Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-22 / 351. szám

2 Dunántúli Tlaplo 1982. december 22., szerda Ünnepi ülés Moszkvában, a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján Jurij Andropov beszéde (Folytatás az 1. oldalról) szú ideig megmaradnak, sokkal hosszabb ideig mint az osztály­különbségek. A fejlett szocializ. mus tökéletesítésének ezért magában kell foglalnia az át­gondolt, tudományosan meg­alapozott nemzetiségi politikát is. Ennek feladatairól szólva az SZKP KB főtitkára megállapítod ta: tudatában kell lennünk an­nak, hogy valamennyi nép szel­lemi örökségében, hagyományai­ban, életmódjában nemcsak jó, hanem rossz, idejüket túlélt elemek is vannak. Feladatunk az, hogy ne tartósítsuk ezt a rosszat, hanem megszabadul­junk mindentől, ami idejétmúlt, amj ellentétben áll a szovjet népek együttélésének, a szo­cialista erkölcsök, kommunista eszméinknek normáival. Az élet bebizonyította, hogy valamennyi nép és nemzet gazdasági és kulturális fejlődé­se együtt jár nemzeti öntudatuk fejlődésével. Ez törvényszerű, objektív folyamat. Fontos vi­szont, hogy az élért sikerek fö­lött érzett természetes büszke­ség ne váljon nemzeti dicsek­véssé és elbizakodottsággá, ne szüljön elszigetelődésre irányuló törekvést, más nemzetiségek és népek iránti tiszteletlenséget. Ilyen negatív jelenségekkel még mindig lehet találkozni, s hely­telen lenne, ha ezt csupán a múlt örökségeként tekintenék. Hozzájárulnak ezekhez saját hibáink is. E téren nincsenek apró, jelentéktelen dolgok. Egy­formán fontos a nvelvhez, a történelmi múlt emlékeihez va­ló viszonyunk, a történelmi ese­mények értelmezése, és az, ho­gyan alakítják át r, falut és a várost, hoavan befolyásolják az emberek élet- és munkakörül­ményeit. Jelenleg va'amennyi szövetsé. ges köztársaságban a munká­sok alkotják a legnagyobb tár­sadalmi csoportot. Néhány köz­társaságban azonban a helyi nemzetiség képviselőinek na­gyobb arányiban kellene jelen lenniük a munkásosztály sorai­ban. Ez fontos a 'gazdaság fej­lődése szempontjából és fontos politikailag is. B szocialista államok közössége erős Nemzetközi kérdésekről szól­va Jurij Andropov kitért a szo­cialista országok közötti kap­csolatokra, megállapítva, hogy e téren természetesen nem si­került mindent azonnal megol­dani. Nem mindig sikerült idő­ben levonni a következtetéseket a szocialista világon belüli vál­tozásokból. Voltak illúzióink, amelyeknek meg kellett szűn­niük é-s voltak hibáink, amelye­kért fizetnünk kellett. Most azonban elégedetten kijelent­hetjük, hogy sok mindent meg­tanultunk, s a szocialista álla­mok közössége hatalmas, etős szervezetté vájt, amely óriási pozitív szerepet tölt be a világ életében. Természetesen ma sem állít­hatjuk, hogy túlléptünk minden nehézségen, elértük az ideális állapotot. Közösségünk orszá­gai előtt sok komoly feladat áll. Ezek közé tarfozik szocialista vívmányaink és értékeink vé­delme az imperialista nyomás­sal szemben, a béke és az eny­hülés megszilárdításáért vívott közös harc, politikai együttmű­ködésünk tökéletesítése, a gaz­dasági integráció folyamatának előbbrevitele. Küzdelem a békés egymás mellett élésért Jurij Andropov leszögezte, hogy a Szovjetunió külpolitiká­ja a békés egymás mellett élés elvein alapszik. A béke meg­szilárdítását szolgáló minden lépés érdekében azonban ne­héz harcot kell vívni az impe­rializmus héjáival. Ez a harc különösen kiéleződött most, amikor Nyugaton aktívabbá vált a leginkább kardcsörtető erők tevékenysége. Az imperialisták nem mondtak le arról, hogy gazdasági bojkottot valósítsa­nak meg a szocialista országok­kal szemben, s beavatkozzanak belügyeikbe. Teszik mindezt ab­ban a reményben, hogy meg­ingathatják társadalmi rend­szerüket. Katonai fölényt akar­nak elérnf a Szovjetunióval, a szocialista közösség valamennyi országával szemben. Természe­tesen ezek a tervek elkerülhetet­lenül kudarcba fulladnak. Nem téveszthetjük azonban szem elől, hogy Washington politikája veszélyes mértékben kiélezte a nemzetközi helyzetet — mutatott rá Jurij Andropov. — Minden korábbi méretet fe­lülmúlóvá vált az Egyesült Ál­lamok és a vezetése alatt álló NATO katonai készülődése. Az Egyesült Államok hivatalos kép­viselői a „korlátozott” az „el­húzódó” és más típusú nuk­leáris háborúk lehetőségéről beszélnek. E kérdésben világos az álláspontunk: nem szabad megengedni a nukleáris hábo­rút — sem a kis, sem a nagy, sem a korlátozott, sem a totális nukleáris háborút. A nukleáris háború veszélyé­nek reális csökkentéséhez ve­zető egyik legfőbb út: meg­állapodás létrejötte a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között a hadászati nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről. Mi felelőssé­günk teljes tudatában folytat­juk erről a tárgyalásokat, s becsületes megállapodásra tö­rekszünk, amely nem okoz kárt egyik félnek sem, ugyanakkor csökkenti a nukleáris fegyver­zet nagyságát. Az Egyesült Államok sajnos egyelőre más magatartást ta­núsít. Szavakban radikális csökkentésre szólít fel, de va­lójában arra törekszik, hogy a Szovjetunió hadászati ereje csökkenjen, őmagc. pedig to­vábbra is szabadon növelhes­se hadászati fegyvereit. Képte­lenség még az a gondolat is, hogy mi ebbe beleegyezhetünk. A Szovjetunió javaslatai az egyensúly megőrzéséből indul­nak ki. Készek vagyunk hadá­szati fegyverzetünk több mint 25 százalékos csökkentésére. Ennek megfelelően kell csök­kenteni az Egyesült Államok fegyverzetét is, úgy hogy vég­ső soron mindkét állam hadá­szati fegyverhordozó eszközei egyenlőek legyenek. Javasol­juk azt is, hogy lényegesen csökkenjen a nukleáris tölte­tek száma és a lehető legna­gyobb mértékben korlátozzuk a nukleáris fegyverek tökéletesí­tését. Amit a józan ész diktál A tárgyalások idejére azt ja­vasoljuk, amit a józan ész is diktál: fagyasszuk be mindkét fél hadászati fegyverzetét. Az Egyesült Államok kormánya ezt nem akarja, mivel belekezdett a nukleáris fegyverzet jelentős növelésébe. Ez nem fogja rákényszeríte­ni a Szovjetuniót arra, hogy egyoldalú engedményeket te­gyen. Az amerikai kihívásra kénytelenek leszünk saját meg­felelő fegyverrendszereink ki- fejlesztésével válaszolni: az MX- rakétákra hasonló rakétákkal, a nagyhatótávolságú amerikai robotrepülőgépekre saját nagy­hatótávolságú robotrepülőgé­pünkkel, amelynek kipróbálása már tart. Ez egyáltalán nem fenyegetőzés. Mi nem akarjuk, hogy az események ilyen for­dulatot vegyenek, és mindent megteszünk azért, hogy ezt el­kerüljük. Ám az Egyesült Ál­lamok politikáját meghatározó személyeknek és a széles köz­véleménynek pontosan látnia kell a reális helyzetet. A Szovjetunió komolyan kö­zelíti meg a bizalomerősítő in­tézkedéseket is. A korszerű fegyverek gyorsasága és ható­ereje mellett a kölcsönös gya­nakvás légköre különösen ve­szélyes. A vak véletlen, egy műszaki hiba tragikus követ­kezményekkel járhat. Ezzel az eshetőséggel szemben megbíz­ható védelemre van szükség, s ebben az irányban már tör­téntek is lépések, többek kö­zött a helsinki megállapodá­sok keretein belül. A Szovjet­unió, mint ismeretes, komo­lyabb, átfogóbb intézkedéseket is javasol, s ezeket elő is ter­jesztette a nukleáris fegyverek korlátozásáról és csökkentésé­ről Genfben folyó szovjet— amerikai tárgyalásokon. Készek vagyunk megvizsgál­ni mások erre vonatkozó ja­vaslatait is, többek között azo­kat, amiket nemrég az Egye­sült Államok elnöke terjesztett elő. Ám csupán azok az intéz­kedések, amelyekről ő beszél, a kölcsönös bizalmatlanság légkörét nem osztatják szét, a bizalmat nem állítják helyre. Ennél többre van szükség: a körülmények normalizálására, az ellenségeskedés és a gyű­lölködés hirdetéséről, a nuk­leáris háború propagandájáról való lemondásra. A fegyverkezési hajsza be­szüntetését, az államok közötti nyugodt, korrekt viszonyhoz, az enyhüléshez ’ való visszatérést különösen fontosnak tekintjük Európa szempontjából — hang­súlyozta Jurij Andropov. Kon­tinensünkre most új veszély le­selkedik — az a lehetőség, hogy Nyugat-Európába több száz amerikai rakétát telepíte­nek, Ez még törékenyebbé ten­né a békét. A világot fenyegeti veszély elhárítható Véleményünk szerint az Euró­pa és ez egész világ népeit fenyegető veszélyt el lehet há­rítani. A Szovjetunió ennek ér­dekében kész nagyon messzire elmenni. Javasoltuk, hogy kös­sünk egyezményt, amelyben le­mondanánk minden, európai célpontokra irányított nukleá­ris fegyverről, a közepes ható- távolságúakról és a harcászati rendeltetésükről egyaránt. E javaslatunk süket fülekre ta­lált. Elfogadni szemmel látha­tóan nem akarják, nyíltan visz- szautasitani viszont félnek. Sze­retném ismételten megerősíte­ni, hogy javaslatunk továbbra is érvényes. Javasoltuk azt is, hogy a Szovjetunió és a NATO orszá­gai közepes hatótávolságú fegyvereik számát alig egyhar- madára csökkentsék. Az Egye­sült Államok ebbe sem akar beleegyezni. A maga részéről a nevetséges módon nulla-meg­oldásnak nevezett javaslatot terjesztette elő. Ennek célja va­lamennyi közepes hatótávolsá­gú szovjet rakéta felszámolása a Szovjetuniónak nemcsak az európai, hanem ázsiai terüle­tén is, miközben megmaradna, sőt tovább nőne a NATO euró­pai nukleáris rakétakészlete. Senki sem gondolhatja komo­lyan, hogy a Szovjetunió ebbe beleegyezik. A magunk részéről azonban készek vagyunk arra, hogy a Szovjetuniónak csak annyi ra­kétája maradjon Európában, amennyivel Anglia és Francia- ország rendelkezik. Ez azt je­lenti, hogy a Szovjetunió több százzal csökkentené rakétái számát, s ezen belül több tu­cattal a legkorszerűbb, nyu­gaton SS—20 néven emlege­tett rakétái számát. Ha az an­gol és francia rakéták száma a későbbiekben csökkenne, ak­kor a szovjet rakéták száma is ugyanilyen mértékben csökken­ne. Ezzel együtt megállapodás­ra kell jutnunk arról is, hogy azonos mértékűre szállítjuk le a két fél közepes hatótávolsá­gú nukleáris fegyverek hordo­zására alkalmas repülőgépei­nek számát. Felszólítjuk partnereinket, hogy fogadják el ezt az igaz­ságos megállapodást, és élje­nek a lehetőséggel, amíg az megvan. Senki se essen azon­ban tévedésbe: soha_nem en­gedjük meg, hogy saját biz­tonságunk és szövetségeseink biztonsága veszélybe kerüljön. Mi a széles körű, gyümöl­csöző, a diktátumtól' és az ide­gen ügyekbe való beavatko­zástól mentes együttműködés hívei vagyunk. A Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy a jelenlegi és a felnövekvő nem­zedékek számára biztosítsa a nyugodt, békés jövőt — mon­dotta Jurij Andropov. Kádár János: A Szovjetunióval egy úton, együtt haladunk — Tisztelt elvtársak! — Kedves szovjet barátaink! Megtiszteltetés számunkra, hogy e kiemelkedő ünnepen, a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulóján átadhatjuk öpöknek s az önök személyé­ben a nagy szovjet népnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának és Minisztertanácsá­nak, a szocializmust építő ma­gyar népnek forró üdvözletét, baráti jókívánságait. Elvtársak! A nagy Lenin alapította szov­jet állam fennállásának hat évtizede a harc, a megfeszí­tett munka, a hőseies helytál­lás évtizedei voltak. A szovjet hatalom győztesen került ki a polgárháborúból és a külföldi intervenció elleni harcból, visz- szaverte a fasizmus orvtáma­dását, kiállta a hidegháborús évek próbáját. A szovjet nép pártja vezetésével korszakalko­tó vívmányokat ért el az új tár­sadalom építésében, a haza felvirágoztatásában, az egye­temes történelem lapjairól im­már kitörölhetetlenek azok a hatalmas eredmények, ame­lyekről barátunk, Jurij Vlagyi- mirovics Andropov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának fő­titkára szólt. A Szovjetunió egész törté­nete bizonyítja, hogy milyen hatalmas eredmények elérésé­re képes a kapitalista kizsák­mányolástól, a feudalizmus bék­lyóitól, a nemzeti elnyomástól megszabadult nép, a testvér­ként egyesült dolgozó osztá­lyok, nemzetek és nemzetisé­gek. A szovjet nép történelmi vívmányai fényesen bizonyítják a marxista—leninista elméletei nem évülő igazságainak élet­erejét, a szocialista társadalmi rendszer magasabbrendűsé- gét, a lenini nemzetiségi poli­tika helyességét. A Szovjetunió történelmi ta­pasztalatai az egész haladó emberiség figyelmen kívül nem hagyható szellemi értékeit je­lentik, és azokat a szocializ­mus építésének útjára lépett népek országuk adottságait, történelmi fejlődésük nemzeti sajátosságait tekintetbe véve már ma is hasznosítják. A magyar kommunisták, a szocia­lista eszmék magyar hívei így tekintenek a szovjet tapaszta­latokra. Mi a szovjet népben a társadalmi haladás úttörőjét és felszabadítónkat tiszteljük, ilyenként szívből gratulálunk nagy barátunknak eddigi ered­ményeihez, kívánunk új sikere­ket a kommunista épitőmun- kóban, s kívánjuk azt is, hogy békében élvezhesse munkájá­nak gyümölcseit. Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével s az abból született szovjet állam létrejöttével az emberiség tör­ténelmének új korszaka vette kezdetét. A Szovjetunió léte, dinamikus fejlődése gyökeresen megváltoztatta a világ sycula- tát. A szocializmus eszméinek megvalósulása ösztönzést adott az elnyomott és kizsákmányolt millióknak, a nemzetközi mun­kásmozgalomnak, a világ ha­ladó mozgalmainak, a gyarma­ti népek függetlenségi harcá­nak. A világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak döntő szerepe volt a fasizmus leverésében. A fasizmus elle­ni győzelemmel új erőviszo­nyok alakultak ki a világban. Az új szocialista országok létrejöttével a szocializmus vi­lágrendszerré yált, széthullott a gyermati rendszer, és a Sa­jói sorsuk uraivá vált népek a társadalmi fejlődés útját kere­sik és találják meg. A hatal­ma; Szovjetunió, az eszmék és az ciapvető érdekek alapján tömörülő szocialista országok közössége, a politikai nyomás­tól, a .gazdasági kiszipolyozás­tól, mindenféle imperialista függéstől szabadulni törekvő fejlődő országok léte a mai világhelyzet meghatározó té­nyezője. A Szovjetunió ható- e'eje és politikája döntő sze­repet játszik abban, hogy nap­jainkban érvényesült, valóság­gá vált a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elve, és többé nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen a háború. Ma a világnak számos fe­szítő, megoldatlan politikai, aazdesági problémája van. Ezeket tetézi a NATO vezető kóreíaek törekvései nyomán fo­kozódó fegyverkezési verseny, a népek békéjét fenyegető ve­szély. Mégis bízunk. Úgy tart­juk, hogy a Szovjetunió, a Varsói Szerződés békés szán­dékai és védelmi ereje, a szo­cialista országok, a népek bé­ketörekvései, a polgári politi­kai körök józan, enyhülést kí­vánó embereinek együttes erő­feszítései elég hatékonyak lesz­nek. Mi a vitás nemzetközi kér­dések — az érdekeket kölcsö­nösen figyelembe vevő — tár­gyalásos rendezésének hívei vagyunk. Tudjuk, hogy ezért még sokat kell dolgozni, de bízunk, hogy érvényesül igaz­ságos álláspontunk, amely az egyenlő biztonságot a fegyver­zet alacsonyabb szintjén ga­rantálja, s a jövőre értve az emberiség nem az önmegsem­misítés, hanem egy békésebb világ felé halad. Elvtársak! A Magyar Népköztársaság­ban a politikai helyzet szilárd. Népünk, követve és támogat­va pártunk XII. kongresszusá­nak útmutatásait, a fejlett szo­cialista társadalom építésén, jelentős társadalmi vívmányai­nak megvédésén, megszilárdí­tásán es gyarapításán munkál­kodik. Fejlődésünk mai, maga­sabb szakaszának új követel­ményei, a sok nehézséget tá­masztó kedvezőtlen nemzetközi gazdasági körülmények bonyo­lult feladatok megoldását kö­vetelik tőlünk. De van vezérlő eszménk, a marxizmus—leniniz­mus, bevált politikánk, szilár­dan megalapozott szocialista rendszerünk, s ami a legfőbb, kölcsönös a bizalom a párt és a nép között. Erőinket mozgó­sítva megoldjuk feladatainkat, s biztosíthatjuk barátainkat, a Magyar Népköztársaság to­vább halad a szocializmus út­ján. Elvtársak! A magyar kommunisták, né­pünk az elmúlt évtizedekben ugyancsak nehéz történelmi úton jártak. Ennek az útnak sok tanulsága van számunkra. Ezek közül talán a legfonto­sabb, hogy az élet pártunkat és népünket is a tényekkel, a helyzettel való számvetésre ta- nítette. Mi a valóságból kiin­dulva bizakodva tekintünk elő­re. Bízunk eszméink erejében, szocialista rendszerünk haté­konyságában, és mindenek­előtt bízunk népünkben. Bizakodásunk másik forrása az internccionalista szolidari­tás. Biztos támasz számunkra, hogy nagy barátunkkal, a Szovjetunióval egy úton, együtt haladunk, évről évre erősödik a megbonthatatlan magyar— szovjet barátság, mélyül és bő­vül politikai, gazdasági és kul­turális együttműködésünk. Barátként, önökkel együtt át­éltük azt a nagy csapást, amely a felejthetetlen emlékű Leonyid lijics Brezsnyev elvtárs elvesztésével ■ bekövetkezett, üdvözöltük központi bizottsá­guk világos állásfoglalását, hogy eltökélten haladnak to­vább a lenini úton, töretlenül folytatják politikájukat. Pár­tunk, kormányunk, a magyar nép üdvözli és teljes meggyő­ződéssel támogatja a Szovjet­unió nagy fontosságú békeja­vaslatait. Mi a jövőben is együtt fogunk munkálkodni szovjet barátainkkal, a testvéri szovjet néppel mind a kétol­dalú kapcsolataink vonalán, mind a Varsói Szerződés és a KGST intézményesített kere­teiben. Elvtársck! Kedves szovjet ba­rátaink! Megismétlem pártunk, kormá­nyunk, népünk szívből jövő üd­vözletét a nagy jubileum al­kalmából. Új, nagy sikereket kívánunk a kommunizmus épí­tésében, a béke, védelmében a Szovjetunió Kommunista Párt­jának, a nagy szovjet népnek. Éljen, virágozzék a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége! Éljen a megbonthatatlan maavar—szovjet barátság!

Next

/
Oldalképek
Tartalom