Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-23 / 53. szám
Dunántúlt napló 1983. február 23., szerda © Hazai tájakon Híres paloták Pesten A New York történetének lapjairól 1892 tavaszán a mai Hungária kávéház helyén még csupán egy kopár telek állott. Alig két és fél év elteltével már ott emelkedik a „meghökkentő méretű” épületkolosszus a millenniumi ünnepségekre készülődő pestiek előtt. A New York palota, ahogy akkoriban elnevezték, egy amerikai biztosító társaság ötlete nyomán épült fel, s a kávéházat is ők rendezték be, hogy érzékeltessék gazdagságukat. Az akkor még külvárosnak számító telken a világ legnagyobb és legszebb kávéháza nyílt meg 1894-ben. A palotát Hauszmann Alajos tervezte. Költségvetését nem korlátozták, ezért aztán szabadjára engedte fantáziáját. A korabeli sajtó égig magasztalta az új épületet. Valóban a legszebb, legnemesebb anyagok- Ibóf, bronzból és márványból kiképzett kávéházat teremtettek benne. A belső kiképzés mindenkit ámulatba ejtett: a szökőkút, a velencei csillárok, a csavart márványoszlopok, a karzati erkélyek, Donát bronzszobrai, Mannheimer olajfestményei, Lotz mennyezeti freskói. A kávéház első tulajdonos bérlője: Steuer. A nyitás napján a vígkedélyű újságírók társasága, élen Molnár Ferenccel ünnepélyesen a Dunába dobták a kávéház kulcsát, hogy éjjel nappal nyitva legyen. Óriási a siker! Akkor még senki sem sejtette, hogy a New York kávéház az elkövetkező évtizedek során szellemi életünk nyilvános törzshelye lesz. A látogató publikum vegyes, színes társaság, kispolgárok, jókedvű bohémok, gazdagok, nagypénzű lumpok, újságírók, irodalomkedvelők, művészek járnak be naponta. Kialakul a törzsközönség, s közben fokozatosan a kávéház bensőséges irodalmi arculata is. Az akkoriban induló nagy írónemzedék jelesei között ott találjuk Mik- száthot, Bródyt, Gárdonyit, Krúdyt, Somlyót. Tóth Árpádot, Karinthyt, Kosztolányit és másokat. Jöttek a Nyugat nagy egyéniségei is: Osvát, Molnár Ferenc, Kellér Andor. S ott voltak az irodalmárok áldozatkész segítői, önzetlen kiszolgálói, a kávéház főúrai, pincérei, közöttük a halhatatlanságot szerzett Reisz Gyula, aki nemcsak a híres „írótállal”, de „kutyanyelv- vel", írószerrel, bíztató szóval és hitellel is elláta az író urakat. Újságírók, filmesek muzsikusok, költők találkozóhelye lett a kávéház jellegzetes gyülekező- helyük volt a „veseasztal”, ahol a kapucinert fogyasztva megrágták a legfrissebb művészi és irodalmi eseményeket. A Harsányi fivérek 1913-ban eladják a New Yorkot a Bánó- Szabócégnek, akik tovább viszik a már kialakult tradíciókat. Az első világháború szétdúlja, szétszórja a kávéház irodalmi életét, társaságát. A beköszöntő húszas esztendők már megváltozott világot találnak a nagy üvegablakok mögött. A Nyugat is átköltözött irodalmáraival egyetemben a Centrál kávéházba. A régi hangulat, bár az írók azért be-belátogatnak, nem tér vissza többé. Egymást váltják az új tulajdonosok, miközben megcsappan a forgalom. A nagymúltú kávéházból egyre inkább szórakozóhely lesz. Új korszak kezdődik el Tarján Vilmos volt újságíró megjelenésével. Gazdag társaival közösen kártyanyereményből megvásárolja a New Yorkot és nagy pompával, reklámmal, alkalmazkodva az épület múltjához, megnyitja az átalakított kávéházat. Akkor nevezték el a szuterén részét, melyből étterem lett, „Mélyvíznek” Az újjávarázsolt New Yorkot Pest egész művészvilága látogatta, festők, tudósok, világhírű sztárok, keleti fejedelmek, átutazó nagy egyéniségek, mint Thomas Mann vagy Josephine Baker. A kor feltűnt nagyságai térnek ide be a világ minden részéből. Az írók háttérbe szorultak A kávéház nagyvilági hely lett. Híres zenekarok, bárzongoristák váltogatják egymást A „karmester” a nagyvonalú Tarján Vili, aki végül is anyagi csődbe vitte a palotát, A híres kávéház élete lelassult. Jött a második világháború, amely egyáltalán nem kedvezett a kávéházbeli életnek. A háború utolsó évében be is zárták és az üldözöttek elkobzott ingóságait raktározták a falai között. A bedeszkázott, romos palotát 1945-ben Illés Béla író, aki a szovjet hadsereg tisztjeként érkezett Budapestre, tisztította meg és foglalta el az Athenaeum Nyomdával egyetemben. Itt készítették el a felszabadulás utáni első magyar nyelvű lapot, a Magyar Újságot. A kávéház persze nyomorúságos állapotban volt. A deszkakarámok lebontása után beköltözött a zsibvásározók népe, majd egy cipőnagykereskedő presszót rendezett be. Őt is fci- paterolták és rövidesen megnyílt az új New York kávéház rt. De a múlt dicső fényei nem villogtak termeiben. A kor sem kedvezett a kávéházaknak akkoriban, kispolgári, henye életformának ítélték a kávéházi ül- dögélést. Be is zárták hamarosan. Szerencsére megváltoztak az előítéletek. Hungária néven kezdte meg új életét. Még egyszer átépítik 1954-ben Faragó Gábor tervei szerint, aki 1927- ben már egyszer elvégezte ezt a feladatot. Minden az eredeti elképzelések alapján épült újjá. A karzat! A Mélyvíz! Újjászülettek a régi törzsasztalok. S felbukkantak a kor írói is. Tersánszky Józsi Jenő, Fejes Endre, Tamási Áron, Zelk Zoltán, Illyés Gyula és a többiek. Nem is szólva az újságírók népes csapatáról, akik a házban, a palotában tanyázva töltötték fél életüket, hiszen a felszabadulás után a palotában kaptak helyet a különböző lapok szerkesztőségei. A Hungária újjászületett. Ismét az irodalmi élet kávéháza lett. S felette a tornyos palotában a tornyot is újjáépítették háborús sérüléseiből. A ma betérő vendéget nyolcvan évtized emlékei, irodalmi árnyai veszik körül. A falakon írók, művészek képei, karikatúrái emlékeztetik a kávéház nagy és dicső múltjára, egy korszak fényére és persze a jelenére is. Szémann Béla Genbank az erdőben A Baktalórántháza határában elterülő 340 hektáros erdő Szabolcs-Szatmár megye védett természeti területeinek legértékesebbje. Amikor a természet- védelmi hivatal a védelemről határozott, így indokolt: rendeltetése: védje és tartsa fenn a Nyírségre egykor jellemző természetes gyertyános-tölgyes erdőtípust, és őrizze meg a terület sajátos növényvilágát... Biztosítson zavartalan természeti körülményeket a tudományos kutatás és oktatás számára ... A baktalórántházi erdő egy részének védelmét egyrészt növényföldrajzi és fejlődéstörténeti adottságai, másrészt gazdaságtörténeti, állományszerkezeti és génmegőrző szerepe indokolják. A baktai erdő peremén, a szokásos védelmet közlő táGla mellett egy másik is található. Ez azt tudatja az arra utazóval: ebben az erdőben génbank található. Az Alföld utolsó természetes képe az erdőkkel, lápokkal, kisebb lösz- és homokpuszta- foltokkal tarkított erdősztyepp volt, amely fokozatosan alakult át kultúrtájjá. Az egykori növénytakaró klimatikus formációjának maradványfoltjait leginkább a homoktalajok őrizték meg, mert ezek nagyobb mélységben viszonylag több nedvességet tárolnak. Ez a magyarázata, hogy az alföldi flóravidékbe önálló flórajárásként illeszkedő Nyírség oly jelemző homoki erdőségei változatlan szépségben maradtak fenn A hajdani krónikák már az 1500-as években erdőt említenek a baktai tájon. A későbbi időkben az itt gazdálkodók megkímélték ezt, nem engedték a másutt sajnos elterjedt rablógazdálkodást. így maradhatott fenn két erdőtársulás, a homoki gyertyános — kocsányos tölgyes, és a hozzá szorosan csatlakozó gyöngyvirágos tölgyes még ma is meglehetősen nagy kiterjedésű erdősége, amely Baktalórántházát is magába foglalva Oros—Napkor— Apagy—Levelek—Nyírkércs vonalon húzódik. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a XVI. század óta erre a területre idegen helyről makkot, csemetét nem hoztak, az itteni faállomány őrzi azokat az ősi genetikai tulajdonságokat, amelyek több száz év óta sértetlenek. Mindezek ismeretében a génkészlet megőrzése érdekében szükséges erdőgazdasági munkákat az Erdészeti Tudományos Intézet szakvéleménye alapján tervezték meg, s gondoskodnak a végrehajtásról is. A védett területből alapos felmérések után jelölték ki azt a több mint 150 hektáros részt, amely a tulajdonképpeni génrezervátum. A hét-tíz évenként termő tölgyek makkját itt gondosan összegyűjtik. Ezt ültették ki a múlt év őszén első ízben, hogy majd 10—15 év múlva, az addig viszonylag nagyra növő csemetékről kiderüljön, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, hogyan fejlődnek, növekszenek. A tölgy makkjain kívül gyűjtik itt a madárcseresznye, a feketedió, a gyertyán, a hárs magjait is. Természetes, hogy a védett terület, s ezen belül a génrezervátum igen gondos őrzést igényel, növényvilága ugyanis egyedülálló. A fákon kívül (tölgy, szil, mezei juhar, madárcseresznye) rendkívüli ritkaság a debreceni csormolya, a szagos müge, a kapotnyak, a menő borzas imola, az erdei Kőrös aranya Félreértés ne essék: nem fedeztek föl aranybányát semelyik Körösön, még csak nem is — ami gyakori szóhasználat a szürkét is ezüstösnek tituláló újságírónyelvben — valamely hazai termék lelkendező fel- dicsérése következik alább. Csak az, amit a cím szűkszavúan ígér, részletesebben: Nagykőrös Arany Jánosa. A nagy múltú, csinos kisvárosnak büszkesége, hogy ő is magáénak mondhatja a költőt, aki ott tanított kilenc esztendeig, s nem is akármikor. 1851-től, a szabadságharcot követő legsötétebb évektől hívta meg Aranyt az iskola, illetve a parasztpolgár város református egyházvezetősége. Segítség volt a költőnek — tisztesség Nagykőrösnek. A mezőváros múltjának legrégibb írásbeli emléke egy 1266. évi oklevél. E tatárjárás utáni — IV, Béla nevében kelt — irat Nána ispán birtokának mondja Kőröst, melynek későbbi birtokosai között történelmi családok — Garay, RáA nagykőrösi múzeum A városháza kóczy, Lórántffy — neveire lelhetünk. Már az ő idejükben kiemelkedett környezetéből, és lendületesebb fejlődésnek indult a település. Miután a török megszállta az Alföldet, a mezőváros, amely kiesett a hadak útjából, tovább erősödött, kiváltságot nyervén pengő aranyakért. Amikorra aztán a török kitakarodott, a parasztváros olyan tehetős, nagy és erős volt már, hogy nem kevés pereskedéssel ugyan, de a visszatérő földesurakkal szemben is megtartotta önállóságát, örök időkre megváltotta a földesurak földjeit magának. A tehetős város polgárai azt is megunták, hogy az átvonuló katonákat a házaikba szállásolják be, s azért aztán a múlt század felében kaszárnyát építettek a városon kívül. Ma is áll ez az épület, s ha bontottak is le belőle, ugyancsak terebélyes — de ma már túlterjedt rajta a város. Remek klasz- szicista, hat oszlop tartotta timpanonján egy szó olvasható ma: MÚZEUM. Őrzi a város múltjának emlékeit, s köztük tekintélyes helyet ad az 1848varázslófű, az odvas és ujjas keltike, a gumós fogasir, az erdei gombernyő. A védett erdőben fát csak abban az esetben vágnak ki, ha menthetetlenül beteg. A gazdálkodást itt megelőzi az értékek védelme. Hosszú, tíz esztendőre megszabott, tudományosan megalapozott terv írja elő a munkákat. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a baktai erdő tudományos műhellyé is váljék. Szívesen látják az erdőt kedvelőket, és tisztelőket, akik szakszerű kísérőket is kaphatna erdei sétáikra. Az egyetemisták, főiskolások Szegedről, Debrecenből, Nyíregyházáról, Budapestről, Egerből egyre- másra érkeznek hogy tanulmányozzák a másutt nem látható növényeket, fákat, az egyedülálló flórát. Tudományos kutatók is szívesen időznek itt, ahol munkájukhoz minden kedvező körülmény biztosított Bürget Lajos hoz és Aranyhoz fűződőknek. Kossuth kardja, turini üvegpohara, levele látható itt — a nagy politikus 1848. szeptember 24-én érkezett a városba s másnap mondott toborzó beszédet. A nemzetőrök s a honvédek viseleti tárgyai, fegyverei után érkezünk Arany János emlékeihez, köztük azokhoz, amelyek a költőnek a szabadságharc alatti pályáját jelzik. Fényképek, iratok, tárgyak. Arany írása, családi kép, Arany és íróbarátai, a kedvenc pipa, az eredeti pad, valamint asztalának és székének hasonmása. Fényképek a körösi temető az időből való sírköveiről, amelyeken — régi iskolamesteri hagyományt folytatva — kis sirversek vannak fölvésve, mégpedig Arany sorai. Egy bizonyos Kovács Mihály sírkövére ezt írta Arany: A jó férjet atyát özvegye magzatja Éjjeli nappali Bánatában siratja Vissza óhajtaná, Vissza nem sírhatja: Számláld meg könnyeit Vigasztalás atyja! Az egyik festmény a múzeumi kiállítás falán a régi patikát mutatja, ahova gyógyszerért járt a betegeskedő költő . .. Ez a ház áll még ma is közel a főtérhez, a Hősök teréhez, amelyre könnyen rátalálunk, mert egyfelől ott halad át a főútvonal Kecskemétet és Ceglédet összekötve, s onnan ágazik ki a régi — s ma is kedves, hangulatos és jó, habár keskeny — Szolnoki út, amely a múlt századi irodalomban megörökített Kutyakaparó csárda mellett haladt el. Másfelől azért is könnyű e főtérre rátalálni, mert tornyok tűzik ki: mindenekelőtt a nagy református templomé, aztán át- ellenben a városházáé (a bejárat mellett az egyik emléktábla Kossuthra, a másik Mészáros Jánosra, az 1919-es vörös városparancsnokra emlékeztet), s a templom mögött a régi gimnázium s egy kis saroktorony áll. Itt tanított Arany. Az épület előtt a költő szobra Strobl Alajostól. A talapzaton egyik versalakja, a vén gulyás pihen ...
