Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-04 / 333. szám

Magyar újságok - külföldön A magyarországi proletárfor­radalom leverése után rövid idő alatt sok haladó gondolkodású írónak, újságírónak kellett me­nekülnie. Ki itthon bújkált ideig-óráig, cserélgetve álne­veket és okmányokat, ki már 1919 augusztusában külföldön keresett — akkor úgy vélte: rö­vid időre — menedéket, üres zsebbel lépték át a határt és idegen földön, idegen nyelven próbálták folytatni a harcot a napi kenyérért és politikai esz­ményeikért. Számos visszaemlé­kezésből tudjuk, mennyi tehet­ség kellett az új egzisztencia megteremtéséhez, s hányszor kellett újból és újból elölről kezdeni. Kisebb-nagyobb kolóniák is kialakultak egy-egy országban (Bécsben, Párizsban, Moszkvá­ban vagy Dél-Amerikában), s az ottani magyaroknak anya­nyelvükön is készítették a híre­ket elemző, a hazai helyzetet bemutató lapokat. Az ellenforradalom győzelme után Bécs volt az egyik legfon­tosabb átmeneti bázisa az emigrációba vonult magyar kommunistáknak. Az osztrák párt lapja, a Rote Fahne egyik oldalán jelent meg 1919 végén először a Vörös Újság, míg ön­állóan nem tudtak lapot kiadni. 1919 augusztusától Moszkvában is megjelent az OK(b)P magyar csoportjának lapjaként a Vörös Újság. Később Proletár címen már önálló, elméleti cikkeket is tartalmazó folyóiratot indítottak, cikkírói között Fogarasi Béla, Il­lés Béla, Kun Béla, Landler Je­nő, Gábor Andor és Lukács György neve szerepelt. A lapot életveszélyes kockázatot váMaló vasutasok, bányászok csempész­ték át a határon, segítendő az itthon maradtak illegális mun­káját. 1922-ben Berlinben jelent meg Vörös Újság, igaz, négy szám mindössze. A szomszédos Csehszlovákiá- bcn legálisan működhetett kommunista sajtó, magyar nyel­vű lapokat is adtak ki. Ilyen volt a Kassai Munkás, a Magyar Nap. Előbbinek Surányi Lajos volt a szerkesztője, munkatársai között volt Jász Dezső, aki — a tőle megszokott ..tacituszi tö­mörséggel" — szépen emléke­zik könyvében a szerkesztőség és a pártszervezet kemény poli­tikai harcaira. Iria, hogy a kas­sai magyar pártcsoportnak 1920 elején mintegy ötven tagja volt, s abban, hogy politikai befolyá­suk napról napra nőtt, nagy szerepe volt a Kassai Munkás­nak. 1921-ben a lap a Cseh­szlovákiai Kommunista Párt köz­ponti lapja lett, 25,000 példány­ban jelent meg. Óriási szám! De ez az újság a kultúrával, az irodalommal is nevelt, politizált. Itt jelent meg először magyar nyelven Gyemjan Bednij, Gorkij, Móricz Zsigmond bár az Al­föld szerelmese volt, többször is megfordult Baranyában és annak szellemi fővárosában: Pécsett. ötvenéves volt, amikor a Ja­nus Pannonius Társaság meg­hívására 1934. december 12-én Pécsre érkezett. Este 6 órakor részt vett a mai Kulich Gyula utcai, egykori vármegyeháza villanyfényben úszó, faburkola­tos dísztermében a Társaság irodalmi estjén. A műsor utol­só számaként Móricz Zsigmond az „Éjjeli szállás" című, egyik régi novelláját olvasta fel. A közönség lelkesen ünnepelte, amikor bevezető szavaiban be­jelentette: lassan jubileumá­nak 25. évfordulójához érkezik, mégis a fiatal, a kezdő Mó­ricz Zsiamond elbeszélését ol­vassa fel. Novellája olyan nagy sikert aratott, hogy a közön­ség tapsa a felolvasást több­ször is megszakította. Az irodalmi est után, Móricz Zsigmond még 6 napot töltött Pécsett, hogy megismerje a város úgynevezett „szociális" intézményeit, továbbá idegen- forgalmát, főleg pedig a török megszállás emlékeit. Megje­lent a Pécsi Nemzeti Színház­ba is, ahol éppen a „Légy jó mindhalálig" című színdarab­ját adták elő Vaszary Piri ven­dégfelléptével. Pécsi élményei­ről a „Pesti Napló" 1934. de­Walt Whitman, Nexő, Barbusse számos műve, s hozzáférhetővé tette Hasek, Capek. Wolker írá­sait. Jász Dezső írja azt is, hogy egy év múlva Erdélybe került, ahol a párt hasonló feladattal bízta meg: a Világosság című lap szerkesztésével. Jellemző az akkori helyzetre, hogy mire Szatmárnémetibe ért, a lapot betiltották. Átment Marosvásár­helyre az Előre szerkesztőségé­be. öt hét — és betiltás. Akkor úgy döntöttek, hogy minden hé­ten más néven adják kj újság­jukat: Előréből Fáklya lett. ab­ból Egység és így tovább. Ez a módszer másutt is segí­tett megmenteni az emigrációs lapot. Párizsban az Illés Artúr szerkesztői vezénylete alatt megjelent magyar újságot a kormányzat 1929 végén betiltot­ta. Megjelent az Új Harcos: ugyanazok a munkatársak, ugyanaz a nyomda. Betiltás. Nem soroljuk tovább, csak a cí­meket: Fáklya, Új Hang, Szikra, Osztályharc, Riadó. Munkásúj­ság. S ezek az egymást követő különböző újságok folytatások­ban közölték Zalka Máté egyik regényét. Az amerikai magyarok nagy száma indokolta, hogy ott is ki­adjanak anyanyelvű újságot. A pesti forradalmi ifjúság egyik vezetője, Lékai János kapta 1921-ben a szerkesztés feladatát az Új Előrében. (Két előzmény: már 1905-ben is volt lapja az amerikai magyar munkásoknak, Lékai pedig azért kapta ezt a feladatot, mert itthon az Ifjú Proletár szerkesztője volt.) Bel­ső munkatársnak hívták Gyetvai Jánost, aki addigra széles körű kapcsolatban volt a bécsi, pá­rizsi, kassai lapokkal, a romá­niai és jugoszláviai munkássaj­tóval. A Moszkvában megjelent Sarló és Kalapács című politikai és kulturális folyóirat (alcíme szerint: A Szovjetunióban élő magyar nyelvű dolgozók folyó­irata) munkatársi gárdájából néhány név: Gergely Sándor, Münnich Ferenc, Sarló Sándor, Lukács György, Balázs Béla. Komját Aladár, Rudas László . .. s a sor még hosszan folytatható. A nagy országban sokfelé élő magyarok tájékoztatása többek között a lap levelezőinek segít­ségével történhetett: ők írták meg rendszeresen, hogyan él­nek, dolgoznak az élet különbö­ző területein. Igyekezett a szer­kesztőség (és a pártvezetőség) a hazai munkásmozgalomnak is segítséget nyújtani, rendszere­sen elemezve'a Horthy-Magyar- ország politikáját. Ápolta, ösz- szegyűjtötte a lap a magyar munkásmozgalom hagyomá­nyait. sok személyes emlékezés jelent meg benne, miként vettek részt a magyarok a forradalom­ban és a polgárháborúban. cember 23-i számában: „Pé­csen nincs koldus" főcím és „A szociális intézmények váro­sa" alcímmel számolt be az ol­vasóközönségnek. A „Pesti Napló" 1935. feb­ruár 7-i számában: „Pécsi kör­kép" címmel érdekes cikket jelentetett meg. Móricz Zsigmond figyelem­mel kísérte a Pécsi Tudomány- egyetem ifjú falukutatóinak munkáját. „Az utóbbi időben — írta Móricz — három vidé­ki egyetemen, Szegeden, Deb­recenben és Pécsett találkoz­tam az egyetemi ifjúságnak egy-egy rétegével, amelyet joggal nevezhetnék reformnem­zedéknek: ezeknek összejöve­telein örömmel láttam, hogy ez az érett ifjúság izzó és intenzív munkát folytat már abban az irányban, hogy megismerje a falut." A pécsi egyetemi ifjúság megküldött neki minden olyan könyvet, cikket, amely a falu­kutatással, Baranya és Pécs szociális problémáival foglalko­zott. Többek között elküldték neki a kákicsi Kiss Géza, re­formátus lelkész, hírneves nép­rajztudósnak az Ormánságról szóló nagyszerű művét is. Ez annyira felkavarta Móricz Zsig­mond lelki világát, hogy 1938. Újév napján már elutazott a baranyai Kákicsra, hogy sze­mélyesen győződjön meg az egyke-problémáról. Spanyolország, 1936. A nem­zetközi brigád magyar interna­cionalistái itt is adtak ki lapot, amolyan frontújságot. (Szerzői közé tartozott Jász Dezső, az egykori kassai-erdélyi újságíró, már tábornok, Zalka Máté író és sorolhatnánk,) A lapot az önkéntes katonák írták, saját élményeiket fogalmazták meg. A címe: Előre-Adelante. A sajtó új formája is megjelent: ma­gyar nyelvű rádióadás, amit Magyarországon is lehetett fog­ni. Ugyancsak 1936-ban jelent meg "Csehszlovákiában a Kom­intern által kidolgozott népfront­politika támogatására, népsze­rűsítésére a Magyar Nap című napilap. Mivel sem Magyaror­szágon, sem Romániában nem volt mód hasonlóra, illegális úton ott is terjesztették. (Prágá­ban működött ez időben a KMP Ideiglenes Központi Bizott­sága, ott jelentette meg a Dol­gozók Lapját.) Megint csak né­hány sokatmondó név felsorolá­sa jellemzésül: az általános szerkesztő Betlen Oszkár, a kül­földi tudósítók között Romániá­ból Balogh Edgár. Méliusz Jó­zsef, a Szovjetunióból Madzsar Lajos, Franciaországból Tamás Aladár, Bajomi Lázár Endre. Prágából Révai József tartotta a kapcsolatot a magyar pártveze­tőség és a szerkesztőség között. A Magyar Napnak jelentős sze­repe volt a népfront-gondolat elterjesztésében, a baloldali írók mozgalmainak megszerve­zését segítette Magyarországon és Romániában is. Ezenkívül — mint az iménti felsorolás is il­lusztrálja — szinte az egész emigrációs magyar baloldali .sajtóval kapcsolatban állott, közvetítésével a hazai írók mű­vei a Kanadai Magyar Munkás és a párizsi Szabad Szó hasáb­jain is megjelentek. 1938, ismét egy moszkvai lap: az Új Hang, Célja az antifa­siszta harc szervezése. ..Kímé­letlenül fogja ostorozni azokat az országvesztő zsoldosokat, akik a magyar népet a fasiszta barbárság szekere elé szeretnék/ befogni." — írta Gábor Andor az első számban. Meg kell em­lékeznünk a moszkvai rádió magyar nyelvű adásáról, amely most ötven esztendeje indult meg, s amely hamar népszerű lett itthon. Akárcsak a háború alatt megszólaló Kossuth Rádió, amely a tájékoztatás mellett az ellenállás megszervezését is igyekezett segíteni. Hiányos a felsorolás. Nem említettük például a latin-ame­rikai magyar kiadványokat, s a háború alatt Eszak-Afrikában megjelent magyar újságot. A felszabadulás után az emigrál­tak többsége hazatért s bekap­csolódott a hazai építőmunká­ba. V. Gy. Móricz Zsigmondot minden­nél jobban érdekelte az egyke társadalompolitikai háttere, oka. Móricz Zsigmond örömmel vette, amikor Pécsről Sándor Károly mérnök, a saját tégla­égetési szabadalmáról levél­ben értesítette. Érdekelte, mert látta, hogy az árvízsújtotta vi­dékek lakosságának segíthet vele. Ellátogatott a Sándor-té- le pécsi téglagyárba és a sza­badalom annyira megtetszett neki, hogy azt tízezer példány­ban kinyomatta és az ország minden részére az építőknek és az építtetőknek egyaránt szétküldte. Pécsi tartózkodását felhasz­nálta arra is, hogy megismerje a város „szociális" intézmé­nyeit. Ellátogatott az akkori Horthy-telepre, az úgynevezett „szegény-telep”-re. Erről a „Pesti Napló" 1938. január 30-i számában „Szociális közigaz­gatás" és a „Kelet Népe" 1940. augusztus 1-i számában „Országjárás” címmel írt cik­ket. Negyven évvel ezelőtt, 1942. szeptember 4-én elhunyt a nagy magyar realista: Móricz Zsigmond. Emlékét egy könyvtár és egy modern körtér jelzi Pé­csett ... Pusztai József Haraszty Lajosra a siklósiak figyelmét Pusztai József nyug­díjas újságíró hívta fel két al­kalommal is, amikor először 1971-ben, majd 1?76-ban a Dunántúli Naplóban megem­lékezett róla. Az utóbbi cikk címe: „Egy elfelejtett baranyai költő" volt. A Siklósi Vár- és Múzeum­baráti Kör 1981 -i munkatervé­ben feladatul jelölte meg a költő életének, munkásságának felkutatását, s már ekkor fel­vetődött az a gondolat, hogy volt szülőházán emléktáblát kellene elhelyezni. Ki volt Haraszthy Lajos? Er­re vonatkozóan a Magyar Életrajzi Lexikon I. kötetének 675. oldalán (megjelentette az Akadémiai Kiadó Budapesten 1967-ben) a következőket ol­vashatjuk. „Haraszthy Lajos (Siklós, 1881. október 23. Kis- kundorozsma, 1959. március 16.) költő, újságíró. Nagyvára­don, majd Debrecenben, Ko­lozsvárott, Szombathelyen, 1908-tól Budapesten újságíró. Egy ideig a Világ szerkesztő­ségének tagja. 1919-ben a Szózat munkatársa. Az I. vi­lágháborúig az Országos Mo­nográfia segédszerkesztője. Versei jelentek meg a Hár­man c. antológiában (felesé­gének, Szederkényi Annának és Göndör Ferencnek prózájá­val), amelyben Ady Endre írt előszót. (Kaposvár, 1906.). — F. m. Virágfakadás (versek. Nagyvárad 1901.), Aki vagyok (versek, 1921.), Egyedül a ti­tokkal (versek, 1933.)" Haraszthy Lajosnak rokonai, s egyik voít felesége még ma is Siklóson élnek. Leánya, Or­bán Györgyné Haraszthy Zsu­zsanna Csongrádon általános iskolai tanárnő, aki nagyon sokat segített abban, hogy édesapjáról minél többet meg­tudjunk. Az ő szavaival fel­idézhetjük alakját: ....... a ro­ko nság szerint, fiatal korában feltűnően szép férfi volt. Hogy milyen szép volt, Dutka Ákos is megemlíti a Holnap városa c. könyvében. Egyéniségét a nyugodtság, pontosság, meg­fontoltság jellemezte. Igen szeretett utazni Magyarorszá­gon, de külföldön is. Nagyon szépen rajzolt, végtelenül mű­velt, széles látókörű, olvasott, nagy tudású férfi volt. Kecskeméten, Bécsben és Nagyváradon járt középiskolá­ba. Nagyváradon jogot hall­gatott és ott lett 1901-ben új­ságíró. Szépirodalmi folyóira­tot és színházi lapot is szer­kesztett. 1901-ben jelenik meg első verseskötete Virágfakadás címmel. Egy évvel később Dut­ka Ákossal és Antal Sándor­ral (a Holnap későbbi szer­kesztőjével) közösen adják ki az Előre c. irodalmi lapot. 1903-ban már együtt dolgozik Adyval a Nagyváradi Napló­nál. Adyval egy házban laktak a Kőrös út 3. szám alatt. Ha­raszthy Lajos így emlékezik vissza ezekről az időkről: „Itt laktam együtt Ady Endrével. Én Balogh néninél, ő Betzkay Ar­túrnál. De mindkettőnket öz­vegy Balogh Jánosné, egy iro­dalombarát nénike kosztolt. Ady engem kért meg, a fiata­labb kollégát arra, hogy reg­gelenként a megadott időben keltsem föl, s mikor eljött az ébresztés ideje. Lábujjhegyen lopózva szobájába mentem, megfogtam kezét, s csendes szavakkal költögetni kezdtem. Aztán siettem a szomszédos boltba, ahonnét mindennap a szokásos törkölyadagot hoztam vizespohárban, mert az éb­resztéshez ez is hozzátartozott. Esténként a szerkesztőségben találkoztunk, ahonnét ugyan­csak minden este a kávéház­ba siettünk, a törzsasztalunk­hoz. Ott volt az újságíróvilág gyülekezőhelye. Ott folytatuk tovább a napközben megkez­dett témákat írókról és művé­szekről, művekről, s a pezsgő váradi élet ezernyi eseményé­ről.” Haraszthy Lajos a Holnap megalakulásakor már elkerült Nagyváradról. Ezt mindig saj­nálta. Ha Váradon marad, bi­zonyára a Holnap körének tagja lett volna. A holnapo- sok között költői tevékenységé­nek gondolata már jóval ko­rábban megfogalmazódott, egy közös verseskötet kiadásának tervével. Sajnos, a megjelenés évekig elhúzódott. 1904-ben Rudnyánszky Gyula Debrecen­be hívja a Szabadság c. napi­laphoz. Együtt szerkesztik a Csokonai Lapok c. szépirodal­mi folyóiratot is. 1905-ben már Kaposváron találjuk, ahol ala­pító tagja lesz a Somogyvár- megye c. napilapnak. Juhász Gyulával egy Holnap-matinén ismerkednek meg a váradi vá­rosházán, s a költő azt írta ró­la egyik bírálatában, „Hiszem, hogy Haraszthy Lajos fog még adni egész új dolgokat." Ha nem is élt a Holnap városá­ban, Adyval kapcsolata to­vábbra is megmaradt. 1906-ban Kaposvárott versei jelentek meg a Hárman c. an­tológiában (felesége, Szeder­kényi Anna és Göndör Fe­renc prózájával.) A kötethez Ady Endre írt előszót, és a címlapot Rippl Rónai József illusztrálta. Ady Endre a kötet Prológus­ában többek között ezt írta: „Három ifjú hit vetette ösz- sze szárnyát. Ennyi hit, eny- nyi szárnyvetés föltalálná a repülést, ha már az öreg ter­mészet föl nem találta volna. Ilyen repülő csoport élére hogyan kerültem én, a szár­nyatlan ember? Ha értenék is eltitkolnám. Minek százezred­szer is megcsinálni néha jó Ikarus buta tragédiáját? ... Azonban nem így szokás, s így nem szabad prológusban beszélni. Fohászkodjunk hát másképpen három ifjú hit szárnyvetésekor. Ifjú hitek, fogjatok össze, szárnyaljatok merészen. Feled­jétek azt a kicsi óment, hogy lendítésért hozzám jöttetek, ki hitetlenül és szárnyatlanul már nem hisz sem hitben, sem szárnyban. Végre is a ti hite­tek, a ti szárnyatok erősebb lehet. Erősebb is bizonyosan... Ifjúság, hit, erő, láng. Ez együtt a diadalmas élet. Ez a könyv hát mindenképpen érté­kes, mert a diadalmas élet do­kumentuma." Kaposvárról Szombathelyre, majd 1907-ben Budapestre ke­rült. Egy ideig a Világ szer­kesztőségének tagja, Annak a napilapnak, amely a magyar- országi polgári radikalizmus­nak egyik legjelentősebb or­gánuma. Nevezetesebb munka­társai között találjuk: Ady Endrét, Barta Lajost, Bölöni Györgyöt, Jászi Oszkárt, Ma­gyar Lajost, Kosztolányi De­zsőt. A Világ, a klérus és a nagybirtok elleni harcban a munkásságot is igyekezett ma­ga mellé állítani. 1908-tól a háború kitöréséig segédszer­kesztője lett az Országos Mo­nográfiái Vállalatnak. 1912- ben jelenik meg Aki vagyok c. verseskötete. A Monográfia Vállalatnál éveken át együtt dolgoztak Móricz Zsigmond- dal. Mindketten történeti ta­nulmányokat írtak. Közben Móricz titkára is volt. 1919-ben a Szózat munka­társa. A Szózat politikai napilap 1919 és 1926 kö­zött. Felelős szerkesztője volt Bajcsy-Zsilinszky Endre is. Ké­sőbb, amikor Gömbös Gyula lett a szellemi vezére, fajvédő eszméket hirdetett a lap. Haraszhy Lajos Budapesten több napi- és hetilapnak dol­gozott. Nagy számmal jelen­tek meg versei, elbeszélései, színházi, irodalmi, képzőművé­szeti kritikái. Hosszú időn át közismert alakja volt a főváros irodalmi életének, szinte min­den jelentősebb nevű íróval, művésszel kapcsolata volt. Is­meretségi köréhez tartozott Kosztolányi, Babits, Karinthy, Csáth Géza, József Attila, Rozsnyai Kálmán, Bölöni György, stb. Baráti köre, Móriczéval azo­nos. 1929-től 15 éven át dol­gozott a Magyar Rádió irodal­mi osztályán, mint az egyik műsorszerkesztő. 1933-ban újabb verseskötete jelent meg, Egyedül a titokkal címmel. Eb­ben a kötetben több olyan verse van, amelyet Siklóson — Tavaszi ünnep (1910), Föl a hegyek (1910), Szüret (1932), stb. —, Mohácson — Őszi haj­nal a Dunán (1928), Utazás a hajón (1928) — írt. A szülő­föld, a hazai táj iránti szere- tete csendül ki verseiből, ami­kor visszavógyódik szülőváro­sába, Siklósra, vagy amikor a Mecsek környékéről, annak szépségeiről énekel. A II. világháború utolsó idő­szakát családjával együtt, a Kiskunhalashoz tartozó, Bodog- iár nevű tanyán tölti. Ekkori felesége, Domokos Anna itt ta­karítónő. Pesti lakásában ez alatt minden megsemmisült, a korszak értékes irodalmi relik­viáit a háború elpusztította. Ady első kiadású dedikált mű­ve, Ady levelei, a kortársakkal folytatott levelezések, a Mó­ricz házaspárral való családias kapcsolatának írásos doku­mentumai, saját kéziratai, Rippl-Rónai Józsefnek róla ké-‘ szített pasztell arcképe, gaz­dag könyvtára, tele dedikált könyvekkel — mind elvesztek. Ez a végtelenül nagy és soha többé nem pótolható veszte­ség mélyen lesújtotta. Kedé­lye, egészsége egyre romlik. A háború utáni irodalmi életbe ezért már nem tud aktívan be­kapcsolódni. A család 1953-ban Kiskun- dorozsmára kerül. Amikor egészsége megengedi, ismét tollat fog. Levelezést folytat Kovalovszky Miklóssal, aki Adyról szóló tanulmányához sok anyagot kapott tőle. Azon­kívül Móriczról is kértek és kaptak tőle anyagot. A szege­di Délmagyarország szerkesz­tősége felkereste, mint Ady kortársát. Riportot közöltek ró­la. A Tiszatájban költeménye jelent meg. 1958-ban járt utoljára Sikló­son. Akkor még élt öccse, aki­nél megszállt, találkozott roko­naival, ismerőseivel. Felkereste azt a házat, amelyben szülei­vel együtt élt. Tervezgette, hogy visszajön Siklósra lakni. A terv soha sem vált valóra, 1959. március 16-án meghalt Kiskundorozsmán. Csendben temették el, szülővárosa, az is­merősök részvétele nélkül. A Vár- és Múzeumbaráti Kör, a Magyar Újságírók Szö­vetsége Pécsi Csoportjával, 1982. december 4-én, a sajtó napja alkalmával, emléktáblát helyez el Haraszthy Lajos szü­lőházának falára. Perics Péter Vár- és Múzeumbaráti Kör elnöke HÉTVÉGE 7. Móricz Zsigmond Baranyában EMLÉKTÁBLÁT KAP Haraszthy Lajos újságíró és költő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom