készletek. Milyenek a tél végi kilátások? — A decemberi, januári enyhe 'időjárás következtében eddig a vártnál kevesebb tüzelőre volt szükség. Közben a szénbányászok rendkívüli műszakokkal, nagy erőfeszítésekkel fokozták a termelést, így a lakosság ellátásában december óta nincs különösebb fennakadás. Remélhető, hogy ez a fűtési szezon baj nélkül befejeződik, de le kell vonni a tanulságokat, hiszen a következő tél már átlagos vagy kifejezetten kemény, zord is lehet. — Az áruellátás kritikus pontjairól tettünk fel kérdéseket, összességében milyennek ítéli a lakosság idei vásárlási lehetőségeit? — A népgazdasági terv a vásárlóerő szabályozásával és más eszközökkel megfelelő feltételeket teremt a fogyasztói piac stabilitásának megőrzéséhez. A kereskedelem beszerzései összességében elegendőnek ígérkeznek, így — ha egyes termékek nem is kerülnek kellő mennyiségben, vagy választék, ban forgalomba — az áruellátás az idén általában kielégítő, élelmiszerekből az átlagosánál jobb, választékosabb lesz — mondta befejezésül Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyettes. Gál Zsuzsa Sokatmondó semmitmondásaink M ár-már azt hihettük, kigyógyulunk a véget érni nem akaró értekezletekből, mikor is kezdtük sokféleképpen tanújelét adni, hogy száműzni kívánjuk különböző összejö. vételeinkről a fecsegést, az üresjáratokat, a tiszteletköröket, az önmagukat hallgatni szeretők sokatmondó semmit- mondásait. Hallottunk állva megtartott értekezletekről, nemdohányzó összejövetelekről, ahol a nikotinéhség legalábbis a dohányosok kedvét elvette a hosszú lére eresztéstől, kaptunk utóbb meghívókat is, melyeken a program mellett feltüntették a tanácskozás tervezett időtartamát, mint egy tapintatosan figyelmeztetve a résztvevőket mondandójuk szűkre szabására. Sajnos, a hosszú értekezletekből, az időrablásból ma sem gyógyultunk ki, ami arra utal, az emberek kommunikációs készsége alacsony szín. vonalú. Holott a közlés minősége egyre fontosabb szerepet kap őz élet minden területén, beleértve a gazdasági tevékenységet is. Nemrég egyik gazdasági hetilapunkban tanulságos beszélgetést olvastam a leendő színészeket is oktató neves beszédtanárral. A helyzet szerinte is lesújtó. Nálunk mintha védettséget élvezne az alacsony színvonalú kommunikáció. Mondjuk, valaki megír egy beszédet, s ezt később valamilyen hallgatóság előtt dadogva felolvassa. A hallgatóság azonban olyan „jólnevelt", hogy a széksorokból kizárólag pozitív visz- szajelzést ad. A beszélő nem is érzékelheti, hogy ő most csacsiságot mond, feltűnően alacsony az általa mondottak információs értéke, hogy unalmas, üres, előregyártott beszédpaneleket használ. Ez a kommunikáció nem kommunikáció, hanem szertartás. Semmiképpen nem egyfajta kölcsönhatás az előadó és közönsége között, melyben arra is alaposan fel kell készülni, hogy a közönség nem ért majd egyet, és — akár többszöri nekifutással is — meg kell győzni. A mi szónokaink többnyire nincsenek kitéve ilyesfajta kölcsönhatásnak. Magam is sok-sok tanácskozást végigültem már, s tanúsíthatom, a különben tisztelt hallgatóság sokszor kénytelen gyötrelmes órákat végigszenvedni. Szenvedhetünk a mindenütt kísértő locsogástól, a részletekbe el- veszőktől, a személyüket pimaszul előtérbe toló fontos- kodóktól, a tiszteletköröket futkozóktól, a beszélők mondat- és szó-szörnyszülemé- nyeitől, mint például a per pillanat. Kínjában az ember akkor szeretne ordítani, amikor a meg. és felszólalók bő lére eresztett eszmefuttatásá. ban mindjárt az elején tetten érhető az illető felkészületlensége, a magvas mondanivaló hiánya, a retorikai készség teljes hiányáról már nem is beszélve. És csak nyomja, nyomja a szöveget. Megfigyelték? Az ilyen előadó vagy hozzászóló, amikor a hallgatóság kötélidegei foszladozni látszanak, s az emelvényre fölhallatszanak a tömény unalom jelei, a krá- kogás, a kvarcórák cincog- tatása, nos, a beszélő hirtelen fordulattal él: már csak néhány gondolat, és befejezi. Ez legtöbbször még további negyedóra, egyetlen gondolat nélkül. Ha még néhány mondatot engedtet meg magának, akkor sem igen ússzuk meg tíz percnél alább. Vagy. is az előadó ráadásul a végén még hazugságba is esett. Aztán itt vannak a rögtönzők, akik többnyire készület- lenül, fésületlen gondolataikkal rabolják a tanácskozások idejét. Félreértés ne essék, éppen az lenne az üdvös, ha az értekezleteknek vagy tanácskozásoknak sodrásuk van, a résztvevők önkéntelenül megnyilatkoznak, rögtönöznek, olyan légkör alakul ki, amikor késztetést érzünk a dolgok előbbrevitelében, s őszinte kíváncsisággal várjuk, vajon mi lesz az utánunk szólók mondanivalója. Csakhogy a rögtönzők sokszor elfelejtik a beszéddel járó teljes felelősséget, ezért inkább szokás szerint ellendrukkerekké válunk, azért szurkolunk, nehogy hozzászóljon még valaki. Nem vitás, azok beszélnek jól, azok kötik le a hallgatóságot, akik felkészültek, célra törőek, meg tudják fogalmazni problémájukat, mert azok személyes gondolataik, mert bátrak az önkifejezésben. I tt az ideje, hogy leszokjunk a hosszú és tartalmatlan értekezletekről. Nemcsak közérzetünknek tenne jót, értelmünk is felfénylene, a szabatosabb beszéd és kifejezés inkább sarkallna tettekre. Mélysége, sen egyetértünk a már iáé-' zett szakemberrel: ma, amikor a gazdaság minden téren minőségre tör, a beszédben is a minőséget kell pártolnunk. A nagy hírértékű szövegmondást, hiszen a hírérték hiánya egymagában lehetetlenné teszi a magvas kommunikációt. Miklósvári Zoltán A dobozos édesség és a friss déligyümölcs se hiányzik a kínálatból Ez már nem italbolt Állítólag nemrégiben a falugyűlésen is szó esett a gyódi kocsmáról. Ez igen! Amióta a falai állnak, ennyi törzsvendég itt nem volt, ilyen ellátást nem tapasztaltak. Gyód Pécs közeli kisközség, erős pécsi érdekeltséggel: 360 pécsi kiskerttulajdonos tölti itt a hétvégeket, délutánokat. Amikor az italboltot felkerestük, Nagy János, helybéli lakos felbiztatott:- Kérje majd el a jelenléti ivet is ... Az italbolt egészen más, mint az ember várná. Több, jól felszerelt, kicsinosított presszó is elbújhatna mellette. Kovács Ferenc — 25 éves fiatalember - fél esztendeje szerződéssel üzemelteti a Pécsi Áfész italboltját.- Itt szinte mindent ki kellett cserélni, átalakítani, felújítani. Nem mondom, akadtak segítőtársaim is... A helybeliek - néhány, a vál- tozást akaró ember - szakmunkában, segédmunkában segítették a fiatalember elképzeléseit, árkot ástak, vizet vezettek, tapétáztak ... — Nézze — mondja az üzletvezető - egy évet dolgoztam itt, a bérleti szerződés megkötése előtt is. Mit csinál az ember italmérés közben? Beszélget, s a vendégek így vagy úgy, elmondják igényeiket... Lassan aztán megfogalmazódott bennem, hogy mit is kéne tenni.... Első lépésként a környezetet alakította át, aztán a választékbővítéshez fogott. Eddig süteményt — vagy 15-félét — a Nádorból hozott, narancs és banán van a pulton, meleg- szendvicset készít. Most a szent- lőrinci cukrászüzemmel kötött szerződést. — Azon gondolkozom, hogy kialakítok nyárra egy kiskonyhát, ahol egytálételt lehetne főzni... A jelenléti ívre terelődik a szó. Elneveti magát: — Pontosan harminc törzsvendégem van. Többségük segített az átalakításnál, s remélem fognak majd segíteni tavasszal is, amikor a kerthelyiséget betonozzuk ... Szóval ők mind helybeliek, jelenléti íven szerepelnek. Hóvégeken összesítjük és kiértékeljük... S persze, ilyenkor a vendégeim... Kovács Ferenc rövidesen pályázatot ad be: az italboltot minősítsék át büfévé vagy presszóvá. S akkor majd adna egy szépen csengő nevet is a gyódi kocsmának. — Névválasztás ...? — Sváb község ez, s valami ideillő névre gondoltam . .. Majd segítenek ebben is a vendégeim. K. F. HÉTVÉGE 3.
