Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)
1982-11-27 / 326. szám
Átlépjük-e a bűvös kört? Lakás — mobilitás — innováció Alit várhatnak az üzemek az új rendeletektől? mólnak a lakáskérdés „megoldásának" követelményeivel, meg azzal is. hogy ezenközben az eddiginél jobban, következetesebben figyelembe kell venni az innovációra, mobilitásra leginkább igényes, új értékeket teremtő gazdasági esz- ségek jogos igényeit. Varga János Emlékezés FürstSándorra Fürst Sándorra, a munkás- mozgalom láemelkedő személyiségére emlékeztek pénteken szülőfalujában, a Vas megyei Rum községben, születésének 79. évfordulóján. A község párt, tanácsi, társadalmi szerveinek vezetői, kiszesek és úttörők, a szombathelyi járás, valamint a megyében dolgozó, Fürst Sándor nevét viselő szocialista brigádok küldöttei helyezték el a megemlékezés virágait a mártír szülőházánál, amely mintegy másfél évtizede Fürst-emlékmúzeum. A közlekedési akcióhónap tapasztalatai Ittas vezetés, gyorshajtás Félmillió forint bírság Mint minden esztendőben, idén is. két alkalommal rendezett egy-egy hónapig fokozott közlekedési ellenőrzést a rendőrség önkéntes rendőrök, MÁV- alkalmazottak, a KPM autófelügyeletének munkatársai és Volán-ellenőrök bevonásával. Tudják-e, mik azok a „fejvadász-társaságok"? Nem a vadnyugatra, indiántörténetekre, még kevésbé a modern terroristákra gondolok, hanem a fejlett ipari országok, ban található olyan ügynökségekre, amelyek egy-egy cégnek egy-egy új munkához, feladathoz képesek, hajlandók rövid határidőn belül a legjobb szakembereket, azaz a bennük megtestesülő szabad szellemi kapacitást megszerezni. Egyre szaporodó jelek, jelzések mutatnak arra, hogy ez a módszer nálunk is legalábbis elgondolkoztató. A minap egy Finnországba „exportált" agrárszakemberünk nyilatkozott a rádióban arról, hogy s mint honosította meg az általa kikísérletezett burgonyafajtákat a zimankós északon. Korábban egy ipari miniszterhelyettes nyilatkozatát hallottam, hasonló témában. Gazdasági életünkben — mondotta — komolyan fel kell készülni arra, hogy mindenütt, ahol szükséges, ap- róbb-nagyobb team-ek, munkaközösségek alakuljanak — meghatározott, rövidebb vagy hosszabb távú céllal —, olyanok, amelyek képesek erősen koncentrálni a — műszaki, köz- gazdasági, kereskedelmi — szellemi energiát. Hiszen — egyik vezető közgazdászunk szavaival — „egy sajátos többletre kell szert tennünk: új felismerésekre műszaki és gazdálkodási területen, új módszerekre, melyek megoldják a „hogyan?" problémáját, újfajta emberi kapcsolatokra, melyek megszakítják a sablonná vált mintát." Igen ám, de az innovációnak — mert erről van szó — van egy fontos előfeltétele, amiről ez idáig keveset beszéltünk: a megfelelő mobilitás. A szó szociológiai értelmében: társadalmi osztályok, rétegek közötti mozgás — köznapi értelmében azonban annyit jelent: mozgás, áttelepülés városok, vidékek vagy akár országrészek között. Az ütemes, gyors gazdasági előrehaladás feltételezi az ehhez szükséges szellemi potenciál — a specialisták, a jól képzett emberek — szabad és célirányos mozgását a települések között. Az üzemeknek, vállalatoknak persze korábban is megvoltak a — korlátozott —• lehetőségeik egy-egy fontos szakember letelepítésére. Az építés, építtetés, a vásárlás vagy annak támogatása, a szolgálati lakás vagy a tanácsi lakásépítési kontingens egy bizonyos százaléka mind ezt szolgálta. Ezek az adottságok azonban mind nagyon változók és bizonytalanok voltak, attól függően, hogy a vállalati eredmény. a gazdasági-pénzügyi szabályozás mit és mennyit tett egyáltalán lehetővé. Nagyon l'ülönböznek ebből a szem- oontból a sokezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalatok lehetőségei a közép- vagy kisüzemekétől. Az előbbieknek módiuk nyílt arra Is, hogy központilag elosztott forrásokból és saját elhatározásból maguk építkezzenek, éoíttessenek. A közép- és kisüzemek viszont szinte kizárólag saját erejükre támaszkodhattak, p%diq a gazdasági érdek azt diktálná, hogy épp a mozgékonyabb, a piaci viszonyokra gyorsabban, rugalmasabban reagálni tudó üzemek, szövetkezetek élhessenek az eddiginél jobbon az innováció és a mobilitás révén elérhető lehetőségekkel. Milyen kedvező változás várható e tekintetben az'új lakásrendeletektől? Egyrészt mindenképpen segítheti a letelepítési gondok megoldását már az is, hogy a jövőre életbe lépő jogsza&ályok szabadabbá, rugalmasabbá teszik a lakások cseréjét, adás-vételét, s ez nyilvánvalóan kihat a mozogni szándékozók elképzeléseire, lépéseire. Az új jogszabályok másik fontos célja, hogy felszabadítsa a társadalom meglévő, de kötött, korlátozott erőit a lakásépítésre — nem utolsósorban a munkahelyek, a munkáltatók erejét is. Így a vállalatoknak a jövőben nemcsak arra nyílik lehetőségük, hogy az OTP-n keresztül visz- szg nem térítendő támogatást, illetve kamatmentes kölcsönt nyújtsanak dolgozóiknak, vagy átvállalják oz OTP-től a kedvezményes hitel, bankkölcsön, illetve az építtető saját anyagi fedezetének egy .részét, hanem arra is, hogy gép- vagy fuvarkölcsönzés, a karbantartó brigádok munkájának jobb kihasználása, vagy akár a szocialista brigádok révén is segítsen például a félkész házak, lakások befejező munkálataiban. Mindez persze csak szükséges, de nem elégséges előfeltétel. Olyan szabályozásra is szükség van — egyebek közt —, amely előírja, hogyan képezhető megfelelő pénzügyi alap e támogatásokra a vállalatoknál. Nyereségük felosztásának egyik legfőbb előírása jelenleg még az, hogy csak az „adózott” nyereség utáni részt lehet szabad elhatározásukból felosztani részesedési és fejlesztési alapra. „Ha állami tartozásuk van, márpedig van, a képződő nyereségből először ezt kell kifizetni, aztán tartalékalapot képezni, és csak ezután beszélhetünk arról, hogy felosztjuk a maradékot nyereségre és fejlesztési alapra" — mondotta egy vállalati vezető. Szép, szép, mondhatná valaki, de hogyan lesz ettől, ebből több új lakás? A kérdés jogos, mert arra az ördögi körre utal, ami korábbi társadalmi gyakorlatunkban a lakáskérdéssel: a mobilitás fő feltételével kapcsolatban kialakult. Vagyis: nem tudtuk elősegíteni az innovációt leginkább szolgálni tudó szakemberek mobilitását, mert nem volt annyi lakás, amennyi ehhez kellett volna. Ugyanakkor, épp ezért — a kör másik „oldalán” — nem is tudtunk annyi új értéket létrehozni a gazdasági életben, amennyi elegendő lett volna e feltétel kialakításához. i A közigazgatásnak, amely továbbra is a lakáselosztás fő gazdája, letéteményese marad, a jövőben jobban, következetesebben kell képviselnie az országos gazdasági érdeket a helyi, területi lakásgazdálkodásban is. Ehhez egy-egy településen célszerű kialakítani egy egységes és ugyanakkor rugalmas „letelepítési politikát”, azaz — a vállalatokkal, üzemekkel közösen — olyan ér- dekütköztetö és -egyeztető fórumot, melyen — törekvéseik, sikereik súlyának meqfelelően — nemcsak a nagy-, hanem a közép- és kisvállalatok igényei is hangot, teret kaonak. Megkívánhat ez — másfelől — bizonyos jogszabálymódosításokat is, vagy akár olyan irodák, kisvállalkozások létrehozását, amelyek — kellő ellenőrzéssel — a vállalati lakásigények kielégítésén, szervezésén munkálkodnak. Az új lakásrendeletek betűje és szelleme lehetőséget ad ahhoz, hogy átlépiük a „bűvös kört". Persze, eETTez gyökeresen más gondolkodásra, nagyobb együttműködésre — ha úgy tetszik: innovációra van szükség a lakáskérdés tekintetében is. Olyan kezdeményezésekre, amelyek egyszerre száÚszó vendégfogadót alakítottak ki két, már korábban nyugdíjba vonult öreg hajóból, a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói. A Délibáb személyhajó és a Mecsér tanyahajó több évtizeden át szolgált a Tiszán és hazánk más folyóin. Az egymillió forintos költséggel felújított és nértiiképp átalakított, modernizált hajók a kiskörei vízlépcső térségében szolgálnak majd idegenforgalmi célokat. A tanyahajó 20-25 személy kényelmes szállóhelye, a Délibábon pedig büfé, társalgó, nappali pihenő várja a vendégeket. ...az emberek azt mondják, hogy most nem cserélnék velük Felkészülés a gyakorlat előtt Fotó: Erb János Menteni kötelességed bák-bányára került, ahol több mint egy évtizedig fejlesztéssel foglalkozott. Az új gépek egész sora került ezalatt a bányába. Fejtőgyalu, az önjáró fejtésbiztosító és jövesztő berendezések, rakodógépek egész sora ... A bányaudvari gyakorlatozástól a föld alatti beszerelésig, az üzemeltetésig részt vett a bányászok betanításában, a gépek megismertetésében. Később Béta-bányán szel- lőztetési vezető volt, majd pályázat útján nyerte el mostani beosztását. Még 1969-ben letettem a bányamentő vizsgát — mondja. Az elmúlt másfél évtized alatt már voltam üzemi mentőcsapat-parancsnok és helyettes is. így főállásban azonban más! Az emberekkel, oktatásukkal, továbbképzésükkel, ■munka- és életkörülményeikkel, a milliós értékű eszközökkel és persze elsősorban fő feladatunkkal, a gyors, eredményes mentéssel egyaránt kell foglalkoznom. Például a bányamentő állomáson egy hé. tig éjjel-nappal itt él egy raj. (öt bányamentő) Magasszintű továbbképző oktatást kell biztosítani számukra gyakorlatokon és az oktatóteremben egyaránt. Az is szükséges azonban, hogy szabadidejükben szórakozhassanak, hiszen még egy korty sört sem ihatnak. Legalább fotelból és ne faszékből nézzék a tévét, nyáron •kempingágyakon pihenhesse, nek a napon. Ha riasztás van, úgyis egy percen belül indulunk, nem kell a fegyelemhez feltétlenül laktanyai körülmények között élniük... * A Mecseki Szénbányák éven. te csaknem tízmillió forintot költ bányamentésre, ezenkívül a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete is hozzájárul a költségekhez, baleset esetén innen riasztják a mentőket, bár ezeknél a vállalatoknál is vannak kiképzett bányamentők, összesen 735 — csak a Mecseki Szénbányáknál 646 kiképzett bányamentő dolgozik. Műszaki dolgozók, fizikai munkások, vájárok, villanyszerelők, ácsok, kovácsok, mozdonyvezetők, lakatosok ... Az idén csak az első félévben 49 bevetésen voltak, 13 alkalommal életmentéshez riasztották a bányamentőket, tíz embert élve, hármat sajnos holtan hoztak k| a bányákból. Mindketten fáradtak. Mindketten tagadják. Pekarek Géza harmincnyolc esztendős és harmincegyszer járta körbe a Mecseki Szénbányák István-aknai központi bányamentő állomásá. nak gyakorló füstkamráját, kc-z- ben százötvenszer emelte fel o súlyzót. Brandt János (éppen tíz évvel fiatalabb társánál) tizenhétszer járta végig a 175 méter hosszú, három szintes, a nehéz bányabeli körülményeket utánzó, füsttel telített „kínzókamrát”, közben 215 alkalommal húzta fel a csigán függő húsz kilónyi súlyt. Száz húzásnál teljesít a bányamentő annyi munkát, mint egyszeri körbejárással. Több mint tizenkét kiló a bányamentő •készülék, amelyet nem is súlya miatt nehéz a gyakorlókamrában hordani, hanem inkább a szűk mesterséges akadályokon ■nehéz vele átmenni. Néha úgy összeszűkül a vágat, hogy le kell a készüléket csatolni, közben azonban a lélegeztető tömlőt erősen a fogak közé kell szorítani, egyetlen szippantás is a füstkamra levegőjéből szén- monoxid-mérgezést okozhat. Már a második, harmadik kör után forró levegőt szív a mentő. Kipróbáltam jó néhányszor: eleinte úgy éreztem, kigyullad a tüdőm. Az első óra után egyre gyakrabban kell nyomkodni a pótadagoló szelepet, bár minden mentő tudja, hogy a többletoxigén csak amolyan illúzió. Guth Ferenc, a Mecseki Szénbányák központi bányamentő állomásának parancsnoka negyvenegy esztendős, január 1. óta tölti be ezt a tisztet. — Apám is bányász volt, negyedszázadon keresztül járt a nagymónyoki bányába, más választásom nekem sem lehetett akkoriban, mint a bánya. A vájáriskoia elvégzése után azonban makacs természetem nem engedte, hogy abbahagyjam a tanulást, Pécsett elvégeztem a bányaipari technikumot is. A félmunkát sosem szerettem, gondoltam, hogy akkor már a diplomát is meg- szerzem. így aztán 1967-ben üzemmérnökként tértem vissza bányásznak. Érdemes voKt. A vájáriskoia is hasznos volt, a mérnöknek is jó tudni milyen nehéz egy leesett csillét visszatenni a sínre, ismerni a lapátot, a fejtőkaíapácsot, a fejszét. Guth Ferenc Vasasról ZoFél év alatt 9385 'órát voltak munkában a mentők, ezenkívü félszáznyi próbariadó alkalmával rohantak, azzal a tudattal, hogy tűzbe, vízbe, omlásba kell társaik után menni . . . Hauck Ferenc, a Központi Bányamentő Állomás főműszerésze több mint három évtizedet töltött már itt. Ezalatt egész sor új műszer, eszköz került a bányamentők birtokába. Egy oxigénmérőt mutat. — Ezt még a NASA fejlesztette ki, oz amerikai űrhajókon alkalmazták, vagy talán még ma is ezzel dolgoznak, olyany- nyira korszerű. Most tesztelnek a pécsi Honvéd Kórházban egy új típusú újraélesztő készüléket, amely talán harmadnyi súlyú, mint a régi, gázokkal fertőzött területen is lehet alkalmazni, a phulmotort pedig csak tiszta levegőn. A bányamentő-készülékeket most is a megbízható nyugatnémet Drö- ger cégtől vesszük, de nemcsak két órát dolgozhatnak a bányamentők, hanem ennek kétszeresét. pedig csaknem négy kilóval könnyebb, mint a régi. A mentés látszólag alig változik, pedig a mostani bányamentőknek más eszközökkel, másként, más körülmények között kell ma már dolgozni, mint mondjuk egy évtizede is. * Brandt János, a szászvári bányaüzem szellőztetési vezetője, az ottani bányamentőcsapat parancsnoka elégedetten nézi az újonc bányamentők gyakorlati eredményeit. Harmincezer méterkilogram vagyis 300 kJ munkát kell négy óra alatt a füstkamrában teljesíteniük. Huszonnyolc új szászvári bányamentő dolgozik a gyakorlótáróban (december 1 -én, lesz a gyakorlati vizsgájuk), valamennyien alaposan túlteljesítik az alapszintet. Brandt János csillésként kezdte a szászvári bányában, munka mellett végezte el az egyetemet és lett bányamérnök. Fia, az ifjabbik Brandt János közlekedési és távközlési főiskolát végzett, műszaki beosztásban, fejlesztőként dolgozik. Pekarek Géza lakatos — a bányamentő csapat aligha lehet ma már meg jó lakatosok nélkül. Mind. kettejüktől azt kérdem, hogy o bányamentő tízparancsolatból melyiket tanulták meg legelőbb. — Menteni kötelességed — mondják szinte egyszerre .. . Lombosi Jenő Ezúttal az októberi akcióhónap baranyai tapasztalatairól számolunk be. Az egy hónap alatt összesen 31 117 járművet és vezetőt ellenőriztek, melynek során 1445 szondát használtak fel. S egy figyelemreméltó adat: a fújások után 253 szonda szí- neződött el különböző mértékben. Súlyosabb alkoholos befolyásoltságot 74 esetben mutatott a kristály, amit vérvétel követett. Elvonatkoztatva az adatoktól, szembetűnő annak ellenére, hogy a rendőrség és az MKBT propagandájából minden járművezető tudhatott a fokozott ellenőrzésről, milyen sokan vállalkoztak arra, hogy italoson vezessenek. Úgy tűnik, a gépjárművezetők egy részét semmi nem tudja visszatartani attól, hogy szesz fogyasztása után volánhoz üljenek. Pedig a büntetések sem csekélyek, de valahogy mégsem akar változni a helyzet, amit az is bizonyít, hogy a baleseti statisztikában, átlagban minden hetedik baleset közül egyben az ittasság is megállapítható. Az ellenőrzött járművek több mint felét műszakilag is megvizsgálták, s 742 alkalommal találtak valamilyen rendellenességet. Leggyakrabban a nem megfelelő világítással, a kötelező tartozékok hiányával volt gond. Környezetszennyezés miatt 24 jármű nem feleit meg, többnyire a rosszul beállított porlasztó és gyújtás miatt. Sok járművezetőt bírságoltak meg a helyszínen azért, mert az utat szeméttelepnek nézve a tejes- zacskóktól az ételmaradékig menet közben hulladékot dobtak ki a kocsiból. Ez a jelenség főleg a városokon kívül kezd elszaporodni. A szállítmányok ellenőrzésekor feltűnően sok pontatlan menetlevél kitöltéssel találkoztak a rendőrök és segítőik, de a lopás és a feketefuvar sem volt ritka. Az egy hónap alatt 1013 esetben tettek feljelentést, 632 alkalommal közlekedési szabálysértés miatt. Az okok között előkelő helyet foglal el a gyorshajtás — két nap három Traffipax mérte az előírt sebesség betartását — az elsőbbség meg nem adása, a szabálytalan előzés, a tilos jelzésen való áthaladás, az ittas vezetés, a műszaki hiba. Helyszíni bírsággal 3700 személyt sújtottak, a kirótt büntetés összege meghaladja a félmillió forintot. Emellett 24 jogosítványt és 77 vezetői engedélyt vontak be, A közlekedési akcióhónap a gépkocsitolvajokat sem riasztotta visz- sza, aminek az lett az eredménye, hogy három tolvajt tetten értek. Az utóbbi évek nagy tragédiái miatt ezúttal fokozottabban ellenőrizték a közút—vasút szintbeni kereszteződéseket, elsősorban azokat, ahol fényjelzőkészülék működik. Harminchat átjárót 259 alkalommal figyeltek, s a rendőrök, MÁV- szakemberek tapasztalatai el- keserítőek: 43 szabálytalanságot észleltek. E nagy szám arra készteti a rendőrséget, hogy az átjárók ellenőrzését ezután is kiemelten kezelje. Az akcióhónap keretében az egész megyében, de különösen Pécsett. Komlón és Mohácson nagy figyelmet fordítottak a gyalogosok közlekedésére. Velük szemben 146 esetben intézkedtek, elsősorban körültekintés nélkül való útra lépésért, szabálytalan áthaladásért. A közlekedési akcióhónap tapasztalatait összegezve elmondható, hogy javította a fegyelmet, s olyan jelenségekre is felhívta a figyelmet, melyek ellen a továbbiakban is küzdeni kell. Roszprim Nándor hétvége 5. Nyugdíjas hajók új szerepkörben
