Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-02 / 1. szám

fiz Atlantisz rejtélye ■ fiz év legnagyobb csalása ■ Nosztalgiavonatok Magyarországon Év végi hagyomány már, hogy csali gyermekes családokat fogadnak a Mecseki Üdülő szállóban. Ezt a szilvesztert is ebben a környezetben töltötték és január 6-án utaznak majd haza. Képünk a szilveszter estjén készült. Kedves elvtársak! Ismét eltelt egy esztendő. Gondokkal és megpróbáltatá­sokkal nehéz tizenkét hónap áll mögöttünk. Válságokkal, fe­szültségekkel terhes világban, a vártnál nehezebb feltételek mellett kehett dolgoznunk. A kedvezőtlen változások év köz­ben, előre nem látható gazda­sági, pénzügyi intézkedések meghozatalára kényszerültek bennünket, hogy megvédjük az ország fizetőképességét és megőrizzük szociális vívmánya­inkat.­A nehéz és bonyolult körül­mények között elért eredmé­nyeink értéke így különösen nem lebecsülendő. Népünk szorgalmának és alkotóképes­ségének köszönhetően lényegé­ben a tervek szerint alakult az óesztendő mérlege. Legfonto­sabb társadalmi, politikai és gazdasági vívmányainkat meg- védtük. Fejlődött iparunk, ki­emelkedő eredményeket ért el mezőgazdaságunk. Javult kül­kereskedelmi mérlegünk egyen­súlya. Tovább bővültek lakás- építési és kommunális beruhá­zásaink. Mindezt egy olyan vi­lághelyzetben értük el, amikor a nálunk fejlettebb országok sem találnak megoldást gazda­sági bajaikra. Eredményeinkről; országunk stabilitásáról, állapotáról meg­becsüléssel beszélnek határain­kon túl is. Engedjék meg. hogy pártunk és kormányunk köszö­netét tolmácsoliam honfitársa­imnak a helytállásért, a nehéz körülmények közt végzett szor­galmas munkáért és a bizalo­mért, amely forrása és záloga eredményeinknek. Kedves elvtársak! Az 1983. évi népgazdasági terv a szokásosnál szerényebb mennyiségi növekedést irányoz elő. A világgazdasági hanyat­lás következtében mind több akadályba ütközik termékeink külföldi értékesítése. A megvál­tozott körülmények most arra kényszerítenek, hogy mérsékelt növekedési ütem mellett a mi­nőségi követelményeket helyez­zük előtérbe. Ez nem kisebb, hanem nagyobb feladat, hiszen egy gyorsan változó világgaz­daságban kell helytállnunk. Gazdasági szabályozóink is a jobb munkára ösztönöznek, sőt kényszerítenek is erre. Verseny- képességünk növelésére hozott intézkedéseink kezdeti eredmé­nyei mutatkoznak abban, hogy az igényesebb hazai és külső piaci követelményeknek mind jobban eleget tudtunk tenni. Kedves barátaim! Szocialista társadalmunk eredményei az egyes osztályok, rétegek, csoportok, emberi kö­zösségek támogatása nélkül nem valósulhattak volna meg. Szocialista nemzeti egységben munkálkodunk közös céljain­kért. Ebben jut kifejezésre a párt, a kormány és a nép kö­zötti kölcsönös bizalom, ami nemcsak feltételezi, de kívánja is az alkotó vitát. Kibontbkozó szocialista demokráciánkat a nyíltság, a sokszínűség és az őszinteség élteti. Ez egyaránt jelenti a jogok kiteljesecfését és a felelősség- vállalást közös dolgaink előre- vitelében. Szocialista elveink, de igazságérzetünk is követeli a színvonalasabb, az eredmé­nyesebb munka méltóbb meg­becsülését, ugyanakkor az em­beriesség szellemében a társa­dalom legnehezebb körülmé­nyek között élő rétegeiről való fokozottabb gondoskodást is. Kedves elvtársak! Békés építőmunkánk hazai feltételeit nehezíti a nemzetkö­zi helyzetben kialakult feszült­ség. Külpolitikai törekvésünk, hogy az államok közötti vi­szonyt az enyhülés légköre has­sa át. A békés egymás mellett élés szellemében minden or­szággal és néppel a kölcsönös előnyök alapján jó viszonyra, együttműködésre törekszünk. Változatlanul küzdünk azért, hogy az országok közötti vitás kérdéseket -tárgyalások útján, békés eszközökkel rendezzék. Mindent elkövetünk, hogy a fegyverkezési hajsza újabb for­dulója helyett a tömegpusztító fegyverek gyártásának befa­gyasztására, majd a fegyverze­tek csökkentésére kerüljön sor. Meggyőződésünk, hogy az ál­lamok biztonságát a fegyver­zetek alacsonyabb szintje is garantálhatja. A békéért és le­szerelésért folytatott harcunk­nak mind több támogatója van szerte a világon. A fenyegeté­sektől mentes világ a mi né­pünknek életeleme, legforróbb vágya és boldogulásának egyik feltétele. A feszültebb világhelyzet ar­ra int bennünket, hogy békés építőmunkánk zavartalan foly­tatása érdekében tovább erő­sítsük barátságunkat és együtt­működésünket a Szovjetunió­val, a többi szocialista ország­gal. Szövetségünk és kölcsönös előnyös együttműködésünk volt a záloga eddigi fejlődésünk­nek, és az marad a jövőben is. A szocialista országokkal foly­tatott együttműködés szolgálja a legjobban nemzeti érdekein­ket is. A fejlődő országokhoz fűző­dő sokoldalú kapcsolataink fej­lesztéséhez hosszú távú érdeke­ink fűződnek. Gazdasági adott­ságaink, az új társadalom épí­tésében szerzett tapasztalata­ink szinte kínálják az alkalmat a gyümölcsöző együttműködés­hez. A békés egymás mellett élés elveinek megfelelően egymást tisztelve, jó viszonyra, kölcsö­nösen előnyös együttműködésre törekszünk a fejlett tőkés or­szágokkal. A különböző társa­dalmi rendszerű országok jó viszonya o kétoldalú előnyökön túl hasznosan járulhat hozzá a jelenlegi nemzetközi, légkör ja­vulásához. Kedves honfitársaim! Tisztelt honfitársak! ■ N em lehet tudni, hogy másnap ki mire gondol a szilveszter éjszakájából. A bábeli hangzavarra, ami a Kossuth Lajos utcában volt, a csillag­szórókra a Kertvárosban, és a tilalom ellenére is sűrűn durranó petárdákra, az éjféli pohár pezsgőt követő néhány perces magányosságra, amikor ki-ki számot vet az elmúlt évvel, a társaságra, ahol megint voltak jópofa és megint voltak kellemetlen emberek, egyszóval nehéz eldönteni: kinek miért emlékezetes egy-egy szilveszter? így csak nagy általánosságban lehet jelzőket használni, amelyek közül egy — az tudniillik, hogy vidám volt — most is bízvást megállja a helyét, s ebben megerősített bennünket tegnap délutáni gyors körképünk: Pécsett és Baranyában jókedvű volt az éjszaka. Nádor: négyszáz ember vár­ta az éjfélt. Nem volt semmi rendkívüli a patinás vendéglá­tóhelyen, nem voltak híres em­berek, nem volt különleges me­nü, nem volt különleges ese­mény, s amikor Bata Zoltán, az étterem helyettes vezetője reg­gel 5 órakor bement dolgozni, már csend volt mindenütt. Bár zárórát nem rendeltek el, de négy óra felé szedelőzködni kezdett a vendégsereg. Csakúgy, mint az Olympiá- ban, ahol Holovitz Róbert üz­letvezető-helyettes elmondta: a különleges napnak megfelelő vendégeik voltak, kellemesen, jó hangulatban telt az éjszaka, csúcsbevétel jelzi, hogy szil­veszterkor szívesebben kinyitják a pénztárcájukat az emberek. Az étteremben és a bárban összesen 350 vendégük volt. Itt sem tartott tovább a mulatság mint a Nádorban, fél öt felé „véget vetnek a zenének, haza­mennek a legények ..Az Olympia egyébként áttelepült a Ságvári Művelődési Házba is, ahol külön rendezvényt biz­tosítottak az ércbányászoknak, itt 250 vendégről gondoskod­tak. * A pingponglabdák délután már ott fehéredtek az irodán, nagy szilveszteri hahotázásra várva. A szajki autóscsárdában még kora este is vendégül lát­tak három vállalati csoportot, akik tovább mentek a pincék­be, mert hely itt már nem volt. De maradjunk a pingpong­táncnál. Szóval a labdák ott fehéredtek az irodán, nem is sejtve, mennyire elfehéredik majd néhány férfi arca, amikor Gálosi Sándor elkezdi játszani a csárdást. . . Mert elkezdte. Aki nem nyert tombolán, annak a szajki csárdában joga nyílott a pingpongtáncra. Vigaszul. Meg büntetésül. Mert a ping­pongtánc annyit jelent, hogy feketéskanál nyelét kell szájba venni, a kanál másik, öblös fe­lébe idegesítően fehér ping­ponglabdát tenni és akkor Gá­losi Sándor elkezd játszani egy szép lassú tangót. A férfiak előbb sikerrel járták a táncot, a fehér labda nemigen esett le. De amikor Gálosi elkezdett egy csárdást, hát a férfiarcok versenyt fehéredtek a ping­ponglabdákkal, és nyolcvan ember csapkodta az asztalt a harsány nevetéstől, mert ilyen a szilveszter Szajkón. Kocsis Sándor üzletvezető szerint so­ha ekkora ételforgalmuk nem volt, mint tegnapelőtt este. * A bólyi Platán az egyik leg­rangosabb dél-baranyai ven­déglátó üzlet. Most is megtelt és bevételét a tavaly szilvesz­teri bevételnek a 40 százaléká­val növelte. A legszívesebben a bólyi bőségtál'at rendelték, öt­féle étellel. A híres dunaszek- csői halászcsárdában természe­tesen halászlét szolgáltak fel. Akinek erős volt a halié, annak (Folytatás a 2. oldalon) Bonyolult viszonyok között kezdjük az új évet, de bízunk a világ haladó erőiben, a bé­ke megőrzésének lehetőségé­ben. Mélyen meg vagyok győ­ződve róla — ha békében él­hetünk, tehetséges és szorgal­mas népünk az előző évekhez hasonló odaadással veszi ki részét nagy nemzeti ügyünk előbbreviteléből. Gyarapodó nemzeti önismeretünk és önbe­csülésünk mondatja velem, hogy népünk készen áll az erő­próbára. Megbirkóztunk már nehezebb feladatokkal is, ha együtt, közös erővel kerestük a jó megoldást. Bízunk abban, hogy társa­dalmunk megérti a gondokat és vállalja azok megoldására az egyetemes felelősséget. A felelősséget abban, hogy a szo­cialista társadalom építése so­rán kibontakozott anyagi és szellemi erőinket megvédjük, és a jó gazda gondosságával a nemzet javára azokat tovább kamatoztatjuk. Meggyőződé­sünk, hogy a közös ügy, a köl­csönös bizalom, a közös célok összhangján alapuló szocialis­ta nemzeti egységünk a sú­lyosbodó körülmények ellenére is állja az idő próbáját. Gondjainkkal nem vagyunk egyedül és nem is maradunk magunkra. Hű szövetségeseket és mind több jóbarátot, korrekt partnert tudhatunk magunk mellett. Ez megkönnyíti dolga­inkat itthon és a nagyvilágban egyaránt. Engedjék meg, hogy 1983. el­ső napján a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­sága, az Elnöki Tanács és a Kormány nevében, honfitársa­imnak, hazánk valamennyi ál­lampolgárának, minden bará­tunknak eredményes és békés új esztendőt kívánjak. Éjfélkor a mindenki karácsonyfája alatt Erb János felvétele Vidám óévbúcsúztató Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XL. évfolyam, 1. szám 1983. január 2., vasárnap Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Losonczi Pál köszöntője

Next

/
Oldalképek
Tartalom