Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-23 / 53. szám
1983. február 23., szerda Dunántúlt napló 5 Jelentsék, hogy fizessen a biztnsité n vegyszerezés miatt nyolcmillió forint kár Egy új rendelet a méhészeknek kedvező Vasárnap: tv-fór um Pécsett „Merre tovább, belváros?” Jó évet zártak megyénk mezőgazdasági üzemei, ugyanakkor a magánszemélyeknek okozott vegyszerkárok is csúcsot döntöttek. Az Állami Biztosító adatai 100 milliós növénykárról számoljak be, ebből 8 milliót tettek ki a vegyszerkárok. A mezőgazdasági üzemek egymásnak 6 milliós értékben okoztak kárt, míg 1300 magán- személyt ért a méh- és növénykárok következtében 2 milliós veszteség. A csúcs oka: az áprilisi időjárás nem tette lehetővé a nagyüzemi vegyszerezést, arra csak május elején kerülhetett sor A kiskertek vegetációja megsínyli a vegyszeres gabonagyomirtást, az őszi lombtalanítás „melléktermékeként" is ugyancsak sok növény károsodott, pusztult el. A tényleges és az esetleges károkozásban legdöntőbb a mező- gazdasági repülőgép pilótájának szerepe. Tegnap délelőtt Cserkúton két érdekes előadás hangzott el: A talajvizsgálati eredmények értelmezéséről dr. Búzás István kandidátus (MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet), míg az ÁB ez évi kár- rendezési gyakorlatáról Rétalji Dezső, az Állami Biztosító Baranya megyei Igazgatóságának osztályvezető-helyettese számolt be. A vegys. rkárok 80 százalékát téríti az ÁB, 20 százalékát az üzem. Talán ez is közrejátszik abban, hogy nem mindig jelzik időben a gazdaságok a bekövetkezett kárt, vagy vonakodnak azt elismerni. A biztosító kérése: igyekezzenek csökkenteni a vegyszer okozta károkat, de ha mégis bekövetkezik ilyesmi, legalább idejében jelezzék, ismerjék el, hogy a károsultaknak fizethessen a biztosító. Viszont a vegyszer utóhatásaként egy-két év múlva bekövetkező növénykárokért nincs kártérítés. Különösen a méhészek és ' a nagyüzemek között lángolt fel tavaly parázs vita a jelentős károk miatt Az tény, hogy a méhészetekben bekövetkezett károkat nehéz bizonyítani, az is, hogy sokan engedély nélkül telepítik méheiket a nagyüzem területén, az is, hogy sokan nem veszik tudomásul a figyelmeztetést. A napokban látott napvilágot a 43/1968, számú MÉM-rendelet módosítása, mely a méhészek érdekében hoz egyértelmű változást. Eddig a vegyszeres védekezésről az előző nap 14 órájáig kellett a mezőgazda- sági üzemnek értesíteni az illetékes tanácsot, eztán a védekezést megelőző munkanap 10 órájáig kell megtenniök ezt a bejelentést. A másik változás: veszélyes kórokozók vagy állati kártevők előjelzése esetén az üzemeknek nem volt kötelező a védekezés, a rendelet- módosítás most azt kötelezővé teszi. M. L. A fenti címmel fórumműsor felvétele lesz vasárnap délután Pécsett két helyen. Az egyik helyszín a Nódor-kávé- ház lesz — ide várják azokat a pécsieket, akiket foglalkoztat a belváros felújításának a helyzete, s akiknek ezzel kapcsolatosan kérdéseik vannak az illetékesekhez. A másik helyszínen, a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójában ők foglalnak helyet: személy szerint Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes, dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti MúMár kifelé jövet kérdezem a sietősen távozótól, hogy ennyi lettlégyen csak a falugyűlés? „Ennyi. Beszélni persze, lehetne, de minek? Ha nincs pénz, akkor minek? Társadalmi munkában? Ugyan már!" — s azzal beül a Volgájába. A többség ottmaradt az erzsébeti falugyűlés után a művelődési ház hideget sugárzó falai között (ahol ritkán fűte- nek be, mert vezetője sincs a háznak), merthogy a falugyűlést összekötötték a takarékszövetkezeti és az áfész rész- közgyűlésével, s sorsolnak ajándékot. Ez talán hoz némi meglepetést, ha már a falugyűlés nem hozott. Mert nem meglepetés, sem a tanács vezetőinek, sem a községbelieknek, hogy a Bólyi Afész óvatosan ígérgeti csak, hogy kiterjeszti az alapellátást zeum főigazgatója, Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója, dr. Petőházi Szilveszter, a pécsi Városi Pártbizottság titkára, dr. Molnár Zoltán, a pécsi Városi Tanács elnökhelyettese és Erdélyi Zoltán, Ybl-dí- jas építész, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat műszaki igazgatóhelyettese. A fórum annak a sorozatnak a része, amely 1981-ben a „Belváros holtponton" című dokumentumműsorral indult. Ez is országos jellegű műsor lesz — pár nappal a felvétel után a ruházati és az iparcikkekre is — ne kelljen már egy horganyzott vödörért, egy fejkendőért Szederkénybe, Pécsvá- radra vagy Mohácsra utazni. Erről szólt Pörnecz István a tanácselnöki beszámoló után: már sokszor volt erről szó, de semmi sem változott Pedig talán megérné az áfésznak is egy önkiszolgáló boltot Erzsébetre telepítenie, hiszen a társközségekből is járnának ide, különösen, ha a szezonális árleszállítások alkalmával nemcsak Bolyban, de itt is lehetne kapni ezt, azt, a háztartásba szükségest Tóth néni bekötőútért szólt, Tolnai János pedig azért aggódott, hogyha most nem javítják meg az utakat, akkor sokba, többe fog kerülni később. Ök hárman szóltak hozzá Pesti Lajos tanácselnök beszákerül főműsoridőben adásba —, ezért országos érdekessé- gű és közérdekű kérdéseket várnak a belváros jelenével és jövőjével kapcsolatban. A műsor szerkesztője Hárságyi Margit, rendezője Radó Gyula — az említett korábbi műsor szerzőpárosa —, a riporterek pedig Gombár János és Pánics György lesznek. A felvétel délután 5-kor kezdődik, a részt venni szándékozók — akiket ezúton hívnak meg a műsor készítői — már fél 5 körül foglalják el helyüket a Nádor-kávéházban. mólójához, illetve a Bólyi Áfész és Takarékszövetkezet képviselőjének tájékoztatójához. Sok ez, vagy kevés egy 457 fős faluban? Vagy éppen elég egy olyan beszámoló után, amely elmondja, hogy jó ivóvíz a közeljövőben még nem lesz a faluban, hogy a társközségek úthálózatának felújítására megpályázzák a Baranya megyei Tanács hozzájárulását, hogy márciusban hozzákezdenek a buszváró építéséhez, hogy folytatódik a dög- kút építése, hogy elég sok gond van a vendéglátó egységekkel, hogy a tanács sem elégedett a kereskedelmi ellátással? S lehet-e arra mit mondani, hogy ne az utcára vezessék némelyek a szennyvizet és a trágyáiét, s hogy a művelődési házba nem találnak népművelőt? Elég-e annyit várni egy falugyűléstől, hogy megtudjuk, a tanácsiak tudják, amit mi is tudunk, az áfész is tudja, hogy ő mit akar, pénz meg amúgy sem lesz több? — ezen gondolkodom hazafelé. A Balo- kány előtt villanás riaszt, lehet Trafipax volt, lassabban tehát ... Lassabban? — e szó visszavisz megint az erzsébeti falugyűlésre, lám ott is lassabban mennek a dolgok, mint szeretnék az ott élők! Lassabban? Dehát lehet-e egy falugyűlésnek sebességkorlátja, ésszerű, mint a kresznek? Ez a középfok úgyis viszonyítás, feltételezi, hogy volt gyorsabb is a menet, ezt pedig idegen nem, csak az ott élők mondhatnák meg. Egy falugyűlésen is. Bodó László Rádió mellett... A rádió sajnos nem adja meg azt a lehetőséget a hallgatónak, hogy közbeszóljon, már úgy értve, hogy közvetlenül bele a készülékbe: „Álljanak már meg az istenért, képtelen vagyok egyszerre megemészteni ezeket az elképesztő dolgokat!” Hogy a hallgató azt mondhassa: „Ismételjék csak meg az iméntieket, lassan, tagolva, hogy megértsem .. . hogy aztán más kárán tanulhassak és egyáltalán!" Hogy a hallgató is feltehessen egy-egy kérdést — ez esetben egy riport — szereplőinek: „Kérem, X. úr, honnét vette a bátorságot ahhoz, hogy Y asz- szonyt ilyen ronda módon átvágja egy ház adás-vétel során?!’ Ez az eset vidéken történt, így történhetett volna akár Baranyában vagy Pécsett is, hiszen bíróságok a megmondhatói, hány és hány ravaszul lebonyolított adás-vételi ügy vár igazságtételre. Egy pesti nyugdíjas asszony férjével vidéken kíván letelepedni, megvásárol egy házat kerítéssel, bevezetett vízhálózattal. A családi ház műszaki „állagát" egy hivatalos szakember meg is vizsgálja, azt mondja lakható, az épület jó állapotban van. Igaz, a kerítés akkor még nem látható, de erre ne legyen gondja, mert a volt tulajdonos megígéri, hogy a költözés idejére megépíti. A ház ára telekkel együtt 250 000 forint. A pesti lakást eladták, leköltöznek és akkor kezdődtek a bajok. Az új lakó lehívja a riportert a rádiótól és elmondja, hogy a kőkerítést saját pénzért építette meg, tehát az eladó nem állta szavát. Kiderült, hogy a falak már korábban is repedtek voltak, csak azokat egy ideig takarta a frissen felvitt mészréteg. A vízcsapból nem folyt a víz. Azért nem folyt, mert hálózat sem volt, be sem szerelték. Tessék jól figyelni, hogyan reagáltak a riporter kérdéseire az érintett felek. Eladó: „Miért nem nyitotta meq a vízcsapot, mielőtt megvette a házat?" — „Nem tehetek arról, hogy a mész lekopott és előjöttek a repedések . . .” Műszaki szakértő: „Nem gondoltam volna, hogy a csapból nem folyik a víz ... A ház falaiból és alapépítményéből nem vehetek fúrómintát. Nem szoktuk." A szakértő főnöke: „Az ötszáz forintos szakértői díj fejében nem bonthatja le az épületet, hogy megvizsgálja az állagát.’ A szerződést hitelesítő szakember: „Ki hitte volna, hogy . ..” Ezután egy értelmetlen okfejtés következik, amit nem értettem, pedig közelhajoltam a készülékhez. Nem is csoda. Az egész ügy felfoghatatlan számomra. Zsákbamacskát már sokan vásároltak, de az ember azt hinné, hogy az ilyen nyilvánosságra hozott esetekből azért mégiscsak tanulnak egyesek. Néhány évvel ezelőtt egy komlói bányász fordult szerkesztőségünkhöz, segítsünk neki, mert házat vásárolt és becsapták. Két évig tartott a pereskedés — a családi házat eladó „ügyfél" még sajtópert is indított ellenem, illetve külön a lap ellen, amiért „csalással" vádoltuk. Mi ugyan nem vádoltuk, ez nem a mi dolgunk, csak bizonyítottunk, de így is a vádlottak padjára kerültem akkori főszerkesztőnkkel együtt. Az igazság végül is kiderült, de — mondom — évek múltán, perek, több ki- lányi akta, idegességek, meg- hurcolások ellenében.« Rab Ferenc Ki legyen a mecénás? Ki legyen a mecénás? A kérdés minden bizonnyal egy- ideig még nyitva marad, ugyanis aki érdemben tudott volna mondani valamit, nem érkezett meg a tegnapi tanácskozásra. A Mecseki Szénbányák központjában megjelent majd száz geológus, mérnök, közgazdász, a földtani kutatás szakemberei hiába várták a Pénzügyminisztérium, az Ipari Minisztérium képviselőit, valamint a Központi Földtani Hivatal munkatársait. így csak „házi" beszélgetés kerekedett egy nem kisebb és izgalmasabb témában, mint az ás- ványanyag-kutatás finanszírozásának új rendje. Ennek szükségességéről már 1981-ben beszéltek, tavaly változatokat is készítettek, bevezetésének idejét 1983. január elsejével jelölték meg. Tegnap, február 22-én még mindig a bizonytalanságok sokaságát magában hordozó rendelkezésről beszélgettek a jelenlévők egymást kérdezgetve, javaslataikat elmondva. Egy tény: a finanszírozási rendszer hazánkban igen eltérő a kutatásokban, amit az állami költségvetésből fedezni teljes egészében nem lehet. Ebből részesedniük kell a vállalatoknak is. Természetesen az érdekeltségüknek megfelelően. Az alap- és előkutatásokat változatlanul az állami költségvetésből finanszírozzák, míg a részletes nyersanyagkutatás költségeihez a vállalatnak is hozzá kell járulnia. De mi történik a termelési háttérrel nem rendelkező vállalatok kutatásainak anyagi támogatásával? Erre a mai napig nem született döntés. Ennek meghozatalára az Állami Tervbizottság hivatott. Az idő sürget. Annál is inkább, mert az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat gépei már Máza-délen dolgoznak. .1400—1600 méter mély lyukakat fúrnak és ez nem kevés pénzbe kerül. Máza-délen egymilliárd tonna a szénvagyon. E mennyiség mindenképpen indokolja a kutatások folytatását, az ehhez szükséges finanszírozási rendszert pedig mihamarabb szükséges kidolgozni, ha másképp nem, hát úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Termékkorszerűsítés a selyemiparban Lakástextília és nyakkendő bei- és külföldre Szigorú takarékossági intéz, kedésekkel kezdték az évet az idén a Magyar Selyemipar Vállalatnál : a termelés költségeinek csökkentésével 80 millió fo. rintot meghaladó megtakarítást kívánnak elérni. Jól tudják azonban, hogy a gazdálkodást javító intézkedéseik egy része csak rö. vid távú eredményt hozhat. Ezért folytatják a már megkezdett termékkorszerűsítést is amelynek alapja a svájci He- patex-céggel korábban megkötött kooperációs megállapodás. Az idén két termékük, a lakás- textíliák és a nyakkendők megújítására készültek fel. A lakás- textíliák iránt ugyanis mind külföldön, mint belföldön megnőtt a kereslet, de a Magyar Selyemipar Vállalat főként sötétítő. úgynevezett másodfüggönyei nem mindig állták a versenyt. A Hepatex cég már elküldte az első termékmintákat, emellett a vállalat saját gyártmányfejlesztőinek pályázatot is kiírt. A több mint 30 pályaművet a képző, és iparművészeti lektorátussal közösen bírálták el, közülük 10—15 fajta szövethatású, mérettartó, jól mosható típust az idén már gyártani fognak. Ez azt jelenti, hogy az idei évre tervezett 10 millió négyzetméternyi lakástextil-termelésük választékát teljesen átalakítják. Nyakkendőt eddig csak selyemből, és csak a hazai piacra készítettek, az idén újabb alapanyagokkal, gyapjú- és terjedelmesített fonallal bővítik a választékot. Bíznak abban, hogy korszerűbb lakástextíliák és nyakkendőik versenyképesek lesznek a külföldi piacon is így bővíthetik velük exportra gyártott termékeik körét. Terveikben ugyanis az export mintegy 20 százalékos növelését tűzték ki célul, amit a termelés mennyiségének növelése nélkül kívánnak elérni. Ennék érdekében a termelésük csaknem felét kitevő bélésgyártásban a szintetikus bélések arányát növelik. Felsőruha-szö. veteiknél a gyártmányfejlesztés fő iránya az, hogy a szintetikus alapanyagból készült termékek a természeteshez hasonló tulajdonságokkal rendelkezzenek. A magas sodratú, illetve terjedel. mesített fonalból előállított zsorzsett és más, hasonló típusú anyagok ugyanis egyre keresettebbek a világpiacon. Az exportnövelés hosszabb távú megalapozására egy svájci fonalkereskedelmi céggel közös vállalat alapításáról kezdtek tárgyalásokat. A Duna Cérnázó- gyár korszerűsítésével, közös tő. kebefektetéssel magas szinten automatizált cérnázóüzemet akarnak létrehozni, amelyben évente 800 tonna olyan fonal gyártását vezetik be amelyeket jelenleg külföldről szereznék be. Az utakról fs szóltak az erzsébeti falugyűlésen Falugyűlés után Útvesztőben...