Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-07 / 306. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIX. évfolyam, 306. szám 1982. november 7., vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból A hét három kérdése (2. oldal) (3. oldal) Vasárnapi magazin (5. oldal) Jobb fűtést kérnek a lakók (Tudósítás a 4. oldalon) Benke Valéria rádió- és tv-beszéde A Nagy Október tiszteletére Ma este korszaknyitó törté­nelmi fordulóról emlékezünk meg: 1917 októberének Lenin vezette nagy forradalmáról. Vele, általa kezdődött el a szocialista eszme valósággá válásának hosszú folyamata. Azóta a Szovjetunió — tör­ténelmileg villanásnyi idő alatt — az elmaradott cári Oroszor­szág helyén hatalmas ipart, nagyüzemi mezőgazdaságot te­remtett, világraszóló tudomá­nyos eredményeket produkált, százmilliókat emelt fel' a mély­ből emberi életre, seregnyi ve­zetőt, magasan képzett szak­ember- és tudósgárdát nevelt fel a dolgozók soraiból. A történelemben egyedülálló módon oldotta meg a szocia­lista állam azt a feladatot, hogy szélsőségesen különböző társa­dalmi-gazdasági fejlettségi fo­kon álló népek, nemzetek és népcsoportok számára nemcsak jogegyenlőséget biztosított, ha­nem tényleges esélyt és kon'krét feltételeket teremtett a példát­lan méretű egyenlőtlenségek fel­számolására. Nincs még egy olyan ország a világon, ahol akkora utat tettek volna meg népcsoportok a nemzetté válás útján, nemzetek a kiegyenlítő­dés felé, mint a most hatvan esztendeje megalakult Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségében. Súlyos áldozatok árán tette országát a szovjet nép nemcsak a saját hazájává, hanem a vi­lág forradalmi erőinek támaszá­vá, a mindenféle elnyomás el­len küzdők reménységévé is. Gondoljunk a sok szenvedésre, az intervenció és a polgárhá­ború okozta pusztulásra és vér- áldozatra; a húszas és harmin­cas évek viszonylag békés idő­szakára, amikor ezernyi lemon­dással, sokszor éhezve és nyo­morúságot vállalva, egyszere kellett építeni és fegyverben állni. Gondoljunk a második vi­lágháború húszmillió szovjet halottjára, a romhalmazzá vál­toztatott európai szovjetföldre. És emlékezzünk a hidegháború éveire, amikor a fasizmus fe­lett aratott győzelme után volt szövetségesei ellene fordultak, és politikai, gazdasági nyomás­sal akadályozták, újabb hábo­rús fenyegetéssel nehezítették az ezer sebboT vérző Szovjetunió talpraállósát. Az első küzdelem azért folyt, hogy a munkásforradalomnak ez a bázisa, a népi hatalom egy országban fennmaradjon! A második világháború tétje az volt, hogy Európában és Ázsiában né­pek, nemzetek szabaduljanak meg a fasizmus uralmától. A mostani harc, amely a világ­uralomra törő, s ezért egy nuk­leáris háború kockázatát is fel­idéző imperialista erők ellen fo­lyik, már az egész emberiség létét érinti. Nehéz és szövevényes, vissza­esésektől és kudarcoktól sem mentes, mégis előrehaladó tör­ténelmi folyamat az, amelynek során kialakult a szocialista vi­lágrendszer, összeomlott az im­perializmus gyarmati rendszere, terebélyesedett a nemzetközi munkásmozgalom, erősödtek a kommunista pártok és más bal­oldali mozgalmak, és napjaink­ban is szélesedik a harc a nagymonopóliumok korlátozá­sáért, a fegyverkezés ellen: sok­színűvé és tömegessé »élik a békemozgalom. A Szovjetuniónak döntő ré­sze volt abban, hogy a hideg­háború nehez évei után Euró­pában megkezdődött az eny­hülés. A békés egymás mellett élés gondolatát ma már nem­csak a marxisták képviselik, hanem különböző eszmeáram­latok jegyében küzdő más ha­ladó erők is, közöttük több szocialista párt vezetői és más realista polgári politikusok. Ellentétes tartalmú és irányú változások mentek végbe az elmúlt évtizedben, és zajlanak napjainkban is. A tudomány, a technika gyors fejlődése elle­nére sűTyos gazdasági vissza­esés következett be, amely még a fejlett tőkés országok sok állampolgárának helyzetét is bizonytalanná tette; a világ más régióiban százmilliók szen­vednek nélkülözéstől és nyo­mortól. A aolitikai színképben is különböző előjelű változások történtek. A gazdasági válság hullámain néhol baloldali előre­törés következett be. a legfon­tosabb tőkés országokban azon­ban konzervatív, sőt egyesekben kifejezetten agresszív erők ke­rültek kormányra. Veszélyes feszültségekkel teji a mai világ, nyugtalanság tölti el az embereket, terjed a fé­lelem a jövőtől. Ami a legtöbb aggodalmat okozza: az Egyesült Államok kormányában azok az erők ju­tottak döntő szóhoz, amelyek megkísérlik a világ fejlődését megállítani, sőt visszafordítani. Elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok ellen tá­madnak, mert nekik tulajdonít­ják a népek politikai és gazda­sági önrendelkezésre irá~nyuló törekvéseit. Támadásba lendültek az eny­hülés ellen; felújították, ismét alkalmazni próbálják a 30—35 évvel ezelőtti hidegháborús módszereket, a gazdasági meg­torlás és megszorítások eszkö­zeit, a pénzügyi és kereskedelmi korlátozásokat, a politikai és kulturális kapcsolatok szűkíté­sét. Emlékezzünk csak: ez a pró­bálkozás egyszer már kudarcot vallott, noha a Szovjetunió gaz­dasági és katonoi ereje akkor lényegesen kisebb volt, a béke és haladás erőinek helyzete nehezebb. Most sem várhat e kísérletre más, mint kudarc. A mai Szov­jetunió sokszorosan nagyobb gazdasági erőt képvisel, kato­nai tekintetben erőegyensúlyt ért el. A szocialista országok szerepe és súlya a nemzetközi politikai életben — minden belső problémájuk ellenére — lényegesen nagyobb, mint har­minc éve volt. Az enyhülés po­zitív tapasztalatai megnövelték azok számát a tőkés országok­ban is, akik hívei a normális nemzetközi kapcsolatoknak. A társadalmi haladás erői ma a korábbiaknál sokrétűbbek, ennélfogva nézeteik és gyakran cselekvésük sem egységes. Re^ méljük azonban, hogy terjed körükben az a felismerés: néma köztük és felfogásukban fenn­álló különbségek a meghatáro­zóak, hanem az az ellentét, amely a fegyverkezés és a há­borús fenyegetés erőit állítja szembe a létbiztonságot köve­telő és békére vágyó emberek, dolgozó osztályok érdekeivel. Ma minden a béke megőrzé­sén múlik. Ettől függ a társa­dalmi haladás, a szocializmus ügye, az emberiség világprob­lémáinak megoldása, az éhín­ség és energiahiány megszün­tetése, a földi környezet meg­védése — az élet meqóvásc. (Folytatás a 2. oldalon) I • • Ünnepség Pécsett az Ifjúsági Házban Hatvanöt évvel ezelőtt az orosz proletariátus győzelmével megdőlt az imperializmus ad­digi egyeduralma; a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom új távlatokat nyitott az embe­riség történelmében. Az évforduló tiszteletére teg­nap délután 6 órakor Pécsett, az Ifjúsági Házban a megye központi ünnepségét a szovjet majd a magyar himnusz hang­jaival kezdték az MSZMP Pécs városi Bizottsága és a Volán 12-es számú Vállalat Pártbizott­ságának" közös rendezésében. Petz Mária, a vállalat KISZ bizottságának titkára köszön­tötte az ünnepségen megjelen­teket, a veteránokat, valamint a megye és a város vezetőit, köztük Lukács Jánost, az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának első titkárát, Horváth Lajost, Baranya megye Taná­csának elnökét, Szentirányi Jó­zsefet, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkárát és Czente Gyulát, Pécs város Ta­nácsának elnökét. A köszöntő után Újvári Gá­bor, a pécsi Nagy Lajos Gim­názium irodalmi színpadának tagja Mikola Bazsan „Ember­társaim és népem nevében" című versét szavalta el, majd Héra István, a Volán 12-es Vál­lalat Pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Héra István utalt az októ­beri eseményekre, mondván: e napok nyomán új történelmi korszak kezdődött a Föld né­peinek életében, megkezdődött a korábbi társadalmi rendekkel szembeni, minőségileg új, ki­zsákmányolástól mentes társa­dalom, a szocialista társadalom Koszorúzás a Lenin-szobornál A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tisz­teletére koszorúzási ünnepségre került sor tegnap délután 5 óra­kor Pécsett, a megyei pártbi­zottság előtti Lenin-szobornál. A szovjet és a magyar him­nusz hangjai után Győri Emil, a Pécsi Nemzeti Színház művé­sze Szergej Jeszenyin „A föld kapitánya” című versét mondta el, majd a megye és a város párt-, állami és társadalmi szer­veinek vezetői és a fegyveres testületek/képviselői helyezték el a Lenin-szobor talapzatánál a kegyelet és a megemlékezés ko­szorúit. _ ' A párt koszorúját Lukács Já­nos, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának, és Szentirányi József, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára he­lyezte el. A tanácsok nevében Horváth Lajos, Baranya megye Tanácsának és Czente Gyula, Pécs város Tanácsának elnöke koszorúzott. A népfront, a szak­szervezet, a KISZ és az úttörő- elnökségek nevében Krasznai Antal, a HNF Baranya megyei Bizottságának, és Gergely Lász­ló, a HNF Pécs városi Bizottsá. gának titkára, Szokola Ferenc, az SZMT elnöke és Neubauer József, az SZMT vezető titkára: Kovács Dezső, a KISZ Baranya megyei Bizottságának és Rákos János, a KISZ Pécs városi Bi­zottságának első titkára; Jan- kovics Rózsa, a Baranya me­gyei úttörőelnökség, és Gyön­gyös Zoltán, a Pécs városi út­törőelnökség elnöke helyezett . el koszorút. A fegyveres testületek’ nevé­ben Árgyelán János ezredes, a Baranya megyei Rendőr-főkapi­tányság helyettes vezetője, Ve­réb Mátyás, határőr alezredes, Érsek Sándor őrnagy, a helyőr­ség parancsnokának politikai helyettese, és Sári Ferenc, a Munkásőrség Pécs városi pa­rancsnoka koszorúzott. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Lukács János és Szentirányi József koszorúznak gyakorlati megvalósítása. Lenin njozgósította azokat a társadal­mi erőket, melyek képesek győ­zelemre vinni a szocialista for­radalmat és felépíteni egy új világot. Munkássága révén el­évülhetetlen érdemeket szerzett a kommunista mozgalom kidol­gozásában, tanításai időtállóak. A pártélet lenini normáinak be­tartása ma is a párt alapvető érdeke. A lenini tanítások tükröződ­nek abban, hogy pártunk, a Magyar Szocialista Munkás­párt a szocialista országok test. vérpadjaival együtt keresi a hatékonyabb együttműködés le­hetőségeit. Ez ünnepen - mondotta Hé­ra István —, jogos büszkeség­gel emlékezhetünk azokra a magyar internacionalistákra, akik Szovjet-Oroszországban a polgárháború frontjain küzdöt­tek, Népünk legjobb hagyomá­nyainak folytatói dicsőséget szereztek a magyar hazának is; apáink, nagyapáink akkori tet­tei is tanúsítják, hogy a szo­cialista eszmék országhatárok­tól függetlenül válnak emberek, közösségek, népek életét meg­határozó, egyszerre nemzeti és nemzetközi erővé. Ma " saját ünnepünkkért is emlékezünk a Nagy Októberre, s nemcsak a világtörténeti eseményt méltat­juk, hanem hitet is teszünk an­nak eszméi, a szocializmus ügye, a béke mellett. Az ünnepi beszédet követően műsoros est kezdődött, melyen felléptek a Volán 12-es Válla­latának Bartók Béla férfikara Lakner Tamás vezetésével, a Pécsi Nemzeti Színház művé­szei és a Nagy Lajos Gimná­zium irodalmi színpada. A mű­sort Bagossy László, a Pécsi Nyári Színház igazgatója szer­kesztette és rendezte. Az est az Internacionáléval ért véget. K. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom