Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-06 / 305. szám

e Dunántúlt napló 1982. november 6., szombat Küzdeni, hajtani, az élen maradni... , Hi a perspektíva? G Pintér József szakmája autószerelő, most éppen a tanműhely vezetője. Függet­len ember. 1500-as Ladája szülői segédlettel vétetett... — Szüleimmel lakom egy kertvárosi, négyemeletes bér- házban - mondja. - A nő­sülésen még csak gondolko­dom, de hogy merre lesz majd egy önálló lakásom, azt még nem tudom . .. szórakozásra áhított időket is alaposan meg kell fa­ragni.- Véleményen szerint ma a fiatalok legfőbb gondja a lakás. Ha az megvan, a többi csak összejön vala­hogy. Okosan soórolva, a családi kiadásokat kurtítva ...- ön ^hogyan szerez majd lakást?- Csak szülői segédlettel. Természetes persze, hogy ne­teljesítménytől, a munkák minőségétől, fajtájától füg- j gően. Ebből csak megélni j tudna. A munkaidőn túli ; munkával kétszer ennyit megkeres.- Kocsi?- Skoda. De nem ez a lé­nyeg. A lényeg: hogy úgy alap­jában elégedett legyen az ember saját magával. Hogy megtette-e azt, ami tőle vár­ható?- Szeretnék tovább tanul­ni. Előbb érettségizni, aztán majd meglátjuk.- Fehér köpeny? Azonnal tiltakozik:- Azt nem. A szakmában maradni, valahol az autók körül. Ma tisztában vagyok azzal, hogy mint karosszéria- lakatos mit tudok. S úgy nagyjából, hogy meddig bí­rom a hajtást. Attól viszont félek, hogy 10-15 év múlva, majd az akkori fiatalok meg­előznek .. . Hát ezért kell ta­nulni, hogy az élen marad­hassak . .. Valahol az élen, a magam mércéje szerint. Soós István Kozma Ferenc Karcagi László Huszonöt éves. Élettapasz­talata azt mondatja: amíg fiatal az ember, élni akar, de de ha kéne is valami, akkor kevesebbszer ül a Ladába, busszal jár be dolgozni, s a o Karcagi László keménykö­tésű, Határozott ember, az az I ember, aki terveit tűzön-ví­zen án megvalósítja. Leg­alábbis az első benyomás ; ezt mondatja velem. Kertvá- j rosban a szülői házban la- I kik, egy leválasztott egyszo- j bős lakrészben, feleségével I és kétesztendős kislányával. Fizetése 4300—4500 forint.- Ennyi elég? Habozik a válasszal; őegy j ilyen provokációra nem ug- ! rik be.- Semmi esetre sem — I mondja aztán. - De úgy is j kéne nekem, ha ennyiből ' akarnék megélni. Négy éve mestervizsgázott, : úgy véli, munkájával elége­dettek. (Nem csak a vezetői, az ügyfelek is.) Igen jó, a kollektíva, s higgyem el, ez I az elsődleges egy munka- ] helynél.- Én aránylag szerencsés vagyok - mondja. - Egyelő­re lakásgondom nincs, s ez egy fiatal, családalapító em­ber számára elsődleges. Az­tán van 300 négyszögöl tel­kem, ott a konyhára valót magam megtermelem. Amikor azt kérdeztem, hogy mi terem a kiskertben, visszakérdez: mi nem? Mert I úgy talán könnyebb volna válaszolni. Vegyem úgy: a téli élelem nagy része mór i bespájzolva; krumpli, zöld- 1 ség, dió stb. . . Még mákot | is termelt. A 300 négyszög- | ölből 80 gyümölcsös.- Egyéb mellékfoglalko- : zás?- Az is akad. Iparengedélyt is szeretett i volna kiváltani, de ahhoz j előzetesen nagyobb tőke kell. Pár százezer forint.- Én úgy vallom: aki nem fél a munkától, az ha nem is fényesen, de tisztessége­sen megélhet. Az találhat perspektívát. Pintér József Mikor fiatal az ember, ha nem 25 évesen? S mi­kor gondtalan, vagy gondokkal teli —, ha nem ép­pen 25 évesen? Magamban morzsolgatom e kérdé­seket, miközben három fiatalembert próbálok arról faggatni, miként látják mai világunkat. Karcagi László, Pintér József és Soós István munkatársak, a VILLGÉP Diósi úti autójavító bázisának lassan-las- san törzsgárda tagjai. Vajon számukra mit jelent ez a szó: érvényesülni? kém is kell belőle részt vál­lalnom, passzív szemlélődő nem lehetek. Ezt tudom. Pintér József fizetése 4000 I forint. Ha megnősül, valami egyéb után is kell néznie.- Talán elmennék gépko­csi-oktatónak? - kérdezi in- j kább magától, mint tőlem. I Mindenesetre a fix fizetésre i hagyatkozni nem lehet. Szóba kerül, hogy egye- i seknek több van, másoknak ; meg kevesebb. A pénz a pénzt hozza ...- Én nem irigylem senki­től éeoi a jólétet. Nyilván, van, akipek nehezebb, van, j akinek könnyebb a startja. Inkább megpróbálok fölzár­kózni valahogy... Aztán elneveti magát:- Mire nyugdíjba megyek, j sikerül is... Q Soós István pécsi fiú. Édes- j apja mérnök, édesanyja pe­dagógus.- Amikor tanulnom kellett volna - magyarázza -, akkor fontosabb volt a Balaton, | meg a haverok. Volt néhány i év üresjárat... Ma karosszé­ria-lakatos vagyok, nős, s van egy fogadott lányom. Saját házában lakik: úgy vették, most bővítik, korsze­rűsítik. Még egy szobát szeretnének kialakítani, meg a központi fűtést bevezetni. !- Eddigi életem két rész­re osztom. A katonaság előtti ; és utáni szakasz. Az utóbbi- , ra büszkébb vagyok. Mondja, a fizetése 3500 és 4500 forint között mozog a Előtérben a háttérüzem Null-széria nélkül Egy komlói völgyben szeré­nyen húzódik meg a Mecseki Szénbányák Központi Gépüze­me. Legalább annyira illeszke­dik a tájhoz, mint amennyire szolgálatkészen idomul a'nagy ügyhöz: a feketeszén sok gonddal járó kitermeléséhez. Feladatuk: olyan gépeket, al­katrészeket, szerkezeteket, be­rendezéseket gyártani (szerelni, javítani), amelyek a föld alatti munkát segítik. Ilyen például az életmentő készülék apró, de — kell-e mondani? — létfon­tosságú alkatrésze, a törőcsap; ilyen a 90 cm átmérőjű „ejtő­cső", a bánya „csőpostája”, és ilyen egy bonyolult, sok alkat­részes aknorakodó is, amely szenet továbbít a felszínre. Újításaiknak, műszaki találé­konyságuknak híre van — jó híre! Minden, helyzetükből kö­vetkező nehézség ellenére, új meg új műszaki megoldásokat találnak, kísérleteznek ki, amelyeket nemcsak a mecseki szénbányászok használnak szí­vesen, hanem pl. a bakonyi bauxitosok is. És korántsem csupán az érdeklődés fokozá­sára emlegetjük a nehézsége­ket! Bizonyítékul hadd idézzük fel munkájuk két alapvető vo­nását. Az egyik: amit csinál­nak, annak a hosszas kipró­bálására nincs mód. Itt nincs „null-széria", egy bányagépnek jónak kell lennie. A másik: egy másfél-kétórás üzemzavar „ára" a bányában több száz ton­na szén, vagyis megfizethe­tetlen ... A többit mondják el ők maguk... Lang Adóm főmérnökhe- lyettes, műszaki csoportvezető: — Komoly követelményeket állítunk egy-egy dolgozó elé. Mindenekelőtt azt, hogy uni­verzális legyen, sokféle problé­mát meg tudjon oldani, s amit megcsinál, az szakszerű, pon­tos legyen. Ráadásul gyorsan is kell dolgozni, mert nem mindegy, hogy pl. egy 2-3 ko­sos rakodó elkészítése, átfutá­sa egy év, vagy csak két hó­nap. Végül, de nem utolsósor­ban, annak, aki itt dolgozik, önállónak, találékonynak is kell lennie. Egyrészt azért, hogy ha tervmódosításra van szükség, esetleg a szolgálati út megke­rülésével rögtön ahhoz fordul­jon, aki illetékes az ügyben. Másrészt, hogy önállóan képes legyen akár egy műszaki terv módosítására is... — Gyakran van erre szük­ség? — Nálunk a gyártás —r a legkülönbözőbb okokból — egyenlő a folyamatos tervmó­dosítással ... Scheiner Ernő, az üzem ver­senyfelelőse vázolja a verseny­mozgalmak helyzetét. Tizen­nyolc brigádjuk közül főleg az ifjúságiak törik a fejüket szí­vesen az új műszaki megoldá­sokon. Az üzemi FMKT nem „kitalál", hanem „csak" ösz­tönöz, mozgósít, azt viszont okosan, hatásosan. Ennél is többet nyom a latbqn, hogy nagy gonddal szervezik meg az üzemben a fiatal, pályakezdő műszakiak beilleszkedését. Mód­szerük egyszerű: bárki bárhon­nan jön, s az üzemben bármi­lyen helyre kerül, kezdetben a forgácsolóban vagy a szerelő- csarnokban kell dolgoznia leg­alább két hónapot... — Egyszóval — nyomatéko­sba Lang Ádám — fiatal mű­szakijainktól igen precíz és bo­nyolult munkát várunk. A fő bajunk az, hogy ilyen követel­mények mellett nincs módunk őket megtartani. Egy-két éven belül elmennek a bányába ... Érthető — hiszen itt mit kap­nak? Háromezer forint kezdő fizetést, és olyan lakást, amj- ből az aktív bányászok már ki­költöznek. S mit kapnak ott? Negyven százalékos leszállási pótlékot és összkomfortos la­kást — azonnal! Ott a műsza­ki követelmények is alacso­nyabbak. Kis túlzással azt mondhatnám: nálunk egy fia­talember megtanul szerelni pneumatikus alkatrészeket, haj­tóműveket, csapágyakat és vas­szerkezeteket, lent, az akná­ban viszont elegendő, ha ke­zében egy villáskulccsal meg egy kalapáccsal végigjárja a sűritettlevegő-hólózatot... Dr. Lábó Gábor a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemről került az üzembe. Nagy mun­kán dolgozik, olyan — három részből álló — kaparószerke­zet motorjának prototípusán, ami lényegesen könnyebb, mint „elődei”, és jobban is dolgozik. — Nem az anyagiakban és nem is a lakáskérdésben látom a fiatal műszakiak helyzetének legfőbb problémáját — mond­ja —, hanem a szervezettség­ben. Lassú az új dolgok kivi­telezésének menete, módja; a belső ügymenet, az üzemi bü­rokrácia nagyon megnehezíti, tgv kísérleti műhelyre lenne szükség, néhány szakmunkás­sal, univerzális gépekkel, ahol a megkapott terveket azonnal kipróbálhatnánk ... Fábos József forgácsoló azok közül való, akiktől a fizikai munkán felül mindig valami szellemi többletet is kap az üzemvezetés. — Műszaki színvonalunk to­vábbi emelésének többféle akadályát látom, tapasztalom — mondja. — Egyrészt azt, hogy a gondolkodó, újat akaró emberek nincsenek erkölcsileg úgy megbecsülve, mint kellene. Ezen főleg azt értem: ne csak akkor találjanak meg a főnö­kök, amikor gond van, hanem néha máskor is. A másik prob­léma, hogy borzalmas a bürok­rácia; egy rossz rajz lejön né­ha egymás után ötször is. Vé­gül az is baj, hogy mi, gép­üzemiek csak akkor kerülünk szóba, ha probléma van, vagy­is hiába küzdünk, kapaszko­dunk, mégis a bánya mostoha- gyerekei vagyunk... S ebben a felnőtt, sok újra, jóra képes üzemben így tart­ják ezt mások is. Varga János Szénégetők A Vértesi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság szerződéses vál­lalkozásban égettet faszenet. A gazdaság adja a szükséges fa­anyagot, csomagoló eszközt, és vállalja a szállítást, valamint az értékesítést. A bakonyi szén­égetők havonta hat boksát - 16-17 teherautónyi faanyagot — égetnek ki, amelynek jelentős részét Franciaországba és Ausztriába exportálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom