Dunántúli Napló, 1982. október (39. évfolyam, 269-299. szám)
1982-10-15 / 283. szám
6 Dunántúli napló 1982. október 15., péntek Nemzeti kincsünk védelmében Az ésszerű földhasználat és a termőföld közgazdasági értékelésének összefüggései Legfontosabb nemzett kincsünk, a mezőgazdasági termőföld ésszerű hasznosításának kérdése az utóbbi években előtérbe került. A következőkben a rendkívül összetett probléma - komplexum négy fontos kérdés- csoportját emelném ki. 1. A termőföld csökkenésének mérséklése. Az ésszerű földhasználat problematikája nemcsak a mező- és erdőgazdaság számára jelent jogokat és kötelezettségeket, az ország földalapjának ésszerű elosztása társadalmi szintű feladat. Hazánkban 1938-hoz képest a szántóterület 15,7 százalékkal, a mezőgazdasági terület 12,3 százalékkal, míg a termőterület- az erdőterület 38,9 százalékos növekedése következtében — csak 4,5 százalékkal csökkent. Ezzel szemben jelentősen nőtt a művelés alól kivett terület, amely napjainkban már az ország földterületének körülbelül 11 százalékát teszi ki. Az 1965 és 1977 közötti időszakra vonatkozó nemzetközi statisztikai adatok szerint a KGST-országok közül hazánkban csökkent a legnagyobb mértékben a mezőgazdasági földterület, Romániában és a Szovjetunióban kismértékben, míg Bulgáriában jelentős mértékben művelésbe vontak új területeket is. A fejlett tőkés országoknál — jelentős ütem- különbségek mellett - egyértelműen a csökkenő tendencia a jellemző, mégpedig a hazait meghaladó mértékben. Ma már mind hazánkban, mind a többi szocialista országban nyilvánvalóvá vált, hogy a föld optimális allokációja az egyes népgazdasági hasznosítási módok között pusztán adminisztratív (műszaki-jogi) eszközökkel nem biztosítható, s előtérbe került a termőföld árujellegének elismerése és érvényre juttatása. 2. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület optimális hasznosítása. A mezőgazdasági termelés ésszerű területi elhelyezésének kérdése ált napjainkban az érdeklődés homlokterében. A mezőgazdasági árarányok ismert torzulása rendkívüli módon megnehezíti, hogy o mezőgazdasági termelés természeti feltételeknek megfelelő optimális területi elhelyezésében előrelépjünk. A területi és az ágazati tervezés összehangolása területén adódó feladatok közül a nyersanyagtermelés és a feldolgozó kapacitás egyensúlyának biztosítósát, a munkaerő-gazdálkodás területén adódó feszültségek megelőzését, az adott terület vízvagyonctvól ösz- szefüggó potenciális és reális lehetőségek figyelembe vételét, valamint a termékvertikuínok fejlesztésével együttjáró környezeti hatások számbavételét tekinthetjük a legfontosabb tanulmányozandó szempontoknak. A nemzetközi statisztikai adatokon alapuló elemzések azt mutatják, hogy a műtrágya- értékesülés érdekében igen jelentős erőfeszítéseket kell tennünk. Feltétlenül tovább kell finomítani a meliorációs beruházások gazdaságosságának mérésével foglalkozó módszertant is. Sajátos feladatként jelentkezik e tekintetben az ökonómiai, az ökológiai és a szociálpolitikai szempontok egyidejű figyelembe vétele. A gazdaságos öntözés feltételeinek megteremtése mind sürgetőbb feladat. Ma már a vizet sem tekinthetjük azonban egyszerűen a természet ajándékának, s a vízzel való takarékosság - a földhöz hasonlóan — felveti a víz gazdasági értékelésének szükségszerűségét, s ennek révén a jelenleginél közgazdaságilag megalapozottabb viz- ár kialakítását. 3. A gyenge termőképességű földterületek hasznosításának problematikája. A naturáliákat illetően ma hazánkban elvileg nincsenek marginálisnak tekinthető területek, hiszen a népgazdaságnak minden mező- gazdasági termékre szüksége van. Ugyanakkor a vállalati érdekeltség a termelőszövetkezetek jelentős részénél nincsen biztosítva. Az elmúlt években többen vitatták a termőföld minősége és a mezőgazdasági termelés hatékonysága közötti kapcsolat szorosságát, illetve annak jelentős lazulását tételezték fel. Nem lehet azonban véletlennek tekinteni, hogy míg 1980-ban a 100 forint költségre jutó eredmény a termelőszövetkezeti szektor átlagában 11 forint volt, addig — a két szélső pólust tekintve — a leggyengébb minőségű szántóval rendelkező gazdaságok 7 forint 60 fillért, a legjobb földeket művelők pedig 12 forint 80 fillért értek el 100 forint ráfordítással. Úgy tűnik, a mezőgazdasági művelés alatt álló terület maximális kihasználására jogi szankciókkal (bírsággal) való késztetés ellentmondásban van a föld ésszerű hasznosítására irányuló, s a mezőgazdasági A területi tervezés alapvető célja, hogy meghatározza azokat a fejlesztési irányokat, amelyek révén az adott terület természeti erőforrásainak, közgazdasági adottságainak megfelelően maximális mértékben járul hozzá a népgazdaság fejlődéséhez, és egyben az ott élő népesség részére a lehető legkedvezőbb életfeltételeket biztosítja. A területi tervek agrár részterveinek elkészítésekor véleményem szerint a következő szempontokra kell nagyobb figyelmet fordítani. © A tervezés színvonalának emelése érdekében az eddigieknél pontosabb adatokra van szükség a talaj, a földfelszíni, hidrológiai és klimatikus adottságokra, valamint a kultúrnövények környezeti igényeire vonatkozóan, hiszen ezek együttesen határozzák meg valamely terület agrártermelési potenciálját. A kultúrnövények közül különösen az álló kultúrák esetében van szükség a környezeti igények pontosabb meghatározására, mert ezek telepítése hosszú távra szóló döntést jelent. A Magyar Tudományos Akadémia agro-ökológiai potenciál vizsgálata, valamint a jelenleg folyó földértékeléssel kapcsolatos munkák során nyert adatok, továbbá a háromévenként talajvizsgálati eredmények a tervezés fontos adatbázisát képezik, de a földfelszíni, a hidrológiai és a klimatikus adottságokra, valamint azok alakít- hatóságára vonatkozóan további tábla mélységű felmérésre van szükség. © A területek gazdasági értékét, aqro-ökológiai potenciáljának kihasználását, a termelés technikai és technológiai színvonala, valamint a közgazdasági feltételek alapvetően befolyásolják. A korszerű technika és technolóaia működési feltételeinek biztosítása olvan döntő kérdés, ami a természeti feltételek szerepét le-, illetve felértékelheti. Eqv temlet aaro-ökolóaiai potenciálja sokféleképpen hasznosítható. A növények kedvező és kedvezőtlen feltételei között nagyon sok átmenet érvényesül. Hogy egy adott kultúra termesztésének hol vannak a határai, azt alapvetően a közgazdasáqi feltételek határozzák meg. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés a városkörnyéki területek mezőgazdasági termelésével kaocsolatban, ahol a város közelsége a mezőgazdasági termeléssel szemben egy célszerű ellátó funkciót határoz meg. © A területi tervek elkészítését nagymértékben segítené, ha minden üzem egv meliorációs kerettervvel rendelkeznék, amely felméri a területrendezés és a vízgazdálkodás terén jelentkező feladatokat, foglalkozik a táblák és az üzemi útrendszerek kialakításává!, továbbá meghatározza a leglényegesebb talajjaszabályozó rendszer által determinált vállalati jövedelemérdekeltséggel. 4. A mezőgazdasági termőföld közgazdasági értékeléséről. Az aranykorona rendszer 1986. január 1-től való felváltásáig a szakembereknek kétlépcsős feladatot kell megoldaniuk. Az elmúlt évben országszerte beindult az ökológiai jellegű értékelésre (talajbonitá- cióra) kell ráépülnie a földek újonnan kidolgozandó ökonómiai értékelési rendszerének. A kialakítandó komplex földértékelési rendszernek az alábbi célkitűzéseket kell szolgálnia: a mezőgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztését, a mezőgazdasági termőföld kedvezőbb területi elhelyezését, a nagyüzemek közötti föidvítási teendőket, azaz egy kerettervben nagy vonalakban összefoglalná a talajhasználattal kapcsolatos feladatokat. © A területi tervezés fontos feladata, hogy biztosítsa a föld védelmét, és teremtse meg annak célszerű hasznosítása feltételeit. Miközben a mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott követelmények növekednek, egyidejűleg a településhálózat, a közlekedés stb. fejlesztése újabb mezőgazdasági területeket igényel — verseny a térért —, ezért nagyon fontos, hogy a földkivonás mértékét, helyét a társadalmi-gazdasági szükségletek alapján körültekintően mérlegeljük, és önmagában egyetlen célt sem fetisizáljunk. A termóterület-veszteséq mértéke évente tulajdonképpen a tervezőintézetekben a tervezés során dől el. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy az ágazati tervező intézetekben készült terveknél a komplex szemlélet általában hiányzik. Kizárólag ágazati szempontból keresik a legracionálisabb megoldásokat, és így sem az adott térség, sem pedig a népgazdaság számára nem a leakedvezőbb megoldások kialakításához vezet. A földkivonás esetén a döntési szempont nem lehet a telekárban is jelentkező megtakarítás mértéke, mert itt milliárdos beruházásoknál a beruházási költségekhez képest a területért fizetendő térítési összegek még magas térítési díjak esetében sem számottevőek. © Az agrártermelés az elmúlt időszakban a területkivonások esetében defenzív helyzetben volt. Nem befolyásolta, hanem csak eltűrte és rendszerint utólag bírálta a földkivonás mértékét és módját. Ha elfogadjuk, és el kell fogadnunk, hoay más célokra területeket kell átenqedni, akkor erre fel kell készülni. Különösen a városok környékén, az agglomerációs övezetekben volna arra szükséq, hogy feltárják azokat a területeket, amelyek elvesztése az agrártermelés számára a legkisebb veszteséggel jár, és azt állásfoglalásként a tervező intézetek rendelkezésére bocsátani. Ily módon el lehetne érni, hogy azt a tervezőintézetek a fejlesztési változatok kidolgozása során figyelembe vegyék. © A termőtalaj ésszerű hasznosítása azt jelenti, hoqy minden területen az adott közgazdasági feltételek mellett a leggazdaságosabban termelhető termékek előállítására törekszünk, a föld termőképességének egyidejű megóvása mellett. Ez utóbbiról általában megfecserck elősegítését, a földvédelmi teendők jobb ellátását (például kisajátítás esetén), a föld termőképességének fokozását (például a meliorációs tevékenység elősegítését), a vállalati, ágazati, népgazdasági és nemzetközi szintű hatékony- sági számítások fejlesztését, s végül a termőföldnek, mint a nemzeti vagyon részének értékelését. A termőföld racionális használatát elősegítő földértékelési módszertani változatok gyakorlati számításai 100, megfelelően kiválasztott modell-gazda- ság adatai alapján még ebben az évben megkezdődnek, s 1983-ban remélhetően rendelkezésre állnak majd az első eredmények is. ledkezünk. Ezzel kapcsolatban a következő ellentmondásokra kell felfigyelni. — Rendkívül zavaró, ha az egyes művelési ágakat valamilyen intenzi- tási sorrend szerint rangsoroljuk, és a gazdálkodásra gyakorolt hatásától függetlenül a művelési ágváltozást előrelépésnek, vagy visszalépésnek tekintjük. Bár megérthető, de nem igen fogadható el a föld ésszerű használata szempontjából a jelenleg érvényesülő szántócentrikusság sem. — Rendkívül zavaró az is, hogy a beerdősitett területeket rendszerint termőterület-veszteségként könyvel ik el, holott az erdő általában mindig oda kerül, ahol szántóföldi termelést nem lehet gazdaságosan folytatni, másrészt az erdősítés nem jelent a föld használatában valami irreverzibilis változást. © Az ökológiai rendszer és a gazdasági rendszerek találkozási területe a vállalat. Minden vállalat nem csak gazdasági egység, de a tér egy adott részének használója, amihez a környezeti tényezők megfelelő aránya, mennyisége tartozik. A gazdasági egység felelőssége így nem szűkíthető le csak a gazdasági tevékenységre, de felelősség terheli az elfoglalt tér környezeti elemeiért is. Elismerve mezőgazdaságuhk kedvező gazdasági eredményeit, meg kell állapítani, hogy a mezőgazdasági vállalatok nem tudták a teret gazda módjára birtokukba venni, és a természeti adottságok figyelembe vételével, azok tudatos befolyásolásával minden részében megfelelő színvonalon hasznosítani. A nagyüzemek létrejötte után a termelés egvre inkább a nagyüzemi termelés számára kedvező területekre koncentrálódott. A fnezőgazdasáai termelés növekedése is fokozott eszköz- és anyagfelhasználás mellett elsősorban ezeken a területeken következett be, míg a területek jelentős részén gyors ütemű le- romlási folyamat kezdődött el, mely a gyepnek (rétnek és legelőnek) nyilvánított terüleigk elmocsarasodásóban, elvadulá- sában mutatkozik meg leginkább, de érinti a szántóterületeket is. A mezőqazdasógi üzemekkel szemben fontos ökológiai, eqy- re inkább qazdasági és politikai követelményként fogalmazódik meq a kezelésükben lévő területek kultúróllaootbo hozása és kultúrállaDotban tartása. A termőterületek teljes körű hasznosítása nemcsak azért jelentős, mert a termelés a melléktermékeknek. valamint a periférikus területeknek felhasználósával, illegve termelésbe vonásával bővíthető leqinkábh de azért is, mert ilv módon ellensúlyozhatok a következő évtizedekben szükséqszerűen bekövetkező területveszteségek is. dr. Sántha Attila KÖZGAZDASÁGI ÉLET Pécsi előadók a godolloi tanácskozáson Nagyszabású tudományos tanácskozást rendeztek a termelőerők és o termelési viszonyok változásáról a mezőgazdaságban, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A tanácskozáson előadást tartott a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának két oktatója is. Közreadjuk eszmefuttatásaikat. Boranya megye energiafelhasználása hat év alatt (1975—1981) 9 százalékkal emelkedett. A felhasználók részesedését tekintve szembetűnő a lakossági fogyasztás arányának a növekedése. A lakosság fogyasztása 1981- ben az 1975. évinek másfélszerese volt, míg a többi felhasználó ágazat csak mintegy 4 százalékkal növelte PÉCS. Születtek: Sallai Berna- dett, Csiszár Sándor, Balog Mihály, Gazsa Zsolt, Dráb Nikolett, Bőd is Henriett, Molnár Tünde, Asztalos Gábor, Henzel Adalbert, Szabó Anita, Burján Éva, Szalonnás Melinda, Koch István, Kovács Brigitta, Bánusz Viktor, Bariai Melánia, Vig Nikolett, Telegdi-Rácz Katalin, Bicskei Éva, Béres Annamária, Fóth Dániel, Régért Dániel, Léderer Balázs, Dani Tamás, Sánta Eszter, Pé- termann Diána, Balog Katalin, Bakó Eliza, Obendorf Renáta, Szabó István, Enzsöl Júlia, Csi- bi László, Czepf Ildikó, Szijj Gabriella, Sólyom Ildikó, Bede- kovics Letícia, Schubert Mária, Ignácz Gábor, Kovács Katalin. Házasságot kötöttek: Marton László és Csordás Mária, Kovács Ferenc és Vizslár Irén, Maries Ernő és Németh Mária, Adamik János és dr. Prekácka Judit, Wittich Tamás és Mészáros Mária, Éliás Tamás Zoltán és Kretz Eszter, dr. Tóvári István és Szabó Éva, Egres Gyula és Rittmann Éva, Npgy Gyula és Soltra Magdolna, Hergerőder László és Szalai Zsuzsanna, Kolompár József és Balogh Ágnes, Kollarics József és Biró Edit, Riesz János és Méhn Edit, Halmai Miklós és Wéber Zsuzsanna, Pörögi Imre és Gódi Erika, Szabó Jenő és Bobák Zsuzsanna, Horváth Gyula és Farkas Zsuzsanna, Dombai Ferenc és Balázs Éva. dr. Szabó József és dr. Horváth Rozália. energiaigényét. Ax energiahordozóé szerinti megoszlás lényegében változatlan. A kisebb súlyt képviselő gáx- nemü tüzelőanyagok és a villamos- energia felhasználása az átlagosnál gyorsabban, 31 illetve 25 százalékkal növekedett, így a részesedésük ax összes fogyasztásból 1-1 százalékkal megnőtt. Dr. Szabó Gábor---------------------------------------------------------------------- * -----------------------------------------------------------------M ire kell ügyelnie a területi tervezésnek? Még nem gazda módjára birtokoljuk a környezetet Miklósvóri Zoltán Statisztikai JelzStábht A KSH Baranya megyei Igazgatósága jelenti: Az energiafelhasználás Baranya megyében (1975-1981) AZ ENERGIAFOGYASZTÁS MEGOSZLÁSA FELHASZNÁLOK SZERINT % 119751 ÖSSZES , FOGYASZTÁS 44,0 PJ ipái ‘rgazcl k°z’ekl ihasznalok AZ ENERGIAFELHASZNÁLÁS MEGOSZLÁSA ENERGIAHORDOZÓK SZERINT % [19751 44,0 PJ 58 i31 [1981 48,1 B 32 V/////A .... ___... s zilárd „ gaznemu tüzelo anyagok folyékony villamos energia
