Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-15 / 45. szám

19S3. február 15., kedd Dunántúli napló 5 Baranya 1982. évi tűzkár statisztikája A lóistrángtól—autóroncsvágóig minden megtalál ható a tűzoltóság műszaki kocsijában Eredményes májátültetés Budapesten Riport? (!) Mind több az avar- és a lakástűz Heten életüket vesztették, tizennégy- milliés érték pusztult el Figyelmetlenségünk, nemtö­rődömségünk ki tudná meg­mondani, milyen kárt okozott az elmúlt évben. A- tűzkársta­tisztika — és csakis az — majd 14 millió forint kárt rög­zít Baranyában. Jelentős ösz- szeg. S ha hozzátesszük, hogy , heten életüket vesztették, hu­szonnyolcán égési sérüléseket szenvedtek a tűzesetek nyo­mán! Kérdésessé válik, hogy elég megfontoltak vagyunk-e, ha rágyújtunk, gazt égetünk, ha dolgozunk, ha hasznosan töltjük szabadidőnket. Végig­gondoljuk-e, hogy egyetlen mozdulatnak mi lehet a kö­vetkezménye? Félő, gyakorta gépiesen cselekszünk és mire gondolkodnánk, már elkéstünk vele. A Baranya megyei Tűzoltó­ság az elmúlt év káreseteit értékelő tegnapi sajtótájékoz­tatóján Török Béla tűzoltó őr­nagy, megyei parancsnok-he­lyettes számolt be arról, hogy 1981-hez képest a tavalyi né­mileg javuló helyzetet mutat. Mégis elgondolkodtatok a ta­valyi esetek — nemcsak az elmúlt éviek, többnyire vala­mennyi —, ugyanis legtöbb­jük nem következhetett volna be, ha... Ha — nem lehet eleget hangoztatni — figye­lünk arra, amit teszünk, szem­mel tartjuk gyermekeinket és a munkahelyi tűzvédelmi okta­táson hallottakat otthon és másutt sem felejtjük el. Némileg javult a helyzet, bár a tavalyi 650 tűzeset sem kevés. A tűzesetek négyötöde a tűzoltóság által rendsze­resen nem ellenőrzött létesít­ményekben keletkezett. Régi igazság, hogy ahoi nagy a tűzveszély, ott ritkábban pusz­títanak a lángok, mert job­ban ügyelnek még a részle­tekre is. Ahol meg — látszat­ra-! — nem kell mitől tartani, lankad a figyelem és könnyen elszabadul a tűzkakas. Pél­dául a lakásokban, lakóházak­ban, az erdőkben, a telkeken, a közös helyiségekben, a ház­táji gazdaságokban. Az ok? A tűzesetek majd kétharmadá­nál a dohányzás, az elektro­mos áram, a szabadban való tüzelés, az egyéb műszaki meghibásodás és a gyermekek játéka a kiváltó ok. Gondo­lom, nem véletlen, hogy a megelőzés kap mind nagyobb teret a tűzvédelemben. Két dolog különösen ag­gasztó. Az egyik a szabadban való tüzelés. Tavaly 67 figyel­metlenül gazt égető, égő ciga­rettavéget eldobó pusztította az erdőket, csemetéseket, hamvasz. tott el széna- és szalmakazla­kat. (Idén januárban yo tava- szias, száraz időben már .20 tűzeset volt hasonló okból!) A másik: elharapózott az er­kélyekről a csillagszórók, pe­tárdák haligálása. örvendetes, hogy csökkent a vaklárma, tehát a tűzoltóság szándékos — vagy jóindulatú — félrevezetése. Tűzoltóink ta­valy 86 esetben hajtottak vég­re műszaki mentést és'165 esetben vízszívatást. Török Béla a pécsi tűzoltók életének fordulópontjaként említette, hogy tavaly mór az új, modern laktanyából vonultak ki a ri­asztást követően tüzet oltani, műszaki mentést végrehajtani. És még egy: ez évben várha­tóan elkészül a műhely az új laktanya területén, és végleg kiköltözhetnek a régi, Rákóczi úti tűzoltó laktanyából a kar­bantartók, javítók. M. I. Ma: farsangtemetés Mohácson Busójárás Évzáró a MEZŐGÉP-nél Három egymás utáni évben nyerte el, s múlt évi eredmé­nyei alapján most ismét meg­pályázta a kiváló vállalat cí­met a Cserkúti Mezőgazdasá­gi Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Tegnap Cserkúton, a Vállalat központjában megtar­tott évzáró termelési tanács­kozáson Lukács Antal, a vál­lalat igazgatója sikeres évről adhatott számot. Csakúgy, mint az elmúlt évben, 1982- ben is teljesítették gyártási tervüket, eleget tettek belföl­di és export szállítási kötele­zettségüknek. A hazai élelmiszeripar —el­sősorban a konzerv-, a bor-, és a húsipar — részére, több mint 150 millió forint értékű beren­dezést •— hússzállító kocsikat, fémtartályokat és -tárolókat — gyártottak le. Kulturális témáról volt szó tegnap délelőtt a Mecseki Szénbányák Vállalat Zobák-bá. nyaüzemében. Hat szocialista brigád vezetője képviselte Zo- bák-bányaüzem kollektíváját, s közülük Halla Imre, az Ernst Thölmann-brigód vezetője ter­jesztette elő felajánlásukat. En­nek jegyében idén 40 000 fo­rinttal kívánnak hozzájárulni Zábák-bánya üzem dolgozói Komló város egy hagyományos rendezvényéhez, a Kodály Zol­tánról elnevezett nemzetközi gyermekkórus-találkozó költsé­geihez. Halla Imre elmondotta, számos család így az övé is, egy-egy családtag révén kap­csolatban áll a komlói kórus­élettel, és azt szeretnék, ha e nemzetközi rendezvény hagyo­mánya a jelenlegi nehezebb gazdasági helyzetben sem sza­kadna meg. Az eseményen Komló város- Tanácsa képviseletében dr. Rácz Sándor, művelődési osz­tályvezető volt jelen, aki mél­tatta a komlói vállalatok, öze­idén is ezreket vonzott a mo­hácsi busójárás színes program­ja. Ezen a napon aligha lehe­tett lemaradni valamiről, leg­feljebb a véméndi, hercegsző- lősi, eszéki, bajai, dunaszek- csői, bátaszéki, szekszárdi, mecseknádasdi, egyhózaskozá- ri, mohácsi és zengővárkonyi táncegyüttesek műsoráról, ami nagy kár lett volna, mert va­lamennyién kitettek magukért a Bartók Béla Művelődési Köz­pont színpadán, üde színfolt volt a Kossuth filmszínházban megrendezett népzenei műsor is, csakúgy, mint a Széchenyi téri könnyű délutáni népi mu­zsika. A busók délután fél 3-kor gyülekeztek a Kóló téren, ad­dig a várós utcáin rémisztget­ték a járókelőket. Kísérőik, az elmaradhatatlan jánkelék nem takarékoskodtak a korommal, hintőporral: bizony, sok fiatal lány „megőszült” ezen a va­sárnapon. Egyre sűrűbben durrant el az öreg busóágyú, mek hozzájárulásának jelentő­ségét a kórusfesztivál rendez­vényéhez. Korábban Kossuth- bányaüzém kezdte az ilyen cé­lú felajánlások sorát, ily mó­don részt vállalva Komló város kulturális gondjaiból. Tizenegy éve volt az első kó­rusfesztivál Komlón, azóta két­évenként ad otthont a káruskul- \túrájáról ismert bányászváros a világ minden tájáról érkező dalosoknak. Idén júniusban az ausztriai Felsőőrről, Csehszlová­kiából, Jugoszláviából, Svédor­szágból, Finnországból és a tó. voli Izlandról jelezte részvételi szándékát egy-egy kórus, to­vábbá öt hazai együttes. Eredményes emberi máját­ültetést hajtottak végre első Ízben Magyarországon, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem l-es számú sebészeti klinikáján — jelentette be hét­főn a sajtó képviselőinek Szé- csény Andor egyetemi tanár, a klinika igazgatója, aki mun­katársaival együtt végezte el a transzplantációt február 1- _ én. Elmondta: a májátülte­tés egy 12 éves gyermeknél, súlyos májbetegsége végső szakaszában történt, amikor más módon nemigen lehetett volna helyreállítani a kislány egészségét. A gyermek az s aki nem hallgatott a han­gosbemondón is közölt figyel­meztetésre, hogy még ez a játékágyú is veszélyes szerke­zet, talán még ma is tiszto- gatjq az ünneplő kabátját a sártól. Három órakor kezdődött meg a „szabad farsangolás” — és röviddel sötétedés előtt gyújtották meg a hatalmas máglyát a főtéren. A progra­mot divatbemutató színesítet­te a Kossuth filmszínházban, este pedig a pécsi Baranya Táncegyüttes adott műsort. A sokácbál volt az est további részének legfőbb eseménye. Az utcákon egyre gyérült a forga­lom, s hétfőre csak a köztisz­taságiaknak akadt dolga. Ma délután még egyszer föléled a farsang Mohácson, hogy aztán a Széchenyi téren a busók egy évre eltemessék. H. J. Zobá’k-foányoüzem üzemveze­tői irodájában e felajánlások megtétele után egy másik, nagyrészt szintén kulturális jel­legű akcióról is szó esett. Cse­resznyés Ferenc üzemvezető el­mondta hogy üzemük indítvá­nyozására mozgalmi ház, klubhoz kezdi meg működését ez év bányásznapjával a kom­lói Szilvás városrészben. A Me­cseki Szénbányák Vállalata el­fogadta ezt a programot, mivel a lakosság átrétegződése foly­tén Pécsett, korábbi bányászte­lepüléseken három 'bányászklu­bot is meg fognak ‘szüntetni, köztük a Puskin Művelődési Házat is. Ezek felszerelése Szil. vásra kerül. Míg Pécsett a bá­utóbbi hónapokban ágyhoz kötve, kórházban élt. A műtét során nem követ­keztek be azok a kóros válto­zások, amelyek az átültetés­kor gyakran jelentkeznek, nem okozott problémát a vérkerin­gés zavara, a máj átmeneti hiánya sem. Az átültetett máj — miként a termelődő epéből megállapították — azonnal működni kezdett. A műtét utá­ni posztoperáció periódus jól, zavartalanul zajlott le, a kis beteg meglepően jó állapot­ban volt, beszélgetett orvosai­val. Azóta két hét telt el, s immár el lehet mondani: egy­re jobban érzi magát, járkál, táplálkozik, olvas, tréfálkozva fogadja látogatóit. Sok-sok orvos, ápoló, kisegí­tő személyzet összehangolt munkájának eredménye ez a transzplantáció — hangsúlyoz­ta a professzor. Legfontosabb munkatársa az átültetésnél Faller József egyetemi do­cens, Kupcsulik Péter tanárse­géd sebészorvosok — és Dar­vas Katalin adjunktus, anesz­teziológus volt. Az átültetés sikerét nagymértékben előse. gítette az Apáthy István gyer­mekkórház munkaközössége, amely a gyermeket kezelte, és előkészítette a májátültetésre. Az ö érdemük, hogy a kislány jó egészségi állapotban érke­zett a sebészeti klinikára, né­hány órával a műtét előtt. A műtéthez és a beteq további kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges nagy mennyiségű friss vért sok önkéntes véradó bocsátotta rendelkezésükre. A műtét utáni negyedik-ötö- dijt napon, amikor a májmű­ködés zavarainak jelei mutat­koztak, a svájci Sandoz-gyár soron kívül, repülőgéppel, térí­tés nélkül olyan nagy hatású gyógyszert küldött, amely védi az átültetett szervet. Az átültetett májat a hatva­ni kórház bocsátotta rendelke­zésre egy 40 év körüli, agy­roncsolódás következtében el­hunyt férfitől. A kislányt külön osztályon gyógykezelik, a szo­kottnál is nagyobb gonddal védik, óvják mindenféle fertő­zéstől. így remélhető, hogy ez a transzplantáció, amely mint a professzor mondotta — a magyar egészségügy fejlettsé­gének, szervezettségének ma­gas színvonalát is bizonyítja, —•, valóban sikeres lesz, a gyermek egészségesen élhet. Májátültetés akkor javasolt, ha a beteg a májelégtelen­ség végső szakaszába jutott és más gyógyító eljárás nem le­het eredményes, a beteg éle­tét már közvetlen veszély fe­nyegeti — mondotta a profesz- szor a továbbiakban. — Ez lé­nyeges tényező, mivel nincs olyan készülék, amely akár rö­vid ideig is helyettesíthetné a máj működését. A beültetett máj kilökődhet, elpusztulhat. A májátültetés tartós sikere mintegy 50 százalék. nyászok mos foglalkozású dol­gozókkal laknak együtt pl. a kertvárosi lakótelepen, addig Szilvás 12 000 lakosának 80 százaléka bányász, és számukra ott semmiféle kulturális intéz­mény eddig nem volt az egy szabadtéri színpadon kívül. Ez év folyamán Szilvás régi. isko­lája mellett egy lakóépület alagsorában — eredetileg is közösségi célokra szánt helyen >— alakítják ki azokat a Helyi­ségeket ahol a párt, a HNF, a szakszervezet, a tanácstagok kapnának megfelelő helyisége­ket, ahol fiatalok és nyugdíja­sok, gyerekek és felnőttek szá­mára szerveznének mozgalmi és kulturális programokat — a terület klubja kapna így ott­hont Zobók-bányaüzem és Kom. ló város Tanácsa közös fenn­tartásában. G. O. Nem tudom, észrevette-e már a kedves olvasó (néző- társ) azt a jelenséget, hogy miután elmondták, bemutat­ták, kommentálták a tévében a fontos külpolitikai esemé­nyeket, s áttérnek a hazai hí­rekre, az ember nemegyszer föltápászkodik, s kimegy pél­dául teát főzni. Mi ez az ösz­tönös reakció? Ez a fura ví. selkedés, ami egy ki nem mondott, láthatatlan határvo­nalat föltételez külföld és bel­föld hírei, azok fontossága kö­zött? Nem érdekel talán ben­nünket, m| történik itthon? Természetesen érdekel. Csak megszoktuk, hogy ritkán ka­punk fontos információkat o hazai élet eseményeiről. Ri­portjaink legtöbbször hamvo- san kezdő, kínosan precíz, ne­gédesen optimista szószátyár- kodások. Ennélfogva élvezhe­tetlenek és unalmasak. „Ered­ményeink propagandája” olyan lapos, hogy ember (né­ző) legyen a talpán, aki ezek hallatán — nem föllelkesül, szó sincs róla, de legalább odafigyel. Az okok egyike a merevség: mert előre elhatározzuk, miről lesz szó, nagyjából kiket kér­dezünk meg, milyen adatok­kal tesszük „hitelessé" a ri­portot, és ehhez akkor is ra­gaszkodunk, ha menet közben rég meg kellett volna változ­tatnunk íróasztal mellett ki­agyalt elképzeléseinket. Re­ceptek vannak — végy ennyi ezt, ennyi azt, szórd meg csöppnyi sóval. Aztán, ha el­készül az étel, se íze, se egyé­nisége. A másik ok a felszí­nesség: ezzel az „egy kis ez, egy kis az" recepttel be is ér­jük. Meglehet, a példám igaz­ságtalan lesz, van ennél rosz- szabb is, dehát minden példa igazságtalan egy kicsit — a HÉT legutóbb nekiveselkedett, hogy riportot készítsen egy fa­lugyűlésről. Tény, hogy ezek mostanában zajlanak, tehát a téma aktuális, az is tény, hogy ezeken a falugyűléseken sok szempontból fülöncsíphető len­ne demokráciánk, településpo­litikánk megannyi ellentmon­dása, gondja, vagy éppen — maradjunk az optimista meg­közelítésnél — biztató jele. Az is tény, hogy előre nehéz kita­lálni, melyik falugyűlésre ér­demes elmenni. Erre az orgo- ványira nem volt érdemes. Ezt a riport készítői is tudták, ezért elmondták (némi szemrehá­nyással), hogy a gyűlés „nem volt viharos”. Csináltak hát egy faluriportot, amiben meg­szólaltattak különböző embe­reket. A különböző emberek mondtak egy-két mondatot, bevallom, az egészből semmi­re sem emlékszem. Még azok­ra az adatokra sem, amelye­ket egyébként strigulázni kezd­tem: igen, ezeket szokás el­sorolni, hány méter járda, mi­egymás. Ez is megjegyezhe­tetlen, yagyis végső fokon üresjárat. Ezzel szemben talál­tak menet közben véletlenül egy idős tanítónőt, akinek egy mondatára nagyon is emlék­szem: kezdetben, amikor a meghirdetett előodásra várta a tanyákról az embereket, föl­ment a padosra és leste,.mo­zognak-e már az iskola felé a kis szentjánosbogarak, a vi­harlámpák. Kiderült, hogy az iskolában most is mindig telt ház van a különféle progra­mokon, a művelődési ház vi­szont kong az ürességtől. Mit mondott a népművelő, miért? Életforma-változás, ezt mondta. A riport készítői meg sem rez- dültek ettől a közhelytől, nem mentek vissza az idős tanító­nőhöz, nem hagyták beszélni, nem ragadták meg az olkai- mat, hogy rábukkantak egy igazi riporttémára — nem, ha­nem az eredeti terv szerint el­mentek a falugyűlésre. Ami nem volt viharos. És ahol ta­lán a húsz méter járdáról, ta­lán a presszóról volt szó, nem tudom, ezt már elfelejtettem. Jobban mondva oda se tud­tam figyelni a méregtől. Bányászok - kulturális célokért Brlgádfolajánlás Komlón Klub Szilváson

Next

/
Oldalképek
Tartalom