Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-08 / 307. szám
„Asszonyok élet Vize” Patikamúzeum lesz az Aranyoroszlán Kaposvár újabb nevezetességgel gyarapodik Jószerével magának mondja dr. Matolcsy István: na, hol van, hova is tettem . . . Annyi minden van itt . . . Ez például Pécsről került ide ... ez meg, gyönyörű darab, Segesdről . . . Ezeket meg még az apám hagyta rám .. . Nagy, barna szekrényben kotorász óvatos mozdulatokkal, csilingelve koccannak össze a szebbnél szebb alakú, lila, sárgászöld, kobaltkék -üvegek, rajtuk a fekete betűk, hajdani tartalmukat jelzik, latin nyelven. Van itt régi patikaedény fából, fajanszból, porcelánból, tab- lettázógépek, rézsúlyok, keverőkanalak, tégelyek, ezek között matat óvatosan dr. Matolcsy egy ütött-kopott székre állva, pedig a lába ugyancsak fájhat, nehezen lépkedve jött mellettem a Galenusi laboratórium vezetője az apró raktárhelyiségbe. Itt a Kaposvári Gyógyszertári Központban vár az újjáéledésre több száz patikaedény, hajdani eszközök, amelyekről 10 év után — ennyi idővel ezelőtt született a gondolat: patika- múzeumot létesíteni Kaposvárott — végre elmondhatjuk: igazi értékük most tér vissza, amikor mindenki láthatja majd a gyűjteményt. Majnik László, a gyógyszertári központ igazgatója: — Az Aranyoroszlán gyógyszertárról van szó. A közelmúltban bezárt, s miutá'n a kaposvári Május 1. utca sétálóutca lesz, az átlakaulóshoz vezető út egyik állomása az Aranyoroszlán rekonstrukciója. Könyveket, tanulmányokat forgatunk, amelyekből kiderül: a XVIII. század végén egy bécsi gyógyszerészdiplomával rendelkező agilis úriember, bizonyos Pirker József kapott a környék akkori legnagyobb hatalmú urától, Esterházy hercegtől egy házat, rendezze be Somogy vármegye első nyilvános patikáját. Itt volt Magister Phar- maciae — a többi iparostól való megkülönböztetés miatt ragaszkodtak e címhez az akkori patikusok — egyebek között Tóth István is, aki az 1830- as években ,,A Higany Kettedi- bolátról és a tiszta Kénsavas Vasats-ról” írt tudományos értekezést. — Nem árulhattak akármit! — mondja dr. Matolcsy. — Csak ami benne volt a Taxa Pharmacentica Posoniensis-ben. Főleg növények, ásványok . . . És persze az ezekből készült orvosságok. A Taxa oldalszám sorolja — magyar, latin és német nyelven — a gyógyszereket. ,,EI ragadó nyavalyák ellen való Víz", vagy: „Aszszonyok élet Vize”. Matolcsy dr.: Ez aztán a könyv! Az Aranyoroszlán felújítása 5 millió 700 ezer forintba ke rüí, a munkát Szabó Tünde tervei alapján csinálják, a befe jezés a tervek szerint 1983. december 31. A név? Az arany — közismert — az alkimisták „vezérgondolata” volt, s akkoriban a pati- káriusság még szorosan kötődött az alkímiához. Innen az arany, az oroszlán pedig az erő, a biztonság jelképeként került Magister Pharmaciae Pirker patikájának cégnevébe. A több mint 200 éves épület nemcsak kívülről újhodik meg. A belső felújítás érdekessége: a bútorzatot a fővárosi, Ráday utcai régi gyógyszertárból hozták, a restaurálását — így szép és kerek a kaposvári Aranyoroszlán története — Repay Gábor kadarkúti gyógyszerész vállalta. Mészáros Attila A teknovájé Ritka, mint a fehér holló, hogy a teknővájó egy nagyváros közepén alakítsa ki „műhelyét". Nyerges Lajos Pécsett, egy Hunyadi úti lebontott ház helyén formálja teknőit. — Itt lakom az Aradi vértanúk útján, láttam, hogy üres ez a telek, gondoltam, jó lesz ez nekem a munkámhoz. Nagyárpádról ide szállíttattam a rönköket, közel vagyok a lakásomhoz, nem kell mindennap kilométereket utaznom. Azt hiszem nem zavarok senkit. . . — Mióta foglalkozik teknövá- jással? — Amióta az eszemet tudom, Apámtól tanultam a mesterséget, aki az apjától . . A családunk teknővájással keresi mindennapi kenyerét ősidők óta! Miközben beszélgetünk, járókelők állnak meg néhány pillanatra a járdán, s velem együtt nézik, hogy az ügyes kis szerszám segítségével sima lesz a teknő belseje. A hajlított végű, borotvaéles kapacs és a fa találkozása olyan hangot ad, mintha harkály kopácsolna, a forgácsok kis ívben hullanak a földre. — A kivágott nyárfát vagy fűzfát rönkökre fűrészeljük, amit aztán kettéhasítunk, majd fejszével kiszedjük a nagyját. A finomabb munkát a kapaccsal és a vonókéssel csinálom. Ennyi az egész. — Nem szokta előrajzolni a formát? — Én ... ? — kérdez vissza csodálkozva, s olyan arcot vág, mintha azt mondtam volna, hogy amit most készít, az nem teknő lesz, hanem lábas. — Nekem, kérem, a kisujjamban van & i mim a szakma, hát ezt csináltam mindig, nem is értek máshoz. — Nehéz szakma? — Az biztos, hogy érteni kell hozzá! Tudja, gyerekkoromban, amikor elkezdtem, bizony nem mindig akart előjönni a rönkből a teknő, de apám mondta, hogy benne van az fiam, csak meg kell keresni. Ha nem sikerült, kaptam is akkora nyakleveseket . . . így hát megtanultam. — A családban folytatja valaki a teknővájást? — Vannak fiaim, de azok inkább elmentek üzembe dolgozni, mert ők azt szeretik. Nem a teknővájáson van az eszük. Lehet, hogy nekik van igazuk. — Talán nem éri meg? Kezében megáll a szerszám, rám néz, az az érzésem, marhaságot kérdeztem. Aztán mégis válaszol. — Tudja, ha akarom, akkor naponta meg tudok csinálni egy teknőt, amit szezonján, disznóvágások idején 1500 forintért is el tudok adni. Még hogy nem éri meg? Meg aztán független vagyok, nem parancsol senki, akkor dolgozok, amikor akarok. — Van keletje a teknőnek? — Ajaj ... A vásárokban úgy viszik a falusi népek, mint a cukrot. Máshol nem tudja megvenni, mert állami cég nem gyártja. Meg aztán teknővájó kisiparosok sem vagyunk sóiban. S egyre kevesebben leszünk ... Roszprim Nándor Több egybevágó adat szerint a boriak közül 28-an a bajai kórházba kerültek. (Mások szerint az itt bújtatott munkaszolgálatosok száma mintegy 50-re tehető.) Nehéz lenne pontosan tudni, mivel a szökések, a mentőakciók a legnagyobb titokban történtek. S egyik osztály a másik betegállományáról nemigen tudott. És főleg nem kérdezett... A „kiben mi lakozik?" kérdése szinte állandó belső feszültséget szított az emberekben 44. őszén. Ez időben — a bajai kórházban dolgozó egyik orvos mai emlékezete szerint - a kórház orvosainak, dolgozóinak egy része németbarát volt. A közös étkezéseken gyakran feszült hangulat uralkodott. E németbarátok, nyilas érzelműek befolyása azonban nem érvényesült, mivel dr. Burg Ete kórház- igazgató Számolt ezzel a közvetlen veszélyforrással. Korábban Burg professzor emberi helytállása mentett meg hét újvidéki zsidó deportáltat is. (Az újvidéki gettó Bajára hurcolá- sakor többen megbetegedtek és a bajai kórházba kerültek. A gettó továbbindulásakor Burg megtagadta, hogy kórházából beteg embereket kiszolgáltasson.) Az adatközlő egykori bajai orvos elmondta még, hogy 1944 októberében a boriak közül két szegedi deportált orvos — egyikük dr. Feuer szegedi sebész, másikuk dr. Kádár, a budapesti Zsidókórház orvosa - meg egy Szilas nevű egészségügyi is menedéket kapott a kórházban. Rajtuk kívül természetesen többen is rejtőzködhettek a bajai kórházban, mivel az osztályok közt - épp az eltérő politikai beállítottság miatt is - nem volt szoros együttműködés. Mi lett a boriak sorsa Baja után? A kórházba jutott 28 embert - akik a legrosszabb állapotban voltak — egy írásos adat szerint dr. Schulteisz sebész alorvos külön kórteremben helyezte el, és gondos ápolásban részesítette. Egy másik írásos adat szerint Szálasi hatalomra jutásának napján, este nyilas pártszolgálatosok teherautóval elhurcolták őket. Sorsuk ismeretlen . . . Nagy Dezső volt munkaszolgálatos pedig úgy tartja, hogy életét több tucatnyi szökevény társával együtt a bajai kórház bátor sebész főorvosának, dr. Nánay Andornak köszönheti, aki befogadta, elbújtatta és megmentette őket. Egybehangzó becslések alapján 44 október közepe táján mintegy 5-600 lehet azok száma, akiknek bajai polgárok segítségével sikerült megszökniük a Pandúrszigetről. Sokukat csónakkal vittek át a Sugovi- cán. Zalai Jenő pécsi lakos, egykori bori munkaszolgálatos, mint elmondta, ugyancsak ladikkal került át a városba egy idősebb bajai asszony jóvoltából. Az ágyúszó már odahallatszott, s mindössze 4-5 napig kellett várniok az életüket megváltó pillanatra. Október 20-án Baját fölszabadították a szovjet csapatok. A szigeten maradt mintegy 600 embert október 15-16. tájt Bátaszék-Bonyhád irányában indították útnak. Szentkirályszabadján találkoztak a bori magyar kerettel és a Mohácsról érkező két csoporttal. (Ezek közt volt Radnóti is.) Azután Veszprém—Győr—Ausztria felé vánszorgott tovább a halálraítéltek menete, (mintegy 1500- an). Akik megérték s átjutottak Flossenburgba, majd különböző koncentrációs táborokba kerültek. Százegynéhányan jöttek élve haza . . . A megrendítő számadatok emlékezésre késztetnek. Arra, ami történt most 38 éve és arra, amit a bajaiak tettek, önzetlenül, a város egész légkörében jelenlevő emberiességből — az embertelenségben. Mindez és a boriak emléke valahol márványtáblát érdemelne, Baján. Wallinger Endre Science fiction Hosszúhetényböl Elkallódtak a kéziratok? Pető Sanyika regényei Meg kellene írni az álmaimat »> Harmadik tudományos-fantasztikus regényét írja egy 13 éves hosszúhetényi kisfiú. Az elkészült kéziratokat olvasva az ember hajlamos lesz csalásra gyanakodni: lehetetlen, hogy mindez egy gyerek keze alól került volna ki. Pedig igaz: a most nyolcadik osztályos Pető Sándor harmadik elemista kora óta rendszeresen ír, néhány éve írógéppel, kétszáz-háromszáz oldalas regényeket. A legújabb kéziratán most dolgozik, a címe: Földhajnal. A sci-fiben hemzsegnek az őslények — nevüket, életmódjukat, táplálkozásukat Sanyika lexikonszerű pontossággal írja le —, de a mai technikai viszonyok is pontosan tükröződnek a művekből. — Sanyika rengeteget olvas — mondja az édesanyja. — Másodikos volt, amikor könyvet csempészett be az iskolába, és óra alatt azt bújta. A tanárnője meg is engedte, hogy olvasás órán a saját könyveivel foglalkozzon. Kilencéves korában vettük észre, hogy a gyerek rendszeresen írogat. Volt úgy, hogy húsz oldalt is egy nap, ami után természetesen megfájdult a keze. Azért vettük neki a táskaírógépet, hogy gyorsabban és könnyebben dolgozhasson. Sándor vékony, szemüveges, első pillantásra félszeg fiú. Rendkívül választékoson beszél, határozottság árad a szavaiból. — Tudom, hogy amit eddig műveltem, az nem „igazi" iro»» dalom — mondja. — Novellákat szeretnék írni, jó néhány van már a fejemben. — Sanyi sokszor elmeséli nekem az éjszakai álmait — jegyzi meg Éva, a kishúga — és azt mondogatja, hogy jó volna megírni ezeket. Első, két részes regényének — közel ötszáz gépelt oldalt tett ki a kézirat — furcsa sorsa lett. Emlékeznek talán olvasóink, hogy Kisújbányára költözött gazdálkodni egy budapesti pór, Dobozy Zsuzsa és Tihanyi Gusztáv. Feltüzelték Sándort, hogy a Móra Kiadónál ki tudják adatni a regényét, s a 2500 forintért legépeltetett kézirat két példányát magukkal vitték az év elején. A kéziratok máig sem kerültek elő, a regény nem jutott el a Móra Kiadóhoz. Szerencsére a harmadik példány megvan, nem is akárkinél: Vitray Tamásnál. Segítője, Nagy Ágota jött el Petőékhez Hosz- szúheténybe, s végül is ő derítette ki, hogy a kisfiút — legalábbis az eddigi tények szerint — csúnyán becsapták. Sanyi a készségtárgyakat leszámítva mindenből jeles tanuló. Tanulmányait a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban szeretné folytatni. — Délután, este szoktam írni, mikor hogy jön ki a lépés. Az íráshoz hangulat kell, ezt muszájból nem lehet. .. Egy kicsit irigykedve lépek ki a házuk kapuján. Havasi János Ködös utakon... Valahol az Alföldön — talán éppen az ország szívében — két nagyszerű autóút keresztezi egymást, egészen sík és tiszta terepen: a csomópont környékén még egy bokor sincs, ami az utakra való rálátást gátolná, szóval bármelyik irányból érkezik óz ember, egy nagy zöld tábla figyelmezteti: ebben a kereszteződésben ......... baleset t örtént ........, amelynek következményéként ........ ember súl yosan megsérült.............. e mber meghalt Kétjegyű számokat írhatnék a kipontozott részekre, de a pontos adatokra nem emlékszem — mert bár ebben az esztendőben három-négy alkalommal utaztam át a kritikus útszakaszon, a szűkszavú felirat elképesztő hatást gyakorolt ránk. Mielőtt a tábla felbukkant volna, még jókedvünk volt, örültünk a szép, fényes őszi napnak, a zöld fák-bokrok közé bújt fehér tanyáknak, riadtan menekülő mezei nyúlnak, C. hangulatos kis cukrászdájának, ahol a fekete mellé tejszínhabot is felszolgáltak, újdonság volt számunkra az ezernyi kerékpáros csakúgy, mint a jegenyékkel kísért sok-sok kilométerig nyílegyenes aszfaltos út. Országunknak egy kis darabkája, amerre ugyan ritkán járunk, és amely egy kicsit más, mint a Dunántúlunk. A tábla aztán lehangolt bennünket egy időre. Tizennyolc vagy húsz halott nyílt országúti kereszteződésben... Amely már egy kilométerről is belátható... Az elsőbbség meg nem adása? Vagy okozhatta a sebességnek már-már a bódult örömérzésig való esztelen fokozása? A rendőrségi jegyzőkönyvek minden bizonnyal a teljes részletekig tartalmazzák a balesetek történetét és okát. De azért azt józan ésszel felfogni mégis csak nehéz. Az országutak mentén elég gyakran látni elszáradt vagy friss koszorúkat, virágcsokrokat fákra szegezve, vagy kilométerkövekre vetve. A hozzátartozók utolsó búcsúüzenete az országutak áldozataihoz. Azokhoz, akik reggel még — esetleg tele gondokkal — vagy a várakozás örömével indultak hivatalos találkozóra, munkába, vagy kirándulásra, vendégségbe, rokoni látogatásra szülőkhöz, gyerekekhez, szeretőkhöz és barátokhoz, de egyetlen másodperc alatt vége lett minden célnak, elképzelésnek. Nincs semmi többé, csak az élők döbbeneté. Néhány napja a 6-os úton szokásos tempóban utazunk, aztán jócskán a megengedett sebességen felül úszik el mellettünk egy személyautó, kerülgeti az előttünk haladókat, ho| besorol, hol meg kiugrik, fogócskázik — természetesen — önmagával. Miért és hova siet? Félő, hogy valamiről lekésik. De hát egy értekezlet — mondjuk — ér-e annyit, hogy több ember életét veszélybe sodorja? Ha korábban indulna és tisztességes tempót diktálna a kocsinak, pontos időben elérheti célját. Az jut eszembe, hogy az I. számú autós higgadtan, tiszta fővel vezet, de sorsa közel sincs biztonságban, mert a felelőtlen II. számú autós az árokba lökheti, oldalba kaphatja, totálisan ütközhet vele és a bekövetkezett tragédiáról — több ember haláláról — már csak néhány soros hír jelenik meg a lapokban. 5 ettől válik az ember nyugtalanná az országúton. A fent említett kocsit — mellesleg — utolértük Duna. kömlődön. Csak annyi előnyt szereztek, hogy érkezésünkkor ők már beléptek a halász- csárda ajtaján, már megváltották a blokkot kávéra, lángosra, egyebekre, s aztán nyugodtan, ráérősen, nevetgélve szórakoztak az etető- asztalnál. Ezért siettek. Tíz hónap alatt Baranyában — 648 közúti közlekedési baleset történt. A könnyű sérültek száma: 251 fő, súlyosan megsérült 365 fő és meghalt 32 ember. A gyorshajtás 126 esetben okozott közlekedési balesetet, az elsőbbség meg nem adása 107 alkalommal vezetett karambolhoz. Minden öt balesetből egyet ittas állapotban okoztak a gépkocsivezetők. A múlt év első tíz hónapjához viszonyítva az 1982. év azonos időszakában 9,2 százalékkal kevesebb baleset történt. A csökkenő tendencia örvendetes lehet, de nem vigasztaló. A ködös novemberidecemberi utak veszélyt jelentenek .. . Rab Ferenc Pandúrsziget, 44. október (S.) Menedékhely a kórházban
