Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-07 / 336. szám
1982. december 7., kedd Dunántúlt napló 5 Rajnai József, a Baranya megyei Pártbizottság titkára köszönti a tömegtájékoztatás dolgozóit a sajtónap alkalmából. Erb János felvétele A MUOSZ választmányának ünnepi ülése Hétfőn a Vörös Újság megjelenésének 64. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya o MUOSZ székhazában. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztvevőit, majd Bényeí József, a választmány tagja, a Hajdú-Bihari Napló főszerkesztője mondott beszédet. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség Aranytoll-bizottsá- gának elnöke átadta az Arany emléktollakat, amelyekkel a MUOSZ választmánya a szocialista újságírásban kifejtett több évtizedes tevékenységet ismeri el. Az idén 14 újságíró kapott aranytollat: Bencze Pál, a Néphadsereg nyugdíjas fotósa, Danes József, a Szabad Föld, Fehér Rózsa, a Magyar Nemzet, Gáti István, a Központi Sojtószolgálat, Hajdú Endre, a Szabad Nép, Gye- nes István, a Nők Lapja, Horváth Sándor, a Magyar Mezőgazdaság nyugdíjosa, Komáromi Magda nyugdíjas üzemi lapszerkesztő, Kristóf László, az Interpress Magazin, Majercsik Sándor, az MTI, Matonovich Bela, a Népsport, Sándor Ernő, az MTI. Pásztor Magdolná, az MTI és Péter József, a Nemzetközi Szemle nyugdíjasa. Ezt követően az Újságíró Szövetség székházának Rózsa Ferenc termében megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság márvány emléktábláját. Ünnepség a magyar sajtó napján >/ Tehenenként 3116 forint a tiszta nyereség A magyar sajtó napja alkalmából ünnepséget rendeztek tegnap Pécsett, a megyei párt- bizottság épületében. Ra/nai József megyei titkár az MSZMP Baranya megyei Bizottsága, a megye politikai, állami, társadalmi szerveinek nevében köszöntötte a sajtó, a rádió, a televízió vezetőit, az ünnepségen jelen levő munkatársait, valamint a nyomda, a posta dolgozóit, a terjesztőket, a televízió és a rádió azon munkatársait, akik biztosítják, hogy a megye hírközlő szervei zavartalanul működjenek. A sajtó napján minden évben megemlékezünk az első magyar kommunista lapról, a Vörös Újságról, amely néhány nappal a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után, 1918. december 7-én jelent meg és jelentős szerepe volt a marxizmus—leninizmus ideológiájának terjesztésében — mondotta Rajnai József, majd így folytatta: — A tömegtájékoztatás dolgozói is tevékeny részesei az elmúlt évtizedek sorsdöntő, egész életünkre kiható változásainak. Azoknak az eredményeknek, amelyeknek alapján ma a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodhatunk. Ennek a munkának a során nehéz dolgokra kell vállalkoznunk: megtartani azt, ami van és úgy élni, hogy a boldogabb jövő közel kerüljön hozzánk. Dolgozni és alkotni akarunk. E feladatok teljesítésében felelősségteljes szerepet játszanak a tömegkommunikációs eszközök. A sajtó, a rádió, a televízió ideológiai, politikai tevékenysége a társadalom életének fontos része, eszméink terjesztésének, a valóság feltárásának, eredményeink bemutatásának nélkülözhetetlen eszköze. A beszédet követően, a hagyománynak megfelelően, a megyei .szervezetek, a szerkesztőségek a sajtónap alkalmából nívódíjakat, kitüntetéseket adtúli Napló rovatvezetőjének, akinek a jelvényt Krasznai Antal, a HNF megyei titkára nyújtotta ót. A belügyminiszter által adományozott Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát Roszprim Nándor, a Dunántúli Napló újságírója vette át Orbán István vezérőrnagytól, a megyei rendőrfőkapitányság vezetőjétől. A Dunántúli Napló Magyar Lajos nívódíját Bebesi Károly- nak, a Dunántúli Napló főmunkatársának Mitzki Ervin főszerkeszt ő adta át. A Mecseki Szénbányák és a Komló városi Párt- bizottság által adományozott nívódíjat Békési Gábornak, a Mecseki Bányász újságírójának Zenfa; József, a szénbánya pártbizottságának helyettes titkára adta át. A Baranya megyei Szövetkezetek nívódíját Eszter- hai Katalin, a Baranyai Szövetkezetek felelős szerkesztője Kasza Tibortól, a MÉSZÖV elnökhelyettesétől vette át, A Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója Arany Mikrofon díját Szabó Mária riporter vette át dr. Borsos Józseftől, a stúdió vezetőjétől. A Népszabadság és Dunántúli Napló kiváló terjesztője emlékplakettet, illetve oklevelet Pára István, a Zengőalja Tsz pártszervezetének titkára, Géra József, a Ganz gyár vajszlói gyáregysége pártalapszervezeté- nek titkára, Spiegel Erzsébet, a villányi postahivatal hírlapfelelőse, Bíró Józsefné, a Posta vajszlói hírlapfelelőse, Meskó László, a pécsváradi postahivatal vezetője, Kiss Miklós, a Pécs 1-es postahivatal hírlapkézbesítőie és Schaffer Károly, a MEHIV szervezője vette át Varga Sándortól, a Posta Igazgatóság vezetőjétől, illetve Braun Károlytól, a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójától. N. I. Az Alfa-Feed abrakadagoló a Szigetvári Állami / Gazdaságban Nőtt a tejhozam, csökkent a tehenek étvágya Egy esztendeje számoltunk be arról, hogy a Szigetvári Állami Gazdaság tehenészetében szolgálatba állították a számítógépet. A görösgali tehenészet próbára kapta meg a svéd Alfa-Laval cég automata abrakadagolóját, mely Alfa-Feed néven fut, s amely immáron a gazdaság tulajdona. Beck Tibor, a görösgali kerület vezetője egy noteszra való adattal bizonyítja a Feed hasznát. Mielőtt mi is ezt tennénk. ejtsünk néhány szót — az emlékezet felfrissítése miatt — a svéd abrakadagoló rendszerről. A rendszer lelke a számítógép: könnyűszerrel átlátja a „rákapcsolt" állományt. Természetesen előbb be kell prpg- ramozni, egyedenként közölni vele az egyes állatok tulajdonságát. A számítógép az adagolórendszerrel és az állat nyakába akasztott jelzőkészülékkel áll kapcsolatban, s annyi abrakot ad ki az állatnak, ameny- nyit beprogramoztak — ameny- nyit a tehén a legoptimálisabban hasznosítani tud. Jelez, ha az állat nem fogyasztja el a napi abrakszükségletét, (esetleg beteg) tudatja az állatra vonatkozó biológiai, szaporodási adatot, tárolja a termelés adatait, s a kívánt időben közli. — Magam sem hittem volna, hogy a rendszer ilyen látványos eredményt produkál — mondja Beck Tibor. — Ma már azt szeretném, ha nemcsak 220 állat, hanem a telep ösz- szes szarvasmarhája, mind az 1200 e rendszerben élne. A próbaidő alatt a Feed- ben lévő csoport mellé felállítottak egy kontroll csoportot, melyet az addigi hagyományos módszerrel neveltek. A kontroll csoport adott idő alatt — egy év — 361 707 liter tejet adott, s tejliterenként 32,0J> dekagramm volt az abrakszükséglet. Egy tehén termelése 4771 liter volt. A Feed-ben a tehenek 394 245 liter tejet adtak, egy tehénre átlagosan 5094 liter jutott. Az egy literre felhasznált abrakmennyiség 30,32 dekagramm. A végkonklúzió: a tejnövekmény éves viszonylatban tehenenként 323 liter: 88,3 kilogramm abrak megtakarítása mellett. Azaz: csökkenő étvágy mellett nőtt a tejhozam! Beck Tibor forintra is átszámolta a hasznot: tehenenként 3116 forintot nyertek, ami 220 tehét átlagában közel 700 000 forint így gondolkozva nyilvánvaló: a 2,5 milliót érő berendezés néhány év alatt megtérül, s azt követően már tiszta hasznot hajt. Persze, a rendszernek vannak nem mért — és kevésbé mérhető — hasznai is. Minden tehenészetben dolgozó szakember tudja, hogy az állomány naprakész ismerete mennyire létkérdés, mennyire befolyásolja a termelés gazdaságosságát. Minél nagyobb egy állomány, annál nehezebb a törzs- könyvek, az egyes tehenekre vonatkozó adatlapok vizsgála- ' ta. A Feed-istállóban nem volt tehén kiesés! A számítógép napra, percre pontosan közli a kért adatokat. Kozma F. Hangverseny szakmunkástanulóknak tak át. A Baranya megyei Tanács nívódíját Müller Istvánnak, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója riporterének Horváth Lajos megyei tanácselnök adta át. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa nívódíját dr. Dunái Imrének, a Dunántúli Napló munkatársának Neubauer József, az SZMT vezető titkára nyújtotta át. A KISZ Baranya megyei Bizottsága nívódíját Dücső Csilla, a Dunántúli Napló munkatársa, Kovács Dezső első titkártól vette át. A Hazafias Népfront Országos Titkársága a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt adományozta Török Évának, a Dunánintha a női kézilbbda-vi- 'rÜkíiSi lágbajnakság külön ' mérkőzéseit foilytatták volna, akkora tömeg gyűlt ösz- sze hétfőn délelőtt a pécsi Sportcsarnokban. Két koncert kedvéért jött el több mint hétezer fiatal a megye minden részéből, de ezúttal nem valamelyik divatos rock-együttes érkezésének hírére, hanem Ránki György Kossuth-díjas zeneszerző muzsikájáért Szakmunkásképző intézetek tanulói voltaik, a zenei nevelés szempontjából bizony elég mostoha helyzetben lévő réteg. Magyar, ország középiskoláiban évente több mint negyedmillió diák végez, de közülük csak minden negyedik részesül többé-kevés- bé rendszeres énék-zenei képzésiben — hallottuk a koncert megnyitó előadásában dr. Bárdi László tanácsostól. Az ünnepi hangversenyt Ránki György 75. születésnapja alkalmából rendezték. Közreműködött a Pécsi Filharmonikus Zenekar Breitner Tamás vezényletével, a Pécsi Balett és a Nemzeti Színház énekkara, valamint szólistái. A műsoron Ránki György Pomádé király új ruhája című vígoperája szerepelt. A hangversenyt komoly szak. mai előkészítő munka előzte meg az iskolákban. A szakmunkástanulói hangversenyek e formájának gondolata Pécsi Géza zenepedagógus ötlete volt hét évvel ezelőtt. Az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy koncertek sorozatával sikerült bebizonyítani: az igen hiányos humán nevelésben részesülő ipari tanulókkal is könnyen meg lehet szerettetni a zenét, csak meg kell találni hozzá a megfelelő módszereket. A tegnapi két koncert- Pécsi Géza koncepciójának — immár sokadik — sikerét hozta meg. Hétezer (!) szakmunkás- tanuló hallgatta végig fegyelmezetten, figyelemmel a hangversenyeket. Teljes szívvel vettek részt a közös éneklésben, és egyáltalán nem protokolláris tapssal köszöntötték a je. len lévő zeneszerzőt, aki a hangverseny végén csak any- nyit tudott mondani: — Életemnek talán legszebb születésnapi ajándéka volt... Gy. Vass Ágnes, a pécsi filharmonikusok koncertmestere így összegezte tapasztalatait: — Ez a közönség felnőttként viselkedett, ebben a hatalmas csarnokban semmi sem terelte el a figyelmüket a zenéről. Igen nagy szükség van az ilyen jól előkészített hangversenyekre. A kérdés most már csupán az, lesz-e, aki felkarolja Pécsi Géza kezdeményezését és folytatódnak-e a zenei nevelést igen nagy mértékben szolgáló ipari iskolai hangversenyek. Havasi János Humor A humor minden bizonnyal a legdemokratikusabb műfajok egyike: elvileg mindenki számára hozzáférhető. Valójában ugyanúgy, mint más műfajok esetében, itt is rengeteg egyéni feltétele van a befogadásnak, határt szab annak a saját kultúra, saját ismeretek köre, de kiváltképp az egyéni ízlés, ízlés dolga, melyik fajta humor iránt vagyunk a legfogékonyabbak, melyiket szeretjük. Ezért humorról csak nagyon óvatosan szabad beszélni. Mert például magam a bur- leszket egyébként szeretem, legelsőbben is annak klasszikusait, Stant és Pant, Keatont és a többieket, századszor is szívesen megnézem, hogyan re. pülnek. a torták, hogyan válik láncreakcióvá egy tömegben a rugdosás, hogy akadnak ösz- sze a hősök szemei, ha kupán- vágják őket — és lám, ahogy így sorolni kezdjük, kiderül, milyen időtlenségek ezek valójában, mint ahogy azok is, de belülről jövő és eszményien boldog idétlenségek, alighanem egy bizonyos korhoz kötöttek, vagyis nehezen megismételhetek, Az az Amerika, amelyik a ..nagy jíkságon át- száguldó vonatok és cirkuszkocsik vidám, tarka világa, a né. mafilmek világa volt, mára megváltozott. A burleszkje sem ugyanaz. A Humor Harold azokat a régi trükköket hűvösebben, erőszakosabban, profibb módra ismétli meg. Ahogy a hajdani cukormázas, édes, idilli rajzfilmek — amelyek ma nem tudom hányadik nosztalgiahullámukat élik —, átváltoztak a vicsorgó, lövöldöző, robbantó állat- és emberfigurák terepévé. Az „úr az űrből" is amerikai gyártmány, de másfajta. A technika századának terméke, eleve a filmtrükkökre épülne, a sztorija is abszurd. És persze idétlen ez is, de még menynyire! Ám itt jön a humor iránti rejtélyes ellen- és rokon- szenvünk: míg mások — tulajdonképpen teljes joggal — szidták azt a szegény űrlény Morkot, én őszintén élveztem. Hát persze, hogy őrült bolondság, hogy egy másik bolygóról jött lény főleg abban különbözik az emberektől, hogy lefelé lógva pihen és az ujjával iszik, dehát nem éppen ez jellemző-e ránlk, hogy ilyen különbségeket tudunk kiagyalni és azután még föl is háborodunk rajta? Más kérdés, hogy a sztori szinte születése pillanatában ki is merült. Úgy hallom, a játszótéri gyerekek máris abbahagyták a nanu-nanuzást. De ott volt még szombaton a kedves régi ismerős, Menő Manó is. ez a pompás animációs lelemény, amelynek emberi báját (fura szó talán erre a zsörtölődő, hőzöngő, beképzelt alakra) szavakkal nem is lehet visszaadni. És ott volt az Operált operák ötletes pródiá. ja, ami szintén telitalálat. Magában a műfajban rejlik a lehetőség a karikírozásra. „Ki ez a pasas és mit akar, nem értem, mit mond! És miért olyan sokáig énekli ugyanazt?” Nem hinném, hogy az operabarátok megsértődnek kedvenc operáiknak ezen a párperces „átdolgozásán”. Sőt föltehető- leg ők élvezik, értik legjobban ezeket a rajzos paródiákat. De, ha már a szombat estéről esik szó, hadd essék a Bolondos leg-szikon elnevezésű műsorról is, amely azért nem eredendően a humor jegyében született. Legalábbis nem hiszem, hogy a kommentátorok — akik egy repülőtársaság rek- lám-alkalmazottaira emlékeztetnek — idézőjelbe kívánták volna tenni eufórikus szövegeiket. Noha a rekordok egy része kétségkívül bolondos volt. Enélkül a rettentő mennyiségű buta szöveg nélkül talán még szórakoztató is. Ámbár a múlt héten azok a kínai artisták a póznákon mesz- sze túlszárnyalták ezt a sok leg-et. H. E. Alfa-Feed rendszerű tehénistálló a Szigetvári Állami Gazdaság görösgáH tehenészetében
