Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-18 / 17. szám

1983 január 18., kedd Dunántúlt napló 5 Megállni félúton? A kőművesek hétfőn az új ablakkereteket illesztették helyükre VETÉLKEDŐ Távoli városok, közeli barátok E héten, pénteken és szom­baton tartják a „Távoli váro­sok, közeli barátok” elneve­zésű vetélkedőt, amelyen a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság tagcsoportjai mérik össze tudósukat. A vetélkedő témája, ahogy arra a cím is utal, a Szovjetunió városai. A megyei döntőre olyan so­kan jelentkeztek, hogy három helyszínen, három csoportban kell megtartani; s minthogy ezt a vetélkedőt az MSZBT országos elnöksége hirdette, természetesen a tagcsoportok jelentkezhettek, Baranyából összesen 21. Január 21-én, pénteken délután 15 órakor a komlói Juhász Gyula klubban 7 tagcsoport, 22-én szomba­ton 10 órakor Boksán 6, s ugyancsak szombaton 14 óra­kor a Mecsek; Szénbányák Vállalat igazgatóságán 8 tagcsoport csapatai vesznek részt a vetélkedőben, ahol el­dől, hogy végül is ki kerül az országos elődöntőbe. A me­gyei döntő mindhárom hely­színén első helyezést elért csapatok- jutnak tovább a du­nántúli területi döntőbe, ami oz országos elődöntő is egy­ben. Korszerűsítik a beremendi óvodát Á csatornára nincs pénz A szikkasztást nem engedélyezik ötven kisgyermek az eredeti foglalkoztatókban maradt, a másik két csoport tagjai viszont egy kibérelt és ideiglenes óvo­dának átalakított családi ház­ban kaptak helyet. Ide szállít­ják nekik naponta a tízórait, ebédet, uzsonnát az óvoda konyhájából. Ez az a konyha, aminek a kis kapacitása (25 adagos) és korszerűtlensége változtatásra kényszerítette a beremendieket és tavaly meg-* kezdték átalakítását. A Mecseki Szénbányák ter­vező kollektívája társadalmi munkában készítette el a ter­veket. Az átalakítás költségeit a BCM 1,6 millió, a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát 300 000, a helyi tsz 450 000, a siklósi Tenkesalja Áfész 250 000 forint­tal támogatta. Az építkezés el­ső ütemeként a beremendi ta­nács építőbrigádja a 150 ada­gos konyhát, illetve a szüksé­ges kiszolgáló helyiségeket ala­kítja ki. Jelenleg a belső mun­káknál tartanak és a tervek szerint májusban befejezik a korszerűsítést. A változtatás költsége meghaladja az 1,5 mil­lió forintot, jóllehet a konyha kialakítása csak. egy része — költségben is — mindannak, amit a helyiek terveztek. Úgy képzelik ugyanis, hogy az építés második ütemének befejezésé­vel a jelenleg bérelt családi házban lévő két csoport gyere­kei is abba az épületbe költöz­hetnek vissza, ahol a mostani két csoport van. Pillanatnyilag viszont gond­ban vannak a beremendiek, mi­vel meg kell építeniük az óvo­dát kiszolgáló szennyvízcsatorna vezetéket, ami egymillió forintba kerül. A terveikben nem szere­pelt ez a csatorna. Szikkasztás­ra gondoltak, amit a KÖJAL- előírások ilyen létesítménynél nem engednek. Ha a csatorna- szakaszt megépítik, nem marad pénzük arra az átalakításra, ami az összes óvodai csoport egy helyen való elhelyezését jelentené. Ha nem épül meg a csatorna, akkor a májusban el­készülő konyhát sem helyezhetik üzembe. A helyj-tanács illetékesei még nem tudják, hogy miként lehet orvosolni a helyzetet, de az aligha lehet megoldás, hogy félúton a munkákkal megáll­nak ... T. É. Baranya népművészete Kecskeméten Színes szőttesek, gyönyörű népviseleti ruhák és faragott bútorok látványa fogadta a látogatókat vasárnap Kecske­méten, az Erdei Ferenc Műve­lődési Központban. A szépet kedvelő kecskemétiek a Bara­nya élő népművészete című tárlaton a továbbiakban varrót-, tasakat, kerámiákat, sokféle fi­nom kimunkált kézimunkákat, fafaragást, lakberendezési tár­gyakat láthattak. A megnyitón Balanyi Károly grafikusművész, a kiállítás rendezője üdvözölte a közönséget. Elmonda, hogy az immár hagyományosnak mondható, évente sorra kerülő tárlatsorozat keretében igyekez­nek megismertetni hazánk egyes tájainak régi és élő népművészetét. A .Sárköz, va­lamint Vas és Békés megye népi kultúrájának sikeres be­mutatása után ezúttal a Bács- Kiskunnal szomszédos Baranya került sorra. Hangsúlyozta, hogy Andrásfalvy Bertalan kan­didátus, Tarján Gábor muzeo­lógus és az ugyancsak pécsi Kerényi Gábor néprajzos jó szolgálatot tett a gazdag anyag szakszerű kiválogatásá­val. Ezután Sztrinkó István, a Kecskeméti Katona József Mú­zeum igazgatóhelyettese mon­dott megnyitó beszédet. Töb­bek között kijelentette: — Az itt látható alkotások egyértelműen bizonyítják, hogy a díszítőművészet a szomszé­dos megyében is reneszánszát éli. Többek között arról tanús­kodnak ezek a darabok, hogy a mai alkotók a hagyományos tárgyalkotó népművészet leg­értékesebb elemeit igyekeznek felhasználni. A tiszta, határozott színek­kel dolgozó, mintáikat szigorú rendbe komponáló hímzőasz- szonyok, a jellegzetes fonott székek létrehozói, a szőttesek ügyes kezű készítői a bemuta­tott darabokkal jól példázzák ezt. A lukafai néprajzi műhely az ott készült szép tárgyakon túl azzal is felhívja magára a figyelmet, hogy milyen nagy a jelentősége a közösségben végzett munkának. Az érdeklődő közönség nagy tetszéssel nézte a több száz darabból álló kiállítást. A láto­gatók gyönyörködtek többek között Hajda Gy. Zsigmondnak, a népművészet ifjú mesterének faragásaiban, Szatyor Győző szépen megmunkált bútoraiban, Soós Pólné népi iparművész hímzéseiben. Látható a kiállí­táson baranyai keresztszemes, ormánsági magyar és moldvai csángó szőttes, drávaszögi fő­kötőhímzés és sok más, a táj művészetét reprezentáló alko­tás. Varga Mihály Terű a megújulásra Több kiállítás, új technika A Pécsi Grafikai Műhely — amely az első ilyen jellegű szervezet volt az országban — az elmúlt két-három évben ke­véssé vonzotta a képzőművé­szeket: a grafikusok nem hasz­nálták ki a meglévő lehetősé­geket, illetve bizonyos technikai Dolgoztak a bányászok Az elmúlt hét végén is dol­goztak a tárnákban-: szom­baton öt bányavállalatnál — a dorogi, a borsodi, a veszprémi, az oroszlányi és a mecseki bányavidéken — fejtették a szenet, a helyi adottságok szerint egy, két, vagy három műszakban; mintegy tizenötezer bá­nyász hozzávetőleg har­mincezer tonna szenet kül­dött ezen a napon felszín­re. Vasárnap is több helyen szerveztek egy műszakot és mintegy nyolcezren 15 000 tonnát termeltek ki. A nép­gazdaság huszonhatmillió tonna szenet vár a bányák­tól-az idén is, s e követel­mény teljesítéséhez nélkü­lözhetetlen jó néhány sza­badnapi termelés. Január­ban például általában min­den vállalat két hétvégi — nemritkán kétnapos, szom­bati és vasárnapi — mű­szakot szervezett. /\ mikor átjárta a láz testét, * ' amelyről minden állat tudja, hogy az élet utolsó hevü- lése, kötelességszerűen vonszol­ta magát a kert végében álló erdei fenyőhöz, amely apja tes­te fölött szökellt a magasba. Amikor kimúlt, oda is lett el- hantolva, utolsó álombéli leá­nya, _ Helka keserves vonyítása közben. Szandj magyar vizsla szuka volt, és egy kutya kimúlása ön­magában még nem volna ok a nyilvános megemlékezésre. Csakhogy Szandi nemcsak utol­só útjára indult kötelességtu- dóan, hanem így élte le egész, rövid 15 esztendős vadászkutya életét, örömmel, farkacsóválva, zokvakkantás nélkül. És ez az, ami írásra késztet. Hány nekro­lóggal is elbúcsúztatott emberi életre emlékezhetünk úgy, hogy alanya mindig boldog volt, ami­kor munkáját végezte, mindig jó volt és hűséges, mindig és mindenkit szeretni tudott egész életén át, mint Szandi? Mert ez Újdonságok a Pécsi Grafikai Műhelyben hiányok miatt a PGM nem tud­ta nyújtani azt, amit a művé­szek elvártak tőle. Nemrég a Dunántúli Naplóban is foglal­koztunk ezzel. Most arról kap­tunk hírt, hogy elkészült a mű­hely idei programja, amely szá­mos újdonságot tartalmaz az eddigiekhez képest. Ezektől azt várja a fenntartó Pécs városi Tanács, hogy megpezsdítik a PGM alkotó légkörét. A műhely vezetősége (Szatyor Győző személyében mostantól kezdve főállású művészeti titkár intézi az ügyeket) esztétikai előadássorozatot szervezett: a jövőben havonta egyszer eszté­ták, művészetkritikusok és mű­vészeti szerkesztők tartanak előadásokat a Nevelők Házá­ban. Igyekeznek vonzóbbá ten­ni a műhely technikai felszere­lését: vagy meghonosítják a je­lenlegi helyen a szitanyomást vagy pedig a Doktor Sándor- Zsolnay Művelődési Házban rendeznek be a kör számára szitanyomó műhelyt. (A techni­kai segéderő munkába állítása még várat magára.) Nívódijat is alapított a városi tanács: minden év elején egy pécsi mű­vész kapja a díjat előző évi tel­jesítményéért. Gazdagabb lesz a kiállítási program. Marad a már eddig is rendszeres komlói és mohá­csi bemutatkozás, de vándorki­állítást is szerveznek Dél-Du- nántúl városaiban, nagyobb községeiben. A tavasszal az el­múlt két esztendő anyagából nagyobb tárlatot rendeznek, és folytatják a pécsi üzemi kama­rakiállítások jó hagyományait. Győrött — éppen a pécsi pél­da nyomán — megalakult a Győri Grafikai Műhely: vezetői nemsokára Pécsre látogatnak tapasztalatcserére. Tervezik a két alkotó kör közös kiállítását. Az idén Grazból, Opoléból, Lipcséből, Szabadkáról és Ko­lozsvárról várnak vendégeket. A külföldiek műveiből — mint ed- diq is — a Várkonyi Nándor könyvtárban rendeznek bemuta­tókat. A PGM jelenleg a Mű­vészeti Alap megbízásából Szé­kely Péter, Párizsban élő ma­gyar szobrász grafikáit sokszo­rosítja. Ilyen bérmunkákat a jövőben is vá.llal a Pécs; Grafi­kai Műhely. a selymesszőrű, nevetésre inger­lőén csúnyácska kutya minden­kinek megbökdöste a kezét egy kis simogatásért és mindenki kedvéért hajlandó volt „hála- szuszogni'”; ahogy a gyerekek mondták hízelkedésére. Reggelente kiült a ház elé és elkunyerált valamicskét az is­kolába menő kölykök tízóraijá­ból, és ott ült kora délután megint, hogy a neki félretett maradékokat is átvegye. Ha bokros teendői miatt nem ült ki helyére, maguk a gyere­kek hívták, szólintgatták. Mert életében mindenki jó volt hoz­zá, ő is ártatlan maradt. Ha mi is így volnánk egymás­sal! Persze az ő kutya-ártatlansá­gának ősibb okai is vannak. Ta­lán éppen az a fő ok, hogy ku­tyaősei nem kértek a tudás al­májából — persze könnyű volt nekik, a kutya nem él almával — és ezáltal eredendően nem vesztették el ártatlanságukat. Ezért végzik öntudatlanul is boldogsággal feladatukat, a házőrzést, a vadászatot és ezért képesek ugyanilyen természetes­séggel indulni a halálba. Ma már ez a természet rend­je. Mi megszereztük a tudást, az öntudatot és vele együtt a halál rettegtető tudását is. Az almába beleharaptunk, vissza­csinálni nem lehet. De vajon nem tudnánk valamit mégiscsak visszakaparni az ártatlanság öröméből? Jósfay György |téperii:y;$ *wt Realizmus Manapság a levegő is tele van gazdaságpolitikai szakkife­jezésekkel és fogalmakkal, szin­te azt lélegezzük be nap mint nap. Ahogy mondani szokták, a vízcsapból is ilyesmi folyik: in­nováció, exportérzékenység, külkereskedelmi mérleg, a piac szerepe stb. A tömegtájékozta­tó eszközök szakadatlanul ont­ják az efféle információkat, vé­leményeket, megnyilatkozásokat. De érdekes, hogy bár emíott mindenki konyit valamicskét e kérdésekhez, rengeteg a vita, a zavarossóg, a félreértés, a fé- lig-értés. Es érdekes az is, hogy ebben az áradatban viszonylag ritka a nagyon világos, nagyon célratörő vélekedés, ami ráadá­sul arra is képes, hogy a dol­gokat összefüggésükben ra­gadja meg. Nem tudom, ez vezérelte-e Gubcsi Lajost, a Kockázat szer­kesztőjét, hogy vezető közgaz­dászoknak tegye fel a legfon­tosabb kérdést: hogyan látják a jövőt és lehetőségeinket. Bizo­nyára ez is. De az is, hogy mint minden agyonbeszélt, agyonrá­gott témánál, itt is polarizálód­nak, kicsapódnak a homlok- egyenest ellentétes nézetek, s meglepő módon elterjednek a közvéleményben is. A kibonta­kozás vonatkozásában ez azt jelenti, hogy ugyanabból o ténytömegből egyesek a legbi- zckodóbb, mások a legpesszi­mistább következtetésekre jut­nak. Ez talán összefügg azzal a ténnyel is, hogy hazánk külső presztízsnövekedésének hírei szokás szerint csak kissé meg­késve jutottak el a tömegekhez, enyhén differenciálatlanul és némileg felnagyítva. Mások vi­szont nem ezt, hanem azt a momentumot érzékelik elsősor­ban, hogy a világválság még csak mostanában terjed ki iga­zán (eddig a hírek közt nem is emlegetett országokra), s eh­hez hozzászámítják csügqesztő napi tapasztalataikat, amikben egyébként szintén nincs hiány. A kérdésre valóban az az egyetlen valahová vezető vá­lasz, amit elsőként Bognár Jó­zsef fogalmazott meg az emlí­tett beszélgetésben, hogy ti. op­timizmus—pesszimizmus, mellett van egy harmadik alternatíva: realistának lenni. Ez ma a jár­ható út. Nemcsak a gondolko­dásban, hanem a cselekvésben is, és ez a fontosabb. Meg kell találni azt a (lehet, hogy ke­vés) terméket és azt a (lehet, hogy kevés) piacot, ami szá­munkra megmaradt. Vannak ugyanis rések, mindig minde­nütt vannak, például azért, mert a nagyobb országok fi­gyelme ezeket elkerüli. S a do. log másik oldala, amit Kozma professzor hangsúlyozott: hogy közepes ország vagyunk ugyan, de nem egyenletesen közepes, vannak területek, ahol már most is az élvonalban vagyunk, s raj­tunk áll, hogy méq inkább meg­erősítsük ezt a pozíciónkat. Hogy mik ezek a területek, az szintén közismert. Az már ke­vésbé, hogy e területeken is bő­ségesen lehetne javítani a hely­zeten, (A hét egy másik tele­víziós beszélgetésében került szóba, hogy fűszerpaprikában vezető, sőt ármegszabó ország vagyunk a világpiacon. De hogy paprikaügybén sem úgy mentek a dolgok sokszor, ahogy kellett volna, ahhoz a világgaz­dasági válságnak semmi köze sincs .. . (Hagyni kell kibonta­kozni az innovációs láncokat — így az egyik vélemény —, ami meghozhatja a maga eredmé­nyét. Kihozni a mai, szűkebb le­hetőségekből is a maximumot, a szocialista vállalkozókészség fejlesztése útján, így a másik vélemény. S a végkövetkeztetés: a kutatást, termelést, kereske- delmj tevékenységet szinten kell tartani, de úgy, hogy közben az előretörésre is megtörténjenek az előkészületek. Ott, ahol ha­gyományaink és készségeink adottak, ott a jövőhöz képest nem szabad lemaradni! Lehet, hogy nem lesz belőle szuper- technika, de pezsgő, fejlődőké­pes ipar lesz, az biztos — s már ez is tiszta nyereség. H. E. In memóriám Szandi 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom