Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-06 / 305. szám

Dunántúlt napló É 1982. november 6., szombat Komloi összefogás A városközpontban, a zeneiskola mellett épült fel a színház- és hangversenyterem Ház épült színháznak, zenének Egy-egy új intézmény avatá­sakor megszokott fordulata az ünnepi beszédnek; vagy az ese­ményről tudósitó újságcikknek: „a város lakóinak régi kívánsá­ga teljesült", Ha valamikor, ak. ■kor most, a komlói színház- és hangversenyterem megszületé­sekor ez valóban így igaz: évti­zedek óta ott szerepelt a kom­lói tervekben egy olyan intéz­mény létrehozása, amely mél­tó a bányászváros egyre gazda­godó kulturális életéhez. T églajeggyel A művészeti, szórakoztató rendezvények központja sokáig a hajdani bányószkaszinó, a mai Május 1. Művelődési Ház volt. Mór az ötvenes években felmerült ugyan egy színházi előadások és hangversenyek rendezésére egyaránt alkalmas épületterve, deákkor ez a terv nem valósult meg. Közben a város kinőtte a Május 1. Műve­lődési Házat. A színházi elő­adásokat a Zrínyi Ilona Műve­lődési Házban tartották, a hangversenyeket a Május 1.- ben, de a koncertekből jutott az Úttörő- és Ifjúsági Házba, sőt például a Vízmű ebédlőjé­be is. Tíz évvel ezelőtt ismét megfo­galmazódott a szándék: épít­sünk színház, és hangverseny- termet. ;— A városi tanács pénzéhez az Országos Közművelődési Ta­nács is hozzátette a magáét mondja Paál Lajos, a Május 1. Művelődési Ház igazgatója. — Megmozdultak az üzemek és az vállalatok, és jelentős ösz- szegekkel támogatták az építke­zést — a legtöbbel a Mecseki Szénbányák Vállalat. A komlói dolgozók felajánlották, hogy kommunista műszakokat szer­veznek, és egynapi keresetü­ket adják az építkezéshez: ez például ötmillió forintot jelen­tett. Diákok, nyugdíjasok, kis­iparosok téglajegyeket'vásárol­tak. Ebből félmillió forint gyűlt össze. Ez az összeg nem nagy a beruházás 38 milliós végösz- szegéhez képest, mégis nagyon fontos, mert mutatja, hogy a komlóiak mennyire magukénak érezték az ügyet. Az épület terveit a Dél-Du­nántúli Tervező Vállalat kollek­tívája készítette, főtervező Kis- telegdi István. Generálkivitele, ző a Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Zöld, barna, óarany A színház- és hangverseny­terem a Kossuth Lajos utcában, az Erkel Ferenc Zeneiskola mel­lett épült fel, a város egyre jobban formálódó kulturális 338 hely van a tágas nézőtéren A társalgó mennyezetét Melocco Miklós „József Attila-oltár" című alkotása díszíti. Läufer László felvételei centrumában. Szürke és barna vasbeton homlokzata messziről felhívja magára a figyelmet. Három nagy ajtón jutunk be az előcsarnokba: itt kapott he­lyet a pénztár, a ruhatár. Balra közvetlen átjárást biztosítottak a zeneiskolába. Széles márvány­lépcső vezet fel az emeletre: a fordulóban büfé, az emeleti társalgó mennyezetén látványos dombormű: Melocco Miklós József Attila-oltár című kompo­zíciója látható. Amikor ott jártunk, a munká­sok már az utolsó simításokat végezték a belső berendezésen. Aknai Kálmán művezető kalauzolt végig a teljesen kész nézőtéren, ahol a világítást pró­bálták ki éppen. Háromszázharmincnyolc néző foglalhat helyet a kényelmes, fejtámlás székeken. Minden sorból jó a rálátás a viszony­lag nagy, 17x14 méteres szín­padra, amely a zenekari árak befedésével tovább növelhető. A nézőtér uralkodó színeit jó ízléssel válogatták össze: a szé­keket zöld plüss borítja, a sző­nyeg barna, a függöny óarany. Négy kisebb, két nagyobb Öl­töző készült, kelléktár is van, o színpadi díszleteket egy ol­dal-folyosón át lehet behozni a színpadra. Az első emeleti társalgóból kijárat vezet a teraszra: már készek a tervek, nyáron színes napernyők alatt kávét, üdítőt szolgálnak fel a könnyű kerti bútorokon üldögélő vendégek­nek. Háromszáz bérlet A tervek természetesen nem­csak ezt tartalmazzák, hanem az egész ház működésének kö­zeli, távoli jövőjét. A Május 1. Művelődési Ház igazgatói iro­dájában (ide tartozik az új In­tézmény) szaporodnak a be­jegyzések és a színes jelek a következő hónapok műsornap­tárába. — Novemberben a Pécsi Nemzeti Színház a Királyasszony lovagjával vendégszerepei ná­lunk, a Bóbita a Hófehérkével, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház a János vitézzel — mondja Harnóczy Csabáné művészeti előadó. — December 5-én Po­gány Judit és Koltai Róbert elő. adásában a Varsói melódiát láthatja a közönség, majd a kaposvári társulat Teleki László Kegyenc-ét, a pécsiek a Kaviár és lencsét mutatják be. A Nép­színház az Elveszett paradicsom. Az idő vasfoga és a Hoflmann meséi című produkcióival ven­dégszerepei. Tárgyalunk a Macjách Színházzal, a Vidám Színpaddal, a kecskeméti és a szolnoki társulattal. Már ebben az évben is itt tartják a soron következő hang­versenyeket, januártól pedig újabb bérletet indítanak útjára. Az új hangversenyterem léte máris jelentős közönségszerve­ző erővé lépett elő: tavaly 180 bérletet adtak el — az idén ed­dig háromszázat. Egyébként jö- vőre itt rendezik majd meg a hatodik nemzetközi gyermekkó­rus fesztivált. Kultúra és idegenforgalom Tájházak, új bemutató he- lyelT sora nyílt és nyílik meg országszerte, néhány hason­lóról Baranyában lapunk is beszámolt az elmúlt hetek­ben. Múzeumaink s a nép­rajzi, műemléki, képzőművé­szeti és egyéb kiállító helyek dús kínálattal, programaján­latokkal, rendezvényekkel for­dultak a legszélesebb réte­gekhez októberben, a múzeu­mi hónap folyamán, ráirá­nyítva a figyelmet arra, hogy ezek a múzeumi kiállítások, műemléki heíyek, tárlatok egész évben várják a láto­gatókat, a turistacsoportokat. A hetvenes évek második felétől jótékonyan emelkedett a kimozdulás, az országjárás igénye. Emberek százezrei is­merkedtek — jó részben vál­lalati, termelőszövetkezeti tá­mogatással — hazánk tájai­val, tájegységeivel. Jelentős hányaduk, például sok mai tsz-nyugdijas először jutott el a járás, a megye határain túlra . .. Nem egyszer voltam tanúja annak, mennyire erő­teljes a vágy ezekben az em­berekben: pótolni valamics­két életük alkonyán abból, amitől a röghöz tapadó évti­zedek megfosztották őket ed­dig. Ha ezt átgondoljuk, kü­lönösképp nem lehet mind­egy: mit kapnak, mit tudnak befogadni abból, amit lát­nak, amit megmutatnak ne­kik. Egyáltalán: vajon minden esetben valós értékek, való­ságos élmények részesei le­hetnek-e a hazai turizmus­ban részt vevő különböző idegenforgalmi csoportok? „Rázós” kérdés, amiről sok szó esett az elmúlt hónapok­ban Baranya és Somogy me­gyék idegenforgalmi és köz- művelődési szakembereinek tanácskozásain, egy ízben Fonyódon, másodjára nem­régen, Pécsett. Az a tény, hogy — Baranya kezdemé­nyezésére — ez a két talál­kozó létre jöhetett, önmagá­ban is amellett szól, hogy a fenti kérdéssel mindkét rész­ről szembe akarnak nézni azok, akiket ez elsősorban il­let. Abban ugyanis, hogy él­ményt szerez-e vagy csaló­dottan, keserű szájízzel tér haza egy szervezett kiránduló csoport, ők, az idegenforga­lom és a kultúra közműve­lődési ágazatának szakem­berei az illetékesed. Minden­esetre az alapkérdés, az ide­genforgalmi és kulturális szolgáltatások minősége itt fókuszba került, a kölcsönös javítás, a közös' felelősség­vállalás szándékával. Természetesen vannak jó példák, amikor egy-egy szer­vezett idegenforgalmi csoport részére a programban valós értékekét, hozzáértően mutat­nak be. (5e nagyon sok a negativ tapasztalat Ts — ki ne tudna ilyenekről, akár kül­földi, akár belföldi utaztatása „emlékei” révén? . . . Idegen­forgalmi szakember pana­szolta el, mennyire kevés o valóban jó felkészültségű, hozzáértő idegenvezető. Egv baranyai csoportot például, mint felidézte, Viseqrádon szállásoltak el, étkeztetésüket viszont a Duna túlsó ojdalán szervezte meg a csoport ve­zetője, kompjárattal súlyos­bítva ... S a hasonló‘esetek özönét lehetne felsorolni. Több olyan faluról tudok, ahol évente — nem is egy­szer — viszik országjárásra a tsz dolgozóit, az asszonykor tagjait, az öregeket, de az Idegenvezetésre inkább a helyi iskolaigazgató vagy népművelő készül fel. Ez a biztos . .. Magyarán: az ide­genvezetői szakemberképzés nálunk megoldatlan. Néhány éve Firenzében alkalmam volt látni, amikor egy idegenfor­galmi szakközépiskola érett­ségiző diákjai gyakorlati órá­kon készültek hivatásukra. Két választható idegen nyel­ven is flottul, felkészülten is­mertették városukat-és a kör­nyék nevezetességeit. Érett­ségi bizonyítványuk mellé mi­nősített idegenvezetői okle­velet kapnak. Hát mi ettől még messze járunk. De ad­dig is, amíg- történik valami érdemleges, vajon — kellő szervezettséggel — nem le­hetne gyakrabban belevonni az idegenvezetésbe a közmű­velődés erre alkalmas embe­reit, a helytörténészeket? Somogy és Baranya szak­emberei gondok özönét ve­tették fel, néhányat hadd említsek. Sok az ellentmon­dás. Emberek százezreit ci­pelik el izgalmas giccsek (pl. a Bori vár) megtekintésére, ugyanakkor igazi (történelmi, helytörténeti, néprajzi stb.) értékek sorozata mellett szá­guldanak el anélkül, hogy a csoport vezetőjének halovány sejtelme volna arról, mit mu­lasztanak. Általában minden megdrágult, s egy-egy or­szágjárás-kínálat kalkuláció­jában mindig ' a kulturális részből faragnak le, hogy ol­csóbb legyen .. . Ettől füg­getlenül az idegenforgalom szívesen venné a közművelő­dési intézmények sajátos, tájjellegű programajánlatait, ám ezeket ősszel kellene fel­kínálni. Amikor viszont a jö­vő évi költségvetés mutatói még nem ismeretesek. Mindezek ellenére Somogy és Baranya illetékes szakem­berei együtt akarnak működ­ni a jobb megoldások, el­képzelések együttes kimun­kálásában. Oly annyira, hogy mindkét megyében komplex (idegenforgalmi-kul­turális) programajánlatokat dolgoznak kj idegenforgalmi szempontból frekventáltabb helyen és irányokban. Lehe­tőleg eddig nem, vagy ke­véssé ismert természeti szép­ségek és kulturális értékek felmutatása, fölfedezése cél­jából. Somogybán négy ilyen fő irányt terveznek: Siófokról Észak-Somogy (Tab, Török- koppány, Zala község); ÉNY- on Marcali, Nikla, Buzsák; Kaposvárról Szenna és a Zse­lici Dél-Somogyban pedig Nagyatád, Barcs, Berzence tájházai, emlékhelyei és más nevezetességeinek bemutatá­sára. Baranyában hasonló elképzelésekkel Mohács és körzete; Komló; Pécsvárad és környéke (Zengővárkony, Hidas, Ófalu stb.); Mozsgó, Ibafa és a Zselic innenső ré­sze; Villány körzete, továbbá a SikTos—Harkány—Sellye útvonal (Ormánság), szerepel a szokványos idegenforgalmi útvonalak és helyek körének bővítése, fölfrissítése szolgá­latában, illetve tervei között. Mindezt természetesen a vál­lalkozó közművelődésT cent­rumok, intézmények és az idegenforgalom együttes proqramajánlata képpen. Ami egy másik nagv előny­nyel is járhat. Azon túl, hoqy a rövidebb tóvokon az össz­költség, a részvételi díi ösz- szege is iobban megoszlik, ez a 8—10 új programaiánlat — ha valóban sikerül kidolgozni — tág lehetőségeket nvújt szűkebb pátriánk, ez esetben a Dél-Dunóntúl megismeré­sére. Mert tartok attól, hoqy Szeged, Visearád, a Duna­kanyar. a Mátra, a Bükk széDséaein — vaav akár az isztambuli bazárokban való jártasságon — túl a Mecsek, a Zselic. a *Rinya-vidék vagy az Ormánság megkopó szép­ségeiben és népraizi-néomű- vészeti aazdagságának men- ismerésében „árva méq So­mogy”, Baran.va egyként. Wallinger Endre G. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom