Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-10 / 309. szám
Dunántúlt napló 1982. november 10., szerda HAGYOMAIUY A felszabadulást követő hetek pécsi eseményei Garibaldi Szicíliájának testvéri szívében Kutatás Palermóban elhunyt első világháborús magyar katonák hozzátartozói után Az Új Dunántúl, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja 1944. december 17-én indult, a szerkesztő bizottság tagja voltak dr. Boros István a kommunista, Pozsgay Gyula, a szociáldemokrata és Perr Viktor, a független kisgazda párt részéről. Az első' szám az MNFF kiáltványát közölte az ország polgáraihoz, valamint a magyar hadsereg vezérkari főnökének szózatát a néphez, a hadsereghez. Ez a szóm tartalmazta a demokratikus pártok képviselőiből megalakult városi intéző bizottság névsorát, a város közellátásának szabályozását. Megtudhatták az olvasók, hogy a Kommunista Párt helyi szervezetének irodája a Rákóczi út 78. sz. épületben, a volt vitézi székházban található, míg a szociáldemokraták a régi helyiségükben, a Zrínyi u. 13. sz. házban folytatták működésüket, a kisgazda párt pedig a Deák u. 1. sz. házban talált otthonra (mai Jókai utcában). Zavartalan újjáéledés Az élet normalizálódásának jele volt, hogy a belváros katonai parancsnoka a parancsnokság központi épületében, a Megye u. 7. sz. alatt értekezletet tartott a város vezetőinek, a politikai pártok képviselőinek — írta a lap a december 22-i számának eiső oldalán. Itt hangzottak el az alábbiak: ,,A vörös hadsereget nem vezérlik olyan célok, hogy Magyarország valamely részét meghódítsa, vagy a Magyarországon fennálló társadalmi rendet megváltoztassa. A vörös hadsereg célja a német fasiszta seregek tökéletes szétzúzása és a Hitler-Németország tökéletes megsemmisítése.” Egyben fölhívta a figyelmet a nyugalom megőrzésére, az erőszakosságok azonnali jelentésére, a város vezetésével és a város lakosságával való jó viszony fönntartására. A katonai parancsnok sürgető feladatnak mondta a termelés megindítását, a munkások, tiszt, viselők helytállását, a normális kereskedelmi tevékenység megindítását. A város polgárainak képviselői a következőket terjesztették elő: 1. A parancsnokság részesítse továbbra is fokozott védelemben a városban lévő 4 értékes múzeumot, 2. A rendőrhatóság által közmunkákra kijelölt személyek munkáját biztosítsák, 3. A kilakoltatott lakosság minél előbb térhessen vissza otthonába. Az értekezlet közös megegyezéssel zárult. A parancsnokság jó szándékát az is bizonyította, hogy a közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel is leszögezte, hogy mindenki szabadon gyakorolhatja vallását, a papság szabadon végezheti feladatát, sőt „ha annak szüksége merül fel, kérjenek ehhez katonai őrizetet és kapni fognak.” Az élet zavartalan újjáéledését tükrözte az a riport is, amely karácsony másnapján jelent meg. „Három zászló leng a városháza homlokzatán. Vörös, piros-fehér-zöld, kék-sárga zászlók hirdetik egy jobb jövendő ígéretét” — hirdette a cikk címe. A zsúfolt útkereszteződéseken orosz katonalónyok irányították a forgalmat, az üzletek jó része nyitva volt, a helyzethez képest megfelelő választékkal, a közmunkáknál minden társadalmi réteg képviseltette magát, nagy volt az összefogás, a segítőkészség. A termelőmunka zavartalanságát bizonyította, hogy a bányatelepen folyt a szén kibányászása, a kisiparosok is nagy számban dolgoztak, a villanyvilágítás zavartalan volt, s rövidesen jelezték a gázszolgáltatás megindulását is. A piacokon szintén megfelelő volt az árufelhozatal. A tudósítás az istentiszteletek zavartalanságáról tudósított. Beszámoló a harcokról A lap rendszeresen beszámolt a hadieseményekről, így a város lakossága mindig figyelemmel kísérhette a nagyvilág híreit, a hazai frontvonal állását, a szovjet harci sikereket, a német visszavonulás ütemét. Már az első számban közölték a katonai parancsnok rendelkezéseit a városi közélet szabályozásáról. Ekkor is és később is nagy szerepe volt az illetékes szovjet szervekkel való jó kapcsolat kialakításában dr. Boros Istvánnak, aki ekkor is, főispánsága alatt is sokat tett a város érdekében. A dec. 20-i szám hírül adta, hogy a Magánalkalmazottak Szabad Szakszervezete megkezdte működését. Rövidesen csatlakoztak a tanárok, az írók, művészek, tudósok, a vasutasok, a kereskedelmi dolgozók, a pénzügyi alkalmazottak, a vasmunkások, néhány hónapon belül megalakultak a réteg- szervezetek. Megindult a vasúti és a közúti közlekedés, a postaforgalom is. A tanítás először két iskolában indult meg, ezt követte a többi. Már a dec. 25-i számban megjelent, hogy orosz tábori színház nagy sikerű előadást tartott a városban. A helyi színház december 10-e körül kezdte meg próbáit. Első előadása december 18-án zajlott le, Lehár Ferenc: Éva c. nagyoperettjét újították föl. A következő hetek műsorán a Tacskó, a Luxemburg grófja és a Csavargólány c. előadások szerepeltek. A mozik a sztálingrádi harcokról szóló filmet vetítették, majd a nagy sikerű To- varis P. került sorra. Az egész várost megrázta a híres jogászprofesszor, dr. Faluhelyi Ferenc karácsonyi halálhíre. Az ünnepek utáni temetésén sokan fejezték ki részvétüket. A megye küldöttel A Debrecenben összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlésre a város és a megye szintén delegált küldötteket. Már 17-én, népgyűlésen került sor erre a fontos eseményre a színházban. Dr. Boros István, Rajko- vics Ede a kommunistákat, Pozsgai Gyula, Bobánovits Jenő a szociáldemokraták, Kovács Béla, Vörös Vince a kisgazdák, Kübler Jenő, Grün Alajos a szakszervezetek, Kelemen Károly a bányászok, dr. Balassa Miklós a demokraták, dr. Molnár Kálmán az egyetem részéről, míg Perr Viktor a városi és Kiss Tóth József a megyei törvényhatóságot képviselte. Dr. Andies Erzsébet és Vas Zoltán a kommunista párt központi küldötteként vettek részt ezen a fontos eseményen. A sportélet megindulását jelezte, hogy karácsony másnapján a Vajdaság labdarúgóválogatottja már összemérte erejét a legjobb pécsi labdarúgókkal. A Hun utcai pályán 1500 néző előtt mérkőztek a csapatok, s bár e mérkőzés győztese a több válogatottat fölvonultató jugoszláv csapat volt, a nézőtéren uralkodó izzó hangulat már a békés hétköznapokat idézte. Vargha Dezső levéltáros Szicília fővárosa, Palermo legnagyobb temetőjében, közel a főbejárathoz, mondhatni díszhelyen, egy magas emlékmű áll. A talapzat fölött a márványoszlop egyik oldalán ez az — olasz nyelvű — felirat olvasható: „A nagy háború magyar harcosainak emlékére, akik e szent helyen nyugosznak s akiknek élete nem kemény fogságban hunyt ki itt, Garibaldi Szicíliájának testvéri szivében, s akik sóvárgó szeretettel gondoltak innen szeretteikre, a távoli szabad hazáról álmodozva. Palermo népének évszázadokra visszanyúló szilárd testvéri együttérzése jeléül, 1933. május 27," Amikor elvitt az emlékműhöz Nino Santamarina, a Magyar— Olasz Szicíliai Kulturális Társaság elnöke, friss virág volt az emlékművön. „Ne csodálkozz rajta” — mondta — „így van ez mindig". Hogy kik helyezik el a virágot? Ezt ő sem tudta megmondani. Pedig milyen régen porladnak már szicíliai földben azok az első világháborús ideszakadt hadifoglyok, akiknek nevét és életkorát bevésték a márványtömb három oldalára! S hogy fogságuk nem volt igazi hadifogság, arra a felirat „nem kemény fogságban" kitétele is utal. Nino Santamarina szerint ez a kitétel nem a Mussolini- rezsim hízelkedése akart lenni Horthy rendszere iránt, jóllehet az emlékművet 1933-ban állították fel. Tény, hogy a magyar hadifoglyok Szicílián különleges elbánásban részesültek. A szicíliaiakban ott élt Tüköry. Türr és magyar katonáik emlékezete, a Garibaldinak nyújtott segítségük. Apáról fiúra szállt a hagyomány Garibaldiról, és vele összefonódva Tüköry, Türr neve. És hogyne tudták volna a magyar hadifoglyokkal bánó, a palermói Tüköry sugárutat járó szicíliai katonák, hogy évszázadokra visszanyúló a két nép barátsága? És hogyne éreztek volna szimpátiát a fogságba került magyar katona iránt, aki éppúgy munkás, paraszt volt, mint ők s akiket egy értelmetlen, a dolgozókra csak szenvedést zúdító háborúban állítottak szembe, az uralkodó osztályok érdekeinek védelmében. Ilyen gondolatok, felismerések, érzések játszhattak közre abban, hogy a magyar hadifoglyok Szicílián különleges, „nem kemény" fogságban éltek. Hogy sebesülésükben, vagy más betegségben hunytak el a márványtáblába vésett nevek tulajdonosai, ezt ma már nehéz lenne kideríteni. Nino Santamarina azonban többet szeretne, mint a magyar közvéleménnyel megismertetni, tudatni vele, hogy Palermóban létezik ilyen emlékmű. Szeretné felkutatni ,az elhunytak hozzátartozóit. meghívni őket vendégül Palermóba. Eredménnyel járhat a kutatás ennyi évtized után? Ki tudja? Ezért is közöljük az emlékművön szereplő valamennyi nevet és életéveik számát: Kelemen Imre 39, Babos Ferenc 28, Molnár Imre 24, Geisz János 34, Furák István 38, Balogh István 21, Répás Imre 44, Szabó György 27, Varga Péter 26, Kovács János 38, Orbán Árpád 21, Barakonyi István 32, Igmándi Antal 27, Suba Emil 29, Richter János 25, Fóris Lajos 34, Becjk Péter 32, Koltán István 32, Kovács István 32, Balázs József 26, Stiller Péter 27, Koppondi János 31, Bartalis Ferenc 36, Kessler Sándor 35, Szabó Sándor 37, Németh József 23, Be- reczky János 35, Lencsés Géza 24, Ridey János 34, Bacs István 38. Talán akadnak az otthoni emlékek között sárguló levélpapírok, képeslapok, amelyek az emlékműbe vésett nevek tulajdonosainak küldeményei voltak, s amelyek nyomravezethetnek. Kérjük, akinek valamilyen bizonyító dokumentum, levél, képeslap van a tulajdonában, értesítse erről a szerkesztőségünket. Faragó Jenő i 'i éh A A palermói emlékmű olasz felirata. A másik három oldalon a volt hadifoglyok nevei. Miről írt száz évvel ezelőtt a helyi sajtó? 1882. november A rany János költőnk 100 évvel ezelőtt hunyt el. Halálával a helyi sajtó is foglalkozott terjedelmesebb cikkekben, később a vele kapcsolatos híradósokban. Méltatások, emlékezések, versek, amelyek Arany halála miatt szomorú tónust adnak az újságnak. Mégis úgy, hogy a szellem öröklké él. A Pécsi Figyelő egy híre szerint, a helyi felsőfokú intézetbe járó ifjúság gyűjtést indított a költő szobrára, amit az e célra létesített országos alapnak kívántak megküldeni. Az egyházügyi kérdések közül kiemelkedett, hogy megyénk püspöke, dr. Dulánszky Nándor magas kitüntetést kapott a közügyek terén tanúsított tevékenysége elismeréséül. Külön polémia bontakozott ki a székesegyház körül. A fő gondolat szerint a régi székesegyház a „műtörténelem és az esztétikában” névvel nem bíró modorban. stílusban épült. E kérdés körül a megye egyházügyi képviselői, építészeti szakemberei 'két táborra szakadtak, az előbbi megállapítás mellett, valamint ellene. „Ritka község" cím alatt Nagypeterd községről jelent meg egy érdekes észrevétel, amely szerint 1881. novemberétől a falu lakosságából nem ■halálozott el senki. A nagype- terdi vélemény szerint ez azért van, mert az egészséget a szőlőhegyükön termő bortól tudják megőrizni. Hosszú tudósítást olvashatunk a fiumei öbölben történt hajótörésekről. Ilyen eseményre a csendes öböl körül lakók, a legvénebb tengerészek sem emlékeztek. A felkorbácsolt hullámok a töltéshez és a mólóhoz csapódtak. Először egy fával megrakott háromárböcos csapódott a parthoz és ronccsá vált, majd egy kétárbocos járt ugyanígy. A legénység megmenekült. Később egy nagy kétárbocos, a veszély elől egy hadihajóhoz akarta magát kapcsolni, de annak parancsnoka nem engedte, hanem gyorsan elhagyta a veszélyes vizeket. A legénység ekkor a part közelében állók segítségével köteleket feszített ki a hajó és a part között, a víz fölött, és ezen hú- zódzkodva érték el a szárazföldet. Alighogy véget ért a menekülési akció, a hajó felborult és elsüllyedt. A küzdelmet a szemtanúk szerint iszonyú volt nézni. Rövid híradást közöltek még a megnyíló Budapest—Pécs vasútvonalról, majd közölték a várható menetrendet is. Eszerint a ferencvárosi pályaudvar, ról induló vonat 8 óra 32 perc. kor hagyja el a pályaudvart, üszögre 16 óra 7 perckor érkezik. Az ellenvonat 6 óra 43 perckor indult üszögről, és 17 óra 56 perékor ért Ferencvárosra. Ezenkívül még egy járatot terveztek Pécsről Budapestre, illetve a fővárosból megyénk székhelyére. A Dráváról írt rövid cikk közölte az olvasókkal, hogy árvízveszély áll fenn, így elrendelték, hogy a legnagyobb veszélyben lévő Jenőfalu és Kis- dárda településeket teljesen ürítsék ki. „A kivándorlás megakadályo. zásáról” című cikk elmondja azt, hogy maga a kormány is megütközött azon a kivándorló, si hullámon, ami Magyarországon mutatkozik. A szerző bírálta törvénykezési állapotainkat, a kormány tehetetlenségét. Fő okát abban látja, már a kivándorlásnak, hogy a birtok- viszonyokat még mindig nem rendezték, így a tendencia épp a földjükhöz legjobban ragaszkodó székelyeknél figyelhető meg legnagyobb mértékben. Hírt kaptok az olvasók a Katalin napi pécsi vásár sikertelenségéről, amit az időjárásnak tudtak be. A Pécsi Figyelő száz évvel ezelőtt külön irodalmi rovatot, törvényszéki rovatot tartott fenn, külcn írt a közgazdaság, ról és árverési hirdetményekről. A hirdetések, amelyek akkor is szép számmal jelentek meg, sokszor féíhasábnyi nagyságban láttak napvilágot. Külön kiemelhető közülük a Máriacelli gyo- morcseppek. A hirdető szerint a szer „jeles hatású gyógyszer a gyomor minden bántalmai el. len, és fölülmúlhatatlan az étvágy-hiány, gyomorgyengeség, kólika, túlságos nyálkaképződés, sárgaság, undor és hányás, főfájás, gyomorgörcs, a gyomor túlterheltsége étel és ital által, májbetegség, aranyeres bán- talmak ellen”. De hirdettek ház bérbevevést, csukamájolajat, sorsjegyeket, szivarkapapírt, kü. lönféle gyógyszereket, zenélő művöket, bő víz tartalmú forrást, üzlet megnyitást, dísznövényeket, divatáru üzletet, kesztyűs üzletet, órást, ház eladást, és nem utolsósorban a Budapest— Pécs vasútvonal megindítását. Erdődi Gyula Válogatás a helyi sajtó számaiból (1944. december)
