Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-06 / 305. szám
1982. november 6., szombat Dunántúlt naplö 7 Lvov központja A Pécs utca (A. Kuzin felvételei) A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 60. és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulóját, mint a Szovjetunióban mindenütt, a Ivovi dolgozók is méltó módon, a haza iránti szeretet kifejezéseként, jelentős munkateljesítményekkel köszöntik. Az internacionalista baráti közösségre és mindenekelőtt az orosz nép önzetlen segítségére támaszkodva, Lvov és a környező Lvov megye az elmúlt időszakban kiemelkedő eredményeket ért el a gazdasági élet és a kultúra fejlesztésének minden területén. Erről adnak áttekintést oldalunk írásai, képei. Egy cservonográdi bányász, Pjotr Lidov és fiai: Iván és Vaszilij A műszaki káderképzés műhelye Az ország népeinek testvéri segítségével a Lvovi Műszaki Egyetem ma már jelentős tudományos központ lett. A Lenin-renddel kitüntetett, a Lenini Komszomol nevét viselő Lvovi Műszaki Egyetem — az ország egyik legismertebb műszaki felsőoktatási intézménye. A 21 karon több mint 27 000 szovjet hallgató és körülbelül 350 hazai aspiráns, valamint 55 külföldi országból további 670 hallgató, aspiráns és kutató tanul itt. Ennek a patinás felső- oktatási intézménynek végzett növendékei hazánk minden részében dolgoznak, gyakran a legtávolabbi vidékeken is. A szovjet hatalom évei alatt a népgazdaság számára több mint 70 000 magasan kvalifikált szakembert képzett ki az egyetem. Az intézmény létrehozása a háborút követő első években kezdődött el. Felbecsülhetetlen segítséget nyújatt akkor a Szovjet és az Ukrán Tudományos Akadémia, az I. M. Gubkin akadémikusról elnevezett Moszkvai Kőolajipari Intézet, a Leningrá- di, a Kievi és a Harkovi Műszaki Egyetem, a Moszkvai Energetikai és Repülési Intézet, a Bauman Műszaki Főiskola és az ország sok más felsőoktatási intézménye. Hazánk gondoskodott a mi intézetünk pedagógiai káderösszetételének megerősítéséről is. Kiváló tudósok jöttek ide - akadémikusok és professzorok, V. A. Szelszkij, I. G. Szavin, A. A. Harkevics, K. B. Karandejev, G. G. Pogo- gyin-Alekszejev, V. N. Kijanyi- ca, A. M. Zanyko és mások, akik létrehoztak az egyetemen jelentős tudományos iskolákat és irányzatokat. Az ország népeinek testvéri segítségével az egyetem ma már jelentős tudományos központ lett. Szoros szálak kötik össze intézményünket a Szovjet és az Ukrán Tudományos Akadémia szervezeteivel, sokféle tudományos-kutatási intézettel és több mint háromszáz vállalattal. Csak a tizedik ötéves terv évei alatt negyvenötmillió rubel értékű tudományos-kutatási munkát végeztek az egyetem laboratóriumai. Ennek gazdasági hatása több mint száznegyvenmillió rubelre tehető. A tizedik ötéves terv eredményeként intézményünk az össz- szövetségi szocialista munkaverseny győztese lett, és a legmagasabb párt- és állami kitüntetésben részesült. Tevékenységünkkel mindenekelőtt hálánkat fejeztük ki a haza önzetlen segítségéért, azért, hogy segítő kezet nyújtott a háború utáni újjászületés nehéz éveiben, hogy ma is segít nekünk öregbíteni a műszaki káderek műhelyének jó hírnevét. V. Tokár, a „Lenini Komszomol” Lvovi Műszaki Egyetem Pártbizottságának titkára Luou a lövőbe tekint a barátságban van az A régi utcák mellett új sugárutak, magas házakkal. Parkok és terek üde zöld növényzettel. Felismerhetetlenségig megváltozott egykori peremkerületek, széles főútvonalakkal. Ez — a mi ősi és^ mégis örökifjú Lvo- vunk, melyet joggal lehet nevezni a kapitalista elnyomás ellen, a felszabadulásért, a Szovjet Ukrajnával történt újraegyesítésért vívott forradalmi harc veteránjának. Másodszor megszületve, 1939 aranyló szeptemberében, az újjáépítés hősi időszaka után, Lvov fejlett iparvárossá vált a modern tudomány és kultúra központja lett. A mai Lvovról beszélve, lehetetlen nem emlékezni arra, milyen volt régebben a város helyzete. A levéltári elsárgult újságlapok arról tanúskodnak, hogy 1935-ben, például a működő üzemek teljes létszámának több mint egynegyede egyszerű lakatos- és javítóműhely' majdnem tizenkét százalék pedig — óra- és ékszerjavító hely volt. A „Fórum" gépgyártó üzem, ahol gőzgépeket javítottak, csődöket és kis teljesítményű kazánokat gyártottak, mindössze 42 munkást foglalkoztatott és 21 fémforgácsoló berendezést üzemeltetett. A „Sztal" üzemben, ahol szögeket készítettek, húsz ember dolgozott. A „leghatalmasabb” vállalatnak a „Kontakt” gyár számított, amely 292 embert foglalkoztatott. Hasonló példák most csodálkozást váltanának ki. Lvov mai helyzete érzékeltetheti a kontrasztot: a város ipari teljesítménye ugyanis a régihez képest a százszorosára növekedett. Ami pedig a tudományt és a kultúrát, a dolgozók élet- körülményeit Tlleti, összehasonlíthatatlan azzal, ami a szovjet rendszert meqelőző időszakban volt. A második világháború azonban városunkban is nagy pusztítást okozott. A történelmi változások ténylegesen már a német fasiszta megszállók kiűzése, a felszabadulást követő második napon megkezdődtek. Nagy szerepet játszott ebben az Állami Védelmi Bizottság 1944. december 13-án elfogadott határozata Lvov iparosításáról. Ennek eredményeként a szovjet állam 250 millió rubelt folyósított 1945-ben a lvovi építés és az ipari fejlesztés számára. A testvéri seqítség nem szűnt meg a következő időszakban sem: leninqrádi mérnökök tervei alapján kezdték építeni a mezőgazdasági qépgyórtó üzemet, amely 1946 közepéiq több mint 470 gépi felszerelési eqv- séget kapott Riazanvból. Vol- goqradból, Harkovból, Frunze- ból, Taskentből. Ez lehetőséget adott a gyárnak arra, hogy már 1946 negyedik negyedében megkezdje a késztermékek kibocsátását. Három év múlva pedig a „Lvovszelmas” üzem az egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó vállalat lett és gyártmányai kezdtek megjelenni a Szovjetunió távolabbi vidékein is. Ma ez, az országban széles körben ismert iparvállalat, a „Lvovhimszelhozmas" nevet viseli. 1948-ban Lvovban megkezdődött egy hatalmas motoros targoncaüzem építése, 3 és 5 tonnás munkagépeit előállítása céljából. A gyár műszaki tervét moszkvai szakembereknek egy csoportja készítette, a háromtonnás motorostargoncák tervrajzait pedig egy dnyepro- petrovszki üzem tervezői dolgozták ki. Moszkvai szakemberek segítettek a darus teherautók dokumentációjának kidolgozásában, melynek eredményeként már 1949 márciusában az üzem megkezdte az új járművek gyártását. Széles körben ismert országunkban a lvovi „50-letija Ok- jabrja" nevű nagyvállalat. Történetét tekintve azonban ez a cég egy távíróberendezést gyártó üzemtől származtatja eredetét, amely egy orosz városban. Kalugában található, flasonló példák sokaságát lehet hozni. És vajon nem meggyőzőek az ilyen adatok: 1948 végén a Ivo- vi vállalatok az ország ipari centrumaitól 8215 hazai fel- szerelési egységet kaptak. Abban az időben a városban 16 000 olyan magasan kvalifikált szakember dolgozott, aki a Szovjetunió különböző részeiből érkezett, hogy átadja tapasztalatát, tudását a lvovi fiatal munkásságnak. Lvov ma — hatalmas nagyipari és kulturális centrum. Szoros baráti és testvéri kötelékek kötik össze a várost az ország más városaival a mai napig is. így lesz ez mindig, mert a mi soknemzetiségű országunk népeinek szoros barátsága — a haladás, a munka iránti lelkesedés, az alkotó tevékenység kiapadhatatlan forrása. Városunkban született meg a termelés minőségi irányításának komplex rendszere és a vagonok hatékony felhasználásának komplex rendszere. Ezeket jóváhagyta a párt központi bizottsága és széles körben elterjedtek az ország vállalatainál is A Szovjetunió Tudományos Akadémiája pedig ugyancsak jóváhagyta a lvovi kísérletet célirányos tudományos-ipari komplexumok és vállalatok létesítésére. Joggal tartják Lvovot a tudomány fellegvárának is. Ismét egy történelmi tény: a város felszabadulását követő első hónapokban, már 1944 őszén újra megkezdte működését az Állami Eqyetem. És kétmillió rubel értékű könyvet küldött a Lenin Könyvtár. Moszkvából és Leningrádból érkezett a laboA „Lvovszkaja Pravda" írásait dr. Bazsó Zoltán fordította. erőnk ratóriumi munka megkezdéséhez szükséges felszerelés . . . A háború utáni években városunkban határozat született az akadémiai alosztályok munkájának megszervezéséről. Moszkvából, Tbilisziből, Leningrádból ismert tudósok érkeztek Lvovba. 1951-ben megalakult az Ukrán Tudományos Akadémia Lvovi Tagozata, 1971 májusában pedig létrejött az Ukrán Tudományos Akadémia Nyugati Tudományos Központja, amely egyesít és koordinál több mint 50 akadémiai, tudományos kutatási ágazati és tervezési-szerkesztési intézetet. Az ország Lvové — Lvov az országé. Mind szilárdabbá, mind szélesebbé és sokrétűbbé válik ez a létfontosságú, kölcsönös kapcsolat. Biztos lépéssel haladnak a Ivoviak a jövő felé, büszkék azokra az eredményekre, amelyeket a szovjet hatalom, a Lenini Kommunista Párt, a szocialista haza testvéri népeinek nagy barátsága biztosított számukra. Lelkes munkájukkal mindent megtesznek, hogy méltó módon valósítsák meg az SZKP XXVI. kongresszusa történelmi határozatait és a XI. ötéves terv feladatait. A. Borzenko, az Ukrán Kommunista Párt Lvovi városi Pártbizottságának titkára Kitüntető elismerés a magyarszovjet barátság ápolásáért A Magyar-Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége a Baranya megye és Lvov terület közötti testvérmegyei kapcsolatok létrejöttének 20. évfordulója alkalmából a Lvovi Autóbuszüzem kollektívájának a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének oklevelét és emlékplakettjét; Anatolij Zaharjovics Pa- dalka elvtársnak, az Ukrán Kommunista Párt Lvov területi Bizottsága titkárának a Magyar-Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvénye kitüntető elismerést adományozta. Az MSZBT elnöksége elismerő kitüntetéseit Lvovban, dr. Dányi Pál, a megyei pártbizottság titkára adta át. Az „SZKP XX. Kongresszusa" kolhozban folyik a cukorrépatermés betakarítása. A Szocialista Munka Hőse, Dimitrij Brizickij kolhozelnök és Marija Povh traktoros. A „Lvovenergo” Iván Gerics energetikus-brigádja, a szovjet-magyar távvezeték-hálózat kiszolgáló személyzete.
