Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-15 / 45. szám
19S3. február 15., kedd Dunántúli napló 5 Baranya 1982. évi tűzkár statisztikája A lóistrángtól—autóroncsvágóig minden megtalál ható a tűzoltóság műszaki kocsijában Eredményes májátültetés Budapesten Riport? (!) Mind több az avar- és a lakástűz Heten életüket vesztették, tizennégy- milliés érték pusztult el Figyelmetlenségünk, nemtörődömségünk ki tudná megmondani, milyen kárt okozott az elmúlt évben. A- tűzkárstatisztika — és csakis az — majd 14 millió forint kárt rögzít Baranyában. Jelentős ösz- szeg. S ha hozzátesszük, hogy , heten életüket vesztették, huszonnyolcán égési sérüléseket szenvedtek a tűzesetek nyomán! Kérdésessé válik, hogy elég megfontoltak vagyunk-e, ha rágyújtunk, gazt égetünk, ha dolgozunk, ha hasznosan töltjük szabadidőnket. Végiggondoljuk-e, hogy egyetlen mozdulatnak mi lehet a következménye? Félő, gyakorta gépiesen cselekszünk és mire gondolkodnánk, már elkéstünk vele. A Baranya megyei Tűzoltóság az elmúlt év káreseteit értékelő tegnapi sajtótájékoztatóján Török Béla tűzoltó őrnagy, megyei parancsnok-helyettes számolt be arról, hogy 1981-hez képest a tavalyi némileg javuló helyzetet mutat. Mégis elgondolkodtatok a tavalyi esetek — nemcsak az elmúlt éviek, többnyire valamennyi —, ugyanis legtöbbjük nem következhetett volna be, ha... Ha — nem lehet eleget hangoztatni — figyelünk arra, amit teszünk, szemmel tartjuk gyermekeinket és a munkahelyi tűzvédelmi oktatáson hallottakat otthon és másutt sem felejtjük el. Némileg javult a helyzet, bár a tavalyi 650 tűzeset sem kevés. A tűzesetek négyötöde a tűzoltóság által rendszeresen nem ellenőrzött létesítményekben keletkezett. Régi igazság, hogy ahoi nagy a tűzveszély, ott ritkábban pusztítanak a lángok, mert jobban ügyelnek még a részletekre is. Ahol meg — látszatra-! — nem kell mitől tartani, lankad a figyelem és könnyen elszabadul a tűzkakas. Például a lakásokban, lakóházakban, az erdőkben, a telkeken, a közös helyiségekben, a háztáji gazdaságokban. Az ok? A tűzesetek majd kétharmadánál a dohányzás, az elektromos áram, a szabadban való tüzelés, az egyéb műszaki meghibásodás és a gyermekek játéka a kiváltó ok. Gondolom, nem véletlen, hogy a megelőzés kap mind nagyobb teret a tűzvédelemben. Két dolog különösen aggasztó. Az egyik a szabadban való tüzelés. Tavaly 67 figyelmetlenül gazt égető, égő cigarettavéget eldobó pusztította az erdőket, csemetéseket, hamvasz. tott el széna- és szalmakazlakat. (Idén januárban yo tava- szias, száraz időben már .20 tűzeset volt hasonló okból!) A másik: elharapózott az erkélyekről a csillagszórók, petárdák haligálása. örvendetes, hogy csökkent a vaklárma, tehát a tűzoltóság szándékos — vagy jóindulatú — félrevezetése. Tűzoltóink tavaly 86 esetben hajtottak végre műszaki mentést és'165 esetben vízszívatást. Török Béla a pécsi tűzoltók életének fordulópontjaként említette, hogy tavaly mór az új, modern laktanyából vonultak ki a riasztást követően tüzet oltani, műszaki mentést végrehajtani. És még egy: ez évben várhatóan elkészül a műhely az új laktanya területén, és végleg kiköltözhetnek a régi, Rákóczi úti tűzoltó laktanyából a karbantartók, javítók. M. I. Ma: farsangtemetés Mohácson Busójárás Évzáró a MEZŐGÉP-nél Három egymás utáni évben nyerte el, s múlt évi eredményei alapján most ismét megpályázta a kiváló vállalat címet a Cserkúti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Tegnap Cserkúton, a Vállalat központjában megtartott évzáró termelési tanácskozáson Lukács Antal, a vállalat igazgatója sikeres évről adhatott számot. Csakúgy, mint az elmúlt évben, 1982- ben is teljesítették gyártási tervüket, eleget tettek belföldi és export szállítási kötelezettségüknek. A hazai élelmiszeripar —elsősorban a konzerv-, a bor-, és a húsipar — részére, több mint 150 millió forint értékű berendezést •— hússzállító kocsikat, fémtartályokat és -tárolókat — gyártottak le. Kulturális témáról volt szó tegnap délelőtt a Mecseki Szénbányák Vállalat Zobák-bá. nyaüzemében. Hat szocialista brigád vezetője képviselte Zo- bák-bányaüzem kollektíváját, s közülük Halla Imre, az Ernst Thölmann-brigód vezetője terjesztette elő felajánlásukat. Ennek jegyében idén 40 000 forinttal kívánnak hozzájárulni Zábák-bánya üzem dolgozói Komló város egy hagyományos rendezvényéhez, a Kodály Zoltánról elnevezett nemzetközi gyermekkórus-találkozó költségeihez. Halla Imre elmondotta, számos család így az övé is, egy-egy családtag révén kapcsolatban áll a komlói kórusélettel, és azt szeretnék, ha e nemzetközi rendezvény hagyománya a jelenlegi nehezebb gazdasági helyzetben sem szakadna meg. Az eseményen Komló város- Tanácsa képviseletében dr. Rácz Sándor, művelődési osztályvezető volt jelen, aki méltatta a komlói vállalatok, özeidén is ezreket vonzott a mohácsi busójárás színes programja. Ezen a napon aligha lehetett lemaradni valamiről, legfeljebb a véméndi, hercegsző- lősi, eszéki, bajai, dunaszek- csői, bátaszéki, szekszárdi, mecseknádasdi, egyhózaskozá- ri, mohácsi és zengővárkonyi táncegyüttesek műsoráról, ami nagy kár lett volna, mert valamennyién kitettek magukért a Bartók Béla Művelődési Központ színpadán, üde színfolt volt a Kossuth filmszínházban megrendezett népzenei műsor is, csakúgy, mint a Széchenyi téri könnyű délutáni népi muzsika. A busók délután fél 3-kor gyülekeztek a Kóló téren, addig a várós utcáin rémisztgették a járókelőket. Kísérőik, az elmaradhatatlan jánkelék nem takarékoskodtak a korommal, hintőporral: bizony, sok fiatal lány „megőszült” ezen a vasárnapon. Egyre sűrűbben durrant el az öreg busóágyú, mek hozzájárulásának jelentőségét a kórusfesztivál rendezvényéhez. Korábban Kossuth- bányaüzém kezdte az ilyen célú felajánlások sorát, ily módon részt vállalva Komló város kulturális gondjaiból. Tizenegy éve volt az első kórusfesztivál Komlón, azóta kétévenként ad otthont a káruskul- \túrájáról ismert bányászváros a világ minden tájáról érkező dalosoknak. Idén júniusban az ausztriai Felsőőrről, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Svédországból, Finnországból és a tó. voli Izlandról jelezte részvételi szándékát egy-egy kórus, továbbá öt hazai együttes. Eredményes emberi májátültetést hajtottak végre első Ízben Magyarországon, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem l-es számú sebészeti klinikáján — jelentette be hétfőn a sajtó képviselőinek Szé- csény Andor egyetemi tanár, a klinika igazgatója, aki munkatársaival együtt végezte el a transzplantációt február 1- _ én. Elmondta: a májátültetés egy 12 éves gyermeknél, súlyos májbetegsége végső szakaszában történt, amikor más módon nemigen lehetett volna helyreállítani a kislány egészségét. A gyermek az s aki nem hallgatott a hangosbemondón is közölt figyelmeztetésre, hogy még ez a játékágyú is veszélyes szerkezet, talán még ma is tiszto- gatjq az ünneplő kabátját a sártól. Három órakor kezdődött meg a „szabad farsangolás” — és röviddel sötétedés előtt gyújtották meg a hatalmas máglyát a főtéren. A programot divatbemutató színesítette a Kossuth filmszínházban, este pedig a pécsi Baranya Táncegyüttes adott műsort. A sokácbál volt az est további részének legfőbb eseménye. Az utcákon egyre gyérült a forgalom, s hétfőre csak a köztisztaságiaknak akadt dolga. Ma délután még egyszer föléled a farsang Mohácson, hogy aztán a Széchenyi téren a busók egy évre eltemessék. H. J. Zobá’k-foányoüzem üzemvezetői irodájában e felajánlások megtétele után egy másik, nagyrészt szintén kulturális jellegű akcióról is szó esett. Cseresznyés Ferenc üzemvezető elmondta hogy üzemük indítványozására mozgalmi ház, klubhoz kezdi meg működését ez év bányásznapjával a komlói Szilvás városrészben. A Mecseki Szénbányák Vállalata elfogadta ezt a programot, mivel a lakosság átrétegződése folytén Pécsett, korábbi bányásztelepüléseken három 'bányászklubot is meg fognak ‘szüntetni, köztük a Puskin Művelődési Házat is. Ezek felszerelése Szil. vásra kerül. Míg Pécsett a báutóbbi hónapokban ágyhoz kötve, kórházban élt. A műtét során nem következtek be azok a kóros változások, amelyek az átültetéskor gyakran jelentkeznek, nem okozott problémát a vérkeringés zavara, a máj átmeneti hiánya sem. Az átültetett máj — miként a termelődő epéből megállapították — azonnal működni kezdett. A műtét utáni posztoperáció periódus jól, zavartalanul zajlott le, a kis beteg meglepően jó állapotban volt, beszélgetett orvosaival. Azóta két hét telt el, s immár el lehet mondani: egyre jobban érzi magát, járkál, táplálkozik, olvas, tréfálkozva fogadja látogatóit. Sok-sok orvos, ápoló, kisegítő személyzet összehangolt munkájának eredménye ez a transzplantáció — hangsúlyozta a professzor. Legfontosabb munkatársa az átültetésnél Faller József egyetemi docens, Kupcsulik Péter tanársegéd sebészorvosok — és Darvas Katalin adjunktus, aneszteziológus volt. Az átültetés sikerét nagymértékben előse. gítette az Apáthy István gyermekkórház munkaközössége, amely a gyermeket kezelte, és előkészítette a májátültetésre. Az ö érdemük, hogy a kislány jó egészségi állapotban érkezett a sebészeti klinikára, néhány órával a műtét előtt. A műtéthez és a beteq további kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges nagy mennyiségű friss vért sok önkéntes véradó bocsátotta rendelkezésükre. A műtét utáni negyedik-ötö- dijt napon, amikor a májműködés zavarainak jelei mutatkoztak, a svájci Sandoz-gyár soron kívül, repülőgéppel, térítés nélkül olyan nagy hatású gyógyszert küldött, amely védi az átültetett szervet. Az átültetett májat a hatvani kórház bocsátotta rendelkezésre egy 40 év körüli, agyroncsolódás következtében elhunyt férfitől. A kislányt külön osztályon gyógykezelik, a szokottnál is nagyobb gonddal védik, óvják mindenféle fertőzéstől. így remélhető, hogy ez a transzplantáció, amely mint a professzor mondotta — a magyar egészségügy fejlettségének, szervezettségének magas színvonalát is bizonyítja, —•, valóban sikeres lesz, a gyermek egészségesen élhet. Májátültetés akkor javasolt, ha a beteg a májelégtelenség végső szakaszába jutott és más gyógyító eljárás nem lehet eredményes, a beteg életét már közvetlen veszély fenyegeti — mondotta a profesz- szor a továbbiakban. — Ez lényeges tényező, mivel nincs olyan készülék, amely akár rövid ideig is helyettesíthetné a máj működését. A beültetett máj kilökődhet, elpusztulhat. A májátültetés tartós sikere mintegy 50 százalék. nyászok mos foglalkozású dolgozókkal laknak együtt pl. a kertvárosi lakótelepen, addig Szilvás 12 000 lakosának 80 százaléka bányász, és számukra ott semmiféle kulturális intézmény eddig nem volt az egy szabadtéri színpadon kívül. Ez év folyamán Szilvás régi. iskolája mellett egy lakóépület alagsorában — eredetileg is közösségi célokra szánt helyen >— alakítják ki azokat a Helyiségeket ahol a párt, a HNF, a szakszervezet, a tanácstagok kapnának megfelelő helyiségeket, ahol fiatalok és nyugdíjasok, gyerekek és felnőttek számára szerveznének mozgalmi és kulturális programokat — a terület klubja kapna így otthont Zobók-bányaüzem és Kom. ló város Tanácsa közös fenntartásában. G. O. Nem tudom, észrevette-e már a kedves olvasó (néző- társ) azt a jelenséget, hogy miután elmondták, bemutatták, kommentálták a tévében a fontos külpolitikai eseményeket, s áttérnek a hazai hírekre, az ember nemegyszer föltápászkodik, s kimegy például teát főzni. Mi ez az ösztönös reakció? Ez a fura ví. selkedés, ami egy ki nem mondott, láthatatlan határvonalat föltételez külföld és belföld hírei, azok fontossága között? Nem érdekel talán bennünket, m| történik itthon? Természetesen érdekel. Csak megszoktuk, hogy ritkán kapunk fontos információkat o hazai élet eseményeiről. Riportjaink legtöbbször hamvo- san kezdő, kínosan precíz, negédesen optimista szószátyár- kodások. Ennélfogva élvezhetetlenek és unalmasak. „Eredményeink propagandája” olyan lapos, hogy ember (néző) legyen a talpán, aki ezek hallatán — nem föllelkesül, szó sincs róla, de legalább odafigyel. Az okok egyike a merevség: mert előre elhatározzuk, miről lesz szó, nagyjából kiket kérdezünk meg, milyen adatokkal tesszük „hitelessé" a riportot, és ehhez akkor is ragaszkodunk, ha menet közben rég meg kellett volna változtatnunk íróasztal mellett kiagyalt elképzeléseinket. Receptek vannak — végy ennyi ezt, ennyi azt, szórd meg csöppnyi sóval. Aztán, ha elkészül az étel, se íze, se egyénisége. A másik ok a felszínesség: ezzel az „egy kis ez, egy kis az" recepttel be is érjük. Meglehet, a példám igazságtalan lesz, van ennél rosz- szabb is, dehát minden példa igazságtalan egy kicsit — a HÉT legutóbb nekiveselkedett, hogy riportot készítsen egy falugyűlésről. Tény, hogy ezek mostanában zajlanak, tehát a téma aktuális, az is tény, hogy ezeken a falugyűléseken sok szempontból fülöncsíphető lenne demokráciánk, településpolitikánk megannyi ellentmondása, gondja, vagy éppen — maradjunk az optimista megközelítésnél — biztató jele. Az is tény, hogy előre nehéz kitalálni, melyik falugyűlésre érdemes elmenni. Erre az orgo- ványira nem volt érdemes. Ezt a riport készítői is tudták, ezért elmondták (némi szemrehányással), hogy a gyűlés „nem volt viharos”. Csináltak hát egy faluriportot, amiben megszólaltattak különböző embereket. A különböző emberek mondtak egy-két mondatot, bevallom, az egészből semmire sem emlékszem. Még azokra az adatokra sem, amelyeket egyébként strigulázni kezdtem: igen, ezeket szokás elsorolni, hány méter járda, miegymás. Ez is megjegyezhetetlen, yagyis végső fokon üresjárat. Ezzel szemben találtak menet közben véletlenül egy idős tanítónőt, akinek egy mondatára nagyon is emlékszem: kezdetben, amikor a meghirdetett előodásra várta a tanyákról az embereket, fölment a padosra és leste,.mozognak-e már az iskola felé a kis szentjánosbogarak, a viharlámpák. Kiderült, hogy az iskolában most is mindig telt ház van a különféle programokon, a művelődési ház viszont kong az ürességtől. Mit mondott a népművelő, miért? Életforma-változás, ezt mondta. A riport készítői meg sem rez- dültek ettől a közhelytől, nem mentek vissza az idős tanítónőhöz, nem hagyták beszélni, nem ragadták meg az olkai- mat, hogy rábukkantak egy igazi riporttémára — nem, hanem az eredeti terv szerint elmentek a falugyűlésre. Ami nem volt viharos. És ahol talán a húsz méter járdáról, talán a presszóról volt szó, nem tudom, ezt már elfelejtettem. Jobban mondva oda se tudtam figyelni a méregtől. Bányászok - kulturális célokért Brlgádfolajánlás Komlón Klub Szilváson
