Dunántúli Napló, 1982. november (39. évfolyam, 300-329. szám)

1982-11-27 / 326. szám

Ünnepség Pécs felszabadulásának évfordulóján Együttműködés a rendért, a biztonságért,atársadalmi tulajdon védelméért Csapatzászlót adományoz a Mecseki Szénbányák a Baranya megyei Rendőr-főkapitányságnak D valóság ismeretében írta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője Baranya munkásainak jelen­tős hányada dolgozik a Mecse­ki Szénbányáknál, mondhat­nánk: az ipar, az ipari mun­kásság reprezentánsáról van szó. Ezt hangsúlyozza Jenei Szabolcs személyzeti-szociális igazgató, amikor feltettük a kérdést: miért a Mecseki Szén­bányák Vállalat adományozza a csapatzászlót a Baranya me­gyei Rendőr-főkapitányságnak? Mélyüld kapcsolatok — Valóban, az előbbiekből szinte természetesen követke­zik, hogy a város felszabadulá­sának napján, november 29-én a bányászok adják a csapat- zászlót. Vannak persze ennek egyéb motívumai is. Az ugyan­is, hogy nálunk dolgozik a me­gye munkásságának 20 száza­léka, ez azt jelenti, hogy ha jó a Mecseki Szénbányáknál a közrend, megoldott a társadal­mi tulajdon védelme, akkor ez az általános megyei helyzet­képet is befolyásolja. Nem vé­letlenül szoros a kapcsolatunk a Baranya megyei Rendőr­főkapitánysággal. Úgy is mondhatnám: érdekünk nekünk a viszony további javítása. A csapatzászló adományozása nem jelent szerződéses viszonyt, de örülünk a kapcsolat mélyü­lésének. Hogy ez miért érde­künk, némi magyarázatra szo­rul. Említem elsőként a liász­programot. Indulásával egyre nő a védelemre szoruló társa­dalmi tulajdon. A Mecseki Szénbányák vagyona megköze­lítően 6 milliárd forint, a beru­házás során egyre-másra ér­keznek a nagy értékű beren­dezések, építési anyagok, ame­lyeket meg kell óvnunk. A Me­cseki Szénbányáknál önálló munkásőr-zászlóalj működik, a két fegyveres testület közötti barátság, együttműködés elmé­lyítése is a kapcsolataink szé­lesítését indokolják. Rendészek, önkéntes rend­őrök, munkásőrök: mindannyian szóba kerülnek, ha a bánya hétköznapjairól beszélünk. Az önkéntes rendőrök száma csak­nem félszáz, a rendészek szá­ma is negyven körül van. Állan­dó a feladat, amelyről Szeré­ny i György főrendésztől hallot­tuk: — Azt kell mondjam: a ve­zérigazgatótól a részfeladatok­kal megbízott rendészekig, tár­sadalmi aktíváinkig — ők egyébként több mint 400-an vannak — nálunk mindenki rendkívül nagy gondot fordít a társadalmi tulajdon védelmé­re. Dicsekednem kell az adat­tal: a Mecseki Szénbányák több milliárdos vagyonához ké­pest a társadalmi tulajdonban egy-egy évben okozott 15— 20 000 forintos kár eltörpül, s ennek is megtérül a fele. 6. HÉTVÉGE A legfontosabb feladatunk egyébként a rendészeti mun­kában a megelőzés. Jók az eredményeink, ha gondunk van, akkor elsősorban az üzemeken kívüli területeken. Innen el-el- tűnik építési anyag. Minden­esetre ekkora vagyont csak képzett emberekkel lehet véde­ni, s a rendszeres oktatásról gondoskodunk is. Nincsen ne­hézségünk a rendész-utánpót- lással, fiatal a gárda. — Minden hónapban min­den rendész jelentést ad a tár­sadalmi tulajdon védelmének helyzetéről, persze a maga te­rületéről. Akkor is, ha nem tör­ténik semmi. így az igazgató­ság szinte napról napra követ­ni tudja ennek alakulását — mondja Szabó Géza vállalati rendészeti előadó. — Egyéb­ként az ilyen nagy értékű be­rendezéseknél, mint amilyenek a Mecseki Szénbányáknál van­nak, nem is annyira a lopás, hanem inkább a rongálás meg­előzése a fő feladat, az állag- megóvás biztosítása. Már a rendészektől is sokat hallani a szénbányák munkósőr- egységéről. Tóth Tibor parancs­nok csak megerősíti e kapcso­lat szorosságát. — Például azzal, hogy több esetben munkásőr a rendész. A kétféle feladat, megbízatás tehát összefonódik. A munkás­őrök jelenléte a Mecseki Szén­bányáknál — egy nem régi értékelés szerint — meghatá­rozó: élen járnak a termelés­ben, elsők a kommunista szom­batok szervezésében, példát mutatnak a politikai, társadal­mi rendezvények előkészítésé­ben, lebonyolításában. Vagyis: tettekre váltják mindazt, ami szóban van összefoglalva mun- kásőr-esküjükben. Az egységparancsnok szobá­jának falán számos oklevél, amelyek közül az egyiket lemá­solom: „Az 1979-es kiképzési évben elért eredményekért A megye legjobb önálló egysége kitüntető címet és a vele járó serleget kapta." — Most is elégedettek lehe­tünk személyi állományunk kép­zettségével, harckészültségé­vel. Munkásőreink döntő több­sége több mint 10 éve tagja a testületnek, képzett, nagy gyakorlattal rendelkező embe­rek, akik bármikor képesek bo­nyolult feladatok megoldására. Jó példával szolgált erre a kö­zelmúlt Zengő '82 elnevezésű gyakorlata, amelyen két alegy­ségünket is bemutató-feladattal bízták meg, s hajtották ezt vég­re parancsnokaink nagy meg­elégedésére. II csapatzászló - jelkép — A csapatzászló — hallot­tuk dr. Gyöngyösi János főkapi­tány-helyettestől — jelkép: a párthoz való hűségnek, a nép szolgálatának, a becsületes­ségnek, a törvényességnek és áldozatkészségnek a jelképe, s számunkra egyúttal jelenti az elődök forradalmi harcának folytatását, a haladó hagyo­mányok ápolását, az interna­cionalizmus eszméjének erősí­tését is. S hogy miért a Me­cseki Szénbányák Vállalat az adományozója? Hosszú évekre nyúlik már vissza a vállalat és a megyei rendőr-főkapitányság közötti együttműködés. Közvet­lenül a felszabadulást követő években, a megalakuló új de­mokratikus rendőrség magját a bányászok adták Pécsett és Baranyában. Együtt dolgoztak a közrend, a közbiztonság meg­teremtéséért, az ország újjá­építésén. 1956-ban az ellenfor­radalom leverésében a bányá­szok tevékenyen részt vettek a rendőrségi karhatalmistákkal együttműködve. — Természetesen napjaink­hoz kötődő területei is vannak a közös munkának. A szénbá­nyák munkásőregysége közre­működik a megye és a város közbiztonságának fenntartá­sában. Sok olyan bányában dolgozó önkéntes rendőr van, akik a rendőri munkának szinte minden területéből kiveszik o részüket: a közrend és a köz- biztonság fenntartásában, a közlekedésbiztonsági munká­ban, a társadalmi tulajdon vé­delmében. Ugyanakkor mindennek van egy másik oldala is. A Baranya megyei rendőrök esküvel vál­lalt kötelezettségüknek tekintik a rend biztosítását, a lakos­sággal való jó kapcsolat meg­teremtését, fenntartását. Ami­kor minden erőfeszítésük a bűn- cselekmények megelőzésére, felderítésére irányul, ezzel — egyebek mellett — azt is biz­tosítják, hogy a bányában dol­gozók rehdkívül nehéz fizikai munkájukat annak tudatában végezhetik, hogy családjuk, va­gyonuk biztonságban van. Együtt a társadalommal A csapatzászlót szalagok dí­szítik majd. A szalag az éke, tartalommal rendelkező dísze a csapatzászlónak. Azok a szer­vek, amelyek a szalagot kötik, ezzel elismerik a rendőrség munkáját. Büszkék lehetünk arra, hogy a szalagokat ado­mányozók Baranya megye egész társadalmát képviselik. — Mire kötelezi a megyei főkapitányságot a csapat- zászló? — Alapfeladataink még jobb ellátására. A párt politi­kájának végrehajtására és a végrehajtás segítésére, a szo­cialista törvényesség betartásá­ra és betartatására, a lakosság nyugodt életkörülményeinek biztosítására. A csapatzászló átadási ün­nepsége hétfőn, november 29- én, Pécs felszabadulásának 38. évfordulóján, délután 2 órakor lesz a POTE aulájában. Kitüntetett helye van a kultúrát hordozó eszközök között a könyvnek. Gorkij azt vallotta, hogy mindazt, amit elért, a könyveknek kö­szönheti. Azt hiszem, sokan magukénak mondhatják ezt a vallomást ma is, annak el­lenére, hogy azóta széles körben elterjedtek a nagy­hatású telekommunikációs eszközök. Az élő szó mellett viszont napjainkban is a könyv szól a legközvetleneb­bül az emberhez. Megvan az a „képessége", hogy való­ban bensőséges, maradandó hatású kapcsolatot teremt­sen a gondolkodó, cselekvő emberrel. A könyveknek azonban — kiváltképpen a politikai mű­veknek — nemcsak általános humánus értékük, hanem időhöz és helyhez kötött konkrét szerepük és hasznuk is van. Különösen jól érzé­kelhető ez gyorsan változó és feszültségektől terhes vilá­gunkban. A bonyolultabb, nehezebb körülmények hal­latlanul megnövelték a tár­sadalom tájékozódási igé­nyét. Az emberek minden eddiginél jobban várják a hiteles szót, a világos orien­tációt. Persze nem volna he­lyes, ha ezt pusztán tájé­koztatási kérdésnek tekinte­nénk. Aligha bizonyulna ele­gendőnek, ha csak a napi információ bővítésére töre­kednénk. Mind többen sze­retnénk ugyanis önállóan el­igazodni az események tör­ténelmi-társadalmi hátteré­nek, elméleti-tudományos összefüggéseinek mélyebb megismerése és megértése alapján. Az ehhez szükséges ismereteket pedig elsősorban a könyv — nem kis részben pedig éppen a politikai könyv — nyújthatja. A politikai mű aktuális szerepéről, az érdeklődés mai irányáról szólva látnunk kell azt is, hogy az emberek tá­jékozódási, eligazodási igé­nye növekvő színvonalú poli­tikai kultúra bázisán erősö­dött fel. A mostani nehezebb hely­zetben tűnik ki igazán, meny­nyire beértek az elmúlt ne­gyedszázad helyes politikájá­nak, a szocialista demokrá­cia gyakorlatának eredmé­nyei. Mert javarészt ennek a politikának és gyakorlatnak köszönhető, hogy a magyar társadalom nagy többsége — a feszítő körülményeket érzékelve is — felnőtt mó­don, nyíltan és reális szem­lélettel képes vitázni, véle­ményt mondani a politika nagy kérdéseiről. A cselek­vés szándékával keresi, igény­li a választ személyes prob­lémáira, egyszersmind az országos „sorskérdésekre”. Nem túlzás azt állítani, hogy a mai keményebb fel­tételek szorításában tapasz­talt és igényes közvélemény előtt kell naponta vizsgáz­tok mindazoknak, akik fe­lelős posztokon dolgoznak ebben az országban. Nö­vekvő felelősséggel járó po­zícióból ugyanúgy vizsgázik napról napra a politikai könyv szerzője, szerkesztője is. A társadalmi szükséglet, az olvasói igény a szerzőtől, a kiadótól egyaránt megkö­veteli a magasfokú politikai érzékenységet, a tisztánlá­tást, az elméleti igényességet és bátorságot, az elkötele­zett, pártos állásfoglalást, az ösztönző útmutatást, a való­ság tisztességes feltárásából, marxista—leninista elemzé­séből kinövő meggyőző erőt, s nem utolsósorban a sza­batos, érzékletes, szép ma­gyar stílust, a szemléietessé- get és az ízléses kivitelt. Jó, hogy mind nagyobb számban forognak közkézen tartalmas, igényes politikai művek. Hasznos eszközei, se­gítői a politikai, ideológiai tevékenységnek. Rendkívül je­lentős a politikai könyv sze­repe a párt politikájának is­mertetésében, megértetésé­ben, a tömegek bizalmának, támogatásának megnyerésé­ben. S ettől elválaszthatat­lan, alapvető funkciója a párt eszmei-politikai egysé­gének szolgálata, a részvé­tel a párttagság felkészíté­sében, képzésében és to­vábbképzésében. E két funkció szoros egy- másmelletlisége, kölcsönös összefonódása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy le­omoljanak a korábbi válasz­falak „elit” és „populáris”, „bennfentes” és „kívülálló" politikai kultúra között. Hogy a társadalom valamennyi ré­tegéhez eljussunk a politi­kai irodalommal és az ér­deklődés, a felkészültség sze­rint differenciált, de eszmei­tartalmi szempontból alapve­tően egységes, marxista—le­ninista politikai szemlélet váljék uralkodóvá és erősöd­jön tovább. A könyvben és a könyv ál­tal folytatott ideológiai-poli­tikai tevékenység különösen jelentős és aktuális feladata a társadalom szocializmus­képének formálása. Ismere­tes, hogy ez a kérdés két ok miatt vált nagyon időszerű­vé. Részben, mert nincs tel­jes szinkron a szocialista épí­tőmunka mai szükségletei és feladatai, valamint a koráb­ban kialakult és a társada­lom egyes rétegeiben stati­kussá vált szocializmus-kép között. A szocializmus lénye­ge nem változott, de változ­tak a konkrét probléméi és lehetőségei. A korábbiaknál bonyolultabb körülmények között, gyakran új megoldá­sok keresésével lehet csak kiaknázni a szocializmus elő­nyeit. Ezért a közvélemény­ben élő szocializmus-képet jobban hozzá kell igazítani a szocializmus mai valósá­gához. Ez is feltétele, hogy a társadalom reálisan fogal­mazza meg igényeit, ponto­sabban, világosabban érzé­kelje saját tennivalóit, a ne­hezebbé vált utat járva se veszítse szem elől a szocia­lizmus perspektíváit. Mindez azért is igen lé­nyeges, mert a szocializmus ellenségei támadást indítot­tak társadalmi rendszerünk ellen. Minden nehézséget és ellentmondást, amelyet nem ismerünk fel, és amelynek nem kezdünk hozzá a felol­dásához, minden tétovázást és bizonytalanságot azonnal felhasználnak a szocializmus lejáratására. A másik ok te­hát, amiért a szocializmussal ideológiai szinten foglalkoz­nunk kell: az ideológiai osz­tályharc kiéleződése. És ezen a területen is hallatlanul nagy, sokszor még alig ki­aknázott tartalékaink van­nak. Mindenekelőtt abban, hogy a társadalom az ed­digieknél jobban megismer­je és megértse a szocializ­mus történelmi valóságát, azt az óriási változást és átala­kulást, amelyet a szocializ­mus hozott Európa keleti fe­lében, és természetesen nem­csak itt, hanem az egész vi­lágban. Nagyon időszerű és a mi munkánk szempontjából is változatlanul fontos az a le­nini gondolat, hogy a bol­sevikok nem azért győztek, mert ügyesen agitáltak, ha­nem azért, mert az igazat mondták. S igazat mondani csak a valóság ismeretében, az elkötelezett cselekvés szán­dékával, marxista alapon le­het. Úgy gondolom, hogy a Magyarországon megjelenő politikai könyvekre jellemző ez a megállapítás. Ez a tit­ka, hogy az elmúlt évek poli­tikai könyvtermése egyre eredményesebben és hatá­sosabban szolgálja céljain­kat. Ugyanez mondható el az e hetekben nagy sikerrel meg­rendezett politikai könyvna­pok új kiadványairól is. Mindezek a művek szervesen illeszkednek politikai könyv­kiadásunk karakterébe. A klasszikusok iránti érdeklő­dés kielégítését, gondola­taiknak a politikai, ideológiai munkában való hasznositását jelentősen elősegíti, hogy a Kossuth Kiadó — a gyűjte­ményes kiadás mellett — fo­lyamatosan napirenden tart­ja a tematikus összeállítások megjelentetését is. Az idei politikai könyvnapokra ezért is gyűjtötték egybe Marxnak, Engelsnek és Leninnek a1 kul­túráról szóló írásait. Emellett hasznos az a másik sorozat is, amely elsősorban a mar- xizmus-leninizmussal most is­merkedő, fiatal generációk elméleti tájékozódásához já­rulhat hozzá. Források cím­mel a klasszikusok és ismert munkásmozgalmi vezetők alapkérdéseket kifejtő, a marxizmus eredményeit szin­tetizáló írásait tartalmazza. Politikai könyvkiadásunk­ban változatlanul a legkiter­jedtebb profilt jelenti a nem­zetközi és a hazai politikai kérdések átfogó, vagy egy- egy fontos témát középpont­ba állító elemzése. Az olvasó így rendszeresen tájékozód­hat valamennyi napirenden lévő politikai kérdésről, meg­ismerkedhet napjaink kiemel­kedő politikai személyiségei­nek munkásságával és néze­teivel. A most megjelent po­litikai kötetek közül Leonyid Brezsnyevnek Az SZKP és a szovjet állam külpolitikája cí­mű gyűjteményes — és im­már szomorú aktualitású — kötete folytatása annak, a hagyománynak is, hogy a politikai könyvkiadó rendsze­resen közkinccsé teszi az SZKP és a Szovjetunió, vala­mint a többi testvérpárt ta­pasztalatait. Az idei politikai könyvnapok jelentős értékei közé tartozik Kádár János be­szédeinek, cikkeinek leg­újabb gyűjteménye, amely egész népünket foglalkoztató kérdésekről szól; Aczél György korábban Párizsban kiadott „Beszélgetések Ma­gyarországról, szocializmus­ról" című műve, amely a szo­cializmus építésének magyar- országi tapasztalatait, az MSZMP politikájával kapcso­latos témák széles körét öleli fel; Havasi Ferenc: Új fejlő­dési pályán című munkája, amely a párt gazdaságpoliti­kájának alaposabb megérté­sét, a magyar népgazdaság helyzetével és feladataival összhangban álló közgazda- sági szemlélet formálását se­gíti. Továbbra is kiemelt fel­adatnak tekintjük, hogy párt­tagságunk, a dolgozók szé­les köre, behatóbban, ala­posabban ismerje meg tör­ténelmünket, hogy értékein­ket iobban meabecsüliük és fejlődjék a társadalmi ön­ismeret. összhangban áll ez­zel a céllal a politikai könyv­kiadás aazdaa történelmi te- matikáia, amelv most jó né­hány újabb témával bővült. Az idei könvvtermésben újra megtalálhatók olyan kiadvá­nyok is, melyekkel az olva­sók szélesebb rétegeihez jut­hatunk el, népszerűsítve a történelem tényeit, tanulsá­gait, a tudomány eredmé­nyeit. (Viláatörténelmi encik­lopédia: A magyar irodalom történetének népszerű feldol­gozása.) Ezekben a művelt­séget, a történelmi-társadal­mi gondolkodásmódot na­gyobb olvasói körben aazda- gító lehetőségek rejlenek. Kívánatos, hogy a politikai könvv adta eszmei-oolitikai munícióval minél több pórt- szervezet,”akl''’n iól sáfárkod­janak. A politikai könyv ügye ne záruljon le a jelen­legi könyvnapokkal, az ün­nepléssel, hanem leaven en­nek folytatása a következő hetek, hónapok hétköznapi ideológiai gyakorlatában. Párttitkárok, oártvezetőségi tagok, aktivisták olvassák és ajánlják, párttagságunk, po­litizáló partnereink rendsze­resen forgassák, hasznosítsák a korábban és a most meg­jelent politikai munkákat. A költő azt vallja: „Nem tudom elképzelni az életet könyv nélkül". Jó lenne, ha ez a felfogás és magatartás az ország, a viláa megisme­résének, megértésének szük­ségletéből. a nagyobb tudás, az eredményesebb cselekvés belső igényéből minél jobban elterjedne és általánossá válna. Tegyünk ezért minél többet! M. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom